Search Results

You are looking at 1 - 10 of 11 items for

  • Author or Editor: Miklós Bodor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A retrometabolikus gyógyszertervezés összekapcsolja a szerkezet–hatás és szerkezet–metabolizmus összefüggéseket, így sikeresen választja el a kívánt hatást és a mellékhatásokat. Ez a terápiás index lényeges javulását eredményezi. A fő szempont, hogy ne csak tanulmányozzuk a metabolizmust, hanem a gyógyító hatás mellett egy kívánt metabolizmust tervezzünk be a gyógyszermolekulába. Két általános, különálló tervezési módszer alkalmazható, melyek a gyógyszer irányítását ellentétes módon végzik. Viszont, mind a 1) kémiai gyógyszerirányító rendszerek (CDS), mind a 2) lágy gyógyszerek a megtervezett metabolizmust használják a gyógyszer hatásának és irányításának szabályozására. A lágy gyógyszerek tervezésekor a hidrolitikus enzimekre kell támaszkodni, az oxidatív folyamatok szigorúan kerülendők. A jelen munkában elsősorban az általunk megtervezett lágy gyógyszerek sikeres klinikai használatára irányítjuk a figyelmet. Csak hogy érzékeltessük a különbséget, először az agyba irányított kémiai rendszert mutattuk be, ahol a kiinduló inaktív molekula szekvenciális metabolizmusa az agyba koncentrálja a hatóanyagot. A lágy gyógyszerek közül a nagyon sikeres lágy kortikoszteroidokat mutatjuk be először, világszerte használják a loteprednol-etabonátot már több mint 20 éve, s alkalmazása egyre nő. A kortikoszteroid-terápiás index drámai javulása mellett a tipikus, általános és súlyos szemészeti mellékhatásokat, a belső szemnyomás emelése révén a glaukóma és a katarakta kialakulását sikerült kiküszöbölni. Hasonlóképpen tervezett második generációs lágy kortikoszteroidokat is bemutatunk, ahol a farmakofor kialakítása szerkezetileg meglepő módon történt. Az egyik legújabb sikeres lágy gyógyszer a sofpironium bromide, egy lágy antikolinerg, többrétű klinikai felhasználhatósága közül a hyperhidrosis, egy kielégítetlen szükséglet kezelésére lett először kifejlesztve. A sikeresen befejezett III. klinikai fázis után rövidesen piacra kerül. A jól meghatározott tervezési szabályok lehetővé tették a lágygyógyszer-tervezés számítógépes szakértői rendszerének kifejlesztését is. Orv Hetil. 2020; 161(10): 363–373.

Restricted access

A vesekárosodás ritka oka: D3-vitamin-intoxikáció

A rare cause of kidney injury: vitamin D3 intoxication

Orvosi Hetilap
Authors:
Dávid Hutkai
and
Miklós Bodor

A D3-vitamin-kezelés jótékony hatásai ismertek, mellékhatásai dokumentáltak. Az esetbemutatás kapcsán kívánjuk ismertetni a túlzó D-vitamin-pótlás veszélyeit, illetve a hétköznapi orvosi gyakorlatban tapasztalt hiányosságokra szeretnénk irányítani a figyelmet. Tárgyaljuk a D-vitamin-intoxikáció kórisméjének megalkotásához, az elkülönítő kórisméhez szükséges vizsgálatokat, valamint bemutatjuk a lehetséges kezelési stratégiákat. Az 57 éves nőbeteget néhány napja tartó hányinger, hányás, hasmenés, általános gyengeség tünetei miatt kezelte más intézmény 2020 novemberében. Felvételekor a laborvizsgálatokban új keletű vesekárosodás (eGFR 38 ml/p/1,73 m2) igazolódott, a kalcium-anyagcsere ellenőrzése nem történt meg. Nefrológiai konzíliuma akut tubuluskárosodást feltételezett, ezért vesebiopszia elvégzésére került sor, immunszerológiai vizsgálatok és a szérumfehérje elektroforézis-vizsgálata történt. A konzervatív kezelés ellenére a vesefunkció romlott (eGFR 32 ml/p/1,73 m2). Folyamatban lévő vizsgálati eredményekkel érkezett a beteg klinikánkra 2020 decemberében. Az érkezésekor végzett laborvizsgálatokban súlyos hypercalcaemia igazolódott (tCa 3,22 mmol/l, iCa 1,74 mmol/l), vesefunkciója stagnált (eGFR 33 ml/p/1,73 m2). Intakt parathormonszintje a normáltartomány alatt volt (0,54 pmol/l), 25-OH-D-vitamin-szintje extrém magasnak bizonyult (1106,2 nmol/l). A beteg ekkor elismerte, hogy 2020. októberben „megadózisú” parenteralis D3-vitamin-kúrában részesült egy harmadik intézményben; a kezelés pontos dózisát nem tudta megnevezni, a kezelést alkalmazó intézmény kilétét nem kívánta felfedni. D3-vitamin-intoxikációt véleményeztünk. Iv. parenteralisan krisztalloid, furoszemid, kalcitonin adásában részesült, melyek hatására szérumkalciumszintje normalizálódott (2,52 mmol/l), vesefunkciói javultak (eGFR 54 ml/p/1,73 m2). Szérum-tCa- és D-vitamin-szintje 2021. februárra normalizálódott, vesefunkciói javultak (tCa 2,54 mmol/l, 25-OH-D-vitamin 125,0 ng/ml, eGFR 72 ml/p/1,73 m2). A vesebiopszia akut tubularis necrosis jelenlétét igazolta. Granulomás gyulladás, myeloma multiplex nem igazolódott. A D-vitamin-intoxikáció tünetei nem specifikusak és változatosak, differenciáldiagnosztikai kihívást jelent egy-egy eset. Orv Hetil. 2023; 164(47): 1871–1876.

Open access

A 100. magyar szívátültetés margójára: Egy elemző számvetés

To the margin of the one hundredth hungarian heart transplantation: An analizer´s rewiev

Magyar Sebészet
Authors:
Zoltán Szabolcs
,
Endre Moravcsik
,
Tivadar Hüttl
,
István Hartyánszky
,
Astrid Apor
,
Elektra Bartha
,
Miklós Kertai
, and
Elek Bodor

Absztrakt

A Semmelweis Egyetem Ér- és Szívsebészeti Klinikáján 2006. szeptember 28-án megtörtént a 100. szívátültetés, majd 15 évvel a magyar szívátültetési program 1992. évi elindítását követően. Ez adja az aktualitását az elmúlt 15 év eredményei áttekintésének. A viszonylag magas műtéti halálozás (15,68%) leggyakoribb oka az akut graft elégtelenség. A Kaplan-Meier túlélési görbe alapján 56%-os 5 éves, és 46%-os 10 éves túlélés találtak. A jelenleg is élő 63 beteg 95% a New York Heart Assotiation (NYHA) I. stádiumban van. A késői halálokok sorában a rosszindulatú betegségek előfordulása a leggyakoribb. Szerzők megállapítása szerint a műtéti szám emelkedésének legfőbb akadálya a várólistára kerülő kevés beteg.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Géza Tóth
,
Ferenc Győry
,
Miklós Bodor
,
Csaba Molnár
, and
V. Endre Nagy

Absztrakt:

A differenciált pajzsmirigydaganatok körébe tartozó papillaris és follicularis carcinomákat együttesen nem medullaris pajzsmirigyráknak nevezzük, melyek az összes pajzsmirigy-carcinoma 90%-át teszik ki. Ezen daganatok 5–10%-a családi halmozódást mutat, és csak elenyésző hányaduk, mintegy 3–5%-uk köthető monogénes öröklődést mutató tumorszindrómához. Az összes többi familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinoma hátterében egyértelmű genetikai eltérés nem észlelhető. A családi halmozódást mutató nem medullaris pajzsmirigyrákok viselkedése, agresszivitása és kimenetele rosszabb a sporadikus formáénál. Tizenhét évvel ezelőtt, az akkor 45 éves nőnél derült fény pajzsmirigy szolid göbjének hátterében papillaris carcinomájára. Műtétet és radiojód-ablatiót követően levotiroxinkezelés mellett azóta tumormentes. Egy éve 41 éves leányánál multinodularis struma műtéte során tokinfiltrációval és nyaki nyirokcsomóáttétekkel járó papillaris carcinoma igazolódott. 39 éves másik leányánál szűrővizsgálatot követően derült fény multiplex pajzsmirigygöbjeire. A műtét során multiplex papillaris daganatot találtunk tokáttöréssel, érinvázióval, valamint nyaki nyirokcsomóáttétekkel. Totális thyreoidectomiára, valamint centrális nyaki blokkdissectióra került sor. Ezt követően radiojód-terápiát, majd levotiroxint kapott. Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinomák jelenlétére, azok agresszívebb természetére és emiatt a családszűrés, valamint a kezelési stratégia megválasztásának fontosságára. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1849–1854.

Open access

Pajzsmirigyhormon-kezelési szokások Magyarországon.

A THESIS kérdőíves felmérés eredményei

Use of thyroid hormones in hypothyroid and euthyroid patients.

A THESIS questionnaire survey of Hungarian physicians
Orvosi Hetilap
Authors:
Eszter Berta
,
Inez Mercédesz Lengyel
,
László Hegedűs
,
Enrico Papini
,
Petros Perros
,
Roberto Negro
,
Roberto Attanasio
,
V. Endre Nagy
, and
Miklós Bodor

Összefoglaló. Bevezetés: A pajzsmirigy-alulműködés gyakori betegség. Kezelésében a levotiroxin (LT4)-pótlás a szokásos eljárás, mely tabletta vagy gélkapszula formájában áll rendelkezésre Magyarországon. A nemzetközi trendeknek megfelelően az esetek korai felismerése miatt már a kevésbé kifejezett hormonális eltérések idején elindul a kezelés. Az endokrinológusok hypothyreosiskezelési szokásaival kapcsolatban Magyarországon és Európában felmérés eddig nem történt. Célkitűzés: A THESIS (Treatment of Hypothyroidism in Europe by Specialists: an International Survey) célja, hogy felmérjük az európai és közte jelen munkánkban a magyar endokrinológusok hypothyreosiskezelési szokásait és az LT4 esetleges alkalmazását pajzsmirigy-működészavarral nem járó állapotokban. Módszer: A Magyar Endokrinológiai és Anyagcsere Társaság (MEAT) tagjainak e-mailben meghívót küldtünk az online kérdőíves vizsgálathoz. Eredmények: 165 magyar endokrinológus válaszai alapján végeztük az elemzést. A válaszadók többsége, 99,4%-uk első kezelésként LT4-pótlást alkalmaz. Az LT4 + LT3 kombinációt elsősorban olyan betegeknél alkalmazzák, akik LT4 szedése mellett euthyreoid hormonértékek ellenére hypothyreosisra jellemző tüneteket mutatnak (36,1%). Euthyreoid hormonértékek mellett, magas antitestszint és infertilitás esetén 60,3% megfontolná LT4 indítását, amit evidenciák jelenleg nem indokolnak. Számos kórállapot befolyásolja az LT4 felszívódását, ezekben az esetekben a magyar endokrinológusok 66,4%-a preferálja a lágy kapszula alkalmazását, jobb eredményt várva a gyógyszerformák közötti váltástól. Következtetés: A pajzsmirigy-alulműködés kezelésében a magyar endokrinológusok elsődlegesen az LT4-et választják. Az LT4 + LT3 kombinált alkalmazását a pajzsmirigy-stimuláló hormon normális szintjének elérése után perzisztáló hypothyreosisos tünetek esetén fontolják meg. Az újabb gyógyszerformákat a többség preferálja, ha az LT4 hagyományos tablettás formájának alacsonyabb biohasznosulása várható. Orv Hetil. 2022; 163(12): 463–472.

Summary. Introduction: Hypothyroidism has a high prevalence in the adult population. Levothyroxine (LT4) supplementation is considered to be the gold-standard treatment method. In Hungary, LT4 tablets and soft gel capsules are the available formulations. Similarly to the international trends, hypothyroidism is earlier recognised, leading to early LT4 supplementation. Up till now, there has been no survey on the treatment of hypothyroidism among Hungarian endocrinologists. Objective: THESIS (Treatment of Hypothyroidism in Europe by Specialists: an International Survey) had been conducted to assess treatment preferences among European endocrinologists. Here we report the results on the use of thyroid hormones in hypothyroid patients and euthyroid individuals in Hungary. Method: An e-mail invitation to participate, containing the link to the online survey was sent to members of the Hungarian Society for Endocrinology and Metabolism. Results: There were 165 responses with full demographics which were included in the analysis. By the majority (99.4%) of them, LT4 was the first treatment of choice. LT4 + LT3 combination was considered an option in patients with persistent symptoms despite biochemical euthyroidism while on LT4 (36,1%). In euthyroid individuals, 60.3% of the respondents would consider starting LT4 in euthyroid infertile women with high antibody levels, which is hardly supported by evidence. In the presence of comorbidities and interfering medications which may hinder LT4 absorption, 66.4% of Hungarian endocrinologist anticipate significant improvement after switching from tablets to soft gel capsules. Conclusion: The treatment of choice for hypothyroidism is LT4 in Hungary. Combination therapy with LT4 + LT3 was considered for patients with persistent symptoms. In the presence of diseases and interfering medications affecting bioavailability, a high number of Hungarian endocrinologists prefer the new LT4 formulation. The administration of LT4 in euthyroid conditions awaits explanation and calls for intensive discussions at local conferences and courses. Orv Hetil. 2022; 163(12): 463–472.

Open access

A felnőttkori növekedésihormon-hiány szív- és érrendszeri szövődményei

Unfavourable cardiovascular consequences of adult growth hormone deficiency

Orvosi Hetilap
Authors:
Balázs Ratku
,
Veronika Sebestyén
,
Andrea Szelesné Árokszállási
,
Annamária Erdei
,
Eszter Berta
,
Zoltán Szabó
,
Miklós Bodor
,
V. Endre Nagy
, and
Sándor Somodi

A növekedési hormon–inzulinszerű növekedési faktor-1 (GH–IGF-1-) tengely jelentős szerepet tölt be a cardiovascularis rendszer fiziológiás működésének fenntartásában. Az elmúlt évtizedek kutatási eredményei alapján a GH–IGF-1-tengely részt vesz a perifériás ellenállás szabályozásában, és hozzájárul a normális szívizomtömeg és balkamra-funkció megtartásához. A GH–IGF-1-tengely érfalprotektív funkciói az atherosclerosis ellenében hatnak. Ellentétben a gyermekkori GH-hiánnyal, amelynél a betegség egyértelmű biológiai következménye a gyermek növekedésbeli visszamaradása, a felnőttkori növekedésihormon-hiánynak (adult growth hormone deficiency – AGHD) nincsenek specifikus tünetei. Az AGHD klinikai megjelenését a cardiovascularis rizikótényezők halmozódása jellemzi, amely miatt a klinikai kép leginkább a metabolicus szindrómához hasonlítható. Újabb kutatások AGHD esetében a tradicionális rizikótényezők mellett krónikus kisfokú gyulladás, prothromboticus állapot és oxidatív stressz jelenlétére is rámutattak, amelyek szintén közrejátszhatnak a fokozott kardiometabolikus rizikó kialakulásában. A tartós GH-szubsztitúció AGHD-betegek esetében a lipidprofil jelentős javulását eredményezi, és kedvező hatással van a testösszetételre, a szívizomtömegre, az endothelfunkcióra, valamint az újonnan felismert, nem tradicionális rizikótényezőkre is. A betegséggel összefüggő fokozott mortalitás a mai felfogás szerint multikauzális, és nem vezethető vissza csupán a GH hiányára. A kedvezőtlen mortalitásért az etiológia, az alkalmazott kezelés és az egyéb hypophysishormon-hiányok kezelésének nehézsége is felelős lehet. Mindazonáltal hypopituitarismus esetében optimális, a GH-pótlást is magában foglaló hormonszubsztitúcióval az átlagpopulációéhoz közelítő mortalitás érhető el. Orv Hetil. 2023; 164(41): 1616–1627.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Erdei
,
Zita Steiber
,
Annamária Gazdag
,
Miklós Bodor
,
Eszter Berta
,
Róbert Szász
,
Antónia Szántó
,
Bernadett Ujhelyi
,
Sándor Barna
,
Ervin Berényi
, and
V. Endre Nagy

Absztrakt

Az endokrin orbitopathia a leggyakoribb exophthalmust okozó betegség, a Graves-kór extrathyreoidalis manifesztációja. Mivel a kórkép az esetek legnagyobb részében a hyperthyreosis típusos tüneteivel együtt jelentkezik, általában nem jelent gondot a betegség felismerése. A szerzők az endokrin orbitopathia differenciáldiagnosztikájában szereplő kórképeket foglalják össze a rendelkezésre álló irodalmi adatok áttekintése mellett saját 4 esetük bemutatásával. Kiemelik, hogy endokrin orbitopathiához hasonló tünetek – bár általában könnyen felismerhető a betegség – más kórképekben is jelentkezhetnek. Az endokrin orbitopathiával foglalkozó szakembereknek ismerni kell a hasonló tünetekkel járó kórállapotokat, hogy a beteg a megfelelő kezelést időben megkapja. Orv. Hetil., 2016, 157(8), 310–315.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Annamária Erdei
,
Annamária Gazdag
,
Miklós Bodor
,
Eszter Berta
,
Mónika Katkó
,
Bernadett Ujhelyi
,
Zita Steiber
,
Ferenc Győry
,
Hilda Urbancsek
,
Sándor Barna
,
László Galuska
, and
V. Endre Nagy

Az endokrin orbitopathia a Graves-kór leggyakoribb extrathyreoidalis manifesztációja. A súlyos – látást veszélyeztető – esetek kezelése a mai napig nem megoldott probléma. A szerzők a közleményben a nemzetközi ajánlásokban is szereplő, elfogadott kezelési módok bemutatása mellett az elmúlt évtizedek terápiás próbálkozásait, a közelmúlt új kezelési lehetőségeit, valamint saját klinikai tapasztalataikat foglalják össze. Kiemelik, hogy az endokrin orbitopathia kezelésében a biológiai terápiák közül elsősorban az anti-CD20 antitesttel végzett terápiával kedvező irodalmi adatok állnak rendelkezésre. A szelén enyhe esetekben egyértelműen pozitív hatású. További, nagyobb esetszámú prospektív vizsgálatok szükségesek a biológiai terápiák alkalmazhatóságáról endokrin orbitopathiában. Orv. Hetil., 2014, 155(33), 1295–1300.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Viktória Fésüs
,
Dóra Marosvári
,
Béla Kajtár
,
Péter Attila Király
,
Judit Demeter
,
Tímea Gurbity Pálfi
,
Miklós Egyed
,
Márk Plander
,
Péter Farkas
,
Zoltán Mátrai
,
András Matolcsy
, and
Csaba Bödör

Absztrakt:

Bevezetés: Az elmúlt években jelentős előrelépések történtek a krónikus lymphocytás leukaemia kezelésében, ugyanis az új innovatív gyógyszerek a TP53-defektust hordozó csoportban is hatékonynak bizonyultak. Ezen betegek maradéktalan azonosításához elengedhetetlen a TP53-defektus mindkét formájának (17p-deletio és TP53-mutációk) vizsgálata. A TP53-mutációk vizsgálata ma a nemzetközi ajánlások részét képezi, segítséget nyújtva az optimális terápiás stratégia megalkotásában. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a TP53-mutációk előfordulásának és a 17p-deletióhoz való viszonyának meghatározása, valamint a mutációk rutindiagnosztikus kimutatására alkalmas szekvenálási eljárás beállítása volt. Módszer: A mutációanalízist Sanger-szekvenálással végeztük el 196, krónikus lymphocytás leukaemiában szenvedő beteg esetében. Eredmények: A betegek 15,8%-ában azonosítottunk TP53-mutációt, ami az esetek felében 17p-deletio nélkül fordult elő. A TP53-defektus mindkét formájának vizsgálatával összesen a betegek 25,4%-ánál azonosítottunk TP53-defektust. Következtetések: A mutációanalízis elvégzésével további 10% magas rizikójú beteg azonosítható, akik számára a legjobb választást az ebben a betegcsoportban is hatékony új célzott terápiák jelentik. Orv. Hetil., 2017, 158(6), 220–228.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Ildikó Hircsu
,
Annamária Gazdag
,
Miklós Bodor
,
Eszter Berta
,
Mónika Andrási
,
Zsolt Kanyári
,
Ferenc Győry
,
Sándor Barna
,
Harjit Pal Bhattoa
,
Béla Nagy
,
V. Endre Nagy
, and
Annamária Erdei

Absztrakt:

A szerzők egy multiplex endokrin neoplasia-2A (MEN2A) szindrómában szenvedő beteg esetét ismertetik, akinél 55 éves korban hasi panaszok miatti részletes kivizsgálás részeként derült fény kétoldali mellékvese-térfoglalásra és pajzsmirigygöbre. Az utóbbi miatt végzett thyreoidectomia szövettani lelete medullaris pajzsmirigy-carcinomát igazolt. A mellékvese-térfoglalások hormon- és képalkotó vizsgálatok alapján bilaterális phaeochromocytomának bizonyultak. Tünetmentes primer hyperparathyreosisra is fény derült. Laparoszkópos adrenalectomia és mellékpajzsmirigy-adenoma eltávolítása történt. A beteg pozitív családi anamnézise és a klinikai kép alapján felmerülő MEN2A-szindrómát genetikai vizsgálattal bizonyítottuk. Az elsőfokú rokonok szűrése során a beteg 25 éves lánygyermeke génhordozónak bizonyult, nála preventív thyreoidectomiára került sor, és a szövettan többgócú medullaris carcinomát igazolt. Az eset kapcsán a szerzők áttekintik a MEN2A-szindróma klinikai jellemzőit, és hangsúlyozzák a genetikai vizsgálat és a családszűrés fontosságát. Orv Hetil. 2020; 161(2): 75–79.

Open access