Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Nóra Fodor x
Clear All Modify Search

The translation of Maximos Planudes is a curiosity of Byzantine literature. The subject of this paper is the translation of the Disticha Catonis and its reception in the Byzantine world and later in Western Europe. The final conclusion is that the Disticha Catonis were adapted to the Byzantine curriculum and used as a sample text in the progymnasmata-method.

Restricted access

Present work studies chreiaknown of the method regarding progymnasmata, the area of the rhetorical basic education; namely concentrates on the literary _a

Restricted access

The present study intends to deal with the Greek translation of two Latin collections of maxims attributed presumably to Maximos Planudes. The first writing is the Roman Greek version of Ovidius’ poems, entitled Ars amatoria, Remedia amoris and Amores , reduced to sayings and rhetorical topoi. The second one is the translated version of Dicta Catonis in hexametric lines. The study follows the subsequent life of the original Latin texts up to the appearance of their translation. Afterwards it attempts to introduce the Greek versions in a nutshell, and on the basis of the analysis, to shed light on the motivation by which the Greek versions had come to being, also on their presumable function and their reception in a later period of time. In the case of the translation concerning the Ovidian text into Greek, it is not only the artistic motivation that is doubtful, but the identity of the author itself. This analysis intends to clarify this aspect as well, and as far as the radically revised text allows, to support the authorship of MP with further arguments.

Restricted access

The translations of Maximos Planudes are curiosities of the Byzantine literature. Apart from their high literary quality, the works of the Byzantine philologist-monk represented the complete material of the medieval Latin trivium and quadrivium: the dialogue Somnium Scipionis of Cicero together with the commentary of Macrobius, the Consolatio Philosophiae of Boethius, the Dicta Catonis as well as the Heroides and Metamorphoses of Ovid. The theme of this paper is the translation of the Heroides and its reception in the Byzantine world and later in Western Europe during the humanism. The final conclusion is that the letters of Ovid were adapted to the Byzantine curriculum and used as sample texts in the progymnasmata -method.

Restricted access
Magyar Onkológia
Authors: Csaba Polgár, Zsolt Orosz, Zsuzsanna Kahán, Gabriella Gábor, Nóra Jani, Gábor Cserni, Janaki Hadijev, Janina Kulka, Zoltán Sulyok, Gábor Boross, György Lázár, Zsolt László, Csaba Diczházi, Nóra Udvarhelyi, Éva Szabó, Zoltán Péntek, Tibor Major and János Fodor

Absztrakt

A közlemény célja a magyarországi multicentrikus, randomizált DCIS vizsgálat korai eredményeinek ismertetése. 2000 és 2007 között 278 DCIS miatt emlőmegtartó műtéttel kezelt beteget randomizáltunk a lokális recidíva szempontjából meghatározott rizikócsoportok szerinti besorolás után. Alacsony/közepes kockázat esetén (n=29) a betegek 50 Gy sugárkezelésben vagy szoros obszervációban részesültek. Magas kockázat mellett (n=235) 50 Gy vagy 50 Gy + 16 Gy tumorágy “boost” besugárzást adtunk. Igen magas kockázat (pozitív sebészi szél) esetén (n=14) a betegek emelt dózisú (50 Gy + 16 Gy “boost”) sugárkezelésen vagy reoperáción (reexcízió + sugárkezelés vagy masztektómia) estek át. Immunhisztokémiai (IHK) módszerrel vizsgáltuk a lehetséges molekuláris prognosztikai markerek (ER, PR, Her2, p53, Bcl-2 és Ki-67) expresszióját. A 36 hónapos medián követési idő alatt az alacsony/közepes és igen magas rizikójú betegcsoportokban daganatkiújulást nem észleltünk. A magas rizikójú betegcsoportban 4 (1,7%) lokális recidíva és 1 (0,4%) távoli áttét alakult ki, emlődaganatos haláleset nem volt. A magas rizikójú betegcsoportban a helyi daganatkiújulás 3 és 5 éves valószínűsége 1,1% és 3,1% volt. A pozitív IHK reakció a Her2 (38%), p53 (37%) és Ki-67 (44%) markereknél a nukleáris grade-del korrelált. Ezzel szemben az ER- (77%), PR- (67%) és Bcl-2- (64%) pozitivitás szignifikáns inverz összefüggésben volt a grade-del. Korai eredményeink alapján az emlő-DCIS kezelésében az emlőmegtartó műtét és posztoperatív sugárkezelés alkalmazásával a helyi daganatkiújulás éves aránya 1% alatt marad. A molekuláris prognosztikai faktorok IHK vizsgálata segíthet a DCIS biológiai heterogenitásának feltérképezésében.

Restricted access