Search Results

You are looking at 1 - 10 of 13 items for

  • Author or Editor: Mihály Szűcs x
  • All content x
Clear All Modify Search

Összegyűjtöttük a Szigetközre vonatkozó és az eltemetett rétegek kimutatását is lehetővé tevő talajfeltárások adatait és azokat szükség szerint további helyszíni vizsgálatokkal egészítettük ki. A használható korábbi feltárások helyei a Szigetközben egyenetlenül oszlanak el, a Mosoni-síkságon pedig majdnem teljesen hiányoznak, ezért ott különösen sok kiegészítő vizsgálatra volt szükség. Végül több mint 2000 talajszelvény 150 cm mélységig terjedő vizsgálatának adatsorait tekintettük át. A feltárások helyeinek koordinátáit digitális állományba rögzítettük. Saját feltárásaink helyeit GPS segítségével azonosítottuk, a más forrásból származó korábbi feltárások koordinátáit talajtérképek és topográfiai térképek egybevetésével határoztuk meg. A digitalizált pontokból térinformatikai szoftver segítségével, Thiessen poli-gonok képzése útján állítottuk elő a folthatárokat. Az eltemetett humuszos talajrétegek vizsgálata során megállapítottuk, hogy azok többnyire mélyen helyezkednek el, humusztartalmuk általában nem nagyobb, mint a feltalajé, foszforhiányosak, biológiailag inaktívak, oldható mikroelem-tartalmuk réti dinamikára utal. Környezetvédelmi szempontokat is figyelembe véve, jelenlegi helyzetükben hagyásukat tartjuk célszerűnek. Az elvégzett radiokarbon meghatározások alapján megállapítható, hogy az eltemetett rétegek keletkezése a különböző helyszíneken 3-4 ezer éves időtartamban történhetett. A területi elterjedésre vonatkozóan megállapítottuk, hogy foltokban vannak ugyan, de összes területük a Szigetköz mintegy 20%-át lefedi a korábbi 3-4%-os becsléssel szemben. A Szigetköz belső területén az eltemetett humuszos rétegű foltok félköríves, vagy orsós elrendeződését véltük felfedezni. A Mosoni-síkságon Bezenyétől Kimléig a Mosoni-Duna mentén alkotnak majdnem teljesen összefüggő sávot. Kimlétől Öttevényig ez a sáv félkörívben egészen Lébényig, a Rábca hordalékkúpjáig jut el, megkerülve a Mecsér alatt lévő nagy pleisztocén eredetű foltot.

Restricted access

A talaj tápanyagmérlegek 1970-es évek elején bekövetkezett pozitívvá válása óta talajainkban a mérlegszámítások szerint átlagosan mintegy 800 kg P2O5- és kb. ugyanannyi K2O-mutrágya hatóanyagtöbblet halmozódott fel egy hektár mezogazdasági területre számítva. Az ország eltéro adottságú pontjain beállított mutrágyázási tartamkísérletek alapján fajlagos feltöltési mutatók számíthatók. Ezek alapján becsülheto, hogy a talajban maradó mutrágya-hatóanyag mennyiség várhatóan milyen mértéku oldható P- és K-növekedést kell, hogy eredményezzen. Az 1970-es évek elején mintavételezett üzemi táblákon - 26-31 év elteltével mintegy 250 mintavételi nyomvonalat ismételten felkeresve - mintát vettünk és a vizsgálati adatokat az elso mintavételezés óta légszáraz állapotban megorzött minták újravizsgálata során nyert adatokhoz hasonlítottuk. A légszáraz állapotban tárolt minták újravizsgálata azt is bizonyította, hogy a tárolás alatt a mintákban az oldható P- és K-tartalom nem változott szignifikánsan. Az expozíciós ido alatt az üzemi táblákon a feltalajban az AL-oldható P2O5-tartalom átlagosan 60-80 mg/kg, az AL-oldható K2O-tartalom pedig 65 mg/kg értékkel növekedett. Üzemenként az eredmények jelentos szórást mutattak. Az oldható P- és K-tartalom növekedés mutrágyázási tartamkísérletek fajlagos feltöltési mutatóival való összevetése azt mutatta, hogy foszfor esetében a számított és mért értékek nem térnek el lényegesen. Az üzemi területek oldható K-tartalmainak növekedése azonban lényegesen, többszörösen nagyobbnak bizonyult, mint az a mérlegek alapján indokolt lenne. A jelenség magyarázatát abban látjuk, hogy a kálium körforgalmában fontos szerepet betölto növényi maradványok nagyobb mértékben kerültek vissza a talajba, mint ahogy azt a mérleg számításánál figyelembe vettük. Az 1970 körül vett feltalaj- és altalajminták oldható P- és K-tartalmi különbsége alapján becsült biológiai felhalmozódás, a barna erdotalajok kicsi K-felhalmozódása kivételével, hasonló nagyságrendu, mint a mutrágyázás hatására végbement növekedés. A mutrágyázás hatására a szántott réteg alatt kismértéku oldható P- és K-növekedés 35-40 cm-ig volt megfigyelheto.

Restricted access

Az 1970-es évek elején mintavételezett üzemi táblákon 26-31 év elteltével  - mintegy 250 mintavételi nyomvonalat ismételten felkeresve - mintát vettünk és a vizsgálati adatokat az első mintavételezés óta légszáraz állapotban megőrzött minták újravizsgálata során nyert adatokhoz hasonlítottuk. A légszáraz állapotban tárolt minták újravizsgálata azt is bizonyította, hogy a tárolás alatt a humusztartalom és a pH-érték nem változott szignifikánsan.  Az expozíciós idő alatt az üzemi táblák átlagában a feltalajban a humusztartalom nem változott szignifikánsan, helyi eltérések azonban mindkét irányban előfordultak. Enyhe növekedést a nagyobb arányban parlagon hagyott területeken, enyhe csökkenést a rendszeres meszezésben vagy elégtelen tápanyag-visszapótlásban részesült területeken tapasztaltunk. A vizsgálati idő alatt a legnagyobb mértékű pH-csökkenést, (1,5 pH-érték), a Vasi-hegyháton mértük, gyakori volt a 0,5-0,9 értékű csökkenés. A felszínhez közeli karbonátos kőzettel (lösz, Marcal öntés) rendelkező területeken nem tapasztaltunk csökkenést. A hosszú időn át pozitív tápanyagmérlegek feltöltő hatása jelenleg is mérhető, a műtrágyázási szint visszaesése után eltelt évtized alatt viszont a kísérő anyagok (pl. klorid) kimosódtak a talajból. Ez a jelenség kedvező körülményeket biztosít az érzékeny növények termesztéséhez.

Restricted access

Légszáraz állapotban tárolt talajminták és mintavételi helyeiknek 27-31 év elteltével végzett ismételt mintavételezése után vizsgáltuk a Mezőföld 4 településének határában a KCl-EDTA-oldható mikroelem-tartalom változását üzemi viszonyok között. A vizsgálat a természetes és humán eredetű környezeti tényezők együttes, hosszú távú hatása törvényszerűségeinek tanulmányozására irányult.  A vizsgált, döntően mészlepedékes csernozjomok által borított régióban a talajok kémhatása az expozíciós idő alatt nagyon kis mértékben csökkent, a szervesanyag-tartalom viszont nem változott. A talajokban jelentősen nőtt a mért oldható Pb-tartalom, amelynek mennyisége az M7-es autópályától való távolságtól függően változott.  A savanyú talajokhoz hasonlóan nőtt az oldható Fe- és Al-mennyiség. A többszörös determinációs együttható felbontása azt mutatta, hogy az oldható Fe-tartalom pozitív, az oldható Al-tartalom pedig negatív irányban befolyásolja az oldható Pb-mennyiséget. A kapcsolatrendszerben az oldható mangán szerepe kisebb volt, mint azt a savanyú talajok esetében tapasztaltuk.  A vizsgált meszes talajokon nem tapasztaltuk a savanyú talajoknál elsősorban kilúgozódásra visszavezethető mikroelemtartalom-csökkenés jelenségeket.

Restricted access

A Szigetköz és a Mosoni-síkság eltemetett humuszos réteg folttérképének újabb pontosított változatát készítettük el 3 m mélységig terjedő fúrások segítségével. A jellemzőnek ítélt szelvények eltemetett humuszos rétegei mintáiból a radiokarbon kor vizsgálatokat az MTA ATOMKI Környezetanalitikai Laboratóriuma végezte. Több mint 2000 szelvény vizsgálata alapján megállapítottuk, hogy a szelvények kb. 25%-ában található eltemetett humuszos réteg, amelyeknek kevesebb, mint 20%-a van a felszín közelében. Azok a szelvények, amelyekben egynél több eltemetett humuszos réteget találunk a Dunaremetétől Lébényen át Győrzámolyig vezető félkör mentén helyezkednek el, délre eltávolodva a Mosoni-Duna jelenlegi vonalától. Ebben a sávban a talajképződést biztosító nyugalmi szakaszok után periodikusan visszatérő elöntések történtek. A félkör által határolt területen belül ilyen ciklikusság hatása nem volt megfigyelhető. A Duna és a Mosoni-Duna közelében az eltemetett humuszos rétegek kora 1–2 ezer év, távolabb a legrégebbi mért radiokarbon kor 4 ezer év körül volt. Ez közel azonos a Győr-tatai teraszvidéken egy lejtőhordalék talaj mélyen eltemetett humuszos rétegében mért korral. A Szigetközben a több eltemetett humuszos réteget tartalmazó zónában a periodikus nagy hordalékszállítási ciklusok 500–1000 évente ismétlődtek. A terület déli részén, Lébény környékén a viszonylag vékony, de ciklikusan megjelenő hordalékszállítások a korábbi 7–10 ezer éves hansági tőzegre rakódtak le. A vizsgálati adatok segíthetnek a terület földtani és emberi településtörténeti kutatásában is.

Restricted access

Légszáraz állapotban tárolt talajminták és mintavételi helyeinek 25–27 év elteltével végzett ismételt mintavételezése után vizsgáltuk a Marcal-medencében és a Nyugat-magyarországi-peremvidéken a KCl–EDTA-oldható nehézfémtartalom változását üzemi viszonyok között. A jellemzett időtartam magába foglalja azt az időszakot, amikor viszonylag nagyobb műtrágyaadagokat alkalmaztak az üzemek. A vizsgálat a természetes és a humán eredetű környezeti tényezők együttes, hosszú távú hatása törvényszerűségeinek tanulmányozására irányult.

A vizsgált, döntően barna erdőtalajok által borított régióban a talajok kémhatása az expozíciós idő alatt általában 1 pH-értékkel csökkent, a szervesanyagtartalom viszont nem változott.

Az oldható Cd- és Cr-tartalom a homok mechanikai összetételű területen szignifikánsan csökkent a megfigyelés 26–28 éve alatt, a kötöttebb talajokon nem történt igazolható változás. A homoktalajokon megfigyelt változást a savanyodás hatására fokozódó kilúgozódásnak tulajdonítjuk.

Közlekedési eredetű szennyezést nem tudtunk kimutatni. A szilárd burkolatú közlekedési utak 200 m-es környezetében és az attól nagyobb távolságra mért oldható nehézfémtartalom nem különbözött szignifikánsan.

Nem volt kimutatható összefüggés a talajok oldható nehézfémtartalmának változása és a műtrágyázás hatására változó oldható P- és K-tartalom között.

A vizsgált régióban a talajok oldható Co- és Pb-tartalma szignifikánsan növekedett a megfigyelési idő alatt. A növekedés 70–80 %-ban magyarázható az oldódási és redoxi folyamatok során keletkező könnyen oldható Mn-, Fe- és Altartalommal. Az összefüggésben a meghatározó szerepet a mangán játszotta.

Összességében megállapítható, hogy a vizsgált területen a talajok könnyen oldható nehézfémtartalmának változásait nem külső szennyezés, hanem a talajhasználat által befolyásolt mállási folyamatok és a talajkomponensek közötti átrendeződés okozza.

Restricted access

Borsó és napraforgó jelzőnövényekkel, 1 kg talajt tartalmazó edényekben végeztünk tenyészedény-kísérletet az 1970-es évek elején, az intenzív műtrágyahasználat kezdetén vett és tárolt talajmintákkal, valamint 30 év elteltével ugyanazokról a helyekről gyűjtött párjukkal. A minták karbonátos talajok (csernozjomok) esetén 6, nem karbonátos talajok (savanyú barna erdőtalajok) esetén pedig 13 mintavételi körzetet reprezentáltak. A virágzásig nevelt növények mintáit elhamvasztottuk és megmértük a P-, K-, Ca-, Mg-, Na- és B-tartalmukat. Korábbi talajvizsgálati adatainkkal egyezően, a savanyú talajokon termesztett növényminták szárazanyagában igen jelentős B-tartalom csökkenés volt mérhető. A mostanra kialakult és vélhetően állandósult helyzetben a savanyú talajokon termesztett növények B-tartalma most már lényegesen kisebb, mint a karbonátos talajokon termesztetteké. Az ebből adódó estleges egészségügyi hatások vizsgálata indokolt lenne. A növények P-tartalma is növekedett, követve a talaj oldható P-tartalmának változását. Ez felveti annak a nagy valószínűségét, hogy jelenleg és még sokáig a növények Zn és más P-antagonista mikroelem-tartalma tartósan alacsony marad. A K-műtrágyázás olyan módon csökkentette a növényi szárazanyag Mg-, Ca- és Na-tartalmát, hogy emellett a növények K-koncentrációja nem minden esetben követte a talajok nagyobb K-ellátottságát. Vizsgálataink szerint tehát a tartós intenzív műtrágyázás hatására lényegesen megváltozott a termesztett növények elemösszetétele, ami a hosszú utóhatás időszakra is állandósult. A változásoknak táplálkozás-egészségügyi hatásai is lehetnek.

Restricted access

Abstract

Increasing food demand poses a challenge for the economy and places a burden on the environment. In agricultural food production, each product chain stage shows scarce resources and negative environmental impacts are becoming increasingly significant. Food consumption has a significant impact on the environment and on human health. Sustainable food consumption is characterised by health and environmental consciousness. This study focuses on the relationship between perceived and real consciousness – more specifically on environmental and health consciousness – concerning food consumption. Following a concise overview of the conceptual background, the definitions of conscious consumption, conscious food consumption, health conscious consumer and environmentally conscious consumer behaviour are explained based on the available literature. The primary research draws conclusions from the results of a 500-person questionnaire survey among the students attending the University of Debrecen on the relationship between perceived and real health and environmental consciousness regarding food consumption. It was concluded that environmental consciousness (10.0%) was less characteristic of students than health consciousness (18.2%); the relationship between perceived and real consciousness is significant; the role of price in determining food purchases is less pronounced for those claiming to be self-conscious food consumers than those who are neither health conscious, nor environmentally conscious.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Miklós Nógrády, Gabriella Varga, Szilárd Szűcs, József Kaszaki, Mihály Boros, and Dániel Érces

Absztrakt:

Bevezetés: A nem okkluzív mesenterialis ischaemia (NOMI) anatómiai okok nélkül alakul ki, korai diagnosztizálása nehéz, terápiája sem megoldott. Modellkísérleteinkben a komplement C5a gátlásán keresztül a komplementaktiváció szerepét vizsgáltuk a kórfolyamatban. Anyagok és módszerek: A NOMI rövid és hosszú távú hemodinamikai és gyulladásos következményeinek jellemzéséhez Sprague–Dawley patkányokban (n = 28) 60 perces parciális aortaokklúziót (PAO; hasi aorta, truncus coeliacustól proximálisan; arteria femoralis középnyomása: 30–40 Hgmm), míg vietnami törpesertésekben (n = 19) 60 perces pericardialis tamponádot (artériás középnyomás: 40–50 Hgmm) hoztunk létre. A PAO, valamint a tamponád 45. percében komplement C5a-gátló kezelést alkalmaztunk (acetil-peptid-A; 4 mg/kg iv.). Az állatokban monitoroztuk a makro- és mikrokeringést, mértük a leukocytainfiltrációt, a gyulladásos mediátorok (endothelin, HMGB-1) plazmaszintjét. Eredmények: Patkányokban a PAO megszüntetése után 24 órával a C5a gátlása csökkentette a szisztémás gyulladásos válasz részeként megemelkedett perctérfogatot (203,1 ± 5 vs. 269,6 ± 8,1 ml/‌min/‌kg) és arteria mesenterica superior (AMS) áramlását, fokozta az ileum mucosa mikrokeringését (833,5 ± 33,8 vs. 441,9 ± 22,4 μm/s). Az acetil-peptid-A sertésekben átmenetileg növelte az AMS áramlását és tartósan az ileummucosa-kapillárisáramlást (648,1 ± 45,4 vs. 329,8 ± 12,6 μm/s). A kezelt állatoknál alacsonyabb gyulladásos mediátorszintet és szöveti leukocytainfiltrációt mértünk mindkét NOMI-modellben. Következtetések: A komplementaktiváció jelentős szerepet játszik a NOMI alatt bekövetkező makro- és mikrokeringési zavar kialakulásában, a C5a gátlása a gyulladásos folyamat mérséklése mellett befolyásolja a NOMI hemodinamikai következményeit is.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Gábor Bari, Szilárd Szűcs, Dániel Érces, Melinda Ugocsai, Noémi Bozsó, Dóra Balog, Mihály Boros, and Gabriella Varga

Absztrakt:

Bevezetés: A pericardialis tamponád az életet közvetlenül veszélyeztető, alacsony perctérfogatú kórállapot, amelynek keringési következményei minden szövet, köztük a vese és a bélnyálkahártya mikrokeringését is súlyosan érintik. Célkitűzés: Kísérletünk célja a pericardialis tamponád klinikai képének modellezésére alkalmas, hemodinamikailag stabil, kontrollálható állatmodell kifejlesztése volt. Módszerek: Altatott vietnami törpesertések két csoportjában laparotomiát követően a szívburokba a rekeszen keresztül, thoracotomia nélkül kanült helyeztünk. Az első, álműtött csoport kontrollként szolgált (n = 6), a második csoportban a pericardium saját vérrel való feltöltésével 60 perces tamponádot hoztunk létre (n = 6). Monitoroztuk a tamponád és az azt követő 180 perces reperfúzió alatt a makrohemodinamikát és a vékonybél mikrohemodinamikai változásait. Vizsgáltuk a fehérvérsejt-akkumulációt jelző mieloperoxidáz (MPO) -enzimaktivitást és pásztázó lézeres endomikroszkóppal a vékonybél in vivo szövettani elváltozásait. Eredmények: A tamponád következtében megemelkedett a centrális vénás nyomás és a szívfrekvencia, lecsökkent az artériás középnyomás, az arteria mesenterica superior (355,5 ± 112,4 vs. 182,0 ± 59,1 ml/min) és az arteria renalis (159,63 ± 50,7 vs. 35,902 ± 27,9 ml/min) áramlása, valamint az ileum mikrokeringése. Az MPO-aktivitás szignifikánsan megemelkedett (3,66 ± 1,6 vs. 7,01 ± 1,44 mU/mg fehérje) és romlott a vékonybél in vivo szövettani képe. Következtetések: Kísérleti modellünk alkalmas a szívtamponád jellegzetes keringési és biokémiai következményeinek vizsgálatára, reprodukálható, klinikailag releváns állatmodellnek tekinthető.

Restricted access