Search Results
You are looking at 1 - 10 of 22 items for
- Author or Editor: Mihály Boros x
- Refine by Access: All Content x
Összefoglalás
Magyarországon évente 150 millió liter bioetanolt állítanak elő (a legjelentősebb mennyiséget Szabadegyházán). A közeljövőben több nagykapacitású bioetanol üzem építését tervezik. Hazánkban lecsökkent az állatállomány, a kukorica felesleget nem tudjuk takarmányként felhasználni, a kukorica árak a nemzetközi piacon nyomottak. Ezek is indokolhatják a kukorica ipari felhasználásának növelését. A bioetanol előállítás hatékonyságának növelése érdekében ki kell választani – tesztelés útján – az erre a célra legalkalmasabb hibrideket, és a technológiát is a felhasználási célnak megfelelően változtatni kell. Hiszen bioetanol előállításnál fontos, hogy a keményítőtartalom nagyobb legyen (70–75%). Mivel a N műtrágyák a fehérjetartalmat növelik, a K műtrágyák viszont a szénhidrát képződést segítik elő, ipari célú termesztés technológiánál a korábbi gyakorlathoz képest célszerűnek látszik a N kismértékű csökkenése és a K növelése az egyéb technológiai fegyelem betartása mellett.
A két kísérleti évben elért terméseredmények azt bizonyítják, hogy a kukoricából történő bioetanol előállításnál a keményítő tartalom mellett döntő vagy meghatározó tényező a hibridek termőképessége, az elért termés. Sőt a területegységről lehozható bioetanol szempontjából fontosabb a termőképesség, mint a keményítő százalék.
Összefoglalás
Tartamkísérletben, réti talajon vizsgáltuk a vetésváltás és az NPK műtrágyázás hatását a kukorica termésére.
A vetésváltás nagymértékben meghatározta a kukorica termése mellett az NPK műtrágya agroökológiai optimumát is. Kedvező vetésváltásban, trikultúrában (borsó – őszi búza – kukorica – kukorica) 20 év átlagában 1,58 t/ha-ral, bikultúrában (őszi búza – kukorica – kukorica – őszi búza) 1,25 t/ha-ral nagyobb termést kaptunk a monokultúrában termesztett kukoricához viszonyítva.
A vetésváltás a kukorica termésstabilitását is nagymértékben befolyásolta. Kedvező és kedvezőtlen években egyaránt trikultúrában a legstabilabb a kukorica termése, ugyanakkor a környezeti feltételek javulásával szintén a trikultúrás kukorica képes a legnagyobb – akár 18 t/ha-os – terméseredményre. A vetésforgó és a N műtrágyázás jelentős mértékben befolyásolta a talaj pH értékét, míg monokultúrás termesztés esetén szignifikánsan kisebb pH értéket kaptunk, mint bi-, illetve trikultúrás termesztés esetén.
A kukoricahibridek termőképessége, természetes tápanyagfeltáró- és hasznosító képessége, továbbá trágyareakciója is nagymértékben eltérő.
A kukoricahibrideket a termőképesség és a műtrágyareakció alapján intenzív, átlagos és extenzív csoportokba soroltuk.
Az agroökológiai műtrágyaoptimum előveteménytől, évjárattól és a hibridtől függően N 40–120, P2O5 25–75, K2O 30–90 kg/ha hatóanyag, amellyel adott körülmények között a legnagyobb termést lehet elérni.
Absztrakt
Bevezetés/Célkitűzés: Kísérleteink célja a periosteum mikrokeringési változásainak feltérképezése, valamint a velőűrfelfúrás által okozott periostealis mikroér-reakciók modellezése, időbeli változásuk megismerése volt. További vizsgálatainkban jellemeztük és összehasonlítottuk a humán csípőízületi endoprotetikában használatos anyagok mikrokeringési hatásait a csonthártyában. Anyag és módszer: Hím Wistar-patkányok jobb oldali tibiájába endomedullaris titán-, acélötvözet, illetve polietilén implantátumot helyeztünk mikrosebészeti módszerrel. Intravitalis videomikroszkóp segítségével vizsgáltuk a tibia anteromedialis és anterolateralis felszínén a periosteum érstruktúráját (össz-érdenzitás, kapillárisok aránya), valamint mikroszkópos mechanikai teszt segítségével az implantátumok stabilitását. Kontrollcsoportban vizsgáltuk a velőűrfelfúrás hatását a periostealis érstruktúra változásaira a műtét után 6 és 12 héttel. Eredmények: A velőűr felfúrása önmagában szignifikánsan növelte az anteromedialis periosteum érdenzitását, valamint a kapillárisok sűrűségét a beavatkozás után 12 héttel. Mindhárom implantátum fokozta az érdenzitást az anteromedialis oldalon, az anterolateralis oldalon azonban csak a polietilén implantátum esetében észleltünk jelentős periostealis kapilláris- és érdenzitás-fokozódást. A titán- és acélimplantátumokkal szemben a polietilénből készült implantátum nem váltott ki érdemi osseointegrációt. Következtetés: A patkány tibiavelőűr felfúrása kompenzációs érújdonképződést eredményez, amely megnöveli a periostealis érdenzitást 12 héttel a beavatkozás után. A hosszú csöves csontok endostealis mikrokeringésének roncsolása által okozott periostealis érreakciót a teljes osseointegrációval járó implantátumok nem befolyásolják lényegesen, míg az osseointegrációra képtelen implantátum nagyon jelentős érújdonképződést okozhat.
Hypertonic small-volume resuscitation transiently restores the cardiovascular function during various circulatory disturbances. Nitric oxide (NO) is an important mediator of flow-induced peripheral and central hemodynamic changes, and therefore, we hypothesized that a decreased endogenous NO production could influence the consequences and the effectiveness of hypertonic fluid therapy. The main goal of this study was to outline and compare the circulatory effects small volume hypertonic saline-dextran (HSD, 7.5% NaCl-10% dextran; 4 ml/kg iv) infusion with (n=7) or without (n=7) artificially diminished NO production in normovolemic anesthetized dogs. HSD administration significantly increased cardiac index (CI), coronary flow (CF) and myocardial contractility, and elevated plasma nitrite/nitrate (NOx) and endothelin-1 (ET-1) levels. However, the late (2 h) postinfusion period was characterized by significantly decreased myocardial NO synthase (NOS) and enhanced myeloperoxidase activities. Pre-treatment with the non-selective NOS inhibitor N-nitro-L-arginine (NNA, 4 mg/kg) immediately increased cardiac contractility, and the HSD-induced CI and CF elevations and the positive inotropy were absent. Additionally, plasma ET-1 levels increased and NOx levels were significantly decreased. In conclusion, our results demonstrate that HSD infusion leads to preponderant vasoconstriction when endogenous NO synthesis is diminished, and this could explain the loss of effectiveness of HSD resuscitation in NO-deficient states.
Absztrakt
Bevezetés: Átmeneti ischaemia kapcsán az ischaemia/reperfusiós (IR) károsodás elsődleges célpontja az erek endotheliuma, míg interstitialis cystitisben és haemorrhagiás cystitisben a gyulladás az epithelium/urothelium felől indul, és az interstitium felé terjedhet, így okozva másodlagos mikrokeringési változásokat. Vizsgálataink célja a nem fertőzéses eredetű cystitisek és a hólyag IR mikrokeringési következményeinek vizsgálata, valamint a keringési reakciók összehasonlító elemzése volt. Módszerek: Hím Sprague Dawley-patkányokban protamin-szulfát (2 mg / 200 μl sóoldatban, n = 6) 30 perces intravesicalis instillatiójával gyulladást indukáltunk, a második csoportban (n = 5) ciklofoszfamidot (75 mg/kg, i.p.) alkalmaztunk 24 órával a vizsgálat előtt. A harmadik csoportban (n = 5) a húgyhólyag átmeneti ischaemiáját idéztük elő a hólyagot ellátó erek 60 perces leszorításával. A kezeletlen kontrollcsoportban a húgyhólyagot fiziológiás sóoldattal instilláltuk (n = 5). A gyulladásos mikrokeringési reakciókat intravitális fluoreszcens videomikroszkóppal vizsgáltuk 60 perc reperfusio után, illetve 24 órával a protamin-szulfát-instillatiót vagy ciklofoszfamid-kezelést követően. Eredmények: A gördülő leukocyták aránya háromszorosára növekedett a hólyag posztkapilláris ereiben a protamin-szulfát-modellben, a ciklofoszfamid-csoportban ötszörös, az IR csoportban hat és félszeres volt a növekedés. A leukocyták kitapadása mindhárom kísérletes csoportban hasonló mértékben (közel hétszeresére) fokozódott. A vörösvértestek áramlási sebessége a protamin-szulfát- és IR csoportban csökkent, míg a ciklofoszfamid-csoportban kismértékben emelkedett. Következtetések: Eredményeink alapján nemcsak a direkt endotheliumsérülést okozó IR, de a protamin-szulfát és a ciklofoszfamid alkalmazása is mikrokeringési változásokat idéz elő a patkány húgyhólyagában. Ezek az eredmények felvetik a mikrokeringési zavarok kóroki szerepét az irritábilis hólyag szindróma és a haemorrhagiás cystitis pathogenesisében is.
Absztrakt
Bevezetés: A gastrointestinalis metántermelődés élettani és kórélettani jelentősége nem világos. Célunk az exogén metán hatásainak vizsgálata volt a reoxigenizációt követő gyulladásos folyamat során, mesenterialis ischaemia-reperfusio (I/R) modellkísérletében. Anyag és módszer: Na-pentobarbitállal altatott beagle kutyák (n = 18) egyedeit álműtött és I/R csoportokba osztottuk. Az arteria mesenterica superiort 1 órán keresztül elzártuk, majd az ischaemiát 3 órás reperfusio követte. Az ischaemia vége előtt 5 perccel kezdtük az állatok lélegeztetését normoxiás levegővel vagy normoxiás, 2,5% metánt tartalmazó gázkeverékkel. Monitoroztuk a macrohaemodynamica és a vékonybél-mikrokeringés (pCO2-gap) változásait, vékonybél-biopsziából szöveti szuperoxid- és nitrotirozin-szintet, valamint mieloperoxidáz enzimaktivitás-változást mértünk; a strukturális nyálkahártya-károsodást fénymikroszkópos szövettani vizsgálattal (HE-festés) jellemeztük. Eredmények: A normoxiás metáninhaláció javította a macrohaemodynamicai változásokat, szignifikánsan csökkentette a pCO2-gap és a szövetkárosodás mértékét a reperfusiót követően. A vékonybél leukocyta-akkumulációt jelző mieloperoxidáz-aktivitása, a szuperoxid- és a nitrotirozin-szint csökkent. Konklúzió: Adataink a metán gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják. Exogén normoxiás metán alkalmazásával a leukocyta-aktiváció modulálható, és az I/R által okozott oxidatív és nitrozatív stressz kóros következményei hatékonyan befolyásolhatók.
