Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Nóra Frank x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Szteroidok gyakorlati alkalmazása a palliatív terápiában

Practical application of steroids in palliative therapy

Orvosi Hetilap
Authors:
Nóra Frank
and
Ágnes Csikós

Összefoglaló. A palliatív ellátás célja a beteg és családja életminőségének javítása egy életet megrövidítő betegség során. A palliatív betegpopuláció 32–80%-a kap szisztémás szteroidot kínzó tünetek enyhítésére. Az alkalmazási irányelvek, a szteroidhasználat a palliatív betegek körében nagyon változó az egyes országok, de az országon belüli ellátók között is. A palliatív betegellátásban szteroidokat – elsősorban szisztémás glükokortikoidokat (dexametazon, betametazon, prednizolon, metilprednizolon) – főleg antiinflammatorikus és a vascularis permeabilitást csökkentő hatásuk miatt alkalmazunk. A palliatív ellátás során glükokortikoid adása számos specifikus indikáció esetén javasolható, mint idegi kompresszió, neuropathiás fájdalom, csontfájdalom és metastasis, májtokfeszülés okozta fájdalom, malignus bélobstrukció, agynyomás-fokozódás, malignus gerincvelő-kompresszió, vena cava superior szindróma, lymphangitis carcinomatosa, nagy légúti obstrukció. Sokszor párhuzamosan jelentkező, nem specifikus tünetek – mint anorexia-cachexia szindróma, hányinger, hányás, fáradtság, gyengeség, nehézlégzés – szintén szükségessé tehetik szteroid adását. A palliatív betegek prognózisát figyelembe véve a szteroidok késői mellékhatásai nem korlátozzák adásukat, az elsődleges terápiás előny felülmúlja a lehetséges kockázatokat. A nemzetközi gyakorlatban a dexametazon a leggyakrabban alkalmazott glükokortikoid, kifejezett gyulladáscsökkentő hatása és kevesebb mineralokortikoid-mellékhatása miatt. Fontos, elengedhetetlen része a biztonságos szteroidterápiának a mellékhatások gondos monitorozása, erről a beteget és a hozzátartozókat is fel kell világosítani. A megfelelő indikációban, dózisban és megfelelő kezelési terv alapján adagolt szteroid hasznos része a palliatív tünetkontrollnak, a beteg életminőség-javításának. Orv Hetil. 2022; 163(8): 294–300.

Summary. Palliative care aims to improve the quality of life of patients and their families during a life-shortening illness. 32–80% of the palliative patient population receive systemic steroids to relieve torturous symptoms during end-of-life care. Guidelines for steroid use among palliative patients vary widely from country to country, but also within providers. In palliative care, steroids – mainly systemic glucocorticoids (dexamethasone, betamethasone, prednisolone, methylprednisolone) – are used especially for their anti-inflammatory and vascular permeability-reducing effects. Glucocorticoid administration during palliative care is recommended for a number of specific indications, such as neural compression, neuropathic pain, bone pain and metastasis, liver capsule pain, malignant intestinal obstruction, increased cerebral pressure, malignant spinal cord compression, superior vena cava syndrome, carcinomatous lymphangitis, and large airway compression. Often concomitant non-specific symptoms such as anorexia-cachexia syndrome, nausea, vomiting, fatigue, weakness, dyspnoea may also necessitate steroid administration. Considering the prognosis of palliative patients, the late side effects of steroids do not limit their administration, the primary therapeutic benefit outweighs the potential risks. Internationally, dexamethasone is the most commonly used glucocorticoid due to its pronounced anti-inflammatory effect and fewer mineralocorticoid side effects. Careful monitoring of side effects is an important and essential part of safe steroid therapy and should be made clear to the patient and their relatives. Steroids administered in the right indication and dose as well as according to an appropriate treatment plan are useful parts of palliative symptom control and improve patients’ quality of life. Orv Hetil. 2022; 163(8): 294–300.

Open access

A diabetes mellitus kezelése palliatív ellátásban részesülő betegekben

Management of diabetes in patients receiving palliative care

Orvosi Hetilap
Authors:
Nóra Szigeti
,
Nóra Frank
,
István Wittmann
, and
Ágnes Csikós

Bevezetés: A diabetes mellitus előfordulási gyakorisága világszerte növekedést mutat, Magyarországon 2014. évi adatok szerint a kórkép a lakosság 7,3%-át érinti. Az újonnan felfedezett daganatos betegek között a diabetes mellitus 8–18%-ban, egyes közlések szerint 30%-ban van jelen. A palliatív ellátásban részesülő betegek esetén a diabetes mellitus kezelési céljai, a kezelés és a vércukor-ellenőrzés módszerei jelentősen különböznek a kuratív ellátásban részesülő cukorbetegeknél megszokottaktól, aminek megértetése, elfogadtatása a beteggel, a családtagokkal és a beteget kezelő személyzettel elsődleges feladat. Célkitűzés: A közlemény célja, hogy megfogalmazza a palliatív ellátásban részesülő, cukorbetegséggel is kezeltek anyagcserezavarának a mindennapi orvoslásban használható ellenőrzési és kezelési módszerét. Módszer: A nemzetközi szakirodalomban fellelhető tanulmányok alapján a hazai gyakorlatban is alkalmazható javaslat került megfogalmazásra. Javaslatok: Az ajánlás egyéni, liberálisabb ellenőrzési és kezelési módszerek ismertetésével javíthatja e speciális betegcsoport életminőségét. Következtetés: A hazai palliatív ellátásban a cukorbetegek kezelésére alkalmazható javaslat megfogalmazása segíti a mindennapos minőségi betegellátást. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1231–1236.

Open access

Recently, there has been considerable interest in genetic differentiation in the Cervidae family. A common tool used to determine genetic variation in different species, breeds and populations is mitochondrial DNA analysis, which can be used to estimate phylogenetic relationships among animal taxa and for molecular phylogenetic evolution analysis. With the development of sequencing technology, more and more mitochondrial sequences have been made available in public databases, including whole mitochondrial DNA sequences. These data have been used for phylogenetic analysis of animal species, and for studies of evolutionary processes.

We determined the complete mitochondrial genome of a Central European red deer, Cervus elaphus hippelaphus, from Hungary by a next generation sequencing technology. The mitochondrial genome is 16 354 bp in length and contains 13 protein-coding genes, two rRNA genes, 22 tRNA genes and a control region, all of which are arranged similar as in other vertebrates. We made phylogenetic analyses with the new sequence and 76 available mitochondrial sequences of Cervidae, using Bos taurus mitochondrial sequence as outgroup. We used ‘neighbor joining’ and ‘maximum likelihood’ methods on whole mitochondrial genome sequences; the consensus phylogenetic trees supported monophyly of the family Cervidae; it was divided into two subfamilies, Cervinae and Capreolinae, and five tribes, Cervini, Muntiacini, Alceini, Odocoileini, and Capreolini. The evolutionary structure of the family Cervidae can be reconstructed by phylogenetic analysis based on whole mitochondrial genomes; which method could be used broadly in phylogenetic evolutionary analysis of animal taxa.

Restricted access