Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Marianna Magyar x
  • All content x
Clear All Modify Search

The emission of particulate matter from agricultural sources is a worldwide environmental issue due to health concerns.

The main factors influencing PM10 emission from crop production are the origin of particles, the physical and chemical properties of soils, meteorological conditions, and the mechanical impacts of farm operations. Several studies have been made to determine PM10 emission factors for tillage operations, but these emission factors varied depending on soil properties, especially soil texture and water content, and environmental conditions (e.g. relative humidity, and variability in wind speed and direction). This is why the use of a single emission factor for a given tillage operation is inadequate.

To estimate the yearly amount of PM10 emitted from agricultural soils and crop production, emissions originating from different sources at different temporal division must be summarized. Because 56 % of the total territory of Hungary is cropland, relatively high PM10 emission occurs from crop production and agricultural soils. If this is to be reduced, research should focus on the identification of soil and environmental properties related to PM10 emission on characteristic Hungarian soils.

Restricted access

Five soil P-test methods were compared on the soils of the network of unified Hungarian P fertilization long-term field trials. The effect of P application on the soil P-test values was significant on the different P levels and sites. The average effect of the sites varied between 1.5-fold (H 2 O method) and 3.7- fold (AL-method). The amounts of extracted P increased in the order of H 2 O-P < Olsen-P < Pi-P < AERM-P < AL-P < Corrected AL-P. For studying the relationships between the P values extracted by the different methods, acidic, calcareous and all soils groups were taken into account as a basis. A good correlation was found between the Pi- and AERM-methods in each soil group. Within the acidic soil group, pH has a much less expressed effect on AL-P values, presumably this was the reason why the strongest correlation in this soil group was found between the AL- and the Corr. AL-P methods  The next step in our research will be to calibrate these soil-P tests with plant P uptake and yield responses.

Restricted access

Nyersfoszfátok agronómiai hatékonyságának vizsgálata tenyészedény-kísérletben

III. A talaj könnyen oldható P-tartalmának meghatározása FeO- és hagyományos módszerekkel

Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Péter Csathó, Julianna Csillag, László Radimszky, and Marianna Magyar

Savanyú homoktalajon (Nyírlugos) és savanyú agyagos vályogtalajon (Ragály) hat, lassan feltáródó nyersfoszfáttal (algériai, floridai, é-karolinai, szenegáli, marokkói nyersfoszfát és hyperfoszfát) beállított tenyészedény-kísérletben teszteltük a vízoldható P-trágyák alkalmazására kidolgozott konvencionális talaj P-vizsgálati módszereket, valamint egy hazánkban kevéssé elterjedt módszert, a FeO (Fe-oxidos papírcsík) eljárást a talajok P-szolgáltatásának becslésére. A módszereket szuperfoszfát-, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát kezelésekben is értékeltük. Vizsgáltuk a talajok könnyen oldható P-tartalma, a nyersfoszfátok P-tartalmának oldhatósága és a vörös here termése, ill. P-felvétele közötti összefüggéseket. Eredményeink azt mutatták, hogy a csupán nyersfoszfátokkal kezelt talajokon a FeO módszerrel mért P-tartalom a savanyú homoktalajon az AL-, LE- és H 2 O-P tartalommal közel azonos, szoros korrelációt mutatott, és legkevésbé az Olsen-P tartalommal korrelált. Az agyagos vályogtalajon viszont a FeO-P tartalom az Olsen-P tartalommal adta a legszorosabb, a H 2 O-P-vel a leglazább összefüggést. A nyírlugosi homoktalajon a talaj FeO-P tartalma és a nyersfoszfátok P-tartalmának 2%-os citromsav, 2%-os hangyasav és semleges NH 4 + -citrát oldhatósága alapján kiadott P mennyiségei közötti összefüggések szorossága azonos volt. A ragályi talajon a FeO-P tartalom a nyersfoszfátok 2%-os hangyasav és semleges NH 4 + -citrát oldható P-mennyiségeivel közel azonos, a vizsgálatok közötti legszorosabb összefüggéseket adta. A nyersfoszfátkezelésekben a nyírlugosi savanyú homoktalajon a vörös here összes termése, P-felvétele, valamint a talajminták Olsen-, vizes- és FeO-P tartalma között az összefüggések szorossága hasonló volt, de a legszorosabb korrelációt a termésnél az Olsen módszer, a P-felvételnél a FeO módszer adta. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon a vörös here termése és P-felvétele is a FeO-P tartalommal mutatta a legszorosabb összefüggést, de hasonlóan szoros korrelációt kaptunk még az Olsen és a vízoldható P-tartalommal is. A termés és a P-felvétel a nyírlugosi talajon a Bray1-P, a ragályi talajon az AL-P értékekkel adta a leggyengébb összefüggést. Az összes P-forrás (hat nyersfoszfát, szuperfoszfát, valamint szuperfoszfát+kalcium-karbonát) kezeléseit együttesen figyelembe véve, a vörös here P-felvétele, valamint a talaj Olsen, vizes és FeO módszerrel mért P-tartalma közötti összefüggések szorossága között nem volt nagy eltérés a nyírlugosi savanyú homoktalajon, de közülük a legszorosabb a FeO módszernél volt. A ragályi savanyú agyagos vályogtalajon mind a termés, mind a P-felvétel tekintetében mindhárom módszerrel közel azonos determinációs koefficienst (r²) kaptunk.A különböző tulajdonságú ragályi és nyírlugosi talaj együttes értékelése során, az összes P-forrást figyelembe véve, a talaj könnyen oldható P-tartalmak és a vörös here P-felvétele közötti korreláció sorrendje FeO > LE _=

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Péter Csathó, Marianna Magyar, Gáborné Baczó, and László Radimszky

Három magyar, egy szlovákiai, egy romániai és egy algériai savanyú talajon vizsgáltuk az 1990-es évek elején hazánkban forgalomban lévo, Kola-apatitból készült szuperfoszfát és az Algériából származó bázikus, reaktív nyersfoszfát hatását a talajok pH-jára, könnyen oldható (AAAc-EDTA-oldható)  Cd-, Cr- és Sr-tartalmára, valamint ezen elemek növényi koncentrációjára tenyészedény-kísérletben vörös here jelzonövénnyel. A kiindulási talajok vizes pH-ja az NK- és a szuperfoszfát-kezelés hatására a talajok pufferkapacitásától függoen csökkent. A bázikus nyersfoszfát viszont (ugyanolyan adagú NK-kezelés mellett) növelte a talajok vizes pH-ját. A változás mértéke a kiindulási talajok tulajdonságainak és az alkalmazott nyersfosz-fátadag függvénye volt.  A pH-növekedés mértéke és a kiindulási talajok pH-ja között negatív összefüggés volt megfigyelheto.  A tenyészedény-kísérletben az algériai nyersfoszfát és szuperfoszfát növekvo adagjai növelték a talajminták könnyen (AAAc-EDTA-) oldható Cd- Cr- és Sr-mennyiségét, azonban koncentrációjuk a megengedett határértékek alatt maradt.  A vörös herét öt alkalommal vágtuk, analízisük vágásonként történt. A talajok többségénél a talajtulajdonságok, a P-forma és P-adag hatása az egyes vágásokban hasonló tendenciájú volt egy-egy elem esetén, ezért eredményeinket a vörös here 1. vágásának adatai alapján mutattuk be. A vizsgált elemek növényben mért koncentrációjában viszont eltéro szerepet játszott a kiindulási talaj tulajdonsága, a P-trágya formája, a P-adag nagysága, a növények kora és a vágások száma. A vörös here elso vágásában a Cd-, Cr- és a Sr-koncentráció elemenként is különbözo volt. A vizsgált elemek koncentrációja a vörös herében a talaj pH-jával negatív korrelációt mutatott, így ezeknek az elemeknek a koncentrációja a növényekben a gyengén savanyú talajokon alacsonyabb volt, mint az erosen vagy a szélsoségesen savanyú talajokon. Az 1. vágás növényeiben a kadmium a gyengén és közepesen savanyú talajokon nem volt kimutatható mennyiségben (az algériai nyersfoszfát extrém adagjai kivételével), az erosen és a szélsoségesen savanyú talajok növényeiben viszont mérheto Cd-koncentrációkat találtunk. A növények Cd-koncentrációját csak a szélsoségesen savanyú romániai talajon növelte a nyersfoszfát, az erosen savanyú szlovák talajon az extra nyersfoszfátadagok viszont csökkentették azt. A króm a kompolti és a szentgyörgyvölgyi gyengén savanyú talajok növényeiben az 1. vágásban nem, vagy csak a kimutathatósági határnál alig nagyobb mennyiségben volt mérheto. A gyengén savanyú, kis pufferkapacitású, alacsony szervesanyag-tartalmú algériai homoktalajon a növények Cr-koncentrációja a kontrollmintán és a szuperfoszfát-kezelésekben a kimutathatósági határ alatt volt, a nyersfoszfátkezelésekben viszont mérheto volt, és a dózis emelésével a növények Cr-koncentrációja is nott. (A további vágásokban ezt a hatást nem tapasztaltuk.) Ezzel ellentétes hatás volt megfigyelheto az erosen savanyú szlovákiai podzol talajon, ahol minden alkalmazott nyersfoszfátadag esetén a kimutathatósági határ alá csökkent a vörös here Cr-koncentrációja, feltehetoen a kation formájú Cr-vegyületek oldékonyságának csökkenése következtében.  A vörös herében a Sr-koncentrációt is alapvetoen a kiindulási talajok tulajdonságai határozták meg, de a talajok savanyúsága nem játszott olyan domináns szerepet, mint az elozo elemeknél. A vörös here Sr-koncentrációját minden vizsgált talajon befolyásolta a P-trágya formája és adagja. A növények Sr-tartalma a szuperfoszfátadagokkal - ezen P-forma magas Sr tartalma miatt -növekedett. A kontrollnövények Sr-tartalmához képest a nyersfoszfát is emelte a növények Sr-tartalmát, de a nyersfoszfátadag emelésének hatása kisebb mértéku volt a szuperfoszfáténál.  A vizsgált elemek koncentrációja és a vágások között eltelt ido közötti kapcsolatról elmondhatjuk, hogy a vörös here Cd- és Sr-koncentrációját a növények kora nem befolyásolta.A növények Cr-koncentrációja viszont a talaj tulajdonságaitól függetlenül mindig a fiatalabb növényben volt a nagyobb.   A vágások számának növekedésével minden talajon kimutatható volt a növényekben a Cd- és a Sr-koncentráció csökkenése. A Cr-koncentráció viszont emelkedett, de erosen savanyú és a szélsoségesen savanyú talajokon az 1. vágás után a további vágásokban is megmaradt az extra nyersfoszfátadagok Cr-koncentrációt csökkento hatása a növényekben. A legutolsó vágás növényeiben, ahol a növények már szélsoséges feltételek mellett nottek (10 °C alatti átlaghomérséklet, kevés fény) a Cr-koncentráció megnott. Ez a növekedés (stresszérzékenység) nagyobb volt az erosen, a szélsoségesen savanyú talajokon és az algériai homoktalajon. A vörös here jelzonövénnyel végzett tenyészedény-kísérlet adataiból látható, hogy a 18 mg kg-1 Cd- és 191 mg kg-1 Cr-tartalmú, extrém adagú nyersfoszfát talajba juttatása - a tenyészedény-kísérlet korábban említett intenzív elemforgalma ellenére - nem növelte a talajba került elemek mennyiségének arányában a növények elemtartalmát. Ez valószínuleg elsosorban a bázikus nyersfoszfát pH-növelo hatásának, a potenciálisan toxikus kationok kisebb mobilitásának, csökkent növényi felvehetoségének tulajdonítható.

Restricted access

A szabadföldi trágyázási (tartam)kísérletek eredményeit talaj-, illetve diagnosztikai célú növényvizsgálatok segítségével tudjuk kiterjeszteni, általánosítani – figyelembe véve természetesen a kiterjesztés korlátait is. Célszerűnek láttuk ezen túl a talaj könnyen oldható tápelem-, közöttük P-tartalmát is meghatározni a hazánkban hivatalosan elfogadott AL- (ammónium-laktátos) módszer mellett az Európai Unióban és Észak-Amerikában alkalmazott P-tesztekkel is (CaCl2-, H2O-, Olsen-, Bray1-, LE-, Mehlich3- stb.) a hazai OMTK kísérletek talajmintáiban. A kísérleti helyek talajtulajdonságaiban megnyilvánuló jelentős különbségek lehetőséget adnak rá, hogy a talaj P-teszteket – és a növényi P-felvételt – jellegzetes hazai talajokon, sokszor szélsőséges talajparaméterek mellett vizsgáljuk. Az egyes P-szintek között a 28 év átlagában mintegy évi 50 kg P2O5·ha-1 volt a különbség. A P0-szinten mért P-tartalmak jól jelezték az egyes kísérleti helyek talajának eltérő P-ellátottságát, illetve, közvetve, fizikai féleségében, pH és mészállapotában meglévő különbségeket. A P2-szinten – a hazai talajokra, P-igényes növényekre a hazai szabadföldi P-trágyázási tartamkísérleti adatbázisban talált összefüggésekre alapozott – új AL-P határértékek szerint csupán a bicsérdi csernozjom barna erdőtalajon nem javult a P-ellátottság legalább a „jó” szintig. Vizsgálataink megerősítették az AL-módszer függőségét a CaCO3-tartalomtól: a Mehlich3 módszerrel való összefüggésben a karbonátmentes és a karbonátos talajok csoportja erőteljesen elkülönült egymástól. Az AL-P korrekció elvégzése, azaz az AL-P értékeknek egy standard talajtulajdonság-sorra való konvertálása (KA: 36; pH(KCl): 6,8; CaCO3: 0,1%) látványosan csökkentette az AL-módszernek a talaj CaCO3-tartalmától való függőségét. Az AL-P és Olsen-P, valamint a korrigált AL-P és Olsen-P tartalmak összehasonlításában ugynakkor ugyanez az összefüggés nem volt állapítható, ami arra utal, hogy az Olsen módszer bizonyos fokig szintén pH- és mészállapot függő. Kísérleti eredményeink megerősítették a Sarkadi-féle AL-P korrekciós modell helytálló voltát. Fenti megállapításunkat ugyanakkor a növényi P-tartalmakkal való összefüggéseknek is igazolniuk kell. Szükséges tehát a talajvizsgálati eredményeknek a diagnosztikai célú növényvizsgálatokkal, valamint a terméseredményekkel való összevetése. A tartamkísérletek talajai lehetőséget nyújtanak a környezetvédelmi célú P-vizsgálatok értékelésére, a talaj P-feltöltöttsége környezeti kockázatának becslésére. Ezekkel a kérdésekkel a cikksorozat további részeiben kívánunk foglalkozni.

Restricted access

Az AB 17 Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) 27. évében a 0– 50–100–150 kg P2O5·ha-1 szinteken vett talajmintákon környezetvédelmi célú talaj P-vizsgálatokat végeztünk. Vizsgálataink során a világon elterjedt környezetvédelmi célú talajvizsgálati módszereket alkalmaztuk: vas-oxi-hidroxiddal impregnált szűrőpapír (Fe-oxidos papír, vagy Pi-papír), valamint anioncserélő gyantával impregnált membrán (AERM). P-trágyázás hatására a Pi-P mintegy 3,5-szörös, az AERM-P mintegy 4-szeres növekedést mutatott. Kísérleti eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az ún. Pelnyelő közeget (P „sink”) használó P-vizsgálati módszerek (AERM-, Pi-) mind az agronómiai, mind a környezetvédelmi szempontú P-vizsgálatokban jól használhatóak. Előnyük, hogy a talaj kémhatás- és mészállapotától kevésbé függenek. Ugyanakkor az AERM-P és a Pi-P értékeket a diagnosztikai célú P növényvizsgálati eredményekkel is szükséges összehasonlítani agronómiai célokra való felhasználható volta tesztelése céljából. A P-tartamtrágyázás hatására a kísérleti helyek átlagában mintegy 20%-kal csökkent a P-szorpciós index (PSI), jelezve a P-szorpciós helyek növekvő Ptelítettségét. A savanyú talajokon beállított OMTK kísérletek növekvő P-szintjein az oxalátos módszerrel meghatározott P-elítettségi index (PSD%) a kísérleti helyek átlagában mintegy 50%-os növekedést mutatott. Bicsérden a P1-, P2- és P3-szinten, Karcagon a P2- és P3-szinten kaptunk 25% feletti PSD értékeket. A kritikus értéket (a 25%-os P-telítettséget) ugyanakkor erősen megközelítette a P3-szinten Hajdúböszörmény, Kompolt és Putnok PSD%-a. A Mehlich-3 kivonószerrel meghatározott PSD% értékek a kísérleti helyek átlagában több mint 3,5-szörös növekedést mutattak a legnagyobb P-szinten. Ezzel a módszerrel ugyanakkor átlagosan kevesebb, mint fele akkora volt az PSD%, mint az oxalátos kivonószer használata mellett. Mindenképpen további vizsgálatok szükségesek a környezetvédelmi P-vizsgálati módszerek hazai adaptációjára. Vizsgálataink megerősítették az AL-módszer mésztartalom-függőségét: a Mehlich3-, ill. az anioncserélő gyantás (AERM) módszerrel való összefüggésben a savanyú és a karbonátos talajok csoportja erőteljesen elkülönült egymástól. Az ALP korrekció elvégzése, azaz az AL-P értékeknek egy standard talajtulajdonság-sorra való konvertálása (KA: 36; pHKCl: 6.8; CaCO3: 0,1%) látványosan megszüntette az AL-módszernek a talaj CaCO3-tartalmától való függőségét: a korábban erősen elkülönülő savanyú és karbonátos talajok csoportja az AL-P korrekció elvégzése után egy közös csoportban volt megtalálható. A környezetvédelmi célú P-vizsgálatok hasznos információval szolgálhatnak talajaink P-állapota környezeti kockázatának mértékéről.

Restricted access

Az Országos Műtrágyázási Tartamkísérletek (OMTK) hálózatában, az ország jellegzetes talajain, eltérő agro-ökológiai körülmények között, azonos kezelésekkel beállított kísérleteiben vizsgáltuk a diagnosztikai célú növényvizsgálatok kiterjeszthetőségét. Összefüggéseket kerestünk a virágzáskori kukoricalevél P-tartalma és tömege; az őszi búza hajtás P-koncentrációja és tömege; a talaj könnyen oldható P-tartalma és a virágzáskori kukoricalevél, ill. az őszi búza hajtás P-koncentrációja között az OMTK kísérletek kilenc kísérleti helyén a 4 eltérő P-kezelés hatására. A talaj P-teszt módszerek közül a 0,01 M CaCl2-, az Olsen-, az Fe-oxidos papírcsík-, az anioncserélő gyantával impregnált membrán (AERM), a Mehlich3-, az AL- és a korrigált AL-módszereket vontuk be vizsgálatainkba. A virágzáskori kukorica levelének tömege erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések kifejezettebb hatást gyakoroltak a virágzáskori kukoricalevél P-tartalmára, mint a tömegére. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömegére erőteljesebben hatott mind a kísérleti hely, mind a P-trágyázás, mint a kukoricalevelére. Ugyanez mondható el a P-tartalmakra is. A bokrosodáskori őszi búza hajtás tömege szintén erőteljesebben változott a kísérleti helyek, mint a P-trágyázás hatására. A P-kezelések ugyanakkor mérsékeltebb hatást gyakoroltak a bokrosodáskori őszi búza hajtás P-tartalmára, mint a tömegére. A búzahajtás P-tartalmakra a kísérleti hely és a P trágyázás hasonló mértékben hatottak. Az OMTK kísérletekben kapott összefüggések ismeretében tovább finomítottuk e két növény P-ellátottsági határértékeit: a „gyenge” és „jó” ellátottságon túl az „igen gyenge”, „közepes”, „igen jó” és „túlzott” P-ellátottsági határértékeket is becsültük. A virágzáskori kukoricalevélben az igen gyenge P-ellátottság <0,15%, a gyenge 0,16–0,20%, a közepes 0,21–0,25%, a jó 0,26–0,30%, az igen jó 0,31– 0,35% a túlzott >0,35% P-koncentráció határértékekkel jellemezhető becsléseink szerint. A bokrosodáskori őszi búza hajtásban az igen gyenge P-ellátottság <0,25%, a gyenge 0,26–0,30%, a közepes 0,31–0,35%, a jó 0,36–0,45%, az igen jó 0,46– 0,55% a túlzott >0,55% P-koncentráció határértékekkel volt meghatározható. Az AL-módszer és a diagnosztikai célú növényvizsgálatok hasonló P-ellátottságokat mutattak, és megerősítették a fenti határértékek helyes voltát. A kukorica – az irodalomból is ismert – jobb P-hasznosítását jelzi ugyanakkor az a tény, hogy ugyanazon kezelésben a kukorica az őszi búzánál rendre eggyel jobb növény P-ellátottsági kategóriát mutatott. A P0-parcellák P-ellátottságát a kukorica és az őszi búza P-hatások mértékével is becsültük. Egy-egy esettől eltekintve a három módszer jó azonosságot adott, tovább erősítve az azonos talajokon eltérő P-trágyareakciójú növények „P-igényes”, ill. „foszforra kevésbé igényes” növénycsoportba sorolását, és a két növénycsoportra – id. Várallyay megközelítéséhez hasonlóan – eltérő talaj AL-P ellátottsági határértékek megállapításának kísérletesen megalapozott, helytálló voltát. Mind a talaj AL-P tartalma és a bokrosodáskori őszi búza hajtás P%, mind a talaj AL-P tartalma és a virágzáskori kukoricalevél P% közötti összefüggés logaritmus függvénnyel volt leírható. Az összefüggés szorossága hasonló „r” értékekkel (0,65–0,80) volt jellemezhető. Az őszi búza hajtás „jó” P-ellátottság savanyú talajokon 100–110, karbonátos talajokon 140–150 mg AL-P2O5·kg-1 fölött vált általánossá. A kukoricalevél „jó” ellátottságot (0,26% P) savanyú talajon 70–90, karbonátos talajokon 110–120 mg AL-P2O5·kg-1 fölött regisztráltuk. A kukorica szemtermésben kifejezett P-hatások jóval kisebbek voltak, mint a P-igényesebb őszi búzában. Kukoricában savanyú talajokon az AERM-P és a Mehlich3-P, karbonátos talajokon a Pi-P, az AL-P és az Olsen-P, az összes talajon az AERM-P és a korrigált AL-P mutatta a legszorosabb összefüggést a levél P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,44-ről 0,69-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Õszi búzában savanyú talajokon az Olsen-P és a CaCl2-P, karbonátos talajokon az Olsen-P és Mehlich3-P, az összes talajon az Olsen-P, a Mehlich3-P és a Pi-P mutatta a legszorosabb összefüggést a hajtás P% értékekkel. Az AL-P korrekció elvégzése az összes talajon 0,56-ról 0,67-re növelte az összefüggés szorosságát jelző „r” értéket. Karbonátos, cinkkel gyengén–közepesen, foszforral igen jól–túlzottan ellátott talajokon a virágzáskori, csővel szemközti kukoricalevél P/Zn arányának 150 fölé növekedése P-indukálta Zn-antagonizmust és szemtermés-csökkenést eredményezhet ennél a Zn-igényes kultúránál. A Zn-hiány Zn-levéltrágyázással, ill. a talajba juttatott oldható Zn-sók segítségével megszüntethető. A Zn-hiányra kevésbé érzékeny őszi búzában terméscsökkenéssel járó P-indukálta Zn-hiány feltehetően a kukoricánál csupán jóval nagyobb P/Zn arány értékeknél jelentkezik.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Marianna Magyar, Krisztina Rajkainé Végh, Julianna Csillag, Tünde Takács, and Péter Csathó
Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Péter Csathó, Katalin Sárdi, István Sisák, Marianna Magyar, András Osztoics, and Péter Szűcs
Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Katalin Sárdi, István Sisák, András Osztoics, Marianna Magyar, and Péter Szűcs

Amennyiben a talajok P-tartalma az agronómiailag indokolt szint fölé emelkedik, ugrásszeruen megnohet a talajból a felszíni vizekbe, ill. bizonyos körülmények között a felszín alatti vizekbe jutó foszfor mennyisége. A csatornák, patakok, folyók és tavak stb. vizének kritikus szint feletti P-koncentrációja az eutrofizáció felgyorsulásához vezethet.  Az 1960-as évek közepétol a több mint két évtizedes talajgazdagító P-trágyázás (+20 és +40 kg/ha P2O5 többletek) következtében rohamosan javulni kezdett talajaink P-ellátottsága és az 1990-es évek elejére a szántóterület mintegy 2/3-a foszforral jól, vagy igen jól (túlzottan) ellátottá vált. 1990-tol kezdodoen a hazai P-mérlegek erosen negatívak, évi -10 és -20 kg/ha P2O5-hiányt mutatnak. A fejlett nyugat-európai országokban ma is erosen pozitívak a P-mérlegek. Annak ellenére, hogy a megnövekedett P-tartalmú talajok fokozott környezeti kockázatot jelentenek, hazánkban mind a mai napig az indokoltnál jóval kevesebb kutatás irányult a környezetvédelmi célú P-talajvizsgálatok hazai adaptációjára.  A kérdéskör vizsgálata azért is kiemelten fontos, mivel Magyarország EU-csatlakozásának elofeltételeként, a városok szennyvíztisztítása megvalósul, felszíni vizeink pontszeru P-terhelése ily módon jelentosen csökken, másrészt nagyobb hangsúlyt kapnak a legnagyobb diffúz szennyezo forrás, a mezogazdasági eredetu P-terhelés csökkentésének lehetoségei. A P-megkötodés mértéke talajonként különbözo lehet. Mivel a szorpciós folyamat az agyagfrakcióhoz és az oxid-hidroxid frakciókhoz kötheto, a P-fixáció a nagy agyagtartalmú talajokban eroteljesebb. Ennek megfeleloen, a szervetlen kolloidokban szegény talajok P-megkötése gyenge. Általában véve, a 6,0 és 6,5 közötti pH(H2O)-értékek mellett legkisebb a P-megkötodés. Erosen savanyú talajokon alacsony oldékonyságú Fe- és Al-foszfátok (strengit, variscit), erosen meszes talajokon a szintén gyenge oldékonyságú Ca-foszfát vegyületek (oktokalcium-foszfát, hidroxiapatit, fluorapatit) képzodése jelzi az eroteljes P-megkötodést.  Az összes P-terhelésbol a mezogazdasági terhelés részarányát 39 %-ra becsülik Dániában, 54 %-ra Norvégiában, 73 %-ra Svédországban, és 79 %-ra Finnországban. Becslések szerint Magyarországon 10 % az agrár P-terhelés aránya. Ez utóbbinak oka a lakossági terhelés rendkívül magas részaránya, a szennyvizeknek kezelés nélküli, közvetlen felszíni vizekbe való vezetése.  A kutatóknak, talajvizsgáló laboratóriumoknak erofeszítéseket kell tenniük a könnyen oldható P-tartalmak, az értéküket befolyásoló talajtulajdonságok (pH, mészállapot, talaj fizikai félesége, szervesanyag-tartalom stb.) minél pontosabb meghatározására, a kalibráció minél pontosabb elvégzésére.  A talaj könnyen oldható P-tartalmát az egyéb információkkal együtt (talajerózió, felszíni elfolyás, P-adag, és P-kijuttatás módja stb.) figyelembe kell venni a potenciális P-terhelés becslésekor.

Restricted access