Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: M. Rékási x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The aim of the present study was to establish whether the 1 M NH 4 NO 3 extraction is a suitable method for determining the background concentrations of mobile element fractions in soils and for describing the relations among mobile element fractions and soil properties. The 1 M NH 4 NO 3 extraction resulted As, Cr and Pb concentrations below the detection limit in 90% of the investigated soils. This shows that the mobile element content determined simply in 1 M NH 4 NO 3 solution is probably inadequate for the determination of the mobile background concentrations of these elements. Therefore, in the risk assessment of soil contamination other soil properties and element fractions – like “total” (cc. HNO 3 +H 2 O 2 soluble) – should also be taken into consideration. The mobile Al concentration increased exponentially below pH 4. No correlation was found among 1 M NH 4 NO 3 soluble mobile As, Cr, Cu and Pb element concentrations and any investigated soil property. Mobile Co, Mn, Al, Ni and Zn concentrations were determined mainly by soil pH. Soil colloid content correlated particularly with mobile Sr and B contents.

Restricted access

For estimating the lime requirement (LR) in some countries it is accepted to use hydrolytic acidity suggested by Kappen, which is based on a single time extraction of hydrogen- and aluminum ion with calcium acetate. More accurate results could be achieved if we measured the total surface acidity (TSA) of soils. For this reason it is an improvement to use a direct measurement method and equipment, which is suitable to estimate the results of long-term processes and TSA, via investigating the kinetic properties of desorption. The method of measurement: A pH electrode is dipped into continuously stirred soil suspension containing background salt (e.g. KCl), and it isconnected to a computer using an amplifier and A/D converter. A computer program has been developed that controls an automatic burette, which adds the base solution into the system if pH is less than the pre-adjusted value (e.g. pH 6.5 or pH 6.8) and stops adding when pH reaches this value. For evaluation, the amount of added base vs. time data series can be used. With increasing time the amount of added base keeps to a constant (asymptotic) value. The program fits an exponential associate function on measured data, and outputs the asymptotic value connected to infinite time, which can be used to calculate LR.  Supposing that there are two processes with different rates, in this case the function can be created as the addition of two first order kinetic sub-processes:  The faster process that takes place on the outer surfaces features easily removable acidity, and the slower process probably describes processes within the deeper pores. The fitting error of parameters is about 0.3-1%, which means that the TSA value, based on these measured data and method can be estimated with high accuracy.  The measurement is fully automated. The evaluation is based on extrapolation, so the precision of results increases with the number of measurement points and the length of measurement time. Depending on the application, a quick measurement with approximate results or a longer measurement with more precise results can be chosen.

Restricted access

Phytoremediation is an approach designed to extract excessive heavy metals from contaminated soils through plant uptake. Cadmium (Cd) is among the elements most toxic to living organisms. Health hazards associated with the lethal intake of Cd include renal (kidney) damage, anaemia, hypertension and liver damage. A greenhouse experiment was carried out with Indian mustard (Brassica juncea) grown on artificially spiked soil (100 μg Cd g−1) with EDTA (2 mmol kg−1 in 5 split doses), FYM, vermicompost (VC) and microbial inoculants (MI) such as Azotobacter sp. and Pseudomonas sp. The growth of Brassica juncea L. was better in soil amended with FYM or VC as compared to unamended Cd-polluted soil. Growth was slightly suppressed in EDTA-treated soil, whereas it was better after treatment with MI. The application of FYM and VC increased the dry matter yield of Indian mustard either alone or in combination with microbial inoculants, while that of EDTA caused a significant decrease in the biomass of Indian mustard. The application of microbial inoculants increased the dry matter yield of both the roots and shoots, but not significantly, because MI shows greater sensitivity towards cadmium. The maximum cadmium concentration was observed in the EDTA +MI treatment, but Cd uptake was maximum in the VC + MI treatment. The Cd concentration in the shoots increased by 120% in CdEDTA over the Cd100 treatment, followed by CdVC (65%) and CdFYM (42%) in the absence of microbial inoculants. The corresponding values in the presence of MI were 107, 51 and 37%, respectively. A similar trend was also observed in the roots in the order CdEDTA+M > CdVC+M > CdFYM+M>Cd100+M.MI caused an increase in Cd content of 5.5% in the roots and 4.1% in the shoots in the CdEDTA+M treatment compared with the CdEDTA treatment. FYM, VC and EDTA also increased Cd uptake significantly both in the shoots and roots with and without microbial inoculants.The results indicated that Vermicompost in combination with microbial inoculants is the best treatment for the phytoremediation of Cd-contaminated soil by Indian mustard, as revealed by the Cd uptake values in the shoots: CdVC+M (2265.7 μg/pot) followed by CdEDTA+M (2251.2 μg/pot), CdFYM+M (1485.7 μg/pot) and Cd100+M (993.1 μg/pot).

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
M. Dencső
,
E. Tóth
,
Gy. Gelybó
,
I. Kása
,
Á. Horel
,
M. Rékási
,
T. Takács
,
Cs. Farkas
,
I. Potyó
, and
N. Uzinger

A talajok tulajdonságainak javítása céljából végzett bioszénnel történő kezelések hatása a különböző fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságú talajok esetében még nem teljesen ismert. Kísérleteinket homoktalajon végeztük az MTA ATK TAKI Őrbottyánban lévő kísérleti telepén, ahol kukoricát vetettek. Hét kezelést vizsgáltunk, négy ismétlésben. Három esetben a talaj különböző dózisban bioszenet és konstans dózisú műtrágyát tartalmazott (0,1 m/m%; 0,5 m/m%; 1 m/m%; jelölésük BC0,1M; BC0,5M; BC1,0M), három esetben pedig a fent említett bioszén dózisokat egységesen 10 t/ha komposzttal egészítettük ki (BC0,1K; BC0,5K; BC1,0K). Ezek mellett pedig kialakítottunk egy bioszén és komposzt mentes abszolút kontroll (K) kezelést is. Kutatásunk során talajszondákkal monitoroztuk a talajnedvességtartalmának alakulását, valamint statikus kamrás mintavételi eljárással a talajlégzést is mértük a kezelésekben.

A talajnedvesség éves átlagát nézve 1% bioszénnel és komposzttal kezelt parcella esetében a talaj nedvességtartalma nem szignifikáns mértékben növekedett a bioszén és komposzt mentes abszolút kontroll környezethez képest. Csapadékesemények alkalmával az 1% bioszenet és komposztot tartalmazó parcellában nőtt meg legjobban a talajnedvesség, illetve hasonlóan alakult a nedvességtartalom a 0,5% bioszénnel kezelt műtrágyás parcellában is. Csapadékesemények után az összes bioszenet és műtrágyát, illetve bioszenet és komposztot tartalmazó parcellában gyorsabban száradt ki a talaj a kontrollhoz képest. A csapadékban szegényebb, szárazabb időszak alkalmával egyedül az 1% bioszenet és komposztot tartalmazó kezelés talajnedvessége volt magasabb a kontrollhoz képest, a 0,5% bioszénnel és műtrágyával kezelt, komposzt mentes esetben a nedvesség hasonlóan alakult a kontrollhoz viszonyítva, az összes többi esetben jóval az alatt maradtak az értékek.

Összességében megállapítható, hogy a komposztot tartalmazó talajok érzékenyebben reagáltak a csapadékra, a legjobb vízgazdálkodást az 1% bioszén és komposzt kezelés esetében értük el. Önmagában a bioszén nagy mennyiségű (1,0 m/m%) adagolása nem volt egyértelműen talajnedvesség-növelő hatású.

A bioszén szén-dioxid forgalomra történő hatását a talajlégzés mérésével vizsgáltuk. A bioszénnel, valamint műtrágyával kezelt és a kontroll kezelések között csak néhány esetben volt különbség. A komposzttal kevert bioszén kezelések alkalmával hasonló eredményre jutottunk, mint a műtrágyával kevert bioszén esetében. Eredményeink alapján arra következtethetünk, hogy a talajlégzés nem függött a bioszén dózisától. A bioszén talajlégzésre gyakorolt hatása közvetett módon, a talajnedvesség befolyásolásán keresztül valósul meg, mivel bioszenet alkalmazva bizonyos esetekben a talajnedvesség emelkedett a kontrollhoz képest, ekkor a talajlégzés ugyancsak magasabb lett, amely jelenség a komposzttal kezelt esetekben jól megfigyelhető volt.

Restricted access