A tanulmány újra megfogalmazza az élettörténeti elbeszélések narratív pszichológiai tartalomelemzésének érvényességét, és a borderline személyiségzavaros betegek élettörténeti elbeszélései vizsgálatának új megközelítését mutatja be. A tanulmány néhány előző vizsgálat bemutatásával rávilágít az adott patológiai jelenség narratív pszichológiai vizsgálatának relevanciájára (például Segal és munkatársai, 1993), majd rátér a kapcsolati tér változásainak - az interaktív térben való mozgás dimenziójának - jelen vizsgálatára. Definiáljuk az interaktív tér általunk használt fogalmát és viszonyát a szövegbeli terek (Faragó, 2001) egyéb megközelítéseihez, s meghatározzuk a közelítés és távolítás ambitendenciájának szerepét a borderline személyiségzavarban. Bemutatjuk a vizsgálatban használt interjúmódszert, a tárgykapcsolati epizódok elemzésében használt közelítés- és távolításkódokat, és az elvégzett elemzést. Elemzésünk arra irányult, hogy vajon megtaláljuk-e a kódok mintázatában az ambitendenciának megfelelő közelítés-távolodás ismétlődéseket, illetve találunk-e ettől eltérő mintázatot a major depressziós be­tegek tárgykapcsolati epizódjaiban. Eredményeink szerint a szövegbeli mozgások elrendeződése leképezi a borderline patológiára jellemző „ingadozást”, a major depressziósokra jellemző „elhúzódással” szemben.

Az utóbbi két évtizedben több fejlődés-lélektani irányzat is elkezdett érdeklődni a szülő—gyerek párbeszédek fejlődésben betöltött szerepe iránt. Bebizonyosodott, hogy a gyermek által átélt érzelemteli események megbeszélése jelentős szerepet tölt be az érzelmi szocializációban, formálja a gyerekek önéletrajzi emlékezetét, és a szülő—gyerek kötődés fontos színteréül szolgál. Jelen tanulmányban a szülő és a gyermek közti párbeszédek fejlődési szerepét két szempontból tekintjük át. Egyrészt kitérünk arra, hogyan járulnak hozzá a szelf fejlődéséhez azok a párbeszédek, amelyeknek célja, hogy a gyermek által átélt vagy a szülővel közösen megtapasztalt negatív érzelmi töltetű vagy konfliktusos eseményeket közösen felidézzék és újraépítsék a résztvevők. Másrészt amellett érvelünk, hogy a szülő—gyerek dialógusok az affektív jelentésalkotás színterei, melyben a gyermekek az anya szenzitív támogatása mellett biztonságban fedezhetik fel belső világukat.

Elméleti háttér: Az anya–magzat kötődés gyakran vizsgált, ugyanakkor bizonytalan tartalmú konstruktum. A korábbi kutatásokban egymásnak ellentmondó eredmények születtek a jelenség dimenzionalitásával és korrelátumaival kapcsolatban. Cél: A szerzők célja, hogy a magyarországi várandósok populációjára reprezentatív mintán vizsgálják meg az anya– magzat kötődés konstruktumát, és felmérjék annak bizonyos szociodemográfiai és pszichoszociális változókkal való együttjárását. Módszerek: Az elemzés a Kohorsz ’18 Magyar Születési Kohorszvizsgálat első, várandós szakaszának adatain történt, harmadik trimeszterben járó várandósok körében (n = 7115). Az adatok forrását a védőnők által szóban, valamint önkitöltős formában begyűjtött kérdőíves adatok szolgáltatták. Az anya– magzat kötődés felmérése a Maternal–Fetal Attachment Scale magyar nyelvű, 20 tételes változatával történt. Eredmények: A Maternal–Fetal Attachment Scale-HU-20 kétfaktoros struktúrába szerveződött, egy 15- és egy 5-tételes alfaktorba. Az elfogadható belső konzisztenciájú faktorokat Hangolódás (Cronbach-α = 0,795) és Interakció (Cronbach-α = 0,606) alskáláknak neveztük el. Kétváltozós statisztikai elemzésekben az anya–magzat kötődés összpontszáma a vizsgált változók (kor, gesztációs hét, társas támogatottság, pozitív és negatív párkapcsolati interakciók, depresszió, általános és várandóssággal összefüggő szorongás, paritás, iskolai végzettség, partnerkapcsolati helyzet, jövedelem) mind-egyikével szignifikáns összefüggést mutatott, legszámottevőbb összefüggést a társas támogatottsággal (τb = 0,166; p < 0,001) és a pozitív párkapcsolati interakciókkal (τb = 0,202; p < 0,001). A két aldimenzió számos prediktor változóval eltérő mértékben és/vagy irányban függött össze. Többváltozós elemzésben a vizsgált változók hatása, a kor, a negatív párkapcsolati interakciók és a partnerkapcsolati helyzet kivételével szignifikánsnak bizonyult, továbbá az alacsonyabb iskolai végzettségű és alacsonyabb jövedelmű csoporthoz való tartozás inkább a kötődés interaktív aspektusaival, míg a magasabb végzettség a kötődés hangolódó aspektusaival járt együtt. Következtetések: Az anya–magzat kötődés reprezentatív mintán való vizsgálata hozzájárulhat az anya–magzat kötődést befolyásoló demográfiai és pszichoszociális tényezők kölcsönhatásainak megismeréséhez és az eltérő társadalmi hátterű nők várandósság-élményének jobb megértéséhez.

Introduction: Maternal–fetal attachment is a widely studied concept with debated latent content. Previous research found controversial results considering its dimensionality and associations. Aim: Investigation of the construct of maternal–fetal attachment, and its associations with certain sociodemographic and psychosocial variables in a representative sample of Hungarian pregnant women. Method: The analysis was conducted among pregnant women in the third trimester (n = 7115), from Cohort ’18 Growing up in Hungary. Questionnaire data were collected from participants by health visitors. Maternal–fetal attachment was assessed using the 20-item version of the Hungarian Maternal–Fetal Attachment Scale. Results: A two-factor solution emerged, consisting of the dimensions „attunement” (15 items, Cronbach’s α = 0.795) and „interaction” (5 items, Cronbach’s α = 0.606) with acceptable internal consistencies. Bivariate analyses showed significant associations between the total score of maternal–fetal attachment and maternal age, education, parity, partnership status, income, gestational age, perceived social support, positive and negative interactions with the partner, depression, general and pregnancy related anxiety. Highest correlations were found with perceived social support (τb = 0.166, p < 0.001) and positive interactions with the partner (τb = 0.202, p < 0.001). The two subscales were associated with the variables with varied magnitude and/or direction. In the multivariate analyses, all the variables had significant effect on maternal–fetal attachment except maternal age, negative interactions with the partner and partnership status. Lower maternal education and income were more strongly associated to “interaction”, while higher maternal education was more strongly associated to “attunement”. Conclusions: The study of maternal–fetal attachment in representative samples helps us understand the interaction between relevant sociodemographic and psychosocial variables and provides insight into the varied experience of maternal–fetal relation of women from different social background.

Elméleti háttér: Az anyaság témakörét a fogyatékossággal kapcsolatban az eddigi kutatások két perspektívából közelítik meg. Az egyik egy szubjektív, az egyéni kiteljesedés szempontjából való megközelítés, a másik egy társadalmi nézeteket előnyben részesítő nézőpont, amely az emberi jogok oldaláról vizsgálja meg a gyermekvállalás témáját az érintettek körében. Célkitűzés: A tanulmány látássérült és látó nők anyasággal kapcsolatos tapasztalatait mutatja be azzal a céllal, hogy az egyéni identitás jellemzőit tárjuk fel az anyaságról alkotott egyéni reprezentációk szintjén látássérült anyák körében, fókuszálva a társadalmi hatások egyéni reprezentációkban való leképeződésére. Kutatásunkban két elméleti perspektívát – a narratív pszichológiát és a fogyatékosságtudományt – ötvözve vizsgáljuk az anyaság szubjektív értelmezését látássérült és látó nők körében. Módszerek: Kutatásunkban 20 látássérült és 21 látó anya vett részt. Az anyaság narratív pszichológiai megközelítésével félig strukturált interjúkat készítettünk személyesen, illetve telefonos úton. Az átírt interjúszövegeket tematikus elemzésnek vetettük alá, amelynek célja a látássérült és a látó anyák elbeszélésének összehasonlítása volt a tematikus kompozícióhoz. Az elemzés során a főtémákon belül altémákat határoztunk meg. Eredmények: Az anyaságértelmezéseket kilenc tematikus kategóriába, főtémába soroltuk, úgymint: (1) Érzelmek, (2) Folyamatosság, (3) Identitás, személyiség, szelfformálás, (4) Kapcsolat, kapcsolódás, (5) Nehézségek, (6) Partner, (7) Szerepek, (8) Fontos szülői elvek, (9) Hivatás, karrier. Kutatásunk az azonos és eltérő, vélhetően látássérültségre specifikus anyasággal kapcsolatos élményeket, tapasztalatokat kívánja bemutatni a látássérült és látó anyák körében. Míg néhány főtéma mentén azonosságok mutatkoztak meg a két csoportban, addig más témák mentén eltérések azonosíthatók az értelmezésben. Például mind a látássérült, mind a látó anyák körében megmutatkozott az anyaság egy új életcéllal való azonosítása. Eltérő volt azonban a szülői szereppel járó nehézségek értelmezése. A látássérült anyák körében nagyobb számban mutatkoztak meg a mindennapi élet során felmerülő nehézségek, kihívások, míg a látó anyák körében inkább a gyermek jövőjével kapcsolatban fogalmazódtak meg félelmek, kihívások. Következtetések: Tanulmányunkban látó és látássérült anyák anyasággal kapcsolatos tapasztalatait vizsgáltuk. Célunk az volt, hogy felhívjuk a figyelmet a sérültséggel élő anyák szociális inklúziójának fontosságára és kihívásaira.

A nevelés terepei a pszichológus szemével [Vajda Zsuzsanna - Kósa Éva: Nevelés­lélektan] (Buda Béla) Tükörben az emlékezet tükre [Douwe Draaisma: A metaforamasina. Az emlékezés egyik lehetséges története] (Simon Eszter) Ne hagyja figyelmen kívül! [Czigler István: A figyelem pszichológiája] (Vidnyánszky Zoltán) Logikai csoportosulatok: egyén és társadalom [Jean Piaget: Szociológiai tanul­mányok] (Vajda Zsuzsanna) A pszichológia múltjáról [Pléh Csaba - Győri Miklós (szerk.): Olvasmányok a kísérleti pszichológia történetéből] (Binzberger Viktor) Új-ság a reprezentációról [László János - Kállai János - Bereczkei Tamás: A reprezentáció szintjei] (Takács Endre) A klinikusok panorámája: több szemmel [Timothy J. Trull - E. Jerry Phares: Klinika pszichológia. Elmélet, módszertan és hivatás] (Bagdy Emőke)  (Hámori Eszter) (Kállai János) (Pohárnok Melinda)