Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Melinda Cserép x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Összefoglaló. A táplálkozás iránti figyelmet igénylő krónikus betegségek (így a coeliakia, az 1-es típusú diabetes és a gyulladásos bélbetegségek), valamint az evészavartünetek kapcsolata egyelőre kevéssé széleskörűen tanulmányozott terület serdülők körében. Az eddigi kutatási eredmények kiemelik a testkép- és evészavartünetek iránti magasabb kockázatot ezekben a betegségekben. Rizikótényező lehet az evési szokások megváltozása, a táplálkozásra irányuló fokozott figyelem és az ételekkel, valamint az elfogyasztásuk következményeivel kapcsolatos aggodalom. A korai felismerést nehezíti, hogy az evészavartünetek sokáig rejtve maradhatnak, és átfedést mutathatnak a krónikus betegség egyes tüneteivel (például testsúlyváltozás, hasmenés, hányás, hasfájás). A fennálló evészavar-érintettség gyengítheti a krónikus betegség hatékony terápiáját, súlyosbíthatja a szövődményeket, és növelheti a mortalitási rizikót. A tünetek korai felismerése és az adekvát terápia csak multidiszciplináris szemléletben és teammunkával, a szomatikus gondozás és a pszichoterápia összehangolásával lehet eredményes. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1872–1876.

Summary. Disordered eating is not a well-understood phenomenon in diet-related chronic illnesses (e.g., celiac disease, type 1 diabetes, inflammatory bowel diseases) among adolescents. Previous research found a higher risk for eating disorders and negative body image among these patients. Following the prescribed or suggested dietary regime may lead to increased food awareness and become an eating disorder risk factor. Further risks may be the altered eating patterns, the fear from unknown food sources and its consequences. In many cases, eating disorder characteristics may be hidden and the symptoms of chronic illness (e.g., changes in weight, diarrhoea, vomiting, abdominal pain) and disordered eating can mimic each other. Disordered eating can worsen the effective therapy of physical illnesses and increase complications and mortality. Early diagnosis and adequate treatment can only be provided through multidisciplinary approach and teamwork. Orv Hetil. 2020; 161(44): 1872–1876.

Open access

A lélek képalkotói és laborvizsgálatai. A projektív tesztek és a kérdőívek integrált alkalmazása a gyermek és serdülő pszichodiagnosztikában

The imaging techniques and laboratory test of psyche. The integrative practice of projective measures and questionnaires in child and adolescent psychodiagnostics

Magyar Pszichológiai Szemle
Authors: Máté Jambrik, Sára Posta, Ildikó Erni, Laura Csenki, Melinda Cserép, Ildikó Ábrahám, and Bea Pászthy

A jelen tanulmány célja, hogy a gyermek és a serdülő pszichodiagnosztikában használt kérdőíves és projektív eszközök eredményeinek diszkrepanciáját megvitassa. Stephen Finn véleménye szerint mind a két tesztelési forma megbízható, azonban más működési elven alapulnak. Előfordulhat, hogy a két tesztelési forma látszólagosan más eredményt mutat, azonban a diszkrepancia megértése értékes információt adhat a vizsgálni kívánt személyről. Cikkünkben kitérünk arra, hogy a különböző tesztelési eljárások (kérdőívek, projektív tesztek) hogyan működnek, illetve arra is, hogy milyen szerepük lehet a pszichodiagnosztikai folyamatban. Az egyén viselkedésének megértése szempontjából a kérdőívek a laboratóriumi tesztekkel, a projektív tesztek pedig az agyi képalkotó eljárásokkal hozhatók párhuzamba az orvosi diagnosztikában. A projektív eljárások ingeranyagtól függően más módon készítenek „felvételeket” a lélekről, mint ahogy a CT, a PET és az MR a képalkotó diagnosztikában az agyról. A kérdőívek és a projektív eszközök integrált alkalmazása gyakran pontosabb diagnózisalkotást és kezelési terv felállítását tesz lehetővé.

The current study aims to discuss the distinction between the results of various tools used in child and adolescent psychodiagnostic, namely between questionnaires and projective measures. According to Stephen Finn, both methods are reliable but operate based on different principles. It may seem that the two methods of testing present different responses, but understanding discrepancies can provide valuable information about the subject. In our article, we discuss how these various testing methods (questionnaires, projective tests) work, and how they may play a role in the psychodiagnostic process. In our study, we consider for understanding human behaviour, non-projective tests being compared to laboratory tests and projective measures being compared to brain imaging techniques. Projective procedure stimuli elicit different features of the subject’s personality, analogous to imaging diagnostics of medical science (CT, PET and MR). The discrepancy between questionnaires and projective methods can have important indications for both diagnosis and therapy.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Orsolya Máté, Ildikó Ábrahám, Melinda Cserép, Lilla Grundmann, Zsófia Lendvai, Bea Pászthy, and Péter Tóth-Heyn

Összefoglaló. Az 1-es típusú diabetes mellitus (T1DM-) betegek körében az evészavarok előfordulása az átlagpopulációhoz képest körülbelül kétszeresre tehető. Ez a komorbiditás különösen veszélyes mind a magas mortalitási rizikó, mind a súlyos szövődmények lehetősége miatt. Az evészavarban szenvedő, T1DM-mel élő gyermekek és fiatalok hatékony kezelése a diabetológusok, pszichiáterek, pszichológusok, nővérek és dietetikusok összehangolt munkájával valósítható meg. Közleményünkben egy 14,5 éves, T1DM-mel élő, anorexia nervosával diagnosztizált páciensünk multidiszciplináris terápiáját mutatjuk be, kiemelve a különböző szakemberek együttműködésének főbb metszéspontjait. A szoros diabetológiai gondozással párhuzamosan az anorexia nervosa terápiájában a protokollok ajánlásaival megegyezően családterápiát és kognitív viselkedésterápiás elemekkel bővített egyéni terápiát alkalmaztunk. A terápiás folyamat összesen 18 hónapig tartott. Esetünk korábban le nem írt diabetológiai érdekessége, hogy a számottevő súlycsökkenéssel párhuzamosan betegünk inzulinigénye a töredékére csökkent, ami jelentős mértékben érintette a bazálisinzulin-szükségletet is. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.

Summary. The incidence of eating disorders is approximately twice as high in type 1 diabetes mellitus (T1DM) compared to the general population. Comorbidity is related to potentially severe organ complications and consequently higher mortality risk. The effective treatment of eating disorders in T1DM is provided by the teamwork of diabetologists, psychiatrists, psychologists, nurses and dietitians. The purpose of this paper is to present the multidisciplinary treatment of a 14.5-year-old adolescent with T1DM and diagnosed with anorexia nervosa, focusing on the cooperation of the professionals. In line with the current guidelines, both family therapy and cognitive behavioral therapy-informed individual psychotherapy were applied beside the strict diabetes control. Her therapy process lasted 18 months. The unusual diabetological aspect of our case is that the significant weight loss was associated with highly decreased insulin requirement affecting also the basal insulin requirements. Orv Hetil. 2021; 162(33): 1341–1346.

Open access