Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Melinda Csima x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Bálint Bánfai, Krisztina Deutsch, Melinda Petőné Csima, Sára Jeges, Dóra Domina-Tancsics, József Betlehem, and Kinga Lampek

Absztrakt

Bevezetés: A gyermek-alapellátás fejlesztése abban az esetben valósulhat meg hatékonyan, ha ismerjük az ellátók és ellátottak véleményét is. Célkitűzés: A kutatás célja volt a 0–7 éves gyermeket nevelő szülők elégedettségének felmérése gyermekük háziorvosával kapcsolatban. Módszer: A kutatás a Társadalmi Megújulás Operatív Program 6.1.4/12/1-2012-0001 „Koragyermekkori (0–7 év) program” kiemelt projekt keretében zajlott Budapesten és további öt megyében. Az adatfelvételt követően 980 kérdőív volt értékelhető (n = 980), továbbá 10 fókuszcsoportos interjúban 93 szülő (n = 93) vett részt. Eredmények: A kérdőívekben adott válaszok alapján (1–4 skálán értékelve) a szülők leginkább az orvostól kapott tájékoztatással voltak elégedettek (3,8), legelégedetlenebbek pedig a várakozási idővel és a rendelés időpontjával (3,4). A fókuszcsoportos interjúk eredménye hasonlóan alakult a kérdőíves vizsgálat eredményeihez. Következtetések: Az eredmények birtokában a megkérdezett szülők kérdőívekben és fókuszcsoportos interjúkban adott válaszai alapján „inkább elégedettek” vagy „elégedettek” gyermekük háziorvosával, ami jó eredménynek tekinthető, de a negatív vélemények értékelésével további javulás lehetséges. Orv. Hetil., 2015, 156(31), 1253–1260.

Restricted access

Betegellátásban dolgozók munkahelyi jóllétének vizsgálata két Zala megyei kórházban

Examination of professionals’ well-being working in health sector in two Zala county hospitals

Orvosi Hetilap
Authors: Szabolcs Cseh, Judit Fináncz, Dávid Sipos, Gábor Stromájer, and Melinda Csima

Összefoglaló. Bevezetés: Az egészségügyi ellátásban dolgozók élet- és munkakörülményei meghatározóak a betegellátás minőségét és hatékonyságát tekintve, ezért a kérdéskör vizsgálata kiemelt jelentőséggel bír. Célkitűzés: Az állami egészségügyi ellátórendszerben, a betegellátásban közvetlenül érintett dolgozók szakmai közérzetének feltárása a lelki egészség és a munkahelyi klíma jellemzőin keresztül. Módszer: Keresztmetszeti, kvantitatív kutatásunkat kényelmi mintavétel (n = 1048) alkalmazásával végeztük 2019. december és 2020. március között két Zala megyei kórházban. A mérőeszköz a szociodemográfiai és munkaköri jellemzők megismerésére irányuló kérdések mellett a lelki egészség mérésére kifejlesztett validált kérdőíveket, valamint a munkahelyi klímára vonatkozó kérdéseket tartalmazott. Eredmények: A Diener Élettel való Elégedettség Skálán a válaszadók jelentős része (77,4%) az elégedettséget kifejező valamelyik skálaértéket jelölte meg, mely az orvosok körében szignifikánsan magasabb (χ2 = 28,36; df = 10; p = 0,01). Ennek ellentmond, hogy a vizsgált egészségügyi dolgozók 61,5%-a enyhe, 24,8%-a közepes, 5,7%-a pedig súlyos depressziós tüneteket mutat a Beck Depresszió Skála alapján. A depresszió megjelenése elsősorban a diplomával nem rendelkező szakdolgozókat fenyegeti (χ2 = 17,01; df = 6; p<0,01). A kiégés vonatkozásában megállapítható, hogy a válaszadókat a leginkább az érzelmi kimerülés érinti: 46,2%-uk közepes mértékű, 16,4%-uk pedig nagyfokú kiégést mutat, amely a férfiak (t = 2,01, p = 0,04) és az orvosok esetén nagyobb mértékű (F = 4,14; p = 0,01). Az intézményi klímát tekintve problémát jelent, hogy a válaszadók úgy érzékelik, munkájuk során kevésbé valósulnak meg egyenrangú partneri kapcsolatok. Emellett az egészségügyi dolgozók a munkájuk társadalmi megbecsültségét kedvezőtlennek érzékelik, ami alapvetően meghatározhatja szakmai identitásukat és közérzetüket. Következtetés: Eredményeink ráirányítják a figyelmet arra, hogy a munkahelyi jóllét támogatása különösen fontos azokban a munkakörökben, amelyekben a mentális terhelésnek kitett munkavállalókra nézve a kiégés és a depresszió fokozott veszélyt jelent. Orv Hetil. 2022; 163(19): 759–766.

Summary. Introduction: The living and working conditions of healthcare professionals are crucial to the quality and efficiency of patient care, therefore examining this issue is of highlighted importance. Objective: To explore the well-being of employees directly involved in the public health care system, through the characteristics of mental health and the workplace climate. Method: The cross-sectional, quantitative research was performed by using convenience sampling (n = 1048) between December 2019 and March 2020 in two hospitals in Zala county, Hungary. In addition to questions on sociodemographic and job characteristics, the measure tool included validated questionnaires developed to measure mental health as well as questions on workplace climate. Results: On the Diener Life Satisfaction Scale, a significant number of respondents (77.4%) indicated a scale value expressing satisfaction that was significantly higher among physicians (χ2 = 28.36; df = 10; p = 0.01). Contrary to this, 61.5% of the sample show mild, 24.8% moderate, and 5.7% severe depressive symptoms according to the Beck Depression Scale. The appearance of depression mostly threatens professionals without a degree (χ2 = 17.01; df = 6; p<0.01). Regarding burnout, the respondents were most affected by emotional exhaustion: 46.2% have moderate burnout and 16.4% have severe burnout, which is higher among male workers (t = 2.01, p = 0.04) and physicians (F = 4.14, p = 0.01). In terms of the institutional climate, respondents perceive partnerships in their work as unequal. In addition, health workers feel the social esteem of their work unfavorable, which fundamentally determines their professional identity and well-being. Conclusion: The results point out that promoting well-being at work is particularly important in jobs where burnout and depression are increased risks for workers exposed to mental strain. Orv Hetil. 2022; 163(19): 759–766.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Kalincsák, Péter Gőcze, Noémi Bohonyi, Nikoletta Bárdos, Miklós Koppán, Krisztina Kovács, Gábor Lénárd Toller, Melinda Csima, and Szilárd Papp

Absztrakt:

Bevezetés: A méhtestrák a fejlett országokban a leggyakoribb invazív nőgyógyászati daganat. A legjobb túlélési eredmények a tumor műtéti eltávolítása után várhatók, ezért a komplex ellátás célja a lokálisan és lokoregionálisan előrehaladott betegség reszekábilissé tétele. Célkitűzés: A jelen közleményben azt vizsgáljuk, hogy a neoadjuváns kemoterápiával kezelt és műtéten átesett betegek teljes túlélése jobb-e a csak sugárkezelést kapott páciensekéhez képest. Módszer: 2015. január és 2018. december között 28, lokálisan, illetve lokoregionálisan előrehaladott, primeren irreszekábilis, magas kockázatú méhtesttumoros betegnél végeztünk neoadjuváns szisztémás kezelést paklitaxel-karboplatin alkalmazásával. Ezt követően radikális hysterectomia, kétoldali petefészek-eltávolítás történt lymphadenectomiával. Eredmények: A 6 ciklus kemoterápia után készült kontroll-MR-vizsgálat minden esetben méretbeli csökkenést igazolt. Minden betegnél véghez vihető volt a teljes tumoreltávolítás. A szövettani leletek alapján 4 páciens esetében igazolódott maradék tumor az eltávolított nyirokcsomókban. A 2 éves túlélési arány 65,5%, a 2 éves progressziómentesség 66,1% volt. A medián teljes túlélés 16,5 hónap volt. Mindegyik érték jobbnak bizonyult a csak sugárkezelést kapó csoportnál. Következtetés: A neoadjuváns kezelés hatékony módja lehet a reszekabilitás feltételeinek megteremtésében, ami túlélésbeli előnnyel járhat. A komplex ellátás ellenére a betegek túlélése továbbra is szerény. Orv Hetil. 2020; 161(11): 425–433.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Dávid Sipos, Veronika Varga, Attila András Pandur, András Kedves, Melinda Petőné Csima, Szabolcs Cseh, József Betlehem, Mariann Moizs, Imre Repa, and Árpád Kovács

Absztrakt:

Bevezetés: A segítő szakmákban dolgozó szakembereket veszélyeztető kiégésnek széles körű negatív hatásai lehetnek, ami a betegellátás minőségét és az egészségügyi rendszer hatékonyságát is befolyásolhatja. Célkitűzés: A kutatás célja volt feltárni, hogy a magyarországi radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozókat milyen mértékben veszélyezteti a kiégés. Módszer: Kvantitatív, keresztmetszeti, leíró kutatás keretében az adatgyűjtésre 2018. június–szeptember intervallumban online felületen megosztott kérdőív segítségével, radiológiai osztályon dolgozó szakdolgozók körében került sor egyszerű, nem véletlenszerű mintavétel alkalmazásával, anonim módon. A saját szerkesztésű kérdőív a szociodemográfiai és a munkavégzés jellegével kapcsolatos jellemzők mellett a Maslach Burnout Inventory (MBI) nemzetközileg validált kérdőívet is tartalmazta. Eredmények: Az adatok tisztítását követően összesen 404 fő válaszait vontuk be a statisztikai elemzésbe. A többségében megyei kórházakban alkalmazott szakdolgozók átlagosan 18,3 éve (SD 13,7) dolgoznak az egészségügyi ellátórendszerben. A kiégésnek a deperszonalizáció és emocionális kimerülés dimenziójában a minta enyhén emelkedett értékű kiégést mutat. Az iskolai végzettség, az életkor és az egészségügyben eltöltött évek száma szignifikánsan befolyásolta mindhárom, kiégéssel kapcsolatos dimenziót (p≤0,05). A 31–35 éves korcsoport és a 16–20 éve a pályán lévő válaszadók tekinthetők a legveszélyeztetettebb csoportnak a kiégés mindhárom dimenziójában. Az MSc-végzettséggel rendelkezők emocionális kimerülési értéke szignifikánsan alacsonyabbnak bizonyult társaikéhoz viszonyítva. Következtetés: A deperszonalizáció és az emocionális kimerülés emelkedett értéke jelző értékkel bírhat a munkáltatók számára. A kapott eredmények a nemzetközi szakirodalomban leírtakkal jól korrelálnak. Orv Hetil. 2019; 160(27): 1070–1077.

Open access