Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Monika Csóka x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A rutinszerű molekuláris citogenetikai vizsgálatok bevezetése lehetővé tette, hogy a gyermekkori acut lymphoid leukaemiák bizonyos génszintű, eddig ismeretlen elváltozásait is feltárjuk. Különös jelentőségű a negatív prognosztikai értékű, ritkán előforduló citogenetikai kórképek felismerése, amikor azok közismerten jó kórjóslatú elváltozásokkal társulnak. A jelen tanulmányunkban egy gyermekkori B-sejtes ALL-re jellemző, új citogenetikai elváltozást, a 21-es kromoszóma intrakromoszomális amplifikációját ismertetjük, amely a többi kockázati tényezőtől függetlenül magas rizikócsoportú terápiát igényel, és amely egy jó prognosztikai értékű elváltozással, a rejtett 12;21-es kromoszóma-transzlokációval társult.

Restricted access

Histamine, serotonin and triiodothyronine (T3) content of different circulating lymphocyte subsets of leukemic (acute lymphocytic leukemia, ALL) and non-leukemic (control) children were investigated by multicolor flow cytometry. The hormone contents of the cells were followed from the time of diagnosis till the end of treatment. Each hormone could be detected in every time in the investigated cell types, although the amounts of them changed during the treatment.T lymphocytes: Significantly lower amount of serotonin was found in each T cell subsets (Th, Tc and activated T lymphocytes) of leukemic children compared to the healthy control group at the time of diagnosis and it was permanently low during the maintenance therapy. The decreased amount of serotonin could be demonstrated in Tc and Th cells even at one year after the end of treatment. However, there was no alteration in the histamine and T3 content of T cell subsets in the time of diagnosis, but significant decrease was detected during the maintenance therapy and after treatment.NK cells: The serotonin and T3 contents of NK cells (both NK and NKT subsets) were significantly lower at the time of diagnosis and during the maintenance therapy. Similar decrease was detected in the case of serotonin in B cells. Although there was no difference in the T3 content of B cells at the time of diagnosis, significantly lower amounts could be detected during the therapy compared to the healthy control group. The serotonin concentration remained low for years after the end of treatment, both in B and NK cells. These observations might have diagnostic and prognostic importance.

Restricted access

Absztrakt

Gyermekkori akut limfoid leukémiában a citogenetikai vizsgálat eredménye független prognosztikai tényező, különböző rizikócsoportokba történő besorolási szempont; a terápiás szerekkel szembeni érzékenységet vagy rezisztenciát is befolyásolhatja. Jelen tanulmányunkban 30 újonnan diagnosztizált vagy recidivált leukémiás gyermek G-sávos kariotípusát valamint a TEL/AML1 és az ABL/BCR fúziós gén, a p16 (9p21) tumorszuppresszor gén és az MLL gén interfázis-fluoreszcens in situ hibridizáció (I-FISH) vizsgálatát értékeljük. G-sávos kariotípus-analízissel az esetek felében találtunk klonális kromoszómaelváltozást. Az előbbi módszert I-FISH technikával kiegészítve, a betegek 70%-ában azonosítottunk kórjóslati szempontból jelentős számbeli vagy szerkezeti ALL-specifikus eltérést. Hét betegnél (19%) a hagyományos citogenetikai vizsgálat tárt fel olyan komplex szerkezeti eltérést, mely a célzott I-FISH vizsgálattal nem volt kimutatható. Az AML1 gén emelkedett kópiaszáma (30%) összhangban volt a G-sávval azonosított hiperdiploid kariotípusok 21-es kromoszómát érintő számbeli eltéréseivel. Egy betegnél az AML1 gén 5–6 kópiáját azonosítottuk, egy másiknál a der(21)-esen volt látható az AML1 gén amplifikációja, miközben a homológ kromoszóma AML1 génje a TEL/AML1 fúzióban vett részt. A gyermekkori B-sejtes ALL jó prognosztikai értékű rejtett transzlokációját, a t(12;21)(p13;q22)-et négy betegnél azonosítottuk, egynél a TEL gén deléciójával társult. Egy másik betegnél a TEL deléciója volt az egyedüli anomália. A 9p21 tumorszuppresszor régió mikrodelécióját 8 betegnél (23%) identifikáltuk, a G-sávos kariotípusban csak két betegnél volt detektálható a deléció. Egy betegnél a 9p21-deléció mellett Philadelphia kromoszómát és a 17-es kromoszóma monoszómiáját azonosítottuk. Az I-FISH és a hagyományos citogenetikai módszer együttes alkalmazása lehetőséget nyújt a citogenetikai kép részletesebb azonosítására, a gyermekkori leukémiák prognózisának pontosabb megítélésére és így az egyénre szabott és hatásosabb terápia kiválasztására.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Zsófia Bence, Gábor Kovács, Zsuzsanna Jakab, Monika Csóka, and Judit Müller

Absztrakt

Magyarországon évente 250–300 gyermeknél diagnosztizálnak malignus daganatot. Közülük megközelítőleg minden tizedik lymphomában szenved. Vizsgálatunk célja volt az adoleszcens korú (14–19 éves) Hodgkin- (HL) és non-Hodgkin-lymphomás (NHL) betegek adatainak feldolgozása, túlélési mutatóiknak összehasonlítása a 14 év alattiakéval, illetve a nemzetközi adatokkal. 1990 januárja és 2004 decembere között 281 HL-ban és 230 NHL-ban szenvedő gyermeket kezeltünk és gondoztunk a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat központjaiban. A HL-sok közül 107, a NHL-sok közül 51 volt 14 éves kor feletti. A HL-s betegeknél a két korcsoportban hasonló a stádiummegoszlás. A NHL-soknál a 14 évesnél fiatalabbak 55%-ának, a 14 évnél idősebbek 72%-ának volt előrehaladott stádiumú (III. vagy IV.) a betegsége. Mindkét betegség esetén a betegek egységes, a gyermekonkológiában elfogadott kemoterápiás protokolloknak megfelelően kapták a kezelést. A 14 évnél fiatalabb HL-s betegeink teljes túlélése (OS) 5 év után 92,5±2%, 10 év után 90,3±2% volt, míg a 14 év felettiek 5 éves OS-e 93,4±2%, 10 éves OS-e 90,7±3% volt (p>0,05). A 14 évnél fiatalabb NHL-s betegek 5- ill. 10 éves OS-e 78,2±3% volt, míg 14 év felettieknél 5- ill. 10 évnél 77,9±6% (p>0,05). Megállapíthatjuk, hogy az adoleszcensek túlélési mutatói egyik lymphoma-fajtánál sem térnek el szignifikánsan a 14 évnél fiatalabbakétól, ezért az adoleszcens korban fellépő lymphomák kezelésére megfelelőek a gyermekkorban alkalmazott terápiás protokollok.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Jordán, Zsófia Tokodi, Ágnes Németh, Judit Müller, Mónika Csóka, Adrienn Mohl, Dániel Erdélyi, and Gábor Kovács

Bevezetés: A terápiás besugárzás és a különböző kemoterápiás szerek károsíthatják a tüdőt. Célkitűzés: Jelen tanulmány célja a gyermekkori daganatellenes kezelésben részesültek utánkövetése, a pulmonalis toxicitás lefolyásának monitorozása volt. Betegek és módszerek: A vizsgálatban 26 személy (10 leány és 16 fiú) vett részt, átlagéletkoruk 19,4 év volt, a kezeléstől az első felmérésig eltelt átlagos idő 4,5 év, a második felmérésig eltelt átlagos idő 10 év volt. Eredmények: 14 esetben észleltek kóros légzésfunkciós eredményt az első felmérés alkalmával, ebből hét obstruktív, öt kevert, kettő pedig restriktív jellegű zavar volt. A második felmérés során a kóros esetek száma hatra csökkent, akik közül két esetben obstruktív és négy esetben restriktív jellegű eltérést tapasztaltak. A dinamikus paraméterek pozitív irányú változása minden kóros értékben nyomon követhető volt (p<0,05). A statikus paraméterek értékelése során szintén javulási tendenciát figyeltek meg, azonban ez nem mutatott szignifikáns mértéket. Következtetés: Restriktív jellegű légzészavar a kezeltek kis részében mutatható ki. A kezelés következtében fellépő pulmonalis obstruktív elváltozások az idő előrehaladtával javuló tendenciát mutatnak. Orv. Hetil., 2013, 154, 345–350.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Katalin Csordás, Olivér Eipel, Márta Hegyi, Monika Csóka, Éva Pap, and Gábor Kovács

A kemoterápiás szerek farmakokinetikai paramétereinek pontos monitorozása elengedhetetlen, hiszen számos mellékhatással járhatnak. Célkitűzés: Nagy dózisú methotrexatkezelések farmakokinetikájának és toxicitásának vizsgálata akut lymphoid leukaemiás gyermekekben. Betegek és módszerek: ALL-BFM 1995 és 2002 protokollok szerinti 5 g/m2/24 óra dózisú methotrexatkezelésre 43 gyermeknél (28 fiú, 15 lány, átlagéletkor 7,03 év) 147 esetben került sor. A methotrexat- és 7-hidroxi-methotrexat-szint-meghatározást nagy nyomású folyadékkromatográfiával végezték a szerzők az infúzió beadását követő 24., 36., 48. órában. Vizsgálták a fellépő máj- és vesetoxicitást, vérképet, a grade III/IV mucositis kialakulását. Eredmények: A methotrexat koncentrációja az esetek 72,5%-ában a terápiás tartományba (30–100 µmol/l) esett. Az ismételt kezelések hasonló methotrexatszinteket eredményeztek. Hepatotoxicitás 17%-ban, hypoproteinaemia 48,9%-ban fordult elő a kezeléseket követően. Szignifikáns korreláció állt fent a 7-hidroxi-methotrexat- és a szérumkreatinin-szintek között (p<0,05). Következtetések: Az 5 g/m2 dózisú kezeléseket követően megbízhatóan lehetett a terápiás szérumszinteket biztosítani. A kialakult mellékhatások enyhék és reverzíbilisek voltak. A 7-hidroxi-methotrexat-szintek monitorozása talán hasznosabb a methotrexatszintekénél. Orv. Hetil., 2011, 152, 1609–1617.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Judit Müller, Zsuzsanna Molnár, Árpád Illés, Monika Csóka, Zsuzsanna Jakab, Beáta Deák, Tamás Schneider, Erika Várady, András Rosta, Zsófia Simon, Katalin Keresztes, Lajos Gergely, and Gábor Kovács

Az adolescenskorú Hodgkin-lymphomás betegek egy része felnőtt-, más része pedig gyerekosztályokon kerül ellátásra. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a 14–21 év közötti Hodgkin-lymphomás betegek kezelési és túlélési eredményeinek összehasonlítása két, felnőtteket (F) kezelő intézet és a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat (GY) tíz központjának adatai alapján. Módszerek: 1990 januárja és 2004 decembere között 138 Hodgkin-lymphomás, 14–21 év közötti beteget diagnosztizáltunk és kezeltünk két felnőttintézményben (95: OOI és 43: DEOEC), míg 107-et a gyermekonkológiai központokban. Eredmények: A férfi-nő arány 1:1,51 (F) és 1:1,38 (GY), az átlagéletkor 18,6 (F), illetve 15,7 (GY) év volt. A klinikai stádiumok szerinti megoszlás a két csoportban csak kis eltérést mutatott. A szövettani megoszlás a két csoportban (F és GY): nodularis sclerosis 47% és 59%, kevert sejtes 45% és 25%, lymphocytagazdag klasszikus 1,5% és 10%, lymphocytaszegény 4% és 1%, nodularislymphocyta-túlsúlyos 1,5% és 3%, nem volt besorolható 1% és 2%. A betegek döntő többsége ABVD (F), illetve OPPA/OEPA ± COPP kezelést (GY) kapott. A betegek 80%-a (F) és 91%-a (GY) részesült irradiációs kezelésben. A betegek 14%-ánál (F) és 13%-ánál (GY) észleltük az alapbetegség relapsusát. Az F-csoport betegei közül 16-ot veszítettünk el, a GY-csoportból 7-et. A betegek 5 és 10 éves teljes túlélése (OS) a két csoportban nem különbözött szignifikánsan. Az eseménymentes túlélés (EFS) 5 és 10 évnél az F-csoportban 76,5 ± 4% és 72,5 ± 4%, míg a GY-csoportban mindkét időpontban 85,3 ± 3% volt ( p = 0,0452). Következtetés: A Hodgkin-lymphoma jól kezelhető adolescenskorban, a betegek 80-90%-a véglegesen meggyógyul. Adataink szerint a gyermekintézményekben kezeltek eseménymentes túlélése jobb, mint a felnőttintéz­ményben kezelteké. Ennek alapján javasoljuk, hogy a 14–18 év közötti fiatalok gyermekonkológiai központokban vagy az ott alkalmazott protokoll szerint részesüljenek kezelésben.

Restricted access

A gyermekkori koronavírus-fertőzést követő sokszervi gyulladás diagnosztikája és kezelése

Diagnosis and treatment of paediatric multisystem inflammatory syndrome

Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Constantin, Noémi Andrási, Andrea Ponyi, Ádám Goschler, László Ablonczy, Judit Kincs, Monika Csóka, Bálint Egyed, Zsuzsanna Horváth, Krisztina Kalocsai, Rita Káposzta, Kinga Kardics, Viktória Kemény, Bernadett Mosdósi, Tamás Pék, Zsófia Szabó, Attila Tóth, Kálmán Tory, Andrea Tölgyesi, Beáta Ónozó, Hajnalka Vágó, Csaba Vilmányi, Weiser Peter, Zoltán Szekanecz, Gábor Kovács, and Attila Szabó

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-fertőzés ritka gyermekkori szövődménye a sokszervi gyulladás, angol terminológiával paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS). Két vagy több szerv érintettségével járó, súlyos tünetekkel induló betegségről van szó, amelynek tünetei átfedést mutatnak a Kawasaki-betegséggel, a toxikus sokk szindrómával és a makrofágaktivációs szindrómával. A PIMS-betegek intenzív terápiás osztályon vagy intenzív terápiás háttérrel rendelkező intézményben kezelendők, ahol biztosítottak a kardiológiai ellátás feltételei is. A szükséges immunterápia a klinikai prezentációtól függ. A jelen közleményben a szerzők a releváns nemzetközi irodalom áttekintését követően ajánlást tesznek a PIMS diagnosztikai és terápiás algoritmusára. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Summary. Pediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) is a rare complication of SARS-CoV-2 infection in children. PIMS is a severe condition, involving two or more organ systems. The symptoms overlap with Kawasaki disease, toxic shock syndrome and macrophage activation syndrome. PIMS patients should be treated in an intensive care unit or in an institution with an intensive care background, where cardiological care is also provided. The required specific immunotherapy depends on the clinical presentation. In this paper, after reviewing the relevant international literature, the authors make a recommendation for the diagnostic and therapeutic algorithm for PIMS. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Open access