Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Marina Varga x
Clear All Modify Search

Abstract

Cytomegalovirus infection is a major infectious complication of transplant recipients, causing significant morbidity and mortality. It is possible to treat this infection effectively only if we know the direct and indirect effects of it, if we take the risk-factors into account, and use sensitive and reliable diagnostic methods for early establishment of diagnosis. In order to avoid severe CMV-infection, it is possible to administer prophylactic therapy. For prophylaxis planning it is important to know the CMV-seroprevalence of Hungarian population and its characteristics. Our results have shown that the seroprevalence of Hungarian population is high: 86%. The primary CMV-infection in Hungary occurs in childhood or in early adulthood, till age of 20 years the seroprevalence is 72%. CMV-seronegative recipients should be transplanted using organs of seronegative donors, however, the chance obtaining the graft from a CMV-seronegative donor was shown to be 2% only. Since such seromatching is rear, we have to know that the constellation of negative recipient and positive donor is the highest risk-factor for developing severe primary CMV-infection. While investigating data of 147 CMV-seronegative recipients from high-risk group it has been established that CMV-infection prophylaxis is essential for high risk patients in the early post-transplant period of 3 months, the administration of any of investigated prophylactic protocols is advantageous in comparing with prophylaxis free management of those patients (P=0.006). The study has also proven that monoprophylaxis with ganciclovir or valganciclovir is the most effective and cost-effective procedure as compared to other protocols (P=0.006). It is important to take into consideration that in prophylactic groups the “late-onset” CMV-infection occurred often (25.4%), and that there were no signs of seroconversion after the primary CMV-infection in 14% of the patients. For the first time it has been found and proven that the female sex is a risk factor for CMV-infection (P=0.0006). Genetic variability influences susceptibility to infectious diseases and HLA-molecules are critical for viral antigen uptaking, processing and presenting. Our data of 129 of high-risk patients suggest that recipients positive for HLA-DQ3 are more susceptible to CMV-infection than a comparable group of patients negative for this HLA-type. This result was not due to rejection and/or treatment for rejection and was not influenced by induction therapy or number of HLA-mismatches. The multivariate Cox Regression analysis has shown that HLA-DQ3 positivity is an independent predictor of primary CMV-infection in CMV-seronegative recipients with seropositive donor grafts (P=0.001). The cognition of HLA-DQ3 is useful in the prediction of acute CMV-infection in high-risk patients, and should influence the planning of the patients' management.

Restricted access

Absztrakt

Bevezetés: Veseátültetés után mind a graft késleltetett működése, mind az akut rejekció negatívan befolyásolja a túlélést. Célkitűzés: A neutrofil gelatináz asszociálta lipokalin ígéretes biomarkernek tűnik az akut károsodások diagnózisában. Módszer: Prospektív vizsgálatban 27 felnőtt veserecipiens vizelet neutrofil gelatináz asszociálta lipokalin értékét mérték és megvizsgálták prediktív értékét. Eredmények: A betegeket 4 csoportba osztották (nincs komplikáció, rejekció, késői indulás dialízisigénnyel, rejekció + késői indulás). Nem találtak szignifikáns különbséget a nincs komplikáció és rejekció, valamint a késői indulás dialízisigénnyel és rejekció + késői indulás csoportok között. A késői indulás dialízisigénnyel és rejekció + késői indulás csoportok neutrofil gelatináz asszociálta lipokalin szintje lényegesen magasabb volt, mint a nincs komplikáció és rejekció csoportoké. A nincs komplikáció és rejekció csoportokban a kreatinin és neutrofil gelatináz asszociálta lipokalin szintjei párhuzamosan változtak. Következtetések: A vizsgált betegekben a neutrofil gelatináz asszociálta lipokalin nem adott hasznos információt sem jó, sem gyengén induló graftműködés esetén. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1956–1959.

Open access
Authors: Antal Péter, Gábor Telkes, Marina Varga and Jenő Járay

Abstract

Cytomegalovirus (CMV) is a major pathogen for immunocompromised organ transplant recipients. 80 to 90% of all transplant recipients are infected by the virus; however, the incidence of CMV disease is 30 to 40%. Gastrointestinal CMV disease involving any part of the digestive tract occurs in about 10% of all patients receiving solid organ transplantation. Mucosal injury, ulcerations, erosions, haemorrhage, disorders of digestive tract motility, rarely gastrointestinal mass and perforation are the most common pathological findings in CMV disease. Diagnostics is based on endoscopy with mucosal biopsy. Histopathological examination of biopsy samples must look for specific cytomegalic cells with intranuclear (“owl's eye”) and intracytoplasmatic inclusions. Various microbiological, immunohistochemical and molecular biological assays can be performed to detect CMV in the mucosa. In established gastrointestinal CMV disease both gastroenterological and antiviral treatments are needed including intravenous ganciclovir and/or oral valganciclovir. Prevention of disease should be achieved by general prophylaxis in high-risk patients (oral valganciclovir, in special cases hyperimmune globulin); and in medium risk patients by pre-emptive therapy using microbiological surveillance.

Restricted access
Authors: Ferenc Kovacs, Marina Varga, Zsolt Pataki and Erzsebet Rigo

The knowledge of pseudothrombocytopenia (PTCP) is important for the accuracy of a clinical assessment and for avoiding unnecessary treatment. An elderly patient was hospitalized with left lung pneumonia. Severe thrombocytopenia [platelet (PLT) number: 18 × 109/L] without any clinical bleeding was found in ethylenediaminetetraacetic acid blood collection tube. PLT measurement was repeated in various anticoagulant [sodium citrate, lithium heparin, disodium oxalate, hirudin, and magnesium sulfate (Mg-sulfate)] sample collection tubes and all of them showed thrombocytopenia except with Mg-sulfate. To the best of our knowledge, PTCP with five anticoagulant sample collection tubes has not been reported earlier.

Open access
Authors: Ferenc Kovács, Marina Varga, Szilárd Szabó and Katalin Bertók

A szerzők egy fiatal, egészséges egyén esetét ismertetik, akinél az izolált aszpartát-aminotranszferáz-emelkedés diagnosztikai nehézséget jelentett. A probléma megoldására polietilénglikol precipitációs tesztet, aszpartát-aminotranszferáz-szérumelektroforézist és immunfixációt alkalmaztak. Kimutatták, hogy a beteg szérummintáiban polietilénglikol-precipitációt követően az aszpartát-aminotranszferáz-aktivitás majdnem teljesen megszűnt. Az aszpartát-aminotranszferáz a kontrollmintákban az anód, míg a betegmintában a katód felé vándorolt. Immunfixációs gélen szélesebb és intenzívebben festődő csík volt látható az immunglobulin-A-régióban a betegmintában a kontrollmintához képest. Ezek a laboratóriumi tesztek megerősítették, hogy az aszpartát-aminotranszferáz-aktivitás makroformáció következményeként is megemelkedhet. Esetükben az emelkedett immunglobulin-A-szint és a szelektív poliklonális immunglobulin-A- (κ- és λ-könnyűláncok) növekedés makroformátumot jelzett, amit az aszpartát-aminotranszferázhoz való immunglobulin-A-kötődés hozott létre. Orv. Hetil., 2014, 155(39), 1558–1562.

Open access
Authors: Ferenc Kovács, Ibolya Kocsis, Marina Varga, Enikő Sárváry and György Bicsák

Absztrakt

Bevezetés: A szív biomarkerei kiemelkedő szerepet kaptak az akut myocardialis infarctus diagnosztikájában. Célkitűzés: A szerzők automatizáltan mérhető szívbiomarkerek diagnosztikai hatékonyságát vizsgálták. Módszer: Mieloperoxidázt, nagy érzékenységű C-reaktív fehérjét, mioglobint, szívtípusú zsírsavkötő fehérjét, kreatinkinázt, kreatinkináz-MB-t, nagy érzékenységű troponin-I-t és -T-t mértek. Eredmények: Akut myocardialis infarctusban a leghatékonyabbnak (görbe alatti terület: 0,86; 95%-os megbízhatósági tartomány: 0,77–0,95; p<0,001) a nagy érzékenységű troponin-I bizonyult. A kritikus értéknél (0,35 ng/mL) az érzékenység 81%, a fajlagosság 74% volt. A nagy érzékenységű troponin-T, -I, a mellkasi fájdalom és az elektrokardiogram együttes értékelése különítette el legjobban az akut myocardialis infarctust az egyéb kórképektől (korrekt besorolás: 62,5% és 98,9%). Következtetések: Amíg nem áll rendelkezésre megfelelő érzékenységű és fajlagosságú szívbiomarker, addig nincs jobb módszer az akut myocardialis infarctus gyanúja esetén, mint 3–6 óra múlva újra elvégezni az elektrokardiogram- és biomarker-vizsgálatot. Orv. Hetil., 2015, 156(24), 964–971.

Open access
Authors: Krisztina Czebe, Balázs Antus, Marina Varga and Eszter Csiszér

A tüdőtranszplantáció napjainkban már rutinszerűen végzett beavatkozássá vált a végstádiumú parenchymás és vascularis tüdőbetegségekben. Az elmúlt két évtized során több mint 20 ezer tüdőtranszplantációt végeztek a világon. Az immunszuppresszív szerek fejlődésének eredményeként az életet veszélyeztető akut rejekciók száma jelentősen csökkent, az első éven belüli halálozás csupán 2%-át okozza. A legnagyobb arányban az infekciók felelősek a korai és a késői morbiditásért és mortalitásért. A posztoperatív első 30 napon belüli halálozás 21,2%-a, az első éven belüli halálozás 40%-a infekciós eredetű. Az első hónapban a betegek 35–70%-ánál bakteriális pneumónia alakul ki, amelynek kb. felét Gram-negatív pálcák okozzák, dominálóan Pseudomonas-törzsek. A betegek a műtétet követően antibiotikus profilaxisban részesülnek, amit aztán a donortüdőből kimutatott törzs rezisztenciatesztje alapján módosíthatunk. A korai posztoperatív időszakban az invazív gomba- (Aspergillus-, Candida-) és CMV-infekciók a 100 napig tartó inhalatív amphotericin és szisztémás valganciklovir-profilaxis hatására kevesebb mint 10–10%-ban lépnek fel. Számuk a profilaxis befejezte után emelkedik. A későbbiekben kialakuló bronchiolitis obliterans szindróma (BOS) szintén hajlamosít a fertőzésekre. Ennek jelentőségét az adja, hogy 5 évvel a műtét után a betegek kb. 50%-ánál detektálható a BOS. Az infekciók sikeres leküzdésének alapja a rutinszerűen, illetve a tünetek fellépte után minél hamarabb elvégzett kontroll (laboratóriumi, radiológiai, légzésfunkciós, köpet- és bronchoszkópos vizsgálatok), majd a célzott terápia bevezetése. A munka célja a tüdőtranszplantáltaknál jelentkező leggyakoribb infekciók klinikai manifesztációjának, diagnosztikájának és kezelésének áttekintése.

Restricted access
Authors: Antal Péter, Gábor Telkes, Marina Varga and Jenő Járay

A cytomegalovirus (CMV) az immunszupprimált szervtranszplantált betegek egyik veszélyes fertőzése. A transzplantáltak 80-90%-ánál a fertőzés inaktív; a tünetekkel járó CMV-betegség gyakorisága 30-40%-os. Gastrointestinalis CMV-betegség a szervátültetettek mintegy 10%-ában fordul elő, a kórkép a tápcsatorna bármelyik szakaszát érintheti. A CMV-betegség leggyakrabban a nyálkahártya károsodásával, fekélyekkel, eróziókkal, vérzésekkel jár, oka lehet a tápcsatorna motilitási zavarának, ritkábban gastrointestinalis gyulladásos teriméknek, perforációknak. A diagnosztika alapja az endoszkópos vizsgálat biopsziás mintavétellel. A biopsziás minta szövettani vizsgálatakor keresni kell a CMV-fertőzésre jellemző cytomegaliás sejteket intranukleáris („bagolyszem”) és intracitoplazmatikus zárványokkal. A vírus kimutatására számos mikrobiológiai, immunhisztokémiai és molekuláris biológiai módszer létezik. Igazolt kórkép esetén a kezelés kettős: az elváltozásoknak, tüneteknek megfelelő gasztroenterológiai kezelés mellett meg kell kezdeni az antivirális terápiát általában intravénás ganciclovirrel és/vagy orális valganciclovirrel. Lényeges a betegség kialakulásának megelőzése is: a magas rizikójú betegcsoportban általános profilaxis javasolt per os valganciclovirrel, speciális esetekben hiperimmunglobulinnal; közepes kockázat esetén a mikrobiológiai surveillance eredménye alapján preemptív kezelés kezdhető.

Restricted access
Authors: Imre Fehérvári, Dénes Görög, László Kóbori, Marina Varga, Enikő Sárvári, Zsuzsa Gerlei and Balázs Nemes

A szerzők elemzik a HBV-fertőzés miatt végzett májátültetés hazai tapasztalatait, áttekintik a HBV okozta májbetegség transzplantáció szempontjából sajátos pre- és posztoperatív kezelési igényeit. A transzplantációs program során 2006. december 31-ig 4 betegnél történt HBV-fertőzés talaján kialakult végstádiumú májbetegség miatt májátültetés. Közülük 1 beteget veszítettek el a korai posztoperatív időszakban, 3 beteg él, aktív. Elemzik a transzplantációt követően 6 esetben észlelt de novo HBV-fertőzést és annak hatását a betegek túlélésére.

Restricted access
Authors: Éva Toronyi, Zsolt Máthé, Rita Chmel, Marina Varga, Veronika Kozma, Roland Trent, Gellért Tőzsér, Gergely Nagy and Róbert Langer

Absztrakt

Bevezetés: A végstádiumú veseelégtelenség optimális kezelése a veseátültetés. A korai posztoperatív periódusban az arteria és a vena renalis thrombosisa a leggyakoribb éreredetű szövődmény, mely általában az átültetett vese elvesztéséhez vezet. Klinikánkon egy 28 éves férfi esetében a transzplantációt 8 órával követően vena renalis thrombosist diagnosztizáltunk. Azonnali reoperációval sikerült a venát recanalisálni és a graftot megmenteni. Ez az eset késztetett minket arra, hogy áttekintsük a thrombophilia és a vesetranszplantációt követő thromboticus szövődmények irodalmát. Módszer: A Pubmed 2010. december 31-ig terjedő adatbázisában tekintettük át a humánvonatkozású, angol nyelvű közleményeket. Részletesen 27 publikációt elemeztünk. Beszámolunk a hypercoagulabilis állapotok és a vesegraftthrombosis előfordulásának gyakoriságáról, a Leiden-mutáció és a prothrombin G20210A mutáció venás thromboemboliában való prediktív értékéről. Eredmények: Az irodalom alapján nem egyértelmű az összefüggés a thrombophilia és a veseerek thrombosisa között, nincs egységes állásfoglalás a transzplantációra váró betegek thrombophilia-szűrésének prediktív és költség-haszon értékére vonatkozóan. Összefoglalás: Saját kedvezőtlen tapasztalataink alapján javasoljuk a transzplantációs várólistára kerülő betegek thrombophilia-szűrését és a veszélyeztetett betegeknél thrombosisprofilaxis alkalmazása helyett terápiás adagú anticoagulans-kezelés beállítását a poszttranszplantációs időszakban. Gazdasági költség-haszon elemzések is azt támasztják alá, hogy a sikeres transzplantációval a szűrés költsége megtérül. 3 éves időszakot vizsgálva a dialíziskezelés költsége lényegesen magasabb, mint a transzplantációé.

Restricted access