Search Results
You are looking at 1 - 10 of 21 items for
- Author or Editor: Miklós Molnár x
- Refine by Access: All Content x
A 62-year-old male who had Gaucher’s and Parkinson’s disease coexistently, developed iron accumulation in the bone marrow interstitially and in the Gaucher cells themselves. As it is shown here, this kind of iron overload was not associated with any of the HFE gene mutations in this single case. Further studies are required to focus on the pathomechanism of local iron overload in the Gaucher cells themselves and the Gaucher disease separately and in combination with Parkinson’s disease. Recommendations on iron chelating therapy and copper supplementation will be also considered.
Napjainkban az alvászavarokat is a jelentős krónikus betegségek közé sorolhatjuk, tekintettel hosszú távú élettani és pszichoszociális következményeikre, életminőségre gyakorolt hatásukra. A nyugtalan láb szindróma 5–10%-ban fordul elő a felnőtt lakosság körében. Gyakori, mégis aluldiagnosztizált kórkép, amelynek a következményei nem elhanyagolhatóak. A betegek túlnyomó többsége insomniában szenved, amelynek következtében romlik nappali teljesítményük, életminőségük. Bár a nyugtalan láb szindróma az alvászavarok közé tartozik, nem csak az alvás minőségét befolyásolja. A kellemetlen szenzoros tünetek a betegek mindennapi életére is hatással vannak. Az utóbbi időben vált ismertté, hogy a nyugtalan láb szindróma a népegészségügyi szempontból vezető helyen álló cardiovascularis betegségekkel is kapcsolatot mutat. Orv. Hetil., 2011, 152, 259–266.
Absztrakt:
A solaris retinopathia a fotoreceptorok és a retina pigmentepitheliumának ultraibolya (UV) fény okozta fotokémiai és termikus károsodása. A behatás következtében a leggyakoribb panaszok között a visuscsökkenés, a homályos látás és a pozitív scotomák szerepelnek. A diagnózis alkotásában az optikai koherencia tomográfia (OCT), a mikroperimetria és a fluoreszcein angiográfia (FLAG) nyújt segítséget. A szerzők egy 18 éves férfi esetét mutatják be, aki prolongált napfény-expozíció után jelentkezett a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján, mindkét szemet érintő centralis scotoma miatt. Az OCT-felvételeken a retina egyes rétegeiben folytonossághiányt és reflexiófokozódást figyeltünk meg, míg mikroperimetriás vizsgálattal a laesióknak megfelelően érzékenységcsökkenés volt tapasztalható. A féléves követés során a jobb retina folytonossághiánya csökkent, míg a bal oldal teljes restitúciót mutatott. A mikroperimetriás lelet az OCT-n látottakkal korrelált. A beteg szubjektív panasza a jobb szemén minimálisra csökkent, mindennapi életét nem korlátozza, a bal szemére megszűnt. A solaris retinopathiának jelenleg specifikus terápiája nincs. A panaszok és az eltérések kedvező esetben 3–6 hónap alatt normalizálódnak, ez felhívja a figyelmet a megfelelő tájékoztatás és a prevenció szerepére. Orv Hetil. 2020; 161(16): 632–636.
Abstract
Three sawfly species (Hoplocampa minuta, Hoplocampa flava, Hoplocampa fulviicornis) have been monitored in plum orchards during the flowering period in three consecutive years at three different locations in Hungary using chromotropic white sticky traps. Black and yellow sawflies (H. minuta and H. flava) are one of the most important pests in plum orchards, however plum-fruit sawfly (Hoplocampa fulvicornis) has not yet been documented from plum orchards in Hungary. In almost all locations and years, H. minuta was the most dominant species, except in Cegléd, 2014, where H. flava was the most abundant one. In terms of sex ratio, in all three species, more males than females were caught in the traps except in 2016 at Érd, where more H. flava females flew into the traps.
Absztrakt
Bevezetés: A pseudomyxoma peritonei (PMP) egy nagyon ritkán előforduló sebészeti kórkép, amely a hasüreget vagy mellüreget érinti. Jellemzője a mucinosus ascites, valamint a leggyakrabban a vastagbélből vagy a féregnyúlványból kiinduló low-grade carcinoma. Pleuralis érintettség többnyire akkor jelentkezik, ha a hasi sebészeti beavatkozáskor a rekeszizmon lyuk keletkezik, vagy a tumor progrediál, vagy fejlődési rendellenesség kapcsán a has- és mellüreg között összeköttetés van. Esetismertetés: 44 éves nőbetegnél kezelt peritonealis érintettség után bal oldali pleuralis manifesztáció jelentkezett. Tekintettel a pulmo és pleura érintettségének kiterjedtségére, a radikális műtét esélyét elvetettük, cytoreductióra törekedtünk, és intraoperatív kemoterápiát alkalmaztunk. Megbeszélés: A pleuralis érintettség extrém ritkaságnak számít, kedvezőtlen prognózisú. Kezelése megegyezik az intraabdominalis kezeléssel, amennyiben arra lehetőség van, kiterjesztett cytoreductio, valamint helyi vagy szisztémás kemoterápia javasolt. Következtetés: A PMP egy nagyon ritka és rossz prognózisú kórkép. Extraabdominalis manifesztációja ritkán fordul elő. Kezelésében sokat segíthet a korai felismerés.
The purpose of this study was to develop and evaluate an aerosol infection method with Histophilus somni that closely resembles the natural way of infection of calves. Another aim was to compare the virulence of two H. somni strains by collecting clinical and postmortem data of experimentally infected and control animals. Seventeen conventionally reared 3-month-old calves were divided into three groups. Two groups of six animals each were exposed to suspensions containing H. somni on three consecutive days using a vaporiser mask. The third group of five animals was used as control. The data of individual clinical examination were recorded daily. All animals were exterminated, and gross pathology of all lungs was evaluated on the 15th day after the first infection. Both H. somni strains caused an increase of rectal temperature, respiratory signs, decrease of weight gain, and severe catarrhal bronchopneumonia in both infected groups. Although some chronic lesions were detected in the lungs of the control animals as well, the histopathological findings in the infected and control groups were different. H. somni was recultured from all lungs in the challenged groups but it could not be reisolated or detected by PCR examination in the control group. This is the first paper on aerosol challenge of calves with H. somni using repeated infection and verified by detailed pathological, bacteriological and histopathological examination. The infection method proved to be successful. There was no difference in the virulence of the two H. somni strains used in the trial.
Absztrakt:
A differenciált pajzsmirigydaganatok körébe tartozó papillaris és follicularis carcinomákat együttesen nem medullaris pajzsmirigyráknak nevezzük, melyek az összes pajzsmirigy-carcinoma 90%-át teszik ki. Ezen daganatok 5–10%-a családi halmozódást mutat, és csak elenyésző hányaduk, mintegy 3–5%-uk köthető monogénes öröklődést mutató tumorszindrómához. Az összes többi familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinoma hátterében egyértelmű genetikai eltérés nem észlelhető. A családi halmozódást mutató nem medullaris pajzsmirigyrákok viselkedése, agresszivitása és kimenetele rosszabb a sporadikus formáénál. Tizenhét évvel ezelőtt, az akkor 45 éves nőnél derült fény pajzsmirigy szolid göbjének hátterében papillaris carcinomájára. Műtétet és radiojód-ablatiót követően levotiroxinkezelés mellett azóta tumormentes. Egy éve 41 éves leányánál multinodularis struma műtéte során tokinfiltrációval és nyaki nyirokcsomóáttétekkel járó papillaris carcinoma igazolódott. 39 éves másik leányánál szűrővizsgálatot követően derült fény multiplex pajzsmirigygöbjeire. A műtét során multiplex papillaris daganatot találtunk tokáttöréssel, érinvázióval, valamint nyaki nyirokcsomóáttétekkel. Totális thyreoidectomiára, valamint centrális nyaki blokkdissectióra került sor. Ezt követően radiojód-terápiát, majd levotiroxint kapott. Esetünkkel szeretnénk felhívni a figyelmet a familiaris nem medullaris pajzsmirigy-carcinomák jelenlétére, azok agresszívebb természetére és emiatt a családszűrés, valamint a kezelési stratégia megválasztásának fontosságára. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1849–1854.
A felszíni vizekben a deutérium (D) koncentrációja több mint 16 mmol/l (150 ppm), az élő szervezetekben 10 mmol/l fölötti. A csökkentett deutériumtartalmú (30±5 ppm) vízzel folyó kutatások során korábban azt tapasztalták, hogy a deutériummegvonás gátolta a sejtosztódást in vitro különböző tumoros sejtvonalakban (PC-3, humán prosztatatumor; MDA, humán emlőtumor; HT-29, humán vastagbéltumor; M14, humán melanoma). A csökkentett deutériumtartalmú víz tumorregressziót idézett elő humán eredetű tumorral xenotranszplantált, immunszuppresszált egerekben (MDA és MCF-7 humán emlőtumor, PC-3 prosztatatumor), és apoptózist indukált in vitro és in vivo . A csökkentett deutériumtartalmú víz (25±5 ppm) részleges vagy teljes tumorregressziót idézett elő spontán tumoros kutyákban és macskákban. A készítményt 1999-ben daganatellenes állatgyógyszerként törzskönyvezték (Vetera-DDW-25 A.U.V., 13/99 FVM). Injekciós változatát klinikai vizsgálatban sikeresen tesztelték. Az Országos Gyógyszerészeti Intézet 5621/40/95 számú engedélye alapján, a GCP-elvek betartásával lefolytatott randomizált, kettős vak elrendezésű humán fázis II klinikai vizsgálat szignifikáns különbséget igazolt a kontroll- és a kezelt csoport között a vizsgált paraméterek vonatkozásában. Egyéves utánkövetés során a csökkentett deutériumtartalmú víz szignifikánsan csökkentette a prosztatatumoros betegek halálozási arányát, miközben a túlélés hosszát szignifikánsan növelte. Az eredmények azt igazolják, hogy a sejtek képesek szabályozni a deutérium/hidrogén (D/H) arányát és ennek változtatásával elindítani bizonyos molekuláris folyamatokat, amelyeknek kulcsszerepük van a sejtciklus szabályozásában. Feltételezzük, hogy nem az intracelluláris pH változása, hanem az azt kísérő D/H arány változása adja meg a sejteknek a jelet az S-fázisba lépéshez. A D-koncentráció csökkenése beavatkozik a szignáltranszdukciós folyamatokba, így idézve elő a tumor regresszióját. A D szerepének felismerése a sejtosztódás szabályozásában új lehetőségeket nyit meg a daganatterápia és a megelőzés területén, hozzájárulva ezzel a jelenlegi daganatellenes terápiák hatékonyságának növeléséhez.
Bevezetés: Az intermittáló pyeloureteralis obstrukció és következménye, az intermittáló hydronephrosis kórismézése nem egyszerű, mivel panaszmentes időszakban veseüregi tágulat nincs, és a rohamszerű hasi-vesetáji fájdalmak idején azonnali kivizsgálásra legtöbbször nincs mód. A betegek többségét sokáig téves diagnózissal kezelik, ez a késlekedés a vese elvesztéséhez vezethet. Célkitűzés: A Fővárosi Heim Pál Gyermekkórház Urológiai Sebészeti Osztályán a kórkép gyakoriságának és klinikai jellemzőinek elemzése. Betegek és módszer: A szerzők áttekintették 2008 és 2012 között pyeloureteralis obstrukció miatt operált betegekben a kórkép előfordulását, a kórlefolyás jellegzetességeit. Eredmények: 76 gyermeket operáltak pyeloureteralis obstrukció, közülük 10 gyermeket (hét fiú, három leány) intermittáló hydronephrosis miatt. A panaszok kezdetétől a diagnózis felállításáig átlagosan két év négy hónap telt el. A 10 gyermek közül hét gyermekben szervmegtartó műtét, háromnál nephrectomia történt. Következtetések: Az intermittáló hydronephrosis nem elhanyagolható arányban fordul elő a hydronephrosis miatt operált gyermekekben. A kórismézés késlekedése betegeink mintegy egyharmadában a vese elvesztésével járt, ezért is kell felhívni a gyermekkori hasi fájdalmak kivizsgálásával foglalkozó szakemberek figyelmét e kórképre. Visszatérő, ismeretlen eredetű hasi fájdalmak esetén akkor is gyanakodni kell veseeredetre, ha a korábbi ultrahang ép húgyszerveket mutatott. Orv. Hetil., 2013, 154, 940–946.
Cases of equine abortion and perinatal foal losses were investigated in Hungary during a three-year period (1998–2000). Samples from aborted equine fetuses and newborn foals (total n = 96) were examined using bacteriological, virological, pathological, immunohistochemical (IHC), molecular biological and serological methods. The cause of abortion and perinatal foal loss was identified in 67/96 cases (70%); viral infection was found in 22 (23%), viral and bacterial coinfection in 1 (1%), bacterial infection in 23 (24%), protozoan infection in 1 (1%) and fungal infection in 2 cases (2%). Morphological lesions suggestive of infection were recorded in 2 (2%) and non-infectious causes in 16 cases (17%).
