Search Results

You are looking at 1 - 7 of 7 items for

  • Author or Editor: Miklós Boros x
Clear All Modify Search
Authors: Zsolt Szentkereszty, János Pósán, Katalin Pető, Péter Sápy, Miklós Boros, István Takács and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése ritka kórkép, melynek kezelése lehet konzervatív (antibiotikumok), vagy sebészi (az ízület feltárása és drainage-a, illetve annak resectioja). A szerzők elemzik a sternoclavicularis ízület pyogen fertőzése miatt kezelt betegek oki és predisponáló tényezőit, tüneteit, a diagnózis és a műtéti kezelés kérdéseit és annak eredményességét.

Betegek és módszer: A 6 betegnél (5 férfi, egy nő, átlagéletkor: 56, 8 év) a kiváltó ok 2-2 esetben trauma, illetve távoli szeptikus góc, 1-1 esetben intraarticularisan adott injekció, illetve korábbi sugárkezelés volt. A betegségre hajlamosító tényező (diabetes mellitus, köszvény, krónikus alkoholizmus és májcirrho-sis) 2 betegnél volt kimutatható. A leggyakoribb tünet az ízület duzzanata, a bőrpír, a láz, a fájdalom és a váll mozgáskorlátozottsága volt. Valamennyi betegnél a CT-vizsgálat igazolta az ízület destructioját. Konzervatív terápiát egy esetben alkalmaztak, de ennek eredménytelensége miatt radikális resectiot végeztek. Egy-egy betegnél a többszörös szeptikus góc és a kísérő mediastinitis miatt először debridement és drainage műtét, később második ülésben resectio, a többi három betegnél első ülésben az ízület resectioja történt.

Erdemények: A konzervatív, illetve drainage kezelés mindhárom esetben eredménytelen volt, ezzel szemben az ízület resectioja valamennyi betegnél gyógyulást eredményezett. Műtéti szövődményt nem észleltek. Radikális műtét után átlagosan 28,2 hónappal a funkcionális eredmények kiválóak voltak.

Következtetések: A konzervatív kezelés és a drainage csak akkor ajánlott, ha súlyos szövődmények társulnak a betegséghez. Ilyenkor második ülésben érdemes resectiot végezni. A legeredményesebb kezelési módnak a radikális resectiot tartják.

Restricted access
Authors: Zsolt Szentkereszty, Adrienn Csiszkó, Miklós Boros, Lukács Veres and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

Bevezetés: A spontán pneumothorax kezelésében a mellkasdrainage mellett a videothoracoscopia jelentős szerepet játszik. Jelen közlemény célja a különböző terápiás eljárások értékelése, a korai eredmények szempontjából. Betegek és módszer: A szerzők 5 év alatt 243 beteget (184 férfi, 59 nő) 302 esetben kezeltek spontán pneumothorax miatt. A primer pneumothorax miatt kezelt 114 beteg átlagéletkora (23,1 ± 5 év) szignifikánsan alacsonyabb volt a 129 szekunder ptx (51,5 ± 15 év) miatt kezeltekénél. Partialis pneumothorax esetén observatio 24 (8%), aspiráció 6 (2%) esetben történt. A mellkas csövezését 241 (67,6%) esetben végezték. Műtéti indikáció volt a recidív, a korábbi ellenoldali, valamint a drainage hatására nem gyógyuló pneumothorax. Videothoracoscopiát 71 (23,5%), minithoracotomiát 5 (1,7%), axillaris thoracotomiát 13 (4,3%) esetben indikáltak. A műtétet 25 esetben partialis pleurectomiával, 32 esetben talcumos, 3 esetben mechanikus pleurodesisszel egészítették ki. Eredmények: A konzervatív kezelés 80%-ban, a drainage 84,7%-ban vezetett gyógyuláshoz. A 71 VATS során 8 esetben (11,3%) konvertálták a műtétet. VATS, thoracotomia és minithoracotomia után valamennyi beteg meggyógyult. A posztoperatív szövődmények aránya VATS után 6,3%, thoracotomia után 7,7% volt. Az ápolási napok száma drainage után 8,5, VATS után 9,1, thoracotomia után 11,3 nap volt. A szekunder ptx-os csoportban drainage utáni ápolási idő (9,2 vs. 7,4 nap) szignifikánsan, a halálozás (2,6 vs. 0%) nem volt szignifikánsan magasabb, mint a primer ptx-os csoportban. Következtetés: A szekunder spontán légmell az idősebb korosztályt érinti, az ápolási idő és mortalitás magasabb, mint a primer ptx miatt kezelteknél. Kezelés alapvetően a mellkasi drainage. Recidíva, a drainage eredménytelensége és ellenoldali korábbi pneumothorax esetén elsősorban VATS javasolt.

Restricted access
Authors: Gabriella Varga, Dániel Érces, Eszter Tuboly, József Kaszaki, Miklós Ghyczy and Mihály Boros

Absztrakt

Bevezetés: A gastrointestinalis metántermelődés élettani és kórélettani jelentősége nem világos. Célunk az exogén metán hatásainak vizsgálata volt a reoxigenizációt követő gyulladásos folyamat során, mesenterialis ischaemia-reperfusio (I/R) modellkísérletében. Anyag és módszer: Na-pentobarbitállal altatott beagle kutyák (n = 18) egyedeit álműtött és I/R csoportokba osztottuk. Az arteria mesenterica superiort 1 órán keresztül elzártuk, majd az ischaemiát 3 órás reperfusio követte. Az ischaemia vége előtt 5 perccel kezdtük az állatok lélegeztetését normoxiás levegővel vagy normoxiás, 2,5% metánt tartalmazó gázkeverékkel. Monitoroztuk a macrohaemodynamica és a vékonybél-mikrokeringés (pCO2-gap) változásait, vékonybél-biopsziából szöveti szuperoxid- és nitrotirozin-szintet, valamint mieloperoxidáz enzimaktivitás-változást mértünk; a strukturális nyálkahártya-károsodást fénymikroszkópos szövettani vizsgálattal (HE-festés) jellemeztük. Eredmények: A normoxiás metáninhaláció javította a macrohaemodynamicai változásokat, szignifikánsan csökkentette a pCO2-gap és a szövetkárosodás mértékét a reperfusiót követően. A vékonybél leukocyta-akkumulációt jelző mieloperoxidáz-aktivitása, a szuperoxid- és a nitrotirozin-szint csökkent. Konklúzió: Adataink a metán gyulladáscsökkentő hatását bizonyítják. Exogén normoxiás metán alkalmazásával a leukocyta-aktiváció modulálható, és az I/R által okozott oxidatív és nitrozatív stressz kóros következményei hatékonyan befolyásolhatók.

Restricted access
Authors: Miklós Nógrády, Gabriella Varga, Szilárd Szűcs, József Kaszaki, Mihály Boros and Dániel Érces

Absztrakt:

Bevezetés: A nem okkluzív mesenterialis ischaemia (NOMI) anatómiai okok nélkül alakul ki, korai diagnosztizálása nehéz, terápiája sem megoldott. Modellkísérleteinkben a komplement C5a gátlásán keresztül a komplementaktiváció szerepét vizsgáltuk a kórfolyamatban. Anyagok és módszerek: A NOMI rövid és hosszú távú hemodinamikai és gyulladásos következményeinek jellemzéséhez Sprague–Dawley patkányokban (n = 28) 60 perces parciális aortaokklúziót (PAO; hasi aorta, truncus coeliacustól proximálisan; arteria femoralis középnyomása: 30–40 Hgmm), míg vietnami törpesertésekben (n = 19) 60 perces pericardialis tamponádot (artériás középnyomás: 40–50 Hgmm) hoztunk létre. A PAO, valamint a tamponád 45. percében komplement C5a-gátló kezelést alkalmaztunk (acetil-peptid-A; 4 mg/kg iv.). Az állatokban monitoroztuk a makro- és mikrokeringést, mértük a leukocytainfiltrációt, a gyulladásos mediátorok (endothelin, HMGB-1) plazmaszintjét. Eredmények: Patkányokban a PAO megszüntetése után 24 órával a C5a gátlása csökkentette a szisztémás gyulladásos válasz részeként megemelkedett perctérfogatot (203,1 ± 5 vs. 269,6 ± 8,1 ml/‌min/‌kg) és arteria mesenterica superior (AMS) áramlását, fokozta az ileum mucosa mikrokeringését (833,5 ± 33,8 vs. 441,9 ± 22,4 μm/s). Az acetil-peptid-A sertésekben átmenetileg növelte az AMS áramlását és tartósan az ileummucosa-kapillárisáramlást (648,1 ± 45,4 vs. 329,8 ± 12,6 μm/s). A kezelt állatoknál alacsonyabb gyulladásos mediátorszintet és szöveti leukocytainfiltrációt mértünk mindkét NOMI-modellben. Következtetések: A komplementaktiváció jelentős szerepet játszik a NOMI alatt bekövetkező makro- és mikrokeringési zavar kialakulásában, a C5a gátlása a gyulladásos folyamat mérséklése mellett befolyásolja a NOMI hemodinamikai következményeit is.

Restricted access
Authors: Lukács Veres, Regina Kiss, Miklós Boros, Attila Enyedi, István Takács, Sándor Kollár, László Damjanovich and Sándor Sz. Kiss

Absztrakt

A baleseti és ortopéd sebészek gyakran használnak tűződrótot a clavicula és a humerus rögzítésére. A fémanyagok mellüregbe történő elvándorlása ritkán fordul elő. Egy idős nőbeteg humeroscapularis ízületét ismételt jobb vállficama miatt 6 héttel korábban Kirschner-drótokkal tűzték meg. Kontrollröntgen során fedezték fel, hogy a tűződrótok a jobb mellüregbe vándoroltak. Videothoracoscopos úton technikailag nem lehetett őket eltávolítani, ezért jobb oldali thoracotomia történt. Pneumolysist követően a 2-es tüdősegmentumból és a kupolánál, medialisan a gerinccsatornába fúródó Kirschner-drótot távolítottak el. A posztoperatív időszakban sebészeti komplikáció nem volt. A szerzők áttekintik ennek a ritkán előforduló szövődménynek az irodalmát és felhívják a figyelmet, hogy a mellüregbe vándorolt tűződrótok eltávolítása szükséges a fenyegető súlyos szövődmények megelőzésére.

Restricted access
Authors: Tamás Kovács, Gabriella Varga, Dániel Érces, Tünde Tőkés, László Tiszlavicz, Miklós Ghyczy, László Vécsei, Mihály Boros and József Kaszaki

Absztrakt

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek következménye a citokinek közvetítésével kialakuló súlyos lokális szöveti károsodás. Kutatásunk célja az volt, hogy megvizsgáljuk a trinitro-benzol-szulfonsavval (TNBS) kiváltott kísérletes colitis subacut fázisára jellemző gyulladásos válasz és a morfológiai elváltozások befolyásolhatóságát oralis foszfatidil-kolin (PC) és N-metil-D-aszpartát (NMDA) receptor-antagonista kinurénsav-terápia után. Módszerek: Kísérleteinket Sprague–Dawley-patkányok kontroll-, kezeletlen colitis (ic TNBS), 2%-os PC-vel dúsított táppal kezelt colitis (3 nap előkezelés + 3 nap TNBS indukció utáni kezelés) és a 6. napon kinurénsavval kezelt colitis csoportjain végeztük (n = 7). A gyulladás mértékét a colon-mieloperoxidáz- és a plazma-TNF-α-szintek mérésével jellemeztük. A szöveti károsodást hagyományos szövettani (haematoxylin-eosin) vizsgálattal, valamint in vivo konfokális laser scanning endomikroszkóppal (Optiscan Five1, Australia) vizsgáltuk. Meghatároztuk a microvascularis reakciót (FITC-dextrán-festés) és a nyálkahártya-struktúra változásait (akridin orange-festés) a colitis 6. napján. Eredmények: A kezeletlen colitises állatokban szignifikáns mieloperoxidáz- és TNF-α-emelkedést, valamint az epithelialis struktúra jelentős károsodását figyeltük meg. Mindkét kezelési mód jelentősen csökkentette a gyulladásos markerek szintjét, azonban az epithelialis struktúra megőrzésére csak a PC-előkezelés volt alkalmas: szignifikánsan csökkentette a kapillárisok és kripták károsodását, és növelte a kehelysejtek számát. A kinurénsav-kezelés nem befolyásolta a morfológiai elváltozásokat. Következtetés: Oralis PC-előkezeléssel a gyulladásos reakció csökkenthető a vastagbélben. A kehelysejtek számának növelése révén ez ígéretes lehetőség lehet a gyulladásos bélbetegségek kezelésére.

Restricted access
Authors: Péter Zoltán Bogár, Luca Tóth, Szilárd Rendeki, László Mátyus, Norbert Németh, Mihály Boros, Bálint Nagy, Miklós Nyitrai and Péter Maróti

Absztrakt:

Az egészségügyi, orvosi szimulációs oktatás alapja, hogy klinikai szituációkat, gyakorlati feladatokat modellez szimulátorok, számítástechnikai megoldások, esetleg humán szereplők segítségével. Így az oktatott a legvalósághűbb környezetben sajátíthatja el a készségeket. A közleményben bemutatjuk a szimulációs oktatás múltját, technológiai hátterét, valamint a szimulációs oktatás jelenlegi helyzetét Magyarországon, melynek megkérdőjelezhetetlen szerepe van az egészségügyi felsőoktatásban. Számos pozitív hatása van hallgatók és oktatók számára, továbbá az intézetek számára is számtalan előnyt tartogat. Az egységek feladata, hogy hidat teremtsen az elméleti és a gyakorlati képzés között, felkészítve a hallgatókat a valódi orvosegészségügyi életpálya kihívásaira. Bár a terület több évszázada ismert módszertan az orvos- és egészségtudományi képzésben, csak a XXI. században indult jelentős fejlődésnek a technológia robbanásszerű előrehaladásának köszönhetően. Az innovatív megoldások révén egyre élethűbben lehet modellezni bonyolultabb orvosi feladatokat is. Már hazánkban is használják az oktatás során a 3D nyomtatott segédeszközöket, virtuális- és kiterjesztettvalóság-megoldásokat. A magyarországi „Skill Labor Hálózat” fejlesztése mellett a szimulációs oktatás hazai módszertanának kialakítása is megkezdődött, ennek sikerességét jelzi több, oktatást segítő kézikönyv megjelenése is. A hálózat négy egyetemi skillközpontot és 16 oktató kórházat foglal magában. A skill-laborok eddig hiányzó láncszemek voltak az elméleti és a klinikai oktatás között, melyekben magas szakmai színvonalú gyakorlati készségeket sajátíthatnak el a hallgatók mind a graduális, mind a posztgraduális képzés során. A kezdeti fejlesztések sikeresnek tekinthetők, ezt tükrözi a nagy érdeklődés, a résztvevők száma és a hallgatók pozitív visszajelzései is. Közleményünk átfogó jelleggel betekintést ad a magyarországi egészségügyi szimulációs oktatás jelenlegi helyzetébe, illetve felveti a potenciális fejlesztési irányokat, gyakorlati példákkal szemléltetve. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1078–1087.

Open access