Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Marcell Tóth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Abstract

Gluten-free (GF) breads are often described with low quality, rapidly staling, dry mouthfeel and crumbling texture attributes. In lack of recent texture profile data on commercially available, preservative-free, freshly-baked GF bread, this study aimed to compare different types of GF products with their wheat-based counterparts during a 4-day-long storage test. Texture analysis data showed that GF loaves performed better than or comparable to the wheat-based ones in hardness, springiness and cohesiveness. Among sensorial properties mouth-feel, softness and aroma were evaluated as significantly better or similar for GF versus wheat-based products. GF cob had a saltier taste, which reduced the flavour experience. Both the texture results of the storage test and sensory data showed that the quality of GF bread products improved in recent years; they stayed comparable with their wheat-based counterparts even during a 4-day-long storage period.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors: Erika Tóth, Tamás Tauber, Balázs Wirth, Marcell Nikolausz, Márton Palatinszky, Peter Schumann, and Károly Márialigeti

The effect of several easily degradable substrates, such as protein, starch and sunflower oil was investigated on the bacterial community of a laboratory-scale biogas model system. Besides measuring gas yield, Denaturing Gradient Gel Electrophoresis (DGGE), Phospholipids Fatty Acid Analysis (PLFA) for Bacteria and T-RFLP analysis of the mcrA gene for Archaea were used. The community of the examined biogas reactors adapted to the new substrates through a robust physiological reaction followed by moderate community abundance shifts. Gas yield data clearly demonstrated the physiological adaptation to substrate shifts. Statistical analysis of DNA and chemotaxonomic biomarkers revealed community abundance changes. Sequences gained from DGGE bands showed the dominance of the phyla Bacteroidetes and the presence of Firmicutes (Clostridia) and Thermotogae. This was supported by the detection of large amounts of branched 15-carbon non-hydroxy fatty acids in PLFA profiles, as common PLFA markers of the Bacteroidetes group. Minor abundance ratios changes were observed in the case of Archaea in accordance with changes of the fed substrates.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Tóth, Edina Nagy-Baló, Attila Kertész, Marcell Clemens, Csaba Herczku, Diana Tint, Csaba Kun, István Édes, and Zoltán Csanádi

A pitvarfibrilláció transzkatéteres kezelésére számos rádiófrekvenciás hőablatión alapuló technikát dolgoztak ki az utóbbi 10 év során. Újabban a fagyasztással, a pulmonalis vénák krioballonos izolálásával elért eredmények a rádiófrekvenciás technikákéhoz hasonló hatékonyságot mutatnak az életet leginkább veszélyeztető szövődmények csökkenése mellett. Dolgozatunkban saját eredményeinkről számolunk be a mintegy egy év alatt végzett krioballon-ablatio alapján az első 55 betegen. Módszer: a beavatkozást panaszos, gyógyszerrefrakter, többnyire paroxysmalisan pitvarfibrilláló betegeken végeztük, akiknek lényeges szervi szívbaja nem volt. Minden esetben az összes pulmonalis véna felkeresésére és izolálására törekedtünk 28 mm átmérőjű, dupla falú ballonkatéter használatával, ami a pulmonalis vénaszájadék közelében felfújva a kerülete mentén a bal pitvari szövetet akár –70 Celsius-fokig hűtve megszünteti annak elektromos aktivitását. A beavatkozás alatt heparint, utána orális antikoagulánst alkalmaztunk. A fél éves utánkövetés során EKG-t, 24 órás EKG-Holtert és transztelefonos EKG-monitort használtunk a ritmus monitorozására. Eredmények: 55 betegen (18 nő; életkor 56±33,64 év) 192 pulmonalis véna közül 165 (86%) izolációját sikerült elérnünk a beavatkozás során. Valamennyi pulmonalis vénát 37 betegben (67%) sikerült izolálni. A beavatkozási idő 155,67±100,66 perc (átlag±SD), az átvilágítási idő 34,04±31,89 perc volt. A 6 hónapos utánkövetésnél 34 beteg közül 24-nél (70%) sikerült teljes aritmiamentességet (17 beteg) vagy a ritmuszavar szignifikáns csökkenését (7 beteg) elérnünk. Következtetések: kezdeti tapasztalataink alapján a krioballonos pulmonalis vénaizolálás a rádiófrekvenciás ablatiónál egyszerűbb módszer, ahhoz hasonló eredményességgel a pitvarfibrilláció kezelésére.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Janina Kulka, Anna-Mária Tőkés, Adrienn Ildikó Tóth, Attila Marcell Szász, Andrea Farkas, Katalin Borka, Balázs Járay, Eszter Székely, Roland Istók, Gábor Lotz, Lilla Madaras, Anna Korompay, László Harsányi, Zsolt László, Zoltán Rusz, Béla Ákos Molnár, István Arthur Molnár, István Kenessey, Gyöngyvér Szentmártoni, Borbála Székely, and Magdolna Dank

A neoadjuváns kemoterápiára adott patológiai választ kívántuk elemezni az emlőtumorok immunhisztokémiai fenotípusai, valamint az alkalmazott kemoterápiás protokollok tükrében. 1998 és 2009 között 92 neoadjuváns kezelésen átesett emlőtumoros nőbeteg klinikai adatait, biopsziás és műtéti anyagát valamint túlélési mutatóit vizsgáltuk. A biopsziás- és műtéti anyagokon hormonreceptor (ER, PgR), Ki-67, p53, HER2 státusz meghatározás történt immunhisztokémiai módszerrel. A patológiai válasz megítélésére a Chevallier-osztályozást használtuk. 88 esetben elemeztük a betegségmentes- és a teljes túlélést a patológiai válasz függvényében. Patológiai komplett remisszió (pCR = Chevallier I és II) volt kimutatható 13/92 esetben (14,1%). A preoperatív daganatjellemzők alapján a patológiai komplett remissziót mutató daganatok a tripla negatív (9/13) valamint az ER-/HER2+ (1/13) és az ER+/HER2+ (3/13) csoportokból kerültek ki. 24 beteg részesült taxán-, 30 antraciklin-, 33 taxán+antraciklin alapú terápiában, 2 CMF típusú neoadjuváns kezelésben, 3 esetben nem állt rendelkezésünkre ez az adat. A taxánnal kezelt betegek 29,1%-ában, az antraciklin-származékkal kezelt betegek 6,6%-ában, a kombinált kezelésben részesült betegek 12,1%-ában volt kimutatható pCR. A pCR-t mutató csoportban kevesebb volt a recidíva és a távoli áttét kialakulása, de nem tudtunk szignifikáns különbséget igazolni. A kezelésre reagáló (Chevallier III) és a nem reagáló (Chevallier IV) csoport között ebben a tekintetben szignifikáns különbséget találtunk (p=0,006). A betegségspecifikus halálozás szignifikánsan alacsonyabb volt a pCR betegcsoportban (p=0,050). Eredményeink alapján a patológiai komplett remissziót mutató esetek a tripla negatív és a HER2-pozitív csoportból kerültek ki. A neoadjuváns kezelés az ER+/HER2- tumorcsoportban volt a legkevésbé hatékony.

Restricted access