Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Mihály Medvegy x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
J. Róbert Bedros
, and
Mihály Medvegy

Jól ismert, hogy a hypertonia önálló cardiovascularis kockázati tényező. A magasvérnyomás-betegség kezelésére gyakran három vagy annál is több készítmény szükséges. Amennyiben a betegnél a maximálisan tolerált adagban alkalmazott legalább három vérnyomáscsökkentő kombinációjával (egyike diuretikum) sem érhető el a célvérnyomás, rezisztens hypertoniáról van szó. A rezisztens hypertonia gyógyszeres kezelése a legtöbb esetben a gyógyszer-kombinációk számának növelése ellenére is sikertelen. Ennek veszélye viszont a magas vérnyomásból adódó fokozott cardiovascularis kockázat. A rezisztens hypertonia eszközös kezelésére jelenleg két fő irányban folynak vizsgálatok. Az egyik a carotisbaroreceptorok stimulációjával, míg a másik az arteria renalisok körüli szimpatikus idegrostok rádiófrekvenciás ablatiójával csökkenti a rezisztens hypertoniában szenvedők vérnyomását. Orv. Hetil., 2013, 154, 203–208.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció (PF) orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelésekor a terápiahűség igen jelentős tényező a stroke-prevencióban. Célkitűzés: OAK-terápiában részesülő, PF-ban szenvedő betegek esetében az antikoaguláns-terápiák (K-vitamin-antagonista [KVA] és az új orális antikoagulánsok [NOAK]) egyéves perzisztenciájának vizsgálata. Módszer: A szerzők pitvarfibrilláció-indikációban a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisában, 2016 második félévében (bevonási időszak) valamilyen orális antikoaguláns- (OAK = KVA/NOAK) terápiában részesülő betegek perzisztenciáját vizsgálták a vényforgalmi adatok felhasználásával, az első kiváltástól számított 12 hónapig (60 napos ’grace’ periódussal). Eredmények: A bevonási kritériumoknak 122 870 beteg felelt meg. A betegek közül 18 650 beteg kezdett újonnan, míg 104 220 beteg volt már valamelyik OAK-terápián. Az új betegek között a NOAK-terápia egyéves perzisztenciája 65,7%, míg a KVA-terápiáé 39,0% volt (p<0,001). A már kezelt betegek esetében az egyéves perzisztencia a NOAK esetében 72,6%-nak, a KVA esetében 53,9%-nak bizonyult (p<0,001). Az új betegeknél a NOAK-terápián belül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája 65,7%, az apixabané 62,6%, a dabigatráné 59,2% volt (logrank p<0,001 minden összehasonlításban, kivéve rivaroxaban vs. apixaban: p = 0,017, dabigatrán vs. apixaban: p<0,01). A már NOAK-kal kezelt betegek egyéves perzisztenciája a rivaroxaban esetében 73,4%, az apixaban esetében 68,0%, a dabigatrán esetében 68,4% volt (logrank p<0,001 minden összehasonlításban, kivéve apixaban vs. dabigatrán, NS). Következtetések: PF-ban a KVA-terápiához képest a NOAK-ok egyéves perzisztenciája szignifikánsan magasabb volt (új betegeknél és már kezelteknél). A NOAK-ok közül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája volt a legelőnyösebb mindkét vizsgált betegcsoportban. Orv Hetil. 2020; 161(20): 839–845.

Open access

Versenysportolók hirtelen szívhalálának elemzése, az esetszámok csökkentésének lehetőségei

Analysis of sudden cardiac death in competitive athletes, possibilities for reducing cases

Orvosi Hetilap
Authors:
Zsuzsanna Major
,
Zoltán Medvegy
,
Tímea Terézia Tulit
,
Gábor Simonyi
,
Gábor Pavlik
, and
Mihály Medvegy

Bevezetés: A sportolói hirtelen szívhalál ritka (0,5–1/100 000 sportolói év), de az ismert sportolók hirtelen szívhalála általános megrázkódtatást okoz. Célkitűzés: Kutatási célunk volt összegyűjteni és tanulmányozni minél több hirtelenszívhalál-esetet, megítélni a stressz szerepét és keresni a tragédiák csökkentésének lehetőségeit. Módszer: Az interneten talált regiszterekből, újságcikkekből kigyűjtöttünk 360 (köztük 14 nő) olyan sportolói hirtelen szívhalált, amelynél a sportág, az életkor és a halál helye (edzésen/versenyen/ezeket követően) megállapítható volt. Ezekből a halál évszáma szerinti sorrendben egységes adatbázist készítettünk, amelyet készséggel bocsátunk az érdeklődők rendelkezésére. Az eseteket sportágak szerint csoportosítottuk, elemeztük. Eredményeink és irodalmi adatok alapján a tragédiák csökkentése céljából javaslatokat tettünk. Eredmények és következtetés: Versenyen több hirtelen szívhalál történt, mint edzésen (239 vs. 99), de fizikai terheléssel nem járó bemelegítés és sakkozás közben is történtek tragédiák, viszont a maraton/félmaraton/triatlon sportolók tét nélküli edzésein nem volt hirtelen szívhalál. Mindezek a stressz szerepét bizonyítják, ezért nagy tétű verseny előtt pszichológiai beszélgetést ajánlunk. A csapatsportok edzésein is sok (79/360) hirtelen szívhalál történt, ezért már ott is javaslunk reanimációs készenlétet. Edzés/verseny után hirtelen szívhalál elsősorban a nagy statikus erőkifejtést igénylő sportágakban történt, ott a versenyek utáni megfigyelés is ajánlott. Az edzéseken meghalt sportolók fiatalabbak voltak a verseny közben elhunytakhoz képest (p<0,01), ezért az edzéseken a fiatalokat fokozottan kell orvosi és (alul)edzettségi szempontból figyelni. A maratonfutók és a triatlonosok idősebbek voltak a csapatsportolóknál (p<0,005), és csak versenyen haltak meg, ezért náluk verseny előtt is ajánlott egy alapvizsgálat és 1 hónapon belüli EKG. Irodalmi adatokból levont következtetések: a sportorvosi vizsgálat egységesítése és hozzáférhető dokumentálása lenne szükséges; mivel a hamarabb és szakszerűen megkezdett újraélesztés eredményesebb, minden versenyző kapjon reanimációs oktatást. Orv Hetil. 2023; 164(29): 1155–1163.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Gyula Pados
,
Mihály Medvegy
, and
J. Róbert Bedros

Az elhízás jelenleg az egyik legnagyobb egészségügyi probléma. A testtömegcsökkentés komplex tevékenység, amelybe beletartozik az életmód-változtatás (diéta+testmozgás), a viselkedésterápia, a különböző gyógyszerek alkalmazása és bizonyos esetben sebészeti beavatkozások. A diéta és a testmozgás a legjobb módszerek az elhízás kezelése és megelőzése során, azonban sok nehézséggel jár alkalmazásuk. Az elhízás gyógyszeres kezelése önmagában sokszor csak mérsékelt eredménnyel jár, a gyógyszerek alkalmazását a mellékhatások határolhatják be, abbahagyásukkor megáll a testtömegcsökkenés, és visszahízás következik be. A megfelelő eredmény érdekében kombinálnunk kell a különböző testtömegcsökkentő módszereket. Az elhízás kezelésére alkalmazott gyógyszerek számos hatástani csoportba tartozhatnak. Fokozhatják a telítettségérzést, csökkenthetik a tápanyag-felszívódást, növelhetik az anyagcserét, de hatásuk általában csak mérsékelt. Régebben számos készítményt alkalmaztak az elhízás gyógyszeres kezelésére, beleértve a pajzsmirigyhormont, a dinitrofenolt, az amfetamint és ezek analógjait, a fenfluramint stb. Jelenleg az elhízás kezelésének hosszú távú alkalmazására (≥24 hét) csak az orlistat elérhető, mivel a sibutramint és a rimonabantot egyaránt visszavonták a gyógyszerpiacról. Az elhízás kezelésére jelenleg is számos készítményt vizsgálnak, ezek közül az inkretintengelyre ható GLP-1-analóg liraglutid rendelkezik a legnagyobb eséllyel. Orv. Hetil., 2012, 153, 363–373.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Mihály Medvegy
,
Roland Gasparics
, and
Ervin Finta

Absztrakt:

Bevezetés: A hypertonia kezelése során a terápiahűség az egyik legfontosabb tényező, mivel a cardiovascularis kockázatcsökkentés eléréséhez folyamatos gyógyszerelésre van szükség. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációban indított perindopril/amlodipin szabad és fix kombinációk egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A szerzők az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából, a vényforgalmi adatokra támaszkodva, hypertonia indikációban, 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. között első alkalommal a perindopril/amlodipin szabad és fix kombinációinak receptjeit kiváltó olyan betegeket választottak ki, akik a megelőző egy évben hasonló hatóanyagokkal nem részesültek antihipertenzív terápiában. A perzisztencia modellezésére a túlélésanalízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. A modellezéshez komplementer log-log link függvényt használó általánosított lineáris modellt becsültek, mint diszkrét túléléselemzési modell. Eredmények: A bevonási kritériumoknak 109 248 beteg felelt meg. Ebből a fenti időszakban 19 365 beteg kezdett perindopril és amlodipin szabad, míg 89 883 beteg perindopril és amlodipin fix kombinációval antihipertenzív terápiát. A megfigyelt időszakban a perindopril/amlodipin szabad kombinációjának egyéves perzisztenciája 27,15%, míg a fix kombinációé 46,89% volt. A 360 napra korlátozott átlagos perzisztencia időtartama 177,6 nap volt a szabad, míg 245,7 nap volt a fix kombinációt szedő csoportban. A szabad és a fix kombinációs kezelést vizsgálva azt találták, hogy a szabad kombináció esetén mintegy kétszeres a gyógyszerelhagyás pillanatnyi rátája a fix kombinációhoz képest (kockázatarány = 1,94 [95% CI: 1,91–1,98], p<0,001). Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációban alkalmazott perindopril/amlodipin szabad és fix kombinációs terápia közül – a betegadherencia szempontjából – a fix kombinációs készítmény bizonyult egyértelműen előnyösebbnek. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1421–1425.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Ervin Finta
,
Roland Gasparics
, and
Mihály Medvegy

Absztrakt:

Bevezetés: A nonvalvularis pitvarfibrilláció (PF) orális antikoagulánssal (OAK) történő kezelésekor a terápiahűség igen jelentős tényező a stroke prevenciójában. Célkitűzések: A szerzők célja a már OAK-terápiában részesülő PF-ban szenvedő betegeknél a K-vitamin-antagonista (KVA) és a direkt orális antikoagulánsok (DOAK) egyéves perzisztenciájának vizsgálata. Módszer: A Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő adatbázisából a vényforgalmi adatokra támaszkodva pitvarfibrilláció indikációjában, 2015 második félévében valamely orális antikoaguláns (OAK = KVA/DOAK) receptjét kiváltó olyan betegeket választottak ki, akiknek a vizsgálati időszakot megelőzően – a vizsgálati időszakban történt kiváltási dátumhoz képest – 12 hónappal korábban volt (DOAK/KVA összes) vénykiváltásuk. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt, 60 napos ’grace’ periódussal. Eredmények: A bevonási kritériumoknak 196 016 beteg felelt meg. A betegek közül 181 810 szedett KVA-t, míg 14 206 beteg kapott DOAK-ot. A KVA-k egyéves perzisztenciája 52,9%, a DOAK-ot szedőké 66,8% volt. A DOAK-terápián belül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája 67,5%, az apixabané 63,6%, a dabigatrané 63,4% volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 311 nap volt a rivaroxaban, 308 nap az apixaban, 303 nap a dabigatran, míg 284 nap a KVA-k esetén. A gyógyszerelhagyás kockázatának pillanatnyi rátája az apixaban esetén 14%-kal (HR = 1,14 [95% CI 1,05–1,24]), p = 0,0015), a dabigatrannál 15%-kal (HR = 1,15 [95% CI 1,08–1,23], p = 0,003), a KVA-t szedőknél 62%-kal (HR = 1,62 [95% CI 1,56–1,69], p<0,0001) volt magasabb a rivaroxabanhoz képest. Következtetés: A szerzők igazolták, hogy PF-ban a KVA-terápiához képest a DOAK-ok egyéves perzisztenciája szignifikánsan magasabb volt. A DOAK-ok közül a rivaroxaban egyéves perzisztenciája előnyösebbnek bizonyult az apixabanhoz és a dabigatranhoz képest. Orv Hetil. 2019; 160(13): 509–515.

Open access

Ötéves sztatinperzisztencia akut myocardialis infarktus után, korábban sztatint nem szedőkben

Five-year persistence of statins after acute myocardial infarction in statin-naïve patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Ervin Finta
, and
Mihály Medvegy

Bevezetés: A cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában kiemelkedő szerepet játszanak a sztatinok. Az akut myocardialis infarktust követően az „evidence-based” gyógyszeres terápia egyik meghatározó eleme a sztatinkezelés. Célkitűzés: A szerzők célja a sztatinterápia ötéves perzisztenciájának vizsgálata és az egyes hatóanyagok terápiahűségének összehasonlítása volt, akut szívizominfarktust követően. Módszer: A szerzők először azokat a betegeket választották ki az Országos Egészségbiztosítási Pénztár adatbázisából, akik 2009. 01. 01. és 2009. 12. 31. között akut szívizominfarktus BNO-kódjaival szerepeltek. Ezt követően azokat a betegeket emelték ki, akik ebben az időszakban bármely sztatin hatóanyag receptjét kiváltották, és a beválasztást megelőző egy évben sztatinrecept-kiváltással nem rendelkeztek. Minden beteg sztatinrecept-kiváltását 5 évig követték 60 napos „grace” periódust tolerálva. A vizsgált időszak alatt elhunyt betegeket kizárták a vizsgálatból. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, amelynél a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: 6192 beteg felelt meg a beválasztási követelményeknek. A rozuvasztatin ötéves perzisztenciája 24,40%, a fluvasztatiné 16,79%, az atorvasztatiné 15,47%, míg a szimvasztatiné 11,46% volt. A sztatinszedés – megengedve a „switch”-et az egyes hatóanyagok között – ötéves perzisztenciája 30,48% volt. A rozuvasztatinhoz (referencia) képest az atorvasztatin elhagyásának kockázata 37%-ponttal (HR = 1,37, 95% CI: 1,29–1,46 p<0,001), a fluvasztatiné 65%-pontttal (HR = 1,65, 95% CI: 1,47–1,85, p<0,001), míg a szimvasztatiné 66%-ponttal (HR = 1,66, 95% CI: 1,36–2,00, p<0,001) volt nagyobb. A 60 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 9,4 hónap volt a szimvasztatin, 18,5 hónap a fluvasztatin, 22,3 hónap az atorvasztatin, míg 28,4 hónap a rozuvasztatin esetében. Következtetés: A szerzők akut szívizominfarktuson átesett betegek ötéves sztatinszedését vizsgálva megállapították, hogy jelentősen csökken a terápiahűség ennyi idő elteltével, illetve jelentős különbségek mutatkoztak az egyes sztatin hatóanyagok között. A legmagasabb ötéves perzisztenciával a rozuvasztatin rendelkezett. Orv Hetil. 2024; 165(5): 171–176.

Open access

Renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer-gátlók fix gyógyszer-kombinációinak egyéves perzisztenciája hypertoniás betegekben

One-year persistence of renin-angiotensin-aldosterone system inhibitors fixed drug combinations in hypertensive patients

Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Ervin Finta
,
Mihály Medvegy
, and
István Wittmann

Bevezetés: Az európai és a hazai hypertoniaajánlásokban kiemelt helyen szerepelnek a különböző hatóanyagok fix kombinációi. Az antihypertensiv terápia első lépésének egy renin-angiotenzin-aldoszteron-rendszer-antagonistának (RAAS-gátló) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC) javasolják. Célkitűzések: A szerzők célja a RAAS-gátló FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt hypertonia indikációjában. Módszer: Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adataiból azokat a betegeket választották ki a szerzők, akik a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal váltották ki bármely RAAS-gátló FDC-k receptjeit, és akik a beválasztási időszakot megelőző egy évben nem váltottak ki hasonló készítményeket. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a „túlélési” idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A beválasztási követelményeknek 443 149 beteg felelt meg. Az angiotenzinkonvertálóenzim-gátló (ACE-gátló)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája 44,59%, az angiotenzin-II-receptor-inhibitor (ARB)/tiazid diuretikum (HCT) FDC-k eredménye 42,52% volt, amelyet az ACE-gátló/indapamid FDC-k 37,27%-kal, az ARB/CCB FDC-k 29,04%-kal, az ACE-gátló/HCT FDC-k 27,47%-kal követtek. Az ACE-gátló/indapamid FDC-hez (referencia) képest az ACE-gátló/CCB-k elhagyásának kockázata 31%-ponttal (HR = 0,69, 95% CI 0,6855–0,6996, p<0,0001), az ARB/HCT FDC-ké 18%-ponttal (HR = 0,82, 95% CI 0,8096–0,8267, p<0,0001) volt kedvezőbb, míg az ACE-gátló/HCT FDC-ké 17%-ponttal (HR = 1,17, 95% CI 1,1562–1,1825, p<0,0001), az ARB/CCB FDC-ké 20%-ponttal (HR = 1,20 95% CI 1,17316–1,2239, p<0,0001) volt kedvezőtlenebb. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 239,9 nap volt az ACE-gátló/CCB FDC-k, 214,8 nap az ARB/HCT FDC-k, 193,8 nap az ACE-gátló/indapamid FDC-k, 178,8 nap az ARB/CCB FDC-k és 177,6 nap az ACE-gátló/HCT FDC-k esetén. Következtetés: A szerzők hypertoniás betegeken igazolták azt, hogy a RAAS-gátló FDC-k egyéves perzisztenciája jelentős mértékben különbözik. A legelőnyösebbnek az ACE-gátló/CCB FDC-k bizonyultak. Orv Hetil. 2023; 164(34): 1337–1341.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Gábor Simonyi
,
Tamás Ferenci
,
Ervin Finta
,
Iván Igaz
,
Sándor Balogh
,
Roland Gasparics
, and
Mihály Medvegy

Absztrakt:

Bevezetés: A legfrissebb európai hypertoniaajánlás a magas vérnyomás kezelésére első terápiás lehetőségnek javasolja a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer antagonistáknak (RAAS-gátlók) a kalciumcsatorna-blokkolókkal (CCB) vagy diuretikumokkal alkotott fix kombinációit (FDC). Az antihypertensiv terápia során a terápiahűség az egyik jelentős tényező a nemkívánatos cardiovascularis események csökkentésében. Célkitűzés: A szerzők célja a hypertonia indikációjában indított angiotenzinkonvertálóenzim-gátlók (ACE-gátlók)/CCB FDC-k egyéves perzisztenciájának összehasonlítása volt. Módszer: A retrospektív vizsgálatban a szerzők a 2012. október 1. és 2013. szeptember 30. közötti időszakban első alkalommal, bármely ACE-gátló/CCB FDC-k receptjeit kiváltó betegeket választottak ki, akik a megelőző 12 hónapban hasonló készítményekkel nem részesültek antihypertensiv terápiában. A vénykiváltási adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vényforgalmi adatbázisa szolgáltatta. A perzisztencia modellezésére a túlélés-analízis klasszikus eszköztárát alkalmazták, ahol a ’túlélési’ idő a gyógyszer szedésének abbahagyásáig eltelt idő volt. Eredmények: A bevonási követelményeknek 124 388 beteg felelt meg. A ramipril/amlodipin FDC egyéves perzisztenciája 54% volt, amelyet a perindopril/amlodipin FDC 47%-os, a lizinopril/amlodipin 36%-os, a ramipril/felodipin 26%-os és a trandolapril/verapamil 12%-os eredménye követett. A ramipril/amlodipin FDC-hez képest (referencia) a perindopril/amlodipin FDC elhagyásának kockázata 30%-kal (HR = 1,30, p<0,0001), a lizinopril/amlodipin FDC-é 79%-kal (HR = 1,79, p<0,0001) volt magasabb, míg a ramipril/felodipin FDC-é (HR = 2,28, p<0,0001) mintegy kétszeres, a trandolapril/verapamil FDC-é (HR = 4,13, p<0,0001) pedig több mint négyszeres volt. A 360 napra korlátozott átlagos gyógyszerszedési idő 270,2 nap volt a ramipril/amlodipin FDC, 242,7 nap a perindopril/amlodipin FDC, 211,2 nap a lizinopril/amlodipin FDC, 186,3 nap a ramipril/felodipin FDC, míg 125,7 nap a trandolapril/verapamil FDC esetén. Következtetések: A szerzők igazolták, hogy a hypertonia indikációjában alkalmazott ACE-gátló/CCB FDC-k egyéves perzisztenciája jelentősen különbözött. A betegadherencia szempontjából a legelőnyösebbnek a ramipril/amlodipin FDC bizonyult. Orv Hetil. 2019; 160(9): 343–348.

Restricted access