Search Results
You are looking at 1 - 10 of 59 items for
- Author or Editor: Miklós Kovács x
- Refine by Access: All Content x
The paper reports about the building up a computer controlled measurement system based on National Instruments Data Acquisition card and National Instruments LabVIEW software package. The aim of this research is to detect manufactured surface cracks on steels by applying a magnetic flux leakage testing method. First of all, a finite element method based on the procedure to analyze the behavior has been implemented of the measurement system under construction. One important question is the position of the sensors or of the detecting coils. The finite element procedure contains a two dimensional arrangement. First, eddy currents have been neglected, but the nonlinear characteristic of the specimen has been taken into account by a single valued function. In this paper, the developed measurement system, which is partially ready to work, and the nonlinear finite element procedures are presented as well.
The paper presents the analysis of nondestructive testing equipment under investigation. There are two main parts of the research as well as this paper. The first part shows the present state of the developed nondestructive tester based on the Magnetic Flux Leakage method, the other part reviews the simulation and the results, which have been made with the principle of the Finite Element Method. The aim now is to define the order of magnitude of the magnetic flux density in the positions of the sensor.
The paper presents simulation results of a two-dimensional permanent magnet synchronous motor, which were calculated by the help of the Infolytica MotorSolve and of the COMSOL Multiphysics, as well. The simulation results were compared with each other focusing on the torque, the magnetic flux density and the magnetic potential of the permanent magnet synchronous motor.
A 62-year-old male who had Gaucher’s and Parkinson’s disease coexistently, developed iron accumulation in the bone marrow interstitially and in the Gaucher cells themselves. As it is shown here, this kind of iron overload was not associated with any of the HFE gene mutations in this single case. Further studies are required to focus on the pathomechanism of local iron overload in the Gaucher cells themselves and the Gaucher disease separately and in combination with Parkinson’s disease. Recommendations on iron chelating therapy and copper supplementation will be also considered.
The present study investigated the linalool (Lol)-induced effects in acute toxicity tests in the human pathogen Candida albicans (C. albicans). Lol treatments induced reduced germ tube formation of the pathogen, which plays a crucial role in the virulence. In comparison with the untreated control, the exposure of 107 cells ml−1 to 0.7 mM or 1.4 mM Lol for one hour induced 20% and 30% decrements, respectively, in the colony-forming ability. At the same time, these treatments caused dose-dependent decrease in the levels of superoxide anion radical and total reactive oxygen species, while there was 1.5 and 1.8-fold increases in the concentrations of peroxides and lipid peroxides, respectively, indicating oxidative stress induction in the presence of Lol. Lol treatments resulted in different adaptive modifications of the antioxidant system. In 0.7 mM-treated cells, decreased specific activities of superoxide dismutase and catalase were detected, while exposure to 1.4 mM Lol resulted in the up-regulation of catalase, glutathione reductase and glutathione peroxidases.
2009 áprilisában az Acromegaly Consensus Group összefoglalta azokat a legújabb eredményeket, amelyek alapján szükségessé vált az acromegalia aktivitását jelző kritériumok változtatása. Az eredmények értékelésében 74 tapasztalt idegsebész és endokrinológus vett részt. A konszenzuskritériumok összeállítása során elemezték a növekedési hormon és inzulinszerű növekedési faktor-1 assay-k megbízhatóságát, valamint a növekedési hormon és az inzulinszerű növekedési faktor-1 szerepét az acromegalia aktivitásának megítélésében. Véleményt alkottak az egymásnak ellentmondó növekedési hormon és inzulinszerű növekedési faktor-1 eredmények megítéléséről. Leírták az acromegalia gyógyulását meghatározó kritériumokat, illetve a gyógyulást elősegítő evidenciákon alapuló terápiás lépéseket. Az összefoglaló a klinikum számára legfontosabb megállapításokat ismerteti. Orv. Hetil., 2011, 152, 703–708.
A humán növekedési hormon és a növekedésihormon-receptor szerkezetének részletes felderítése, valamint interakciójuk pontos megismerése lehetővé tette egy újabb hatásmechanizmusú fehérje, a növekedésihormonreceptor-antagonista, a pegvisomant kifejlesztését. Ezzel bővült az acromegalia kezelésére alkalmazható gyógyszercsoportok köre. Ennek jelentőségét az adja, hogy a betegség mortalitását tekintve bizonyított a növekedési hormon/inzulinszerű növekedési faktor-I tengely szigorúbb kontrolljának szükségessége, valamint hogy az eddig rendelkezésünkre álló terápiás lehetőségek (műtét, radioterápia, dopaminagonista, szomatosztatinanalóg) alkalmazása ellenére a betegek jelentős része nem megfelelően kontrollált. A pegvisomant 2004-ben került törzskönyvezésre. 2006-tól hazánkban is alkalmazzák olyan acromegaliás betegek kezelésére, akiknél a műtét és/vagy besugárzás nem volt kielégítő hatású, és akiknél a szomatosztatinanalógokkal való kezelés hatására nem normalizálódott az inzulinszerű növekedési faktor-I koncentrációja és a növekedésihormon-érték nem került a kívánt tartományba, vagy a kezelést nem tolerálták. A pegvisomant klinikai alkalmazása eredményes, jól tolerálható és biztonságos a nemzetközi adatbázis (Acrostudy) eredményei alapján. A kezelés eredményességének további növelése céljából számos nemzetközi vizsgálatot végeztek a szomatosztatinanalógok és a pegvisomant együttes adásával. A növekedési hormon/inzulinszerű növekedési faktor-I tengely egyéb hatásainak ismeretében a növekedésihormonreceptor-antagonistának további alkalmazási lehetőségei is a kutatás tárgyát képezik. Orv. Hetil., 2011, 152, 709–714.
Phenoloids with allelopathic effect (juglone, ctaechin, tannin, gallic acid t-cinnamic acid, caffeic acid, coumarin, thymol, salicin in 1mM concentration) cannot be detected after the absorption from the acceptor plant (bean) by the applied selective analytical method (TLC densitometry). Their localisation can be determined by histochemical reagens (ferrichloride, potassium bichromate, sodium hydroxide). In the foliage leaves and excised bean plants they are present mainly in the parenchymatuos elements of the vascular tissue already on the 3rd day, at the beginning of wilting. Some substances (tropanes) out of the studied allelopathic alkaloids (atropine, scopolamine, belladonnin, tropine and caffeine) can be detected only in small amounts (7-8%) or only in traces in the leaf. Others (e.g. caffeine) accumulate in substantial amount (almost 200%) in their original form. Alkaloids,as well as phenoloids, can be detected in lesf tissue by histochemical methods (Dragendorff and Meyer reagents).
