Search Results

You are looking at 1 - 8 of 8 items for

  • Author or Editor: Nóra Kováts x
Clear All Modify Search

Lemna minor is a species easy to collect and culture in laboratory, and can give rapid test results. However, in order to standardise toxicity tests using Lemna minor as test organism, it is important to find out what natural variability different populations might have. Five Lemna populations were used for comparison. It contained two standard cultures and three populations collected in natural habitats. Potassium dichromate was applied as test material. Lemna populations cultured under the same condi- tions showed different TD and LC50 values. There is an inverse relation between the sensitivity and TD of the strains. It is supposed that growth rate and sensitivity of Lemna populations depend on environmen- tal factors characterising the habitat in which the given popluation originally lives.

Restricted access

During the analysis of environmental risk posed by hazardous waste disposal sites, ecological impact on whole ecosystems should be assessed. It requires a complex testing scheme where surrogate species represent key elements of the ecosystem. However, different organisms are exposed to a differing degree, also, their sensitivity to the same contaminant may vary. A possible way to determine which test reflects most the actual toxic conditions, correlation can be calculated between the measured ecological parameter (such as growth inhibition, mortality, etc.) and  a contaminant gradient. The basic aim of this study was to determine which ecotoxicological test shows the best correlation with the measured analytical parameters. The selected tests were Lemna minor (representing primary producers), Thamnocephalus platyurus (a primary consumer organism) and Vibrio fischeri (decomposer). When testing soil samples, the Thamnocephalus test showed excellent consistency with most contaminants but was oversensitive in the case of groundwater samples. The Vibrio fischeri bioluminescence inhibition test (ToxAlert) behaved in a different way, reflecting well the distribution of most contaminants in groundwater samples. Finally, Lemna test proved to be completely inadequate.

Restricted access
Agrokémia és Talajtan
Authors: Nóra Kováts, Andrea Reichel, Tímea Szalay, Gábor Bakonyi and Péter Nagy

Az ökotoxikológiai tesztek a talaj össz-toxicitását, a hatások eredojét mutatják meg, és általuk ismeretlen összetételu anyagok hatása is mérheto. Az ún. direkt tesztek során a tesztszervezet közvetlen kontaktusba kerül a talajjal, míg a kivonatot alkalmazó tesztek elsosorban arra alkalmasak, hogy csapadékvíz vagy felszín alatti víz hatására bekövetkezo kimosódást és terjedést vizsgáljunk.  A direkt tesztek, egyértelmu reprezentativitásuk mellett, rendelkeznek egy jelentos hátránnyal: jelentos expozíciós idovel dolgoznak (4-8 hét). Éppen ezért elsodleges célunk az volt, hogy megvizsgáljuk egy vizes oldattal dolgozó teszt, a ToxAlert mennyire alkalmas talajszennyezettség minosítésére. Mintaterületként egy alumíniumipari veszélyeshulladék-lerakó környezetét jelöltük ki, a területrol feltételeztük, hogy a lerakó fennállása alatt elszennyezodött. A ToxAlert teszt alapelve a biolumineszcencia, az alkalmazott tesztszervezet a Vibrio fischeri (biolumineszcens baktérium). Toxikus hatásra bioluminesz-cencia-gátlás következik be.  A ToxAlert teszt megbízhatóságának ellenorzésére alkalmazott vizsgálatok a Folsomia candida és Enchytraeus albidus tesztek, ill. talajzoológiai vizsgálatok voltak. A fonálféreg-együttesek jellemzésére az abundancia és genusszám értékek, valamint a Maturity Index szolgált.  Az eredmények értékelésébol kitunik, hogy a Folsomia candida, ill. az  Enchytraeus albidus laboratóriumi reprodukciós tesztjeiben mért paraméterei alapján nem sikerült távolsághatást kimutatni. A fonálféreg-közösségek elemzése során sem sikerült szennyezettséget egyértelmuen megállapítani, az abun-dancia értékek és a taxonszámok egyaránt megfelelnek a hasonló agrárterületeken mért adatoknak. A ToxAlert teszt eredményei alapján a lerakó szomszédságában két összefüggo szennyezett területet is sikerült lehatárolni, amely a lerakó jelentette környezeti kockázatra enged következtetni.  Végso megállapításként elmondható, hogy a ToxAlert teszt alkalmasnak bizonyult veszélyeshulladék-lerakók környezetterhelésének minosítésére, így a kármentesítés elso, diagnosztikai fázisában ez a teszt fontos szerepet kaphat.

Restricted access

Whole effluent toxicity is most often considered as a static parameter. However, toxicity might change as degradation processes, especially biodegradation goes by and intermediate products appear. These intermediates can even be more toxic than the original effluent was, posing higher risk to the ecosystem of the recipient water body. In our test series it was assessed how toxicity of a municipal wastewater sample changes during biodegradation taking into consideration different temperature regimes (10, 20 and 30 °C). Results proved our null hypothesis: after the high initial toxicity of the fresh effluent sample toxicity did show a further increase. Biodegradation resulted in toxicity reduction only after an approx. 2 week-period.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Nóra Turi-Kováts, Hrisula Arabadzisz, András Zsoldos and János Tomcsányi

Absztrakt:

A laikusok oktatása során gyakran hangsúlyozzuk, milyen fontos a szívizominfarktus korai felismerése és a beteg mielőbbi speciális centrumba történő szállítása. A típusos panaszok mellett – ilyenek az erős mellkasi nyomás, szorító érzés, bal vállba, lapockába vagy állkapocsba kisugárzó fájdalom – gyakran előfordul, hogy extracardialis tünetegyüttesként jelentkezik az angina. Ezen utóbbiak leginkább gastrointestinalis tüneteknek imponálnak, és gyakran még a tapasztaltabb orvosokat is félrevezethetik a diagnózis felállításakor. Egy 83 éves, idős nőbeteg esetét ismertetjük, aki bár évtizedek óta ismert coronariabetegségben szenved, 2015 decembere óta egy egészen új tünetet produkál angina pectorisban, ez pedig a hangos, visszafojthatatlan böfögés. Nyolc hónap alatt négy alkalommal jelentkezett böfögéssel kezdődő, majd mellkasi fájdalommal is társuló panasza, és bár kezdetben a böfögésnek nem tulajdonítottunk különösebb jelentőséget, mind a négy alkalommal igazolódott coronariaintervenciót igénylő occlusio. Orv. Hetil., 2017, 158(5), 183–186.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: Bettina Eck-Varanka, Nóra Kováts, Katalin Hubai, Gábor Paulovits, Árpád Ferincz and Eszter Horváth

A wide range of aquatic plants have been proven to release allelochemicals, of them phenolics and tannin are considered rather widely distributed. Tannins, however, have been demonstrated to have genotoxic capacity. In our study genotoxic potential of Lythrum salicaria L. (Purple Loosestrife, family Lythraceae) was assessed by the mussel micronucleus test, using Unio pictorum. In parallel, total and hydrolysable tannin contents were determined. Results clearly show that the extract had a high hydrolysable tannin content and significant mutagenic effect. As L. salicaria has been long used in traditional medicine for chronic diarrhoea, dysentery, leucorrhoea and blood-spitting, genotoxic potential of the plant should be evaluated not only with regard to potential effects in the aquatic ecosystem, but also assessing its safe use as a medicinal herb.

Restricted access
Acta Biologica Hungarica
Authors: G. Paulovits, Nóra Kováts, A. Ács, Á. Ferincz, Anikó Kovács, B. Kakasi, Sz. Nagy and Gy. Kiss

The main function of the Kis-Balaton Water Protection System is to retain nutrients and total suspended solids, thus protecting the water quality of Lake Balaton. In this paper, the toxic nature of the sediment in the 2nd reservoir of the KBWPS has been characterised, using a battery of tests: Vibrio fischeri acute bioassay on whole sediment samples, and V. fischeri bioassay on pore water and elutriate samples. The latest version of the V. fischeri bioluminescence inhibition was applied, the Flash assay which uses a kinetic mode and is able to detect the toxicity of solid, turbid/coloured samples. Whole sediment toxicity showed a clear spatial distribution of toxicity, in parallel with elutriate toxicity. However, no pore water toxicity was detected, leading to the conclusion that contaminants are not water soluble.

Restricted access
Acta Veterinaria Hungarica
Authors: Krisztin Szőke, Attila D. Sándor, Sándor A. Boldogh, Tamás Görföl, Jan Votýpka, Nóra Takács, Péter Estók, Dávid Kováts, Alexandra Corduneanu, Viktor Molnár, Jenő Kontschán and Sándor Hornok

Kinetoplastids are flagellated protozoa, including principally free-living bodonids and exclusively parasitic trypanosomatids. In the most species-rich genus, Trypanosoma, more than thirty species were found to infect bats worldwide. Bat trypanosomes are also known to have played a significant role in the evolution of T. cruzi, a species with high veterinary medical significance. Although preliminary data attested the occurrence of bat trypanosomes in Hungary, these were never sought for with molecular methods. Therefore, amplification of an approx. 900-bp fragment of the 18S rRNA gene of kinetoplastids was attempted from 307 ixodid and 299 argasid ticks collected from bats, and from 207 cimicid bugs collected from or near bats in Hungary and Romania. Three samples, one per each bat ectoparasite group, were PCR positive. Sequencing revealed the presence of DNA from free-living bodonids (Bodo saltans and neobodonids), but no trypanosomes were detected. The most likely source of bodonid DNA detected here in engorged bat ectoparasites is the blood of their bat hosts. However, how bodonids were acquired by bats, can only be speculated. Bats are known to drink from freshwater bodies, i.e. the natural habitats of B. saltans and related species, allowing bats to ingest bodonids. Consequently, these results suggest that at least the DNA of bodonids might pass through the alimentary mucosa of bats into their circulation. The above findings highlight the importance of studying bats and other mammals for the occurrence of bodonids in their blood and excreta, with potential relevance to the evolution of free-living kinetoplastids towards parasitism.

Open access