Absztrakt:

Az egészségügyi tevékenységek minimumfeltételei megszabják, hogy egyes szomatikus osztályokon dolgozzon pszichológus. Az orvosi gyakorlatban mindeközben még nem mondható általánosnak az az attitűd, amely a pszichés tényezőknek a betegségek alakulásában játszott potenciális szerepét is figyelembe veszi. A modern pszichoszomatikus gyógyító szemlélet egyszerre veszi számításba a biológiai, pszichológiai és társas faktorokat, amelyek hajlamosítanak egy betegségre vagy kiváltják és fenntartják azt. Az alábbi esettanulmány egy olyan 35 éves nő kezeléstörténete, akinek tünetei egyszerre bizonyultak a korai petefészek-kimerülés és a szorongás jeleinek, és kölcsönösen hatottak egymásra. Az esetvezetés során a beavatkozások is két síkon: testre ható (hormonterápia, Jacobson-féle progresszív relaxáció) és pszichés eszközökkel történtek (kognitív viselkedésterápiás intervenciók). Az eset jól példázza, hogy orvos és pszichológus együttműködése miként szolgálhatja a páciens érdekeit. Orv Hetil. 2017; 158(36): 1432–1435.

Absztrakt:

Bevezetés: A menopausalis genitourinalis szindróma gyakorisága postmenopausában 40–57%. Terápiájában szerepet kap a frakcionált mikroablatív CO₂-lézer-kezelés, a módszer hatékonysága azonban mindmáig nem ismert teljes bizonyossággal. Célkitűzés: A postmenopausalis vulvovaginalis tünetek enyhítésére CO₂-lézer-készülékkel végzett kezelések hatékonyságának elemzése a Debreceni Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján. Módszer: Olyan betegek körében végeztünk a vaginalis mucosára optimalizált funkcionált vaginalis rejuvenációs lézerkezelést, akik a menopausa okozta hüvelyi tünetek miatt keresték fel Klinikánk uroginekológiai szakrendelését. A lézerkezelés három ülésben, 4–6 hetes időintervallumokban történt. Minden páciensnél meghatároztuk a ’vaginal health index’-et (VHI) mint objektív mérőszámot, valamint értékeltük a szubjektív panaszokat vizuális analóg skálával (VAS) minden kezelés előtt és négy héttel az utolsó kezelés befejezése után. A statisztikai elemzést párosított t-próbával végeztük; szignifikánsnak tekintettük, amennyiben p<0.05. Eredmények: 51 páciens került beválogatásra (életkor 57,0 ± 9,9 év). A VHI kezelés előtti átlagos pontszáma 14,0 ± 4,9 volt, majd az első kezelés után 15,0 ± 4,7, a második kezelés után 18,2 ± 4,6, a harmadik kezelés után pedig 19,5 ± 4,9 pontszámra nőtt. A VHI pontszámának növekedése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. A VAS kezelés előtti átlagos pontszáma 15,6 ± 14,1 volt, majd az első kezelés után 9,0 ± 10,8, a második kezelés után 5,9 ± 9,2, a harmadik kezelés után pedig 3,4 ± 7,5 pontszámra csökkent. A VAS pontszámának csökkenése mind a kezelés előtti értékhez képest, mind az egyes egymás után következő kezelések között szignifikáns volt. Következtetések: A hüvely frakcionált CO₂ mikroablatív lézerkezelése szignifikánsan enyhíti a páciensek postmenopausalis vulvovaginalis tüneteit, mind a páciensek szubjektív értékelése, mind a kezelőorvos által felvett objektív skála alapján. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1617–1622.

Összefoglaló. Bevezetés: Az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján 2020 őszére a világ minden régióját elérte az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta fertőzés. Magyarországon 2020 márciusában az első esetek – több más betegjogi kérdés mellett – ráirányították a figyelmet a betegtájékoztatás kiemelt fontosságára, annak jogszabály szerinti betartására, valamint az alkalmazás során fellépő nehézségekre. Tekintve, hogy az együttszülés lehetősége az utóbbi évtizedekben egyre népszerűbb a családtervezés és a közös életkezdés folyamatában, az apák felkészítése a szülésre – a járványhelyzet miatt megváltozott tájékoztatási szigorítások összehangolásával – a szülészeti osztályok jelentős feladata lett. A betegtájékoztatás teljes körű alkalmazása során számos szempontot kellett figyelembe venni ahhoz, hogy a szülés az anya és az apa számára pozitív emlék maradjon, még olyan helyzetben is, mint a COVID–19-járvány. Célkitűzés: Elemezni kívántuk, hogy a magyarországi szülészeti osztályokon hogyan lehetett a világjárvány idején is betartani a hatályos jogszabályokat és eljárásrendeket, milyen intézkedések váltak szükségessé az együttszülés gyakorlatának fenntartásához, és egyidejűleg biztosítani, hogy a szülőnőnek és férfi partnerének a tájékoztatáshoz való jogai ne sérüljenek. Módszer: Online 14 feleletválogatós kérdőívet küldtünk valamennyi magyarországi, állami fenntartású kórház és klinika szülészeti osztálya vezetőjének. A beérkezett kérdőívek adatait összevetettük az intézmények honlapján az együttszüléssel kapcsolatos információkkal is. Eredmények: A 2020. március 20. és szeptember 20. közötti fél évben a várandós párok tájékoztatása során a szolgáltatók minden esetben a hatályos eljárásrendeket követték, ez azonban több esetben többlet anyagi ráfordítást és szervezést jelentett számukra. Következtetés: Adataink rámutatnak arra, hogy az együttszüléssel kapcsolatosan a szülésre érkezők igyekeznek a lehető legjobban tájékozódni, és ugyanolyan elvárásaik vannak a szülés körülményeit illetően, mint a járványmentes időszakban. Amennyiben a tájékoztatás kielégítő és részletes számukra, az esetleges hátrányos változtatásokat is jobban tolerálják. A járványra tekintettel valamennyi osztályon megmaradt az együttszülés lehetősége, a megfelelő járványügyi intézkedések megtartása mellett. Orv Hetil. 2021; 162(21): 824–829.

Summary. Introduction: According to data collected by the World Health Organization, by the autumn of 2020, all regions of the world were affected by SARS-CoV-2 viral infection. In Hungary, the first cases were detected in March 2020, and the epidemic, among several other patient rights issues, drew attention to the paramount importance of patient information, its compliance with the law, and the difficulties encountered in its application. During the last decades, the possibility of male partner involvement in birth has become increasingly popular in the process of family planning and starting a life together. Preparing fathers for childbirth and coordinating information restrictions that have changed due to the epidemic is a priority for obstetric departments. The full application of patient information requires a number of considerations to ensure that childbirth remains a positive memory for mother and father, even in a situation such as the COVID-19 pandemic. Objective: We wanted to analyze how the obstetric wards in Hungary were able to comply with the laws and procedures in force at the time of the pandemic, what measures became necessary for creating male partner involvement in births, and at the same time to ensure that the rights of the mother and the father are not violated. Method: We sent an online questionnaire to the head of the obstetrics department of all Hungarian state hospitals and clinics, using 14 multiple-choice questions. The data of the received questionnaires were also compared with the information related to male partner involvement in births published on the websites of the institutions. Results: In the period from 20 March to 20 September 2020, in terms of informing pregnant couples, the service providers always followed the procedures in force, but in several cases this meant more financial expenditure and organization for them. Conclusion: Our data showed that those who give birth insist on the best possible information about conditions of male partner involvement in births, have the same expectations about the conditions of childbirth as during the epidemic-free period. If the information is satisfactory and detailed for them, they are more tolerant of adverse changes. In view of the epidemic, the possibility of father involvement in birth remained in all departments available, while maintaining appropriate epidemiological measures. Orv Hetil. 2021; 162(21): 824–829.

Bevezetés: Magyarországon jelenleg nincs kötelező útmutató a korai kezdetű újszülöttkori B csoportú Streptococcus-szepszis megelőzésére. Célkitűzés: A szerzők a szülészeti intézetekben spontán szerveződő prevenciós módszerek megismerését tűzték ki célul. Módszer: Az országban működő 71 szülészeti intézettől érdeklődtek a 2012. évben folytatott gyakorlatukról. Eredmények: Megkeresésükre 20 intézetből (27,4%) érkezett válasz. A felmérésben részt vevő intézetekből összesen 36 092 szülésről és 36 588 újszülöttről kaptak adatokat, miközben 2012-ben Magyarországon összesen 90 269 szülést tartottak nyilván. A választ küldő intézetekben a 2012. évi országos szülésszám 39,9%-a zajlott. Valamennyi választ küldő intézet rendelkezett saját stratégiával az újszülöttek korai kezdetű szepszisének megelőzésére. A profilaxisra szoruló terhesek azonosítása az esetek 95%-ában bakteriológiai tenyésztéssel, 5%-ában kizárólag kockázatelemzéssel történt. A bakteriológiai módszert alkalmazó intézetek 58%-a a tenyésztést a 36. hét után végezte. A profilaxisra elsőnek választott antibiotikum minden intézetben penicillinszármazék volt (100%). Az intrapartum antibiotikumprofilaxis többszöri adagolásból állt az intézetek 80%-ában. Kötelező érvényű népegészségügyi előírások hiányában is a hazai szülészeti intézetekben proaktív stratégiával foglalkoztak a korai kezdetű újszülöttkori szepszis megelőzésének kérdésével. Következtetések: A vizsgálatban részt vevő intézetek több mint felében a profilaxis módszere az elfogadott nemzetközi gyakorlatnak felelt meg. Az önkéntes felmérésben a részvételi hajlandóság alacsony volt. Orv. Hetil., 2014, 155(29), 1167–1172.

Összefoglaló. Az „akut has”, mint kórkép, a várandósság során mind diagnosztikailag, mind terápiásan nagy kihívást jelent a szülész számára a megváltozott anatómiai viszonyok és a képalkotó eljárások korlátozott használhatósága miatt. Közleményünkben bemutatjuk egy harmadik trimeszterbeli gravida hasi vérömlenyének az esetét, melynek vérzésforrása irodalmi ritkaság, a vérzés típusát a felkereshető irodalomban még nem írták le terheseknél. Az esettanulmány megírása a páciens orvosi dokumentációi és az ellátásában résztvevő klinikusok, patológusok leletei és beszámolói alapján történt. A várandósságának 33. hetében járó gravida akut hasi tünetegyüttessel jelentkezett klinikánkon, anamnéziséből trauma kizárható volt. Az anya romló kardiorespiratorikus állapota miatt sürgősségi császármetszéssel élő, koraszülött magzatot segítettünk világra. A műtét során kb. 1500 ml vért találtunk a hasüregben, melynek okát általános sebész bevonásával kerestük. Aktív vérzésforrásként a lép ereinek területéről vénás jellegű szivárgó vérzést találtunk, ezért splenectomia mellett döntöttünk. Az eltávolított szervkomplexum teljes szövettani feldolgozása helyenként a kisebb léphilusi vénaágak izomfalának felrostozódását és fokozatos eltűnését igazolta, a patológus a vérzés okát a meggyengült érfal endothelen keresztüli vérszivárgásának véleményezte, definitív érfalszakadásra utaló elváltozás nem volt azonosítható. A haemoperitoneum várandósság alatt kifejezetten ritka kórkép, azonban mortalitása mind az anyára, mind a magzatra nézve rendkívül magas. Irodalmi adatok alapján a vérzésforrás leggyakrabban a kismedencei szervek területén jelentkezik. Ritkán a lépartéria aneurysmájának rupturája is előfordul terhességben, a lépvénás eredetű vérzés viszont irodalmi ritkaságnak számít, és az összes feldolgozott és közölt esetben az ér szakadásos sérülése volt a fő ok, az esetünkben leírt, ismeretlen etiológiájú, érfalvesztéses hemorrhágiát sehol nem említik. A várandósunk ellátásánál ellátásánál kulcsfontosságú volt a gyorsan elvégzett exploratív laparotomia, mely a kórkép okát felderítette és megszüntette, lehetővé téve az anya és gyermeke túlélését és felépülését. Esetünk rámutat arra, hogy a várandóssági hasűri vérömlenyek kóroktana akár irodalmi ritkaságokat is rejthet, azaz a pontos ok kiderítésével, lumenes vérzésforrás keresésével nem szabad szükségtelen időt veszteni az édesanya és gyermeke életmentő ellátásának rovására. Orv Hetil. 2022; 163(8): 328–332.

Summary. Acute abdomen during pregnancy is a major challenge for physicians, due to the altered anatomical conditions and the limited use of medical imaging. We present a pregnant woman with a rare form of abdominal bleeding. This case study is based on the patient’s medical documentations and interviews with her physicians. A woman in the 33rd week of her pregnancy was admitted to our department with acute abdomen, trauma was ruled out. Due to the deteriorating cardiorespiratory status we performed an emergency caesarean section delivering a living premature newborn. A general surgeon was present, and 1500 ml of blood was evacuated from the abdomen. Active venous type bleeding was present from the splenic vessels, therefore we performed a splenectomy. The histopathological analysis of the whole organ complex showed that the media layer segmentally and progressively disappeared in the splenic hilar veins, giving rise to the high probability that the bleeding was caused by a diathesis-type leakage through the endothelium and to the weakened media layer in the absence of a luminal-type vessel rupture. Hemoperitoneum during pregnancy is an exceptionally rare condition, however its mortality rate is high both for the mother and the fetus. The bleeding usually originates from the pelvis. On rare occasions the bleeding occurs from the splenic vessels although most of them are arterial bleedings from an aneurysm.In our case the emergency laparotomy was essential for the correct diagnosis and the treatment, which resulted in saving and recovering both the mother and the fetus. Orv Hetil. 2022; 163(8): 328–332.

Absztrakt:

Bevezetés: Bélendometriosisról beszélünk abban az esetben, ha az endometriumhoz hasonló szövet infiltrálja a bélsubserosát, illetve eléri a subserosus neurovascularis plexust. A colorectalis endometriosis miatt végzett műtétek hatása az infertilitásra és a terhesség kiviselésére nem minden kétséget kizáróan igazolt. Célkitűzés: A Klinikánkon bélendometriosis miatt végzett idegkímélő anterior reszekción átesett betegek fertilitási adatait vizsgáltuk egy prospektíven létrehozott adatbázis segítségével. Módszer: 2009 és 2017 között 121, bélendometriosis miatt megoperált beteg teherbe esési szándékát, a teherbe esés módját, annak sikerességét, a terhességi kórképek előfordulását és a szülésvezetés módját vizsgáltuk. Statisztikai analízis: Az endometriosis és a terhességi kórképek előfordulása közti összefüggést χ²-próbával és Fisher-egzakt teszttel vizsgáltuk, és meghatároztuk az esélyhányadost (OR) és 95%-os konfidenciaintervallumát (CI). Az eredményt p<0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Klinikánkon 121, bélendometriosis miatt megoperált beteg közül 48-an (39,6%) estek teherbe, 37-en (30,5%) mesterséges megtermékenyítés segítségével. A kontrollcsoportot andrológiai ok miatt in vitro fertilisatiós eljáráson átesett betegek alkották. Eredményeink azt mutatják, hogy az endometriosisban szenvedő nők körében szignifikánsan gyakrabban alakul ki a terhesség során praeeclampsia (p = 0,023) és placenta praevia (p = 0,045). Következtetések: Vizsgálatunk unikális a bélendometriosis miatt megoperált betegek terhességének és szülésvezetésének vizsgálata kapcsán, ahol a kevés esetszám ellenére hasonló eredményeket kaptunk, mint az eddigi multicentrikus tanulmányok. Orv Hetil. 2019; 160(41): 1633–1638.

A molaterhesség a terhességi trophoblastbetegségek közé sorolt, rendkívül ritka kórkép. A kórkép patogenezise egyedülálló, hiszen az anyai daganat eredete maga a terhességi szövet. Előfordulását tekintve főleg a reproduktív korú nőket érinti. Esetbemutatásunkban egy 53 éves nőbeteg postmenopausalis vérzési rendellenességet okozó panaszainak hátterében igazolódott molaterhesség. A molaterhesség fokozott kockázattal járó veszélyállapot, mely esetén a mihamarabbi befejezés alapját a megfelelő diagnosztika adja. Kezdeti tünetei megtévesztőek lehetnek, ectopiás terhességet vagy inkomplett abortuszt, anovulációs vérzési rendellenességet utánozhatnak. Esetismertetésünk célja, hogy felhívja a figyelmet a molaterhesség atipikus megjelenésére; postmenopausalis nőbetegünk kapcsán áttekintjük a molaterhesség kezelésének alapelveit, és bemutatjuk egy sikeresen kezelt eset diagnosztikus és terápiás lépéseit. Orv Hetil. 2023; 164(7): 273–277.

Bevezetés: Mélyen infiltráló endometriosis esetén a laesiók több mint 5 mm mélyen infiltrálják a peritonealis felszínt. Bélérintettség a páciensek 3–37%-ában fordul elő. Célkitűzés: A szerzők a bélendometriosis miatt végzett műtétek során szerzett tapasztalataikat mutatják be. Módszer: 2009 és 2020 között 675 páciens esett át bélreszekción belet érintő, mélyen infiltráló endometriosis miatt a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának Baross utcai részlegén. Négy különböző műtéti technika került alkalmazásra: „shaving”, discoid, szegmentális és NOSE-reszekció (természetes testszájadékon keresztül végzett specimeneltávolítás). Eredmények: 182 esetben „shaving”-et, 93 esetben discoid reszekciót, 130 esetben NOSE-technikát, illetve 270 esetben hagyományos szegmentális bélreszekciót alkalmaztunk. 40 esetben ultramély anastomosist készítettünk. A műtéti idő medián értéke 85 perc volt, a legrövidebb beavatkozás 25 percig, a leghosszabb 585 percig tartott. Az első 10 bélműtét átlagos műtéti ideje 260 (± 161,3) perc, az utolsó 10 műtété 114 (± 47,0) perc volt. Az átlagos vérveszteség 10 (± 20,3) ml, az átlagos kórházi tartózkodás pedig 6 (± 2,3) nap volt. Súlyos sebészeti szövődmény (Clavien–Dindo III. vagy súlyosabb) 18 esetben alakult ki. Összesen 17 esetben alakítottunk ki sigmoideo-, illetve ileostomát. Laparotomiás konverzióra 6 esetben volt szükség. Megbeszélés: Intézményünkben ugyanaz a team végezte a beavatkozásokat, ami az egyes sebészek technikája helyett a műtéti technikák eredményességét mutathatja. A műtétek szövődményrátája tapasztalt sebészi team esetén nem nagy, a műtéti idő az elvégzett műtétek számával arányosan, szignifikánsan csökken. Következtetés: A belet érintő, mélyen infiltráló endometriosis biztonságosan és hatékonyan kezelhető mind a konzervatív megközelítésnek tekinthető „shaving” vagy discoid, mind a radikálisabb megközelítésként számontartott hagyományos szegmentális vagy NOSE-reszekcióval. Orv Hetil. 2023; 164(9): 348–354.