Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Menyhárt László x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A személyre szabott terápia legújabb lehetőségei a molekuláris onkológiában

New Options for Personalized Treatment in Molecular Oncology

Scientia et Securitas
Authors:
Otília Menyhárt
,
Virag Vas
,
Balázs Győrffy
, and
László Buday

Összefoglaló. A molekuláris onkológia térnyerésével számos új lehetőség érhető el a daganatos betegek hatékonyabb kezelésére. Ilyen a klinikai vizsgálatokban alkalmazott, a valóban személyre szabott kezelést elősegítő génpanelelemzés, illetve a célzott kezelés szövettípustól független alkalmazása. A személyre szabott terápiák jelentős hányada valamelyik kinázt gátolja. Az összefoglalónkban bemutatjuk a RAS jelátviteli út sejten belüli komplex szabályozását, valamint ismertetjük az útvonal további farmakológiai szempontból kiaknázható célpontjait nemzetközi és saját eredményeink alapján. A kinázokat érintő gyakori mutációk ellenére számos daganattípusban nem áll rendelkezésre személyre szabott terápia. A hagyományos terápiával nem kezelhető agydaganatok példáján keresztül bemutatjuk a tirozin-kinázok várható jövőbeli terápiás jelentőségét.

Summary. With the advent of molecular oncology, the identification of mutations in solid tumours is now clinically routine. The growing repertoire of targeted therapeutic agents has supported the rise of a new type of clinical trial in which the selection of the therapeutic agent is no longer restricted to a single option. Instead, a panel of genes is screened to identify the most suitable drug for each patient. Such trials have delivered objective response rates in 5–30% of patients. Most of the signal transduction pathways targeted by these agents involves RAS signaling.

Somatic mutations in RAS genes are common in human tumours. Such mutations generally decrease the ability of RAS to hydrolyze GTP, maintaining the protein in a constitutively active GTP-bound form that drives uncontrolled cell proliferation. Recent emerging data suggest that RAS regulation is more complex than the scientific community has appreciated for decades. We discuss a novel type of RAS regulation that involves direct phosphorylation and dephosphorylation of RAS tyrosine residues. The discovery that pharmacological inhibition of the tyrosine phosphoprotein phosphatase SHP2 maintains mutant Ras in an inactive state suggests that SHP2 could be a novel drug target for the treatment of Ras-driven human cancers.

In addition to RAS gene mutations, other common oncogenic events have also been identified, including mutation of EGFR (epidermal growth factor receptor) or BRAF (isoform B of rapidly accelerated fibrosarcoma). EGFR has tyrosine kinase activity while BRAF acts as a serine/threonine kinase. In some tumours, mutant forms of these kinases over-activate cell proliferation, leading to uncontrolled tumour cell growth; therefore, it seems rational to develop inhibitor molecules that target these hyper-active oncogenic kinases to reduce tumour cell burden in cancer patients.

Fusion protein kinases activated via the RAS pathway represent target proteins with high clinical success rates. Recently approved TRK fusion protein kinase inhibitors have reached response rates in almost 80% of patients regardless of tumour type. Although these drugs can only be administered to patients whose tumours harbour a TRK fusion protein, such success stories pave the way for future development of agents that target similar genetic mutations.

Glioblastoma multiforme, a relatively frequent, almost uniformly fatal brain tumour, has ubiquitous alterations in tyrosine-kinase signalling. Nevertheless, to this day, no tyrosine-kinase inhibitors have been approved for its treatment. We have ongoing research projects to uncover associations between initial gene expression levels in untreated glioblastoma samples and treatment-related survival, and we have identified overexpression of druggable tyrosine-kinase receptors in chemotherapy-resistant patients. Our approach will help to identify patients who might benefit from concurrent use of tyrosine kinase inhibitors and conventional cytotoxic therapies.

Open access

A talaj elektromos vezetőképessége és a termőhelyi zónák talajtulajdonságai közötti összefüggések

Correlations between soil conductivity and soil properties of crop management zones

Agrokémia és Talajtan
Authors:
Kocsis Mihály
,
Menyhárt László
,
Benő András
, and
Hermann Tamás

Vizsgálatunk célja az volt, hogy egy Somogyban elhelyezkedő, dombvidéki mintaterület szántóin elemezzük a mért talaj-vezetőképesség (EC) értékek és lehatárolt termőhelyi (művelési) zónák talajtulajdonságai közötti összefüggéseket. A vizsgált szántóterületek löszön kialakult, típusos Ramann-féle barna erdőtalajon és karbonátos csernozjom barna erdőtalajon helyezkednek el. Feltalajuk döntően vályog és agyagos vályog fizikai féleségű. A talaj vezetőképességét 50 és 100 cm-es talajmélységben mértük.

A mintaterület talajadatait térinformatikai állományba foglaltuk, az adatok rendezését és azok összekapcsolását az ESRI ArcGIS 10.0 programmal végeztük el. A táblák heterogenitását mutató laboratóriumi talajvizsgálatok eredményeit a mért EC értékekkel összevetettük, amelyhez az IBM SPSS Statistics 20 szoftver segítségével stepwise-típusú lineáris regressziót alkalmaztunk. A regressziókat a talajvizsgálatok csoportosításával megegyezően: alap („a” eset), bővített („b” eset) és teljeskörű („c”eset) alapján futtattuk le. A számításoknál az „a” eset a talajtulajdonságokat meghatározó fontosabb talajparaméterek (kötöttség, humusz- és mésztartalom, kémhatás), a „b” eset az alap talajparamétereket és a makro tápanyagok (NPK ellátottságot), valamint a „c” eset az előző kettőt és mikro tápanyagok (Mg2+, Na+, Zn2+, Cu2+, Mn2+, SO4 2–, Fe2+ + Fe3+) körét jelenti.

A különböző csoportosításban elvégzett elemzések során arra voltunk kíváncsiak, hogy a vizsgálati talajparaméterek körének változtatásával szorosabb kapcsolatokat találunk-e a mért átlagos EC értékek és a talajtulajdonságok között. Az eredményeink által kaphatunk-e olyan kellő pontosságú és megbízhatóságú becslőmodellt, amely a talajok térbeli heterogenitását megmutatja az EC értékek alapján, így a módszer nagyban meggyorsíthatja és leegyszerűsítheti a „hagyományos” talajvizsgálatokhoz képest a termőhelyi zónák elkülönítését.

A vizsgálati eredményeink alapján elmondható, hogy mindhárom regressziós csoportosítás esetén a tengerszint feletti magasság csökkenésével arányosan nő a talaj-vezetőképesség, illetve az EC értékek növekedésével nő a talajok kötöttsége, amellyel együtt növekszik az agyagtartalom is. Ez a folyamat 100 cm-es talajmélységben a nagyobb víztartalom miatt erőteljesebben jelentkezik, mint az 50 cm-es talajmélységben. A termőhelyi zónák termékenységi viszonyait az elsődleges talajtulajdonságokon, illetve a makro és a mikro tápanyag-ellátottságokon kívül a domborzati viszonyok is módosíthatják. A talajellenállás mérése bárki számára elérhető, gyors és egyszerű módszer. A laboratóriumi talajvizsgálatokat kiegészítve alkalmas arra, hogy a precíziós növénytermesztésben segítséget nyújtson a termőhelyi zónák lehatárolásában.

Our aim was to analyse the relationships between the measured soil electrical conductivity (EC) and the soil properties of different delimited production (tillage) zones in a hillside sample area situated in Somogy county. The examined arable lands are situated in typical Ramann-type brown forest soil and chernozem-brown forest soil mostly with loam and clay loam formed on loess. For the investigations, two soil resistance values (measured at 50 cm and 100 cm depth) were used.

Soil data of the sample area were incorporated into a GIS file, the ordering and connection of the data was performed by ESRI ArcGIS 10.0 program. The results of the soil laboratory tests (which show soil heterogeneity) were correlated to the measured EC-values with stepwise linear regression using IBM SPSS Statistics 20 software. The regression were run in line with the alignment of soil investigations: basic (case „a”), extended (case „b”) and completed (case „c”). By the calculations, case „a” means the group of the most important soil parameters which are determinative soil characteristics (upper limit of plasticity or KA, humus-, lime content, pH), case „b” means the previous one plus the group of macronutrients (NPK-content), while case „c” means case „b” plus the group of micronutrients (Mg2+, Na+, Zn2+, Cu2+, Mn2+, SO4 2–, Fe2+ + Fe3+).

With the analyses made in different alignments our aim was to determine whether with the changing of examined soil parameters there will be tighter relationships between the measured EC-values and soil properties. Further aim was to examine whether it is possible to make a properly accurate and reliable estimation model, which can show the real soil circumstances (spatial heterogeneity of soils) based on EC-values, since this method can accelerate and simplify the separation of productivity zones compared to the conventional soil examinations.

Based on the results it can be concluded that in case of all the three regression groups the electrical conductivity increases proportionally with the decreasing of elevation. Besides, with the increasing of EC-values the KA – and with it, the clay content also – increases. This process develops in a more significant way in the depth of 100 cm than in 50 cm because of the higher water content. Besides the primary soil characteristics and the amount of macro- and micronutrients, the fertility conditions of the production zones can be affected by the geographical circumstances as well. The measurement of soil resistance is a fast, easy and generally available method, which is suitable – with the completion of laboratory examinations – for giving assistance to delineate the production zones in the precision crop production.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Lóránt Gönczi
,
Zsuzsanna Kürti
,
Petra Golovics
,
Zsuzsanna Végh
,
Barbara Lovász
,
Andrea Dorkó
,
Anna Seres
,
Liza Sümegi
,
Orsolya Menyhárt
,
Lajos Kiss
,
János Papp
,
Krisztina Gecse
, and
Péter László Lakatos

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: A Semmelweis Egyetem I. Belgyógyászati Klinikájának endoszkópos laboratóriumában vizsgálták a felső és alsó endoszkópiák indikációit, a diagnózisok megoszlását indikációk szerint, valamint a kolonoszkópiák minőségi mutatóit. Módszer: 2010. január 1. és 2011. december 31. között 2987 beteg felső és alsó endoszkópos vizsgálatának adatait elemezték (férfi/nő: 1361/1626, átlagéletkor: 60,7 év, SD: 16,7 év) a fekvő- és járóbeteg-megjelenések riportjaiból. Eredmények: A felső endoszkópiák során a jóindulatú fekélybetegség, nyelőcső-varicositas, gyomorpolip és gyomorrák előfordulási gyakorisága 10,8%, 4,5%, 6,1% és 2,9% volt. Az alsó endoszkópos vizsgálatok vastagbélpolipot, diverticulosist, daganatot és gyulladásos bélbetegséget 29,9%, 22,4%, 6,9% és 9,7%-ban írtak le. A betegek 26,3%-át vizsgálták okkult/manifeszt GI-vérzés indikációjával. A vérzés indikációjával vizsgált betegek idősebbek voltak (p<0,01), több volt a férfi (p<0,001, OR: 1,64), gyakrabban szedtek acenocoumarol- vagy heparinkészítményeket (p<0,001), gyakoribb volt a jóindulatú fekélybetegség (p<0,001, OR: 2,83) és nyelőcső-varicositas (p<0,001, OR: 2,79), a gasztroszkópiák, valamint a kolonoszkópiák során a colorectalis daganat (p<0,001, OR: 3,27). A kolonoszkópiák 81%-a volt komplett. Az inkomplett vizsgálat hátterében elégtelen előkészítés (38,2%), technikai nehézség (25,1%) és daganat miatti szűkület (20,5%) állt. Következtetés: A diagnózisok megoszlása és a minőségi mutatók (adenomatalálat, komplettálási arány) megfeleltek az adott populációban várhatónak. Orv. Hetil., 2016, 157(52), 2074–2081.

Open access