Search Results

You are looking at 1 - 10 of 21 items for

  • Author or Editor: Mihály Boros x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Magyar Sebészet
Authors: Mihály Boros and Csaba Gaál
Restricted access

Összefoglalás

Magyarországon évente 150 millió liter bioetanolt állítanak elő (a legjelentősebb mennyiséget Szabadegyházán). A közeljövőben több nagykapacitású bioetanol üzem építését tervezik. Hazánkban lecsökkent az állatállomány, a kukorica felesleget nem tudjuk takarmányként felhasználni, a kukorica árak a nemzetközi piacon nyomottak. Ezek is indokolhatják a kukorica ipari felhasználásának növelését. A bioetanol előállítás hatékonyságának növelése érdekében ki kell választani – tesztelés útján – az erre a célra legalkalmasabb hibrideket, és a technológiát is a felhasználási célnak megfelelően változtatni kell. Hiszen bioetanol előállításnál fontos, hogy a keményítőtartalom nagyobb legyen (70–75%). Mivel a N műtrágyák a fehérjetartalmat növelik, a K műtrágyák viszont a szénhidrát képződést segítik elő, ipari célú termesztés technológiánál a korábbi gyakorlathoz képest célszerűnek látszik a N kismértékű csökkenése és a K növelése az egyéb technológiai fegyelem betartása mellett.

A két kísérleti évben elért terméseredmények azt bizonyítják, hogy a kukoricából történő bioetanol előállításnál a keményítő tartalom mellett döntő vagy meghatározó tényező a hibridek termőképessége, az elért termés. Sőt a területegységről lehozható bioetanol szempontjából fontosabb a termőképesség, mint a keményítő százalék.

Restricted access

Összefoglalás

Tartamkísérletben, réti talajon vizsgáltuk a vetésváltás és az NPK műtrágyázás hatását a kukorica termésére.

A vetésváltás nagymértékben meghatározta a kukorica termése mellett az NPK műtrágya agroökológiai optimumát is. Kedvező vetésváltásban, trikultúrában (borsó – őszi búza – kukorica – kukorica) 20 év átlagában 1,58 t/ha-ral, bikultúrában (őszi búza – kukorica – kukorica – őszi búza) 1,25 t/ha-ral nagyobb termést kaptunk a monokultúrában termesztett kukoricához viszonyítva.

A vetésváltás a kukorica termésstabilitását is nagymértékben befolyásolta. Kedvező és kedvezőtlen években egyaránt trikultúrában a legstabilabb a kukorica termése, ugyanakkor a környezeti feltételek javulásával szintén a trikultúrás kukorica képes a legnagyobb – akár 18 t/ha-os – terméseredményre. A vetésforgó és a N műtrágyázás jelentős mértékben befolyásolta a talaj pH értékét, míg monokultúrás termesztés esetén szignifikánsan kisebb pH értéket kaptunk, mint bi-, illetve trikultúrás termesztés esetén.

A kukoricahibridek termőképessége, természetes tápanyagfeltáró- és hasznosító képessége, továbbá trágyareakciója is nagymértékben eltérő.

A kukoricahibrideket a termőképesség és a műtrágyareakció alapján intenzív, átlagos és extenzív csoportokba soroltuk.

Az agroökológiai műtrágyaoptimum előveteménytől, évjárattól és a hibridtől függően N 40–120, P2O5 25–75, K2O 30–90 kg/ha hatóanyag, amellyel adott körülmények között a legnagyobb termést lehet elérni.

Restricted access

Sebészképzés válaszúton

Surgical training – which way to go from here?

Magyar Sebészet
Authors: Mihály Boros, Irén Mikó, and György Wéber
Restricted access

Absztrakt

Bevezetés/Célkitűzés: Kísérleteink célja a periosteum mikrokeringési változásainak feltérképezése, valamint a velőűrfelfúrás által okozott periostealis mikroér-reakciók modellezése, időbeli változásuk megismerése volt. További vizsgálatainkban jellemeztük és összehasonlítottuk a humán csípőízületi endoprotetikában használatos anyagok mikrokeringési hatásait a csonthártyában. Anyag és módszer: Hím Wistar-patkányok jobb oldali tibiájába endomedullaris titán-, acélötvözet, illetve polietilén implantátumot helyeztünk mikrosebészeti módszerrel. Intravitalis videomikroszkóp segítségével vizsgáltuk a tibia anteromedialis és anterolateralis felszínén a periosteum érstruktúráját (össz-érdenzitás, kapillárisok aránya), valamint mikroszkópos mechanikai teszt segítségével az implantátumok stabilitását. Kontrollcsoportban vizsgáltuk a velőűrfelfúrás hatását a periostealis érstruktúra változásaira a műtét után 6 és 12 héttel. Eredmények: A velőűr felfúrása önmagában szignifikánsan növelte az anteromedialis periosteum érdenzitását, valamint a kapillárisok sűrűségét a beavatkozás után 12 héttel. Mindhárom implantátum fokozta az érdenzitást az anteromedialis oldalon, az anterolateralis oldalon azonban csak a polietilén implantátum esetében észleltünk jelentős periostealis kapilláris- és érdenzitás-fokozódást. A titán- és acélimplantátumokkal szemben a polietilénből készült implantátum nem váltott ki érdemi osseointegrációt. Következtetés: A patkány tibiavelőűr felfúrása kompenzációs érújdonképződést eredményez, amely megnöveli a periostealis érdenzitást 12 héttel a beavatkozás után. A hosszú csöves csontok endostealis mikrokeringésének roncsolása által okozott periostealis érreakciót a teljes osseointegrációval járó implantátumok nem befolyásolják lényegesen, míg az osseointegrációra képtelen implantátum nagyon jelentős érújdonképződést okozhat.

Restricted access

Hypertonic small-volume resuscitation transiently restores the cardiovascular function during various circulatory disturbances. Nitric oxide (NO) is an important mediator of flow-induced peripheral and central hemodynamic changes, and therefore, we hypothesized that a decreased endogenous NO production could influence the consequences and the effectiveness of hypertonic fluid therapy. The main goal of this study was to outline and compare the circulatory effects small volume hypertonic saline-dextran (HSD, 7.5% NaCl-10% dextran; 4 ml/kg iv) infusion with (n=7) or without (n=7) artificially diminished NO production in normovolemic anesthetized dogs. HSD administration significantly increased cardiac index (CI), coronary flow (CF) and myocardial contractility, and elevated plasma nitrite/nitrate (NOx) and endothelin-1 (ET-1) levels. However, the late (2 h) postinfusion period was characterized by significantly decreased myocardial NO synthase (NOS) and enhanced myeloperoxidase activities. Pre-treatment with the non-selective NOS inhibitor N-nitro-L-arginine (NNA, 4 mg/kg) immediately increased cardiac contractility, and the HSD-induced CI and CF elevations and the positive inotropy were absent. Additionally, plasma ET-1 levels increased and NOx levels were significantly decreased. In conclusion, our results demonstrate that HSD infusion leads to preponderant vasoconstriction when endogenous NO synthesis is diminished, and this could explain the loss of effectiveness of HSD resuscitation in NO-deficient states.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Miklós Nógrády, Gabriella Varga, Szilárd Szűcs, József Kaszaki, Mihály Boros, and Dániel Érces

Absztrakt:

Bevezetés: A nem okkluzív mesenterialis ischaemia (NOMI) anatómiai okok nélkül alakul ki, korai diagnosztizálása nehéz, terápiája sem megoldott. Modellkísérleteinkben a komplement C5a gátlásán keresztül a komplementaktiváció szerepét vizsgáltuk a kórfolyamatban. Anyagok és módszerek: A NOMI rövid és hosszú távú hemodinamikai és gyulladásos következményeinek jellemzéséhez Sprague–Dawley patkányokban (n = 28) 60 perces parciális aortaokklúziót (PAO; hasi aorta, truncus coeliacustól proximálisan; arteria femoralis középnyomása: 30–40 Hgmm), míg vietnami törpesertésekben (n = 19) 60 perces pericardialis tamponádot (artériás középnyomás: 40–50 Hgmm) hoztunk létre. A PAO, valamint a tamponád 45. percében komplement C5a-gátló kezelést alkalmaztunk (acetil-peptid-A; 4 mg/kg iv.). Az állatokban monitoroztuk a makro- és mikrokeringést, mértük a leukocytainfiltrációt, a gyulladásos mediátorok (endothelin, HMGB-1) plazmaszintjét. Eredmények: Patkányokban a PAO megszüntetése után 24 órával a C5a gátlása csökkentette a szisztémás gyulladásos válasz részeként megemelkedett perctérfogatot (203,1 ± 5 vs. 269,6 ± 8,1 ml/‌min/‌kg) és arteria mesenterica superior (AMS) áramlását, fokozta az ileum mucosa mikrokeringését (833,5 ± 33,8 vs. 441,9 ± 22,4 μm/s). Az acetil-peptid-A sertésekben átmenetileg növelte az AMS áramlását és tartósan az ileummucosa-kapillárisáramlást (648,1 ± 45,4 vs. 329,8 ± 12,6 μm/s). A kezelt állatoknál alacsonyabb gyulladásos mediátorszintet és szöveti leukocytainfiltrációt mértünk mindkét NOMI-modellben. Következtetések: A komplementaktiváció jelentős szerepet játszik a NOMI alatt bekövetkező makro- és mikrokeringési zavar kialakulásában, a C5a gátlása a gyulladásos folyamat mérséklése mellett befolyásolja a NOMI hemodinamikai következményeit is.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gábor Reuter, Mária Új, Péter Pankovics, Tímea Kolozsi, Ilona Mihály, Zoltán Liptai, and Ákos Boros

A humán parechovírusok (HPeV) a Picornaviridae család tagjai. Általánosan elterjedt enteralis kórokozók emberben, amelyek sokféle klinikai kórképben játszhatnak szerepet. Jelenleg 16 genotípusa (HPeV1–16) ismert. Azonosításáról Közép-Európában még nem számoltak be. Célkitűzés: A retrospektív vizsgálat célja a HPeV kimutatása és azonosítása volt molekuláris módszerekkel „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató sejtkultúrákból, amelyek 1990 és 2004 között kerültek archiválásra két hazai virológiai laboratóriumban. Módszer: Az első laboratóriumból a minták gastroenteritisben szenvedő, 10 éven aluli gyermekek székleteinek a korábbi protokollok szerint rutinszerűen „enterovírusra” tenyésztett mintái voltak, amelyek sejtkárosító hatást mutatattak 1990 és 2000 között. A második laboratóriumból származó 2 széklet, 1 liquor és 1 garatmosó folyadék „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató sejttenyészeteit vizsgálták újra, amelyek neutralizálhatók voltak HPeV1 immunszérummal 2000 és 2004 között. A mintákat reverz transzkripció-PCR (RT-PCR) módszerrel vizsgálták a HPeV 5’UTR konzervatív régiójára tervezett primerekkel. Specifikus primereket terveztek a HPeV strukturális régiójának (VP0-VP3-VP1) meghatározásához. Eredmények: A 66 archivált mintából 9-ben (9,1%) sikerült HPeV-t kimutatni az első laboratóriumból és mind a 4 mintában a második laboratóriumból. Tíz minta HPeV1-et, 2 HPeV4-et tartalmazott, 1 mintából a HPeV típusát nem sikerült meghatározni. Három HPeV1 genetikai csoportot lehetett azonosítani a vírusizolálás éve szerint (1990/1991, 1992/1995 és 1998) az első laboratóriumban. A HPeV1 a következő klinikai szindrómákban szerepelt a második laboratóriumból: gastroenteritis (24 éves felnőtt), recidív stomatitis aphtosa (42 éves felnőtt), encephalitis (15 hónapos kisgyermek) és ataxia cerebellaris acuta (10 éves gyermek). Következtetések: A szerzők első alkalommal azonosítottak HPeV-t Közép-Európában. A HPeV-k kimutatása és azonosítása olyan archivált sejtkultúrákon történt, amelyek korábban nem meghatározott „enterovírusszerű” sejtkárosító hatást mutató ágenst tartalmaztak. Ezek a megfigyelések segítik e vírusok genetikai sokszínűségének és evolúciójának, valamint a fertőzések klinikai jelentőségének és spektrumának tisztázását. Orv. Hetil., 2011, 152, 1007–1012.

Restricted access