Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Nándor Fodor x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A talajban végbemeno vízáramlás leírásához két talajfizikai összefüggés, a víztartóképesség- és a vízvezetoképesség-függvény szükséges. A talaj vízforgalmának modellezése elvileg akkor a legpontosabb, ha bemeno adatként a talajfizikai függvényeket a mérési adatokra illesztett függvényekkel adjuk meg.  A vizsgálatokhoz a Szilas-patak árterén található öntés réti talajszelvény mért víztartóképesség- és vízvezetoképesség-függvényeit használtuk. A mért víztartóképesség-értékekre Brutsaert-, illetve van Genuchten-függvényeket, a mért vízvezetoképesség-értékekre pedig Mualem-van Genuchten-függvényeket illesztettünk. Az illesztett függvényeket tekintettük referenciának. Feltételeztük, hogy a 4M modell ezekkel a függvényparaméterekkel szimulálja a vizsgált talajszelvény nedvességforgalmát a legvalósághubb módon. Különbözo becslo módszerekkel (Mualem-van Genuchten módszer: M-vG; grafikus módszer: B-vG; pedotranszfer függvények: PTF-vG) számított víz-tartóképesség-, illetve vízvezetoképesség-függvényeket alkalmaztunk és hasonlítottunk össze a mért víztartóképesség- illetve vízvezetoképesség-értékekkel. Ezt követoen a referencia függvényekkel és a becsült függvényekkel kapott 4M modelleredményeket (kumET) hasonlítottuk össze és értékeltük.  Fobb megállapításainkat az alábbiakban foglaljuk össze: - Esetünkben a grafikus módszer eredményesen használható a vízvezeto-képesség-függvény víztartóképesség-függvénybol történo becslésére. - A pedotranszfer függvényekkel kapott víztartóképesség-függvények illeszkedése, az elfogadható, ±2,5%-os hibahatáron belüli volt mindhárom talajmintára. - A vízvezetoképesség-függvény becslésében mindhárom becslo módszer elfogadható hibájú volt, a B-szintet kivéve, ahol a PTF-vG módszer jelentosen alábecsülte a mért értékeket. - Esetünkben a M-vG és B-vG, illetve PTF-vG módszerekkel becsült függvényekkel szimulált kumET-értékek következetesen alulbecsülték, illetve felülbecsülték a referencia függvényekkel számított kumulált evapotranszspirációt. - A M-vG és a PTF-vG módszer kielégíto eredménnyel használható a 4M növénytermesztési modell talajfizikai függvényeinek meghatározására, amennyiben az evapotranszspiráció számítása a modellhasználat célja.   Tervezzük a vizsgálatok kiterjesztését heterogénebb talajtani és éghajlati körülményekre.

Restricted access

Az elmúlt évtizedekben mérési adatbázisok felhasználásával számos talajfizikai becslési eljárást dolgoztak ki. A TALAJTANonc 1.0 szoftvercsomagba hazai és külföldi fejlesztésű talajfizikai becslési eljárásokat építettünk be. A program más Windows-os programokhoz hasonlóan kezelhető. A becslési eljárásokban használt adatok táblázatosan adhatók meg. A becslések, illetve a függvényillesztések eredményeit a program táblázatosan, illetve ábrákon mutatja be. A programmal a mérési pontokra hatféle víztartóképesség-függvény és négyféle vízvezetőképesség-függvény illeszthető. A TALAJTANonc további 11 becslési eljárást tartalmaz, amelyekkel egyszerűen megmérhető talajjellemzőkből további talajfizikai és vízgazdálkodási jellemzők (térfogattömeg, víztartó- és vízvezető képesség) határozhatók meg. A TAKI talajadatbázisán a TALAJTANonc segítségével kidolgoztunk egy új becslési eljárást, amely fizikai féleség kategóriánként a talaj víztartóképesség-függvényét egyetlen átlag van Genuchten-függvénnyel adja meg. A TALAJTANonc-ba épített térfogattömeg-becslő eljárás (Rawls, 1983) a TAKI adatbázisának talajaira 13±1,3%-os (a = 0,01) átlagos hibával becsülte a mért térfogattömeg értékét. A TALAJTANonc segítségével megmutattuk, hogy a Brutsaert-függvény az esetek több mint 75%-ában jobban illeszkedett a TAKI adatbázisában található talajok mért víztartóképesség-értékeire, mint a van Genuchten-függvény. A vizsgálat alapján a Brutsaert-, ill. a három- és a négyparaméteres van Genuch-ten-függvény átlagos illeszkedési hibájának várható értéke 0,80±0,07 cm3×cm-3 (a = 0,01), ill. 1,26±0,08 cm3×cm-3 (a = 0,01) és 1,23±0,08 cm3×cm-3 (a = 0,01). A TALAJTANonc becslési eljárásait az eljárások kidolgozására használt adatbázistól független talajokra is alkalmaztuk annak érdekében, hogy a program használhatóságát bemutassuk. A független kapuvári talajminták (Németh, 1996) víztartóképesség-értékének becslésére a pontbecslő eljárás (Rajkai et al., 1981) bizonyult a legkisebb hibájúnak. A mért víztartóképesség-értékekre illesztett Brutsaert-függvény paramétereiből számított (Rajkai, 1984), ill. a van Genuchten módszerével (1980) kapott vízvezetőképesség-függvények közel azonos eltéréssel illeszkedtek a mért vízvezetőképesség-értékekhez. A független talajmintákra kapott eredmények is mutatják, hogy a program jól használható értékeket szolgáltat talajféleségek, tájelemek talajfizikai és vízgazdálkodási leírására, modellezésére.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors:
Nándor Fodor
,
Gabriella Máthéné Gáspár
, and
Géza J. Kovács

A 4M tápanyagmodell adatellátásával és gyakorlati alkalmazásaival foglalkozunk e cikk keretében. A modell futásához napi időjárási, növényi,valamint talajtani adatok szükségesek. Országos és regionális időjárási adatbázist építettünk fel 169 magyarorszá__

Restricted access

A szimulációs növénytermesztési modellek közvetlen célja, hogy a nagyon bonyolult légkör–talaj–növény rendszer folyamatait, beleértve az emberi tevékenységet is, matematikai eszközökkel leírják, és számítógép segítségével szimulálják. A végső cél azonban az, hogy ezen modellek felhasználásával olyan kérdésekre kapjunk válas__

Restricted access

A hidrológiai, a növénytermesztési és az ökológiai rendszermodellek egyik fontos bemenő paramétere a vízzel telített talaj vízvezető képessége (K S ). Mivel a rendszer működését „szimuláló” modellt paramétereinek megfelelő beállításával „igazítják” a modellezendő rendszerhez, a paraméterek értékeinek megadása, különösen a nagy variabilitású paraméterek jellemző értékének megválasztása, kiemelt jelentőségű. A telítési hidraulikus vezetőképesség a talajok egyik legnagyobb variabilitású paramétere. Ezért célszerű a modellezendő talajon mért érték használata. Gyakran megfogalmazódik az a kritika, hogy a szabványos, laboratóriumi, 100 cm³-es mintán mért vízvezető képesség eredménye nem reprezentálja a megmintázott talajréteg vízgazdálkodási tulajdonságát, mivel a minta térfogata túl kicsi. A telítési, illetve telítés közeli hidraulikus vezetőképesség-érték (K S , illetve K FS ) meghatározására több laboratóriumi és terepi módszert dolgoztak ki. Három fő módszertani csoport 11 eljárását hasonlítottuk össze az őrbottyáni karbonátos homoktalaj K S -, illetve K FS -értékének meghatározására: négy terepi, három laboratóriumi, valamint négy becslőeljárás eredményeit. A laboratóriumi mérések egyike a hazánkban újnak számító, ún. „kéreg módszer”, amellyel a kb. 5500 cm³-es talajminta K S -értékét határozzuk meg. Az öt ismétlésben végzett mérések és becslések vezetőképesség-értékeinek átlagértéke 26 és 126 cm·nap -1 között változott. Kilenc eljárás K S -értéke 68 és 94 cm·nap -1 közé esett, míg egy mérés és egy becslőeljárásé ennél jóval nagyobb, illetve jóval kisebb K S -értékű volt. Az új, „kéreg” módszer kimutatta, hogy a makropórus-áramlás nem jellemző erre a talajra. Feltételezve, hogy a talajgenetikai szint vastagságához közelebb álló 20 cm magas, 5500 cm³-es mintákon mért hidraulikus vezetőképesség a genetikai talajréteg vezetőképességét kisebb eltéréssel közelíti, mint az 5 cm magas, 100 cm 3 -es mintákon mértek, megállapíthatjuk, hogy a szabványos, kispatronos mintákon mért értékek az őrbottyáni homoktalajon jól reprezentálják a talaj K S -értékét abban az esetben, ha a mérési eredményt jelentősen befolyásoló falhatást kiküszöböljük. A vizsgált terepi mérési módszerek és az egyszerűen mérhető talajjellemzőkkel becslő eljárások – egy kivétellel – jól közelítették a homoktalaj nagypatronos telítési vízvezető képességét.

Restricted access
Restricted access

Kutatásaink során tételesen megvizsgáltuk három tiszántúli mintaterület (Mikepércs, Hajdúsámson és Nyírbogát) erdős- és kontrollfúrásának felső egy méterén húsz cm-enként vett minták 0,1–0,2 mm-es homokfrakcióinak szemcséit, összesen 22.508 db szemcsét. Megállapítottuk a homokszemcsék ásványi összetételét, alakját és a felületükön látható bélyegeket. A vizsgálat célja az erdő- és kontrollterületi fúrásminták különbségeinek kimutatása, és a talajban végbemenő folyamatokkal történő összefüggésbe hozása.Mivel a területek földtani szempontból homogénnek tekinthetők, statisztikai módszerekkel vizsgáltuk, hogy a minták mennyiben hasonlóak fúrás és mintaterület szinten, és melyek azok a paraméterek, amelyek alapján az erdős és a kontrollminták elkülöníthetők.Az ásványi összetétel esetében összehasonlítottuk a kvarc/földpát részarányt (q/fp), a vas-hidroxidok és a gipsz mennyiségét. A szemcsemorfológia alapján a szögletes (éles, koptatásmentes) szemcsék részaránya, a szemcsefelület morfológiája esetében pedig a kioldás (korrózió), a gipszbevonatok és a szemcséket bevonó barna, limonitos/humuszos hártya gyakorisága hordoz információt a talajosodás során történő változásokról.Az erdővel huzamosan fedett területen az intenzívebb mállás miatt a q/fp arány nagyobb, mint a füves kontrollterületeken. A vas-hidroxid akkumuláció lényegesen nagyobb a folyamatosan tölgyerdővel borított területen, míg az akác- és a fiatal nyárerdő esetében csak a gyepterületek gyenge felszín közeli vasakkumulációja volt észlelhető. A tölgyes és a nyaras fás növényzet gyökérzónája alatt a szulfátok kismértékű feldúsulása észlelhető.A szemcsemorfológiailag éles-hegyes szemcsék az „in situ” felaprózódást jelzik, amelyek végig jelen vannak mind a hat fúrásmintában. A mikepércsi kontroll esetében pásztázó elektronmikroszkópos (SEM) vizsgálattal is valószínűsíthető a fagyhatás. A nyírbogáti 2. fúrás anyagában viszont feltételezhető, hogy a nyárerdővel való fedettség esetében a biológiai felaprózódás került előtérbe. A kontrollterületek fúrásaiban jól láthatók az eredeti (folyóvízi szállításra utaló) felületet felülíró korróziós kimarások, üregek, amelyek a hajdúsámsoni akácos 60 cm alatti mintájában is jelen vannak.Vizsgálatunk eredményeit összegezve megállapíthatjuk, hogy a homokos vázanyag részletekre kiterjedő vizsgálata felhívja a figyelmet a talajban végbemenő változásokra, ezen belül az erdős és a füves területek közötti különbségekre. Így az ilyen jellegű vizsgálatok jól kiegészítik a területekre vonatkozó cönológiai, talajtani és vízföldtani kutatásokat.Jelen munkát az OTKA NN79835 számú pályázata („Sekély talajvizű területen telepített ültetvények által a talajban és altalajban okozott sófelhalmozódás statisztikai és hidrológiai modellezése”) támogatta. Köszönet a NYÍRERDŐ Zrt-nek, hogy hozzájárult az általuk kezelt mikepércsi erdőterületen kitűzött fúrások kivitelezéséhez, valamint a jelen munkában szereplő további mintaterületek tulajdonosainak, akik engedélyezték a vizsgálatok elvégzését.

Restricted access

Összefoglalás

Az 1960 és 2000 között beállított hazai szabadföldi trágyázási tartamkísérletek adatbázisából származó összefüggésekre alapozva egy új, költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszert hoztunk létre. Az új rendszer célja, hogy a lehető legkisebb műtrágyahasználat mellett érjünk el nagy terméseket, és a területegységre jutó nettó jövedelem a lehető legnagyobb legyen. A Nemzetközi Foszfor Intézet (IMPHOS) anyagi finanszírozásával a különböző hazai trágyázási szaktanácsadási rendszerek tesztelését (az új MTA TAKI - MTA MGKI költség-, és környezetkímélő rendszer, a ‘Talajerőgazdálkodás’ integrált rendszer és az intenzív MÉM NAK rendszer) egy hároméves program keretében őszi búza, kukorica és tavaszi árpa növényekkel, három jellegzetes talajon (barna erdőtalaj, csernozjom, réti talaj) végeztük el. A kísérletek első öt kezelése egy klasszikus trágyázási hiánykísérletet reprezentált, amelynek célja a trágyázási szaktanácsadási rendszerek talaj NPK ellátottsági határértéke helyes voltának ellenőrzése volt. Az IMPHOS tesztkísérletek mindhárom talajon, valamennyi növénynél igazolták az MTA TAKI - MTA MGKI költség- és környezetkímélő szaktanácsadási rendszer alapelveinek, műtrágya adag számítási módszerének helyes voltát: Az új MTA TAKI - MTA MGKI rendszer a MÉM NAK intenzív ajánlásával azonos, nagy terméseket eredményezett a MÉM NAK rendszer által javasolt adagok esetenként 40–60%-ának kijuttatása mellett is. Mindezek eredményeképpen, a területegységre jutó legnagyobb jövedelmeket is az új költség- és környezetkímélő rendszer ajánlásaival kaptuk. A szemtermés eredményekről, és a gazdaságossági számításainkról korábbi közleményeinkben számoltunk be. Jelen dolgozatban a diagnosztikai célú növényvizsgálati, talajvizsgálati és NPK mérleg eredményekről számolunk be. Legtöbb esetben, mind a hat szaktanácsadási kezelésben, a búza és tavaszi árpa hajtás, valamint a kukorica levél NPK tartalmak meghaladták a jó ellátottság alsó határát. A növényi NPK tartalmak a ‘Talajerőgazdálkodás’ és a ‘MÉM NAK’ kezelésekben (amelyek nagyobb NPK adagokat javasoltak) legtöbbször nagyobbak voltak, mint az MTA TAKI - MTA MGKI rendszer 4 szintjén kapottak, ugyanakkor a jobb növényi NPK ellátottság a korábbi kezelésekben nem eredményeztek szignifikáns szemtermés többletet. Figyelembe véve, hogy hasonlóan nagy terméseket sokkal kisebb NPK adagokkal lehetett elérni az MTA TAKI - MTA MGKI rendszer és a Talajerőgazdálkodás rendszer ajánlásaival, mint az intenzív MÉM NAK rendszerével, előbbiek mind agronómiai, mind környezetvédelmi, mind gazdaságossági szempontból kedvezőbbek voltak az utóbbinál. A kísérletek 3. éve után a PK mérlegértékekben kimutatott különbségek jó összefüggést mutattak a talajok AL-PK tartalmában megnyilvánuló eltérésekkel.

Restricted access