Háttér: Mind a krónikus betegségek, mind az akut és krónikus megbetegedések szövődményei gyakran összefüggésbe hozhatók a glikált és lipoxidált fehérjék és peptidek felhalmozódásával a szervezetben. Szoros kapcsolat áll fenn e molekulák és a RAGE nevű specifikus receptor aktivációja, valamint egy hosszú ideig tartó, fokozott gyulladásos folyamat között. Módszerek: Főleg az elmúlt 5 évben megjelent több mint 5000 publikációról és közel 14000, a rokon HbA _1c -molekuláról írt PubMed-hivatkozások elemzése. A témához kapcsolódó közel összes absztraktot elolvastuk, valamint körülbelül 800 közleményt teljes terjedelmében, s mindet részletesen elemeztük. Eredmények: A RAGE – a sejtfelszíni molekulák immunglobulin-szupercsaládjának tagja, az előrehaladott glikáció végtermékeinek receptora – „főkapcsolóként” működik, indukálja az NF-κB hosszan tartó aktivációját, elnyom több endogén autoregulációs folyamatot, és hosszan tartó proinflammatoricus hatása miatt krónikus celluláris diszfunkciót és betegséget okoz. Aktivációja kapcsolatban áll bizonyos hibás fehérjék megnövekedett szintjével a test folyadéktereiben és szöveteiben, valamint szoros összefüggésbe hozható több betegséggel, az allergiától az Alzheimer-kóron át a rheumatoid arthritisig és különböző urogenitalis megbetegedésekig. A hőkezelés, a besugárzás és az ionizáció növeli az ételek AGE/ALE tartalmát. Következtetések: Bizonyos feldolgozott ételek a dohányzáshoz hasonlóan jelentős mértékben felelősek a glikált és lipoxidált molekulák szöveti felhalmozódásáért. Az életmódváltás, vagyis az átalakított fehérjékben és peptidekben gazdag ételek mellőzése, antioxidánsok, főleg polifenolok fogyasztása ellensúlyozza ezt a folyamatot.

Absztrakt

Bevezetés: Mellkasi subcutan emyphysemát különféle jó- és rosszindulatú mellkasi és hasi kórképek okozhatnak. Az irodalomban eddig mindössze 7 olyan esetet írtak le, amikor sigma- vagy rectumperforatio következtében alakult ki ez a ritka tünet. Esetismertetés: Az általunk bemutatott 72 éves nőbeteg mellkasi panaszok miatt fordult orvoshoz. Subcutan mellkasi és nyaki emphysema, pneumomediastinum és pneumopericardium hátterében azonban acut hasi kórkép igazolódott: a teljes obstructiót okozó felső harmadi rectumtumor vezetett colon transversum perforatióhoz, amely a beteg gyenge általános állapotának, kísérő betegségeinek és korábbi műtéteinek köszönhetően atípusos klinikai képpel jelentkezett. Összefoglalás: A mellkasi subcutan emphysema ritka tünet, amely komoly diagnosztikus kihívást jelenthet, különösen multimorbid betegeknél, akiknél életveszélyes betegségek időnként larvált formában jelentkeznek. Atípusos klinikai kép esetén szem előtt kell tartanunk, hogy cardiopulmonalisnak vélt tünetek, mint a mellkasi subcutan emphy-sema vagy pneumomediastinum, pneumopericardium hátterében súlyos hasi-kismedencei kórképek is állhatnak.

Absztrakt

A pancreas solid pseudopapillaris neoplasia (SPN) egy ritka, alacsony malignitasú daganat, amely általában fiatal nőkben alakul ki. Alacsony incidenciájának köszönhetően sem a diagnosztika, sem a kezelés terén nem születtek még egyértelmű szakmai ajánlások. Vizsgálatunk célja egy hazai sebészeti centrumban SPN miatt kezelt betegek klinikai adatainak elemzése és tapasztalataink összehasonlítása a nemzetközi eredményekkel. A győri Petz Aladár Megyei Oktató Kórház Sebészeti Centrumában 2004 és 2007 között SPN miatt pancreasresectión átesett 4 beteg adatait elemeztük retrospektív módon a klinikai adatok alapján. SPN miatt kezelt betegeink mindegyike nő volt, életkoruk 17–49 év. A preoperatív vizsgálatok, főleg a CT-kép alapján felállított SPN diagnózisát posztoperatív patológiai vizsgálatokkal igazoltuk. A mai napig folytatott utánkövetés szerint minden betegünk – a szükséges radikalitást biztosító, de lehetőség szerint szervmegtartó műtétet követően – tumormentes, és életminőségük is megfelelő. Saját tapasztalataink alapján a CT-vizsgálat alapján nagy valószínűséggel felállítható az SPN preoperatív diagnózisa. Az R0-resectiót biztosító, de csak korlátozott radikalitású műtét megfelelő kezelési stratégia az SPN megoldására.

Absztrakt

Bevezetés: A súlyos acut pancreatitis a gastroenterologiai sebészet nagy kihívást jelentő területe. A legújabb kutatások szerint a teljes parenteralis táplálás kiegészítéseként intravénásan adott glutamin segíthet a septicus szövődmények megelőzésében, és csökkentheti a halálozási rátát, azt azonban még nem vizsgálták, vajon az enteralis táplálás eredményeit is képes-e javítani a glutamin. Célkitűzés: A korai jejunalis táplálás és az intravénás glutamin-dipeptid együttes alkalmazásának vizsgálata súlyos acut pancreatitisben, prospektív randomizált kettős vak kontrollált klinikai vizsgálat során. Beteganyag és módszerek: Vizsgálatunkban 45 súlyos acut pancreatitis miatt kezelt beteg vett részt, akiknél felvételkor a Glasgow score legalább 3 volt, és/vagy a CRP 150 mg/ml feletti. A glutamincsoport (n = 24) tagjai napi 0,5 g/kg i.v. glutamint, a kontrollcsoport (n = 21) tagjai azonos mennyiségben a kórházi gyakorlatban alkalmazott, egyéb aminosavakból álló infúziót kaptak 7 napig. A felvételt követő 48 órán belül minden betegnél elkezdtük a nasojejunalis táplálást, és kezelésük minden egyéb szempontból is azonos irányelvek szerint történt. A vizsgálat elsődleges végpontjaként a pancreasspecifikus septicus szövődmények és a szervi elégtelenségek gyakoriságát, másodlagos végpontokként a radiológiai és sebészeti intervenciók szükségességét, a kórházi tartózkodás időtartamát és a mortalitást jelöltük meg. Eredmények: A glutamincsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 2 esetben fertőzött pseudocysta és 2 betegnél fertőzött necrosis. Tíz esetben UH-, illetve CT-vezérelt punkcióval és drainage-zsal sikerült megszüntetni a folyadékgyülemet, műtétre egy betegnél sem volt szükség. A kontrollcsoportban 4 betegnél alakult ki fertőzött acut peripancreaticus folyadékgyülem, 2 betegnél fertőzött postnecroticus folyadékgyülem, 3 esetben fertőzött pseudocysta és 3 esetben fertőzött necrosis. Kilenc esetben sikeres volt a radiológiai intervenció, három betegnél sebészi beavatkozásra kényszerültünk. A kontrollcsoport mortalitása 14% (3 beteg) volt, szemben a glutamincsoport 0%-os mortalitásával. A glutamincsoport átlagos ápolási ideje 10,6 nap volt, ami szignifikánsan rövidebb a kontrollcsoport 15,9 napjánál (p = 0,00104). Összefoglalás: A glutamincsoport eredményei minden vizsgált paraméter esetén valamivel jobbnak bizonyultak a kontrollcsoportéinál, de statisztikailag kimutatható különbséget csak az ápolási napok számában sikerült igazolni.