Search Results

You are looking at 1 - 10 of 17 items for

  • Author or Editor: Magdolna Dank x
Clear All Modify Search

A gyomorrák a 9. leggyakoribb daganat Magyarországon, halálozásban pedig a 4. helyen áll. A hagyományos kezelési módszerek az előrehaladott gyomorrák ellátásában nem hoznak jelentős eredményt. A tumor molekuláris biológiai jellemzőinek megismerésével azonban ma már lehetőség van célzott terápia adására is, mellyel jelenleg a leghosszabb túlélési időt lehet elérni. Magyar Onkológia 54: 337–341, 2010

Full access
Terhesség és emlőrák
Author: Magdolna Dank
Full access
Treatment of primary hepatocellular carcinoma
Author: Magdolna Dank

A primer hepatocellularis carcinoma az ötödik leggyakoribb szolid tumor a világon. Gyakorisága a harmadik világ országaiban a legmagasabb, de a világszerte növekvő migrációval párhuzamosan incidenciája a fejlett országokban is növekedést mutat. A májrák kialakulásának hátterében Ázsiában és Afrikában döntően a krónikus HBV-infekció áll, míg a nyugati világban a HCV-etiológia a jellemző. A májrák incidenciáját a klímaváltozás tovább növeli, mivel a forró, száraz éghajlat elősegíti a gabonafélék aflatoxinfertőzöttségének fokozódását. Az aflatoxinok a legerősebb hatású, természetben előforduló hepatocarcinogének, ezért az aflatoxinexpozíció minimalizálása a jövőben igen fontos élelmiszer-biztonsági feladat. A májrákos betegek zöme előrehaladott stádiumban kerül kezelésre, így a beavatkozási lehetőségek korlátozottak. A szisztémás kemoterápia nem változtatott a betegek prognózisán, hiszen alacsony remissziós rátával és számos szövődménnyel járt. Napjainkban új terápiás lehetőségek jelentek meg, beleértve azokat a célzott terápiákat, amelyek a hepatocarcinogenesisben szerepet játszó jelátvivő rendszereket blokkolják. Az orális multikináz-inhibitor sorafenib az első szisztémás szer, amelynek alkalmazásával túlélési előnyt igazoltak előrehaladott májrákban. Számos egyéb, ígéretes terápiás lehetőség áll klinikai kipróbálás alatt.

Open access
Procedures for fertility preservation in female cancer patients
Authors: Zoltán Langmár, Kálmán Iványi, Ferenc Bánhidy, László Torgyík and Magdolna Dank

Abstract

Improving survival rates and quality of life following modern combined cancer treatments have resulted in a growing number of patients requesting maintenance of reproductive functions. Few methods are currently available to maintain fertility during oncotherapy. Even though most of them are still experimental and their efficacy and safety have not been determined, the future for fertility preservation in women with cancer is promising. In vitro fertilization with embryo cryopreservation offers an established method, but it could be risky to delay cancer treatment regarding the progression of several cancer types. Moreover, exposure to a high estrogen milieu during ovarian stimulation is undesirable when patients have estrogen sensitive malignant tumors. Cryopreservation of mature oocytes following in vitro fertilization and intracytoplasmatic sperm injection offers advantages, but it is still limited due to its low success rate. Emerging techniques of ovarian tissue cryopreservation followed by autotransplantation have been clinically explored. Novel technologies of tissue freezing and thawing promise improving results. This procedure can be offered in the future for prepubertal girls before cancer treatment to maintain future fertility. Gonadal tissue cryopreservation and transplantation should be considered experimental in humans for the present time until greater evidence regarding efficacy and safety is accrued.

Full access
Primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum without associated endometriosis
Authors: Zoltán Langmár, Miklós Németh, Tamás Mátrai, Kálmán Iványi, László Harsányi, Magdolna Dank, Eszter Székely and Zoltán Kazy

Abstract

Primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum is a rare clinical entity that arises most often from endometriosis. The authors report a successfully treated case of primary adenocarcinoma of the rectovaginal septum without associated endometriosis in a 68-year-old woman. Diagnostic and treatment modalities were reviewed by the authors emphasizing that early diagnosis is difficult and that the only curative method is primary surgical therapy.

Full access
Modern pharmacological therapy of breast cancer
Authors: István Láng, Zsuzsanna Kahán, Erika Hitre, Magdolna Dank, Gábor Rubovszky, Zsolt Horváth and Miklós Kásler

Az emlőrákos halálozás elleni küzdelemben az egészséges életmód és a népességszintű mammográfiás szűrővizsgálat mellett kiemelkedően fontos a szakosodott emlőrákközpontokban végzett korszerű belgyógyászati-onkológiai gyógyszeres terápia. Egy-egy beteg konkrét kezelési tervére a multidiszciplináris onkoteam tegyen javaslatot, még a definitív terápia megkezdése előtt. Az emlőrák gyógyszeres kezelésének stratégiáját alapvetően a daganat biológiai tulajdonságai és kiterjedtsége, stádiuma határozzák meg. A biológiai tulajdonságok közül nagyon fontos a tumor endokrin érzékenysége, humán epidermális növekedési faktor-2 receptor státusa és proliferációs képessége. Az összefoglaló közlemény az emlőrák belgyógyászati-onkológiai gyógyszeres kezelésének (kemoterápia, endokrin terápia, célzott biológiai terápia) stratégiáját a receptorstátus és a proliferációs készség alapján mutatja be a betegség különböző stádiumaiban. Orv. Hetil., 2012, 153, 56–65.

Open access
Kötődés, korai maladaptív sémák és szubjektív betegségélmény emlőrákkal küzdő nőknél
Authors: Judit Désfalvi, Eszter Hámori, Julia Horváth, Magdolna Dank and László Nagy

A legújabb kutatások szerint a kötődésnek kiemelt szerepe lehet a rosszindulatú daganatos megbetegedéssel összefüggő stresszel való megküzdésben. A bizonytalan kötődés kapcsolatban áll a rákos megbetegedés során átélt depresszióval és szorongással, míg a biztonságos kötődés a betegséggel való aktív megküzdéssel társul (Nicholls, Hulbert-Williams és Bramwell, 2014). A vizsgálatok többsége azonban a kategorizációs modellben nem tudott különbséget kimutatni a normatív minták és a rákbetegek között a kötődési típusok arányában. Hiányoznak a betegségélmény és a kötődési mintázat összetevőit komplexebb szinten vizsgáló kutatások. Vizsgálatunkban e hiány egy részének pótlását céloztuk meg. Két kötődésmérő eljárás alkalmazásával térképeztük fel a kötődési mintázatokat és a korai maladaptív kapcsolati sémákat emlőrákos nők (n=38) két életkori csoportjánál. Vizsgáltuk a pszichés tüneteket, valamint a szubjektív betegségélményt és az ezzel való megküzdés összefüggéseit. Eredményeink szerint a szomatizáció és a depresszív tünetek gyakorisága mindkét életkori csoportban magasabb, az ellenségesség pedig jelentősen alacsonyabb volt a magyar egészséges átlaghoz képest. A kötődés Túlzott foglalkozás a kapcsolatokkal skálájának értékei jelentősen magasabbak voltak a fiatalabbak korcsoportjában. A korai maladaptív sémák hasonló mintázatúak voltak a két életkori csoportban. A mélyinterjúk kvalitatív elemzése rávilágított a betegségélmény és a megküzdés egyéni jellemzőire. Ezek alapján felállítottunk egy hipotetikus modellt a kapcsolati mintázatok, a betegségélmény és a megküzdés összefüggéséről, ami támpontul szolgálhat az intervenció tervezéséhez.

Open access
Kötődési stílus, kapcsolati és szexuális elégedettség: emlőrákos és egészséges nők összehasonlító vizsgálata
Authors: Judit Désfalvi, Csilla Lakatos, Sára Imola Csuka, Viola Sallay, Orsolya Filep, Magdolna Dank and Tamás Martos

Absztrakt:

Bevezetés: Számos tanulmány vizsgálta az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát, és az eddigi eredmények rámutatnak arra, hogy a betegek életminőségének és a gyógyulás optimális feltételeinek biztosítása érdekében fontos figyelembe venni a kötődési mintázat és a kapcsolati jellemzők közötti összefüggéseket is. Célkitűzés és módszer: A jelen tanulmányban emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési stílusát (n = 135) kívánjuk felmérni, és összehasonlítani emlőrákkal nem diagnosztizált nők csoportjával (n = 137) a felnőttkori kötődés, szorongás és elkerülés dimenziói mentén. Vizsgáljuk továbbá a felnőttkori kötődés jellemzőinek összefüggéseit a szubjektív egészségi állapottal, valamint a párkapcsolattal és a szexuális kapcsolattal való elégedettség között. Eredmények: A diagnosztizált csoportra a kötődési mintázat szempontjából magasabb elkerülés, továbbá rosszabb szubjektív egészségi állapot, alacsonyabb kapcsolati és szexuális elégedettség volt jellemző. A magasabb elkerülés és a magasabb szorongás is alacsonyabb kapcsolati elégedettséget jelzett előre, míg a szexuális elégedettség az emlőrák diagnózisával mutatott negatív, a szubjektív egészségi állapottal pedig pozitív összefüggést. Következtetés: Eredményeink arra utalnak, hogy az emlőrákkal diagnosztizált nők kötődési mintázata, emellett pedig szubjektív egészségi állapota is szerepet játszhat párkapcsolati és szexuális elégedettségükben. A páciensek testi, lelki és kapcsolati jellemzőinek figyelemmel kísérése és támogatása hozzájárulhat a jobb életminőség eléréséhez. Orv Hetil. 2020; 161(13): 510–518.

Open access
A sejten kívüli szabad DNS felszabadulásának és degradációjának in vivo elemzése
Authors: Barbara Kinga Barták, Zsófia Brigitta Nagy, Sándor Spisák, Zsolt Tulassay, Magdolna Dank, Péter Igaz and Béla Molnár

Absztrakt:

Bevezetés: A sejten kívüli szabad DNS-t már az 1940-es években kimutatták. Eredetéről több elmélet is létezik: lehetséges folyamat a tumoros sejtekből, valamint ezzel párhuzamosan az egészséges sejtekből történő felszabadulás is. Célkitűzés: Munkánk célja a szabad DNS felszabadulási ütemének vizsgálata volt SHO-egér/HT-29 humán colorectalis adenocarcinoma sejtvonal xenograftmodellben, valamint célul tűztük ki egészséges és C38 tumorral oltott C57BL/6-os egerek véráramába juttatott mesterségesen fölszaporított metilált és nem metilált DNS-szakaszok lebomlásának nyomon követését. Módszer: SHO-egerekre HT-29 sejteket oltottunk subcutan, majd vért vettünk 8 héten keresztül. A plazma szeparálása után DNS-t izoláltunk, majd mitokondriális és genomiális RT-PCR-próbákkal megállapítottuk a humán/egér DNS-arányt. A szabad DNS lebomlásának vizsgálatához egészséges és C38 tumorsejttel oltott C57BL/6-os állatok vérébe 3000 bázispár (bp) méretű in vitro metilált és nem metilált DNS-fragmentumot juttattunk. Az amplikonok degradációját 19 valós idejű PCR-próbával mértük, a bomlás ütemére a relatív amplikonkoncentrációk alapján következtettünk. Eredmények: A tumorból származó humán DNS mennyisége a 2. hétig a kimutathatósági határ alatt volt, majd a 3. héttől folyamatos emelkedést tapasztaltunk, amely a 8. hétre 18,26%-ot ért el. A véráramba juttatott DNS-szakaszok lebomlásának sebességében különbséget mutattunk ki a nem metilált és a metilált fragmentumok között. Az egészséges állatokban a nem metilált DNS 6 óra után eltűnt a vérplazmából, míg a metilált fragmentum szakaszai 24 óra múlva is kimutathatók voltak. Tumoros állatokban a degradáció mértéke lelassult, és mindkét forma kimutathatóvá vált 24 óra elteltével. Következtetés: A szabad DNS szerepének és hatásmechanizmusának vizsgálatát egyre nagyobb érdeklődés övezi. Munkánk segítséget nyújthat a DNS felszabadulásának és degradációjának pontosabb megismeréséhez. Orv Hetil. 2018; 159(6): 223–233.

Open access
The role of FDG-PET-CT in the evaluation of primary systemic therapy in breast cancer: links between metabolic and pathological remission
Authors: Tímea Tőkés, Krisztián Somlai, Borbála Székely, Janina Kulka, Gyöngyvér Szentmártoni, László Torgyík, Hajna Galgóczy, Zsolt Lengyel, Tamás Györke and Magdolna Dank

Bevezetés: Az FDG-PET-CT kiválóan alkalmas az életképes tumorszövetek kimutatására, jelentősége kiemelkedő az onkológiai diagnosztikában. Célkitűzés: A szerzők retrospektív vizsgálatukban a PET-CT-n mért metabolikus tumorválasz és a proliferációt jellemző Ki-67 marker összefüggéseit keresték. Módszerek: Harminc beteg esetében rögzítették a staging FDG-PET-CT felvételeken (kezelés előtt és után) a SUV (Standardized Uptake Value) és a méret változásait a primer tumor és az axillaris nyirokcsomó régió területén. A SUV-változást összevetették a core-biopsziás, valamint műtéti szövettan KI-67 értékével. Eredmények: A primer tumorok, valamint az axilla esetében is a metabolikus aktivitás, valamint – szerényebben ugyan – a méret is szignifikáns csökkenést mutatott a kezelés hatására. A Ki-67 szintén szignifikánsan csökkent. Szignifikáns korrelációt találtak a terápiát megelőző Ki-67 és SUV, a kezdeti Ki-67 és a SUV-változás, illetve a Ki-67-változás és a SUV-változás között is. Következtetések: A metabolikus változások érzékenyebb markernek bizonyultak a válaszkövetésben a morfometrián alapuló mérésnél a patológiai remisszió tükrében, még nem standardizált, klinikai körülmények között is. Orv. Hetil., 2012, 153, 1958–1964.

Open access