Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Mariann Harangi x
Clear All Modify Search

A Niemann–Pick C1-like-1 egy szterolfelismerő domént tartalmazó membránfehérje, amelyet nagy számban expresszálnak csúcsi felszínükön a bélhámsejtek. Az utóbbi évek vizsgálatai azt igazolták, hogy ez a fehérje szükséges a szabad koleszterin bejutásához a bélhámsejtekbe a bél lumenéből. Biokémiai vizsgálatok azt igazolták, hogy a Niemann–Pick C1-like-1-hez kötődik az ezetimib, amely egy hatékony koleszterinfelszívódást gátló szer. A bélből történő koleszterinfelszívódás ütemében és az ezetimibkezelés hatékonyságában tapasztalt egyéni eltérések hátterében felmerült néhány Niemann–Pick C1-like-1 génvariáció oki szerepe.

Restricted access

Évtizedek óta ismert, hogy a lipoprotein(a) összefüggésbe hozható a cardiovascularis betegségek fokozott előfordulásával, azonban csak az utóbbi évek kutatásai alapján kezdjük megismerni a fiziológiás és az érrendszeri betegségek kialakulásában játszott szerepét. A szerzők részletesen foglalkoznak a lipoprotein(a) fiziológiás szerepével, a magas lipoprotein(a)-szint okaival, annak csökkentési lehetőségeivel, illetve a lipoprotein(a) és a cardiovascularis betegségek közötti kapcsolattal. Orv. Hetil., 2014, 155(16), 607–614.

Restricted access

Absztrakt:

A cardiovascularis betegségek kockázatának csökkentése meghatározó jelentőségű napjaink orvoslásában, mivel világszerte a legtöbb halált okozzák. Sokfajta kezelésről sikerült egyértelműen igazolni, hogy kedvezően hat a cardiovascularis események gyakoriságára, valamint az azok kialakulásához vezető atherosclerosis fejlődésére. Ezen kezelések szisztematikus, irányelvek szerinti alkalmazásával sikerült csökkenteni az éresemények számát és a halálozást, de a betegségcsoport mortalitási és morbiditási vezető pozíciója megmaradt. Emiatt az orvostudományi kutatás folyamatosan új utakat keres a mai tudásunk alapján felállított irányelvek optimális megtartása mellett megmaradó kockázat további csökkentésére. Ez a residualis rizikó sokrétű lehet. A szerzők a jelen munkájukban összefoglalják, hogy az irányelvek szerinti kezelés után milyen új lehetőségek vannak a residualislipid- és gyulladásos kockázat csökkentésére. Több lipidológiai vizsgálat is igazolta, hogy az 1,8 mmol/l alá csökkentett LDL-koleszterin-szinttel további nyereség érhető el az éresemények előfordulásában. A maradéklipidológiai kockázatot csökkentené a magas triglicerid- és az alacsony HDL-koleszterin-szint kezelése, valamint a magas lipoprotein(a) csökkentése. A lipidszintek kezelésén túl a C-reaktívprotein-szint-csökkentés által igazolt antiinflammatorikus hatásukon keresztül is hatnak a statinok és a velük kombinálható ezetimib. A kizárólag csak a gyulladást befolyásoló hatását gátló canakinumab alkalmazásával történt nagy léptékű klinikai vizsgálat (melyben 3 havonta adott sc. injekcióval szignifikánsan, 15%-kal csökkent a nem halálos infarktus és stroke, valamint a cardiovascularis halál előfordulása) új távlatokat nyit az atherosclerosis gyulladáscsökkentő kezelésében. Orv Hetil. 2018; 159(4): 124–130.

Restricted access

A korábbi epidemiológiai tanulmányok eredményei azt igazolták, hogy a HDL-koleszterin a cardiovascularis megbetegedések önálló rizikófaktora, plazmaszintjének emelése a cardiovascularis prevenció egyik fontos eleme. A HDL-nek a reverz koleszterintranszportban betöltött központi szerepe mellett egyéb kedvező biológiai, az érelmeszesedés elleni védőhatása is van. Ezek közé tartozik az antioxidáns, az antiinflammatorikus, az antitrombotikus/profibrinolitikus és a vazoprotektív hatás. A jelenlegi ajánlások az agresszív életmódváltást, a niacin, a fibrátok, a statinok vagy ezek kombinációját javasolják a HDL-koleszterin-szint emelésére. Emellett számos új, a HDL-re épülő terápiás eljárás tesztelése történt meg az utóbbi években, illetve van folyamatban. Idetartoznak a nikotinsav-származékok új formái, illetve receptoragonistái, a CETP-inhibitorok, a kannabinoid-1-receptor-antagonisták, a PPAR-agonisták, az LXR/FXR receptoragonisták és az apoA1- és/vagy foszfolipidterápia. Jelen közleményünkben áttekintjük a korábbi klinikai tanulmányokat, epidemiológiai megfigyeléseket, alapkutatásokat, illetve a legfontosabb új terápiás eljárásokkal végzett klinikai vizsgálatok eredményeit.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Mariann Harangi, Noémi Zsíros, Lilla Juhász and György Paragh

A statinkezelés biztonságos és csak ritkán észlelhetők súlyos mellékhatások. A statinnal kezelt betegek egy jelentősebb hányadában azonban valamilyen mértékben kialakul a statinintolerancia, amely a kezelés adherenciáját csökkentheti. A szerzők összefoglalják a statin okozta leggyakoribb mellékhatások tüneteit, jeleit, gyakoriságát és a kialakulásukban szerepet játszó kockázati tényezők, köztük a génpolimorfizmusok és -mutációk szerepét. Végül áttekintik a mellékhatások felismerésének és kezelésének eszközeit. Orv. Hetil., 2013, 154, 83–92.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ferenc Sztanek, Éva Jebelovszki, Balázs Gaszner, Miklós Zrínyi, Dénes Páll, Péter Kempler and Mariann Harangi

Absztrakt:

A cardialis autonóm neuropathia (CAN) az 1-es és 2-es típusú diabetes mellitus gyakori szövődménye, melyet a cardiovascularis rendszer autonóm szabályozásának zavaraként definiálnak. A CAN szoros összefüggést mutat a halálozási adatokkal, és bizonyos vizsgálatok szerint a vascularis szövődmények, köztük a stroke, a koszorúér-betegség és a szívinfarktus okozta halálozással is. Korai stádiumban a CAN tünetmentes lehet, majd a betegség előrehaladtával megjelennek a klinikai tünetek is. A tünetmentes periódusban a cardiovascularis reflextesztek segítségével azonosítható, melyek prognosztikai értékkel is bírnak. A tünetek megjelenését követően az autonóm működési zavar a nyugalmi tachycardia, csökkent fizikai terhelhetőség, ortosztatikus hipotónia, syncope, intraoperatív cardiovascularis instabilitás, néma szívizominfarktus vagy ischaemia okozta megnövekedett halálozás alapján diagnosztizálható. Bár a CAN nagyon gyakori és előrehaladott esetekben súlyos diabeteses szövődmény, gyakran nem kerül felismerésre. Mivel a betegség korai stádiumában a cardiovascularis denerváció részlegesen visszafordítható, vagy progressziója lelassítható, a legújabb irányelvek határozottan ajánlják a CAN szűrését diabeteses betegekben. Az alábbiakban összefoglaljuk a diabeteses CAN szűrésére alkalmas diagnosztikai lehetőségeket. Orv Hetil. 2019; 160(35): 1366–1375.

Open access

Absztrakt:

A progranulin egy újonnan felfedezett multifunkcionális glikoprotein, amely összefüggésben van az elhízás és a cukorbetegség kialakulásával. A progranulin a tumornekrózisfaktor-α endogén antagonistája, kompetitíven kötődik annak receptorához, így antiinflammatoricus aktivitással rendelkezik. Érdekes módon korábbi tanulmányok kimutatták, hogy a progranulin szérumszintje emelkedett a cukorbetegekben, és összefüggésbe hozták a cukorbetegség bizonyos komplikációival, beleértve a micro- és macroangiopathiát, a macroalbuminuriát és a csökkent vesefunkciót. Továbbá a hyperprogranulinaemia közrejátszhat az elhízáshoz társuló inzulinrezisztencia patogenezisében. A cikkben összefoglaljuk a jelenleg elérhető adatokat a progranulinnak – mint új markernek – a szénhidrát-metabolizmusban és a gyulladásban betöltött szerepére vonatkozóan. Orv Hetil. 2019; 160(25): 973–979.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Bíborka Nádró, Lilla Juhász, Anita Szentpéteri, Dénes Páll, György Paragh and Mariann Harangi

Absztrakt:

Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a plazma high-density lipoprotein (HDL)-szintje fordítottan arányos a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának kockázatával. Az utóbbi évtizedekben azonban nyilvánvalóvá vált, hogy a HDL szerkezete és működése kulcsfontosságú az érelmeszesedést gátló hatás kialakulásában. Az apolipoprotein M (ApoM) egy HDL-hez kötött plazmafehérje, mely befolyásolja a HDL metabolizmusát és számos, érelmeszesedést gátló hatással rendelkezik, például véd az oxidációval szemben és szabályozza a sejtek koleszterinleadását. A szfingozin-1-foszfát (S1P) egy hatékony szfingolipidközvetítő molekula, mely a sejtek különböző funkcióit szabályozza, beleértve a sejtek differenciációját és migrációját, a programozott sejthalált és az érfali gyulladást. Az S1P főként az ApoM-et tartalmazó HDL-részecskékhez kötötten kering. Mindezek alapján a HDL ApoM- és S1P-tartalma kihat az érelmeszesedés folyamatára. Ráadásul a HDL ApoM- és S1P-tartalma módosulhat különböző kórállapotokban, például ischaemiás szívbetegség fennállása esetén. Ez az összefoglaló áttekinti a jelenleg rendelkezésre álló adatokat az ApoM és az S1P HDL-funkcióban betöltött szerepéről egészségesekben és cardiovascularis betegség fennállása esetén. Orv Hetil. 2018; 159(5): 168–175.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Viktória Evelin Varga, Mónika Katkó, János Harangi, István Balogh, István Kapás, László Madar, Ildikó Seres, Mária Judit Molnár, György Paragh, G. Gábor Kovács and Mariann Harangi

A cerebrotendinosus xanthomatosis egy ritka, ataxiával, spasticitassal, korai mentális hanyatlással és pszichiátriai tünetekkel járó neurodegeneratív betegség, amelyet a koleszterin és a kolesztanol agyban és az inakban történő felszaporodása jellemez az epesavszintézisben részt vevő szterol-27-hidroxiláz (CYP27A1) génjének mutációja miatt. A diagnózis gyakran hibás vagy megkésett a változatos klinikai megjelenés miatt. A laboratóriumi diagnosztika rutinszerűen az emelkedett kolesztanolszint kimutatását végzi gázkromatográf-tömegspektrométer alkalmazásával, majd a diagnózist a molekuláris genetikai vizsgálat igazolja. A korai felismerés és a kenodezoxikólsav-, valamint a hidroximetil-glutaril-koenzim-A-reduktáz-gátló kezelés megkezdése alapvető jelentőségű az irreverzíbilis neurológiai károsodások és a tartós munkaképtelenség kialakulásának megelőzésében. A szerzők összefoglalják a cerebrotendinosus xanthomatosis patomechanizmusával, laboratóriumi diagnosztikájával és kezelési lehetőségeivel kapcsolatos tudnivalókat. Orv. Hetil., 2014, 155(21), 811–816.

Open access