Search Results

Bevezetés: A diabetes mellitus előfordulási gyakorisága világszerte növekedést mutat, Magyarországon 2014. évi adatok szerint a kórkép a lakosság 7,3%-át érinti. Az újonnan felfedezett daganatos betegek között a diabetes mellitus 8–18%-ban, egyes közlések szerint 30%-ban van jelen. A palliatív ellátásban részesülő betegek esetén a diabetes mellitus kezelési céljai, a kezelés és a vércukor-ellenőrzés módszerei jelentősen különböznek a kuratív ellátásban részesülő cukorbetegeknél megszokottaktól, aminek megértetése, elfogadtatása a beteggel, a családtagokkal és a beteget kezelő személyzettel elsődleges feladat. Célkitűzés: A közlemény célja, hogy megfogalmazza a palliatív ellátásban részesülő, cukorbetegséggel is kezeltek anyagcserezavarának a mindennapi orvoslásban használható ellenőrzési és kezelési módszerét. Módszer: A nemzetközi szakirodalomban fellelhető tanulmányok alapján a hazai gyakorlatban is alkalmazható javaslat került megfogalmazásra. Javaslatok: Az ajánlás egyéni, liberálisabb ellenőrzési és kezelési módszerek ismertetésével javíthatja e speciális betegcsoport életminőségét. Következtetés: A hazai palliatív ellátásban a cukorbetegek kezelésére alkalmazható javaslat megfogalmazása segíti a mindennapos minőségi betegellátást. Orv Hetil. 2022; 163(31): 1231–1236.

A palliatív ellátásban a hyponatraemia előfordulása rendkívül gyakori, melyre hirtelen jelentkező állapotromlás esetén gondolnunk kell. Az ionzavarral kapcsolatos diagnosztikus és kezelési lépéseket a beteg tünetei és életkilátása határozzák meg. A nem megfelelő indikációval végzett diagnosztika és kezelés a betegnek felesleges terhelést, a megfelelően végzett korrekció jelentős állapotjavulást eredményezhet. A palliatív ellátásban az akut hyponatraemia nagyon ritka. Leggyakrabban tünetmentes vagy enyhe tünetekkel járó krónikus hyponatraemiával találkozunk. A tünetmentes betegek ionzavara kezelést nem igényel. Enyhe tünetek esetén a legalább hónapokban mérhető várható túlélésű betegeknél a kiváltó ok korrekciója jön szóba. Középsúlyos-súlyos tünetek esetén a legalább hetekben mérhető várható életkilátású beteg ionzavarát az életminőség javítása céljából kezeljük. A néhány napos prognózisú, agonizáló betegek ionzavara kezelést nem igényel. A korai palliatív kezelésben részesülő, krónikus, súlyos fokú, középsúlyos tüneteket okozó hyponatraemiával észlelt nőbeteg esetbemutatása kapcsán javaslatot fogalmaztunk meg a leggyakrabban előforduló ionzavar korrekciójára a mindennapi palliatív ellátásban. Orv Hetil. 2023; 164(18): 713–717.

A szerzők egy 75 éves nőbeteg esetét ismertetik, akinek jelentős felső gastrointestinalis vérvesztése hátterében egy nagyméretű hyperplasticus polypust, valamint egy kisebb inflammatoricus fibroid polypust találtak, melyeket endoszkópos úton sikeresen eltávolítottak. Az eset kapcsán irodalmi adatok felhasználásával összefoglalják a gyomor polipjainak endoszkópos képét, szövettani jellemzőiket, etiológiájukat, a Helicobacter pylorival való kapcsolatukat, malignizálódási hajlamukat, valamint kezelésüket.

The authors report the case of a 75-year-old woman who presented with significant gastrointestinal bleeding caused by a large hyperplastic polyp and a smaller inflammatory fibroid polyp. Both polyps were removed endoscopically successfully. The authors give an overview of the different kinds of polypoid lesions in the stomach with their histologic patterns, etiology, relation to Helicobacter pylori infection, malignant potential and therapeutic options based on the available literature.

Az IgA-nephropathia a leggyakoribb primer krónikus glomerulonephritis-forma világszerte. Az úgynevezett primer, ismeretlen eredetű IgA-nephropathia mellett egyre nő azon esetek száma, melyeket másik szerv megbetegedésével együtt észleltek. Bár az ok-okozati összefüggés sokszor nem egyértelmű, ezeket a formákat szekunder IgA-nephropathiának hívják. Jelen összeállítás csak a tágabb értelemben vett, azaz a májat is magába foglaló gasztroenterológiai vonatkozású szekunder IgA-nephropathiával foglalkozik. A szerzők a figyelmet annak szükségességére, hogy IgA-nephropathiás betegekben gasztrointesztinális betegségek (elsősorban májbetegségek, coeliakia, Crohn-betegség, colitis ulcerosa) társuló előfordulását is vizsgálni kell, valamint célszerűnek tartanák egy országos klinikai vizsgálat megszervezését, mely a fenti gasztrointesztinális kórképekben az IgA-nephropathia előfordulásának gyakoriságát vizsgálná.

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az előrehaladott, áttétes daganatos betegek megfelelő tüneti és életvégi ellátása, illetve ennek elérése komoly kihívás minden egészségügyi ellátó számára. A palliatív onkoteamrendszer kialakításával célunk a betegek időbeni palliatív ellátásba vonása és a konzekvencia nélküli sürgősségi kivizsgálások és ellátások számának lehetőség szerinti csökkentése volt. Módszer és eredmények: A palliatív onkoteam megbeszéléseit kéthetente tartottuk meg; a team állandó tagjai palliatív szakorvos, onkológus, belgyógyász, pszichiáter, szakápoló, pszichológus voltak, de időszakosan más szakemberek is csatlakoztak. 2019 májusa és 2020 januárja között 93, előrehaladott stádiumú daganatos betegnél 97 eseti megbeszélést tartottunk, egy-egy ülésen 6–10 beteg esetét tárgyaltuk végig. Minden esetben meghatároztuk a beteg további palliatív ellátásának formáját (szakrendelésen jelentkezés, otthoni szakellátás, intézeti elhelyezés) és azt, hogy adott esetben még szóba jön-e további aktív onkológiai ellátás. A megbeszélésre került betegek esetében pár hónap eltelte után a felesleges sürgősségi megjelenések számában egyértelmű csökkenés mutatkozott. Következtetés: A kezdeti, sokszor heves érzelmekkel is kísért megbeszélések rövid időn belül komoly operatív szakmai fórummá váltak. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer is komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az előrehaladott daganatos betegek időben palliatív szakellátáshoz jussanak, és ahhoz is, hogy a gyógyító onkológiai attitűd fokozatosan segítő orvosi hozzáállássá tudjon válni. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1423–1430.

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka panocularis betegség, amelyben a szem csaknem minden struktúrája érintett, és a betegek többségének jelentősen csökkent a látóélessége. A congenitalis aniridia szemészeti jelei lehetnek az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticus-hypoplasia, nystagmus. Noha az aniridiához társult keratopathia kifejezés régóta elterjedt az irodalomban, sokféle stádiumbeosztási javaslata került már leírásra. Célkitűzés: Az aniridiához társult keratopathia egyes stádiumainak vizsgálata az irodalomban elérhető stádiumbeosztások szerint, magyarországi aniridiás betegeknél. Betegek és módszerek: 33, congenitalis aniridiás beteg 65 szemét vizsgáltuk (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]). Réslámpás vizsgálattal rögzítettük a szaruhártya állapotát, majd Mackman, Mayer, López-García, Lagali stádiumbeosztása alapján osztályoztuk a corneaeltéréseket. Eredmények: A Mackman beosztása szerinti 0. stádiumba 8 szem (12,3%), az 1A stádiumba 0 szem, az 1B stádiumba 38 szem (58,46%), végül a 2. stádiumba 19 szem (29,23%) került. Mayer szerint az I. stádiumba 8 szem (12,3%), a II. stádiumba 38 szem (58,46%), a III. stádiumba 5 szem (7,7%), a IV. stádiumba 7 szem (10,77%), az V. stádiumba pedig 7 szem (10,77%) tartozott. López-García csoportosítása alapján nem került beosztásra 8 szem (12,3%), az 1. stádiumba 20 szem (30,77%), a 2. stádiumba 18 szem (27,7%), a 3. stádiumba pedig 19 szem (29,23%) került. Lagali osztályozása szerint a 0. stádiumba 8 szem (12,3%), az 1. stádiumba 20 szem (30,77%), a 2. stádiumba 18 szem (27,7%), a 3. stádiumba 5 szem (7,7%), a 4. stádiumba pedig 14 szem (21,54%) tartozott. Következtetés: Jelenleg a Lagali és mtsai által kialakított, aniridiához társult keratopathia stádiumbeosztási használatát javasoljuk, hiszen a stádiumbesoroláshoz szükséges vizsgálat könnyen kivitelezhető, a stádiumok kellő részletességgel követik az állapot előrehaladását, segítve a prognózis megítélését, a terápiás terv felállítását. A Lagali szerinti 1. stádiumban az erek legfeljebb 1 mm-rel lépik át a limbust, a 2. stádiumban a centrális 2–3 mm szaruhártya-terület erektől megkímélt. Amikor az erek elérik a szaruhártya centrumát, 3. stádiumról, majd az átlátszatlan, vaskos, egyenetlen cornealis pannus esetén 4. stádiumról beszélünk. Orv Hetil. 2023; 164(27): 1063–1069.

Bevezetés: Az aniridia ritka, veleszületett panocularis betegség, mely a látóélesség különböző mértékű csökkenésével jár. Célkitűzés: Veleszületett aniridiás betegek látáskárosodásukkal kapcsolatos tapasztalatainak felmérése Magyarországon egy, az ANIRIDIA-NET által készített kérdőív segítségével. Betegek és módszer: A vizsgálatba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között congenitalis aniridia diagnózisával vizsgált vagy kezelt betegeket válogattuk be. A betegek az ANIRIDIA-NET 20 pontból álló kérdőívének magyar nyelvű változatát töltötték ki a segítségünkkel. A kérdőív kitért a demográfiai adatokra, a betegség okozta leggyakoribb panaszokra, a különböző élethelyzetekben tapasztalt, gyengénlátás okozta nehézségekre, illetve gyengénlátó-segédeszközök használatának gyakoriságára. Eredmények: A kérdőívet 33 személy (17 nő [51,5%] és 16 férfi [48,5%]), 16 (48,5%) gyermek és 17 (51,5%) felnőtt töltötte ki, életkoruk 25,69 ± 17,49 év (5–59 év) volt. Mindennapi gyakorisággal fényérzékenységet 27 fő (81,8%), szemszárazságot 5 fő (15,2%), könnyezést 4 fő (12,1%), ingadozó látást 3 fő (9,1%), szemfájdalmat 2 fő (6,1%) említett. A megkérdezettek többsége úgy nyilatkozott, hogy a személyes kommunikáció az iskolatársakkal (16 fő [48,5%]), illetve munkahelyi kollégákkal (11 fő [33,3%]) soha nem okoz nehézséget a látássérülésük miatt. Soha nem tartott igényt segítségre 29 fő (87,9%) az otthoni napi rutinban, 24 fő (72,7%) iskolába/munkába jutáshoz, 17 fő (51,5%) különböző tevékenységekben való részvételhez. Soha nem használt gyengénlátó-segédeszközt 29 fő (87,8%) a kommunikációnál, 23 fő (69,7%) utazásnál, 20 fő (60,6%) társadalmi tevékenységekben való részvételnél, 18 fő (54,5%) tanulás/munka során. Következtetés: Noha az aniridia csökkent látóélességgel jár, a congenitalis aniridiás személyek többsége, különösen gyermekkorban, szemészeti panaszai ellenére nehézség nélkül éli meg a személyes kommunikációt és a különféle élethelyzeteket. A gyengénlátó-segédeszközök fontos segítséget jelenthetnek számukra felnőttkorukra, illetve az életkor előrehaladtával. Orv Hetil. 2023; 164(34): 1342–1349.

Bevezetés: A congenitalis aniridia ritka betegség, melynek fő jellemzője a szivárványhártya teljes vagy részleges hiánya, azonban a szem összes struktúrájában jelen lehetnek elváltozások. Célkitűzés: Társuló szembetegségek előfordulásának meghatározása congenitalis aniridiában, egy magyarországi centrum betegeinek vizsgálatával. Betegek és módszerek: Munkánkba a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikáján 2005. október és 2022. május között aniridia diagnózisával vizsgált betegeket válogattunk be. A betegek anamnézisfelvételét követően részletes szemészeti vizsgálatot végeztünk. Eredmények: Az adatbázisban talált 82 betegből 33 jelent meg vizsgálaton (életkor: 25,69 ± 17,49 [5–59] év, 17 nő [51,51%]), és 65 szemet vizsgáltunk. Nystagmust 23 beteg 45 szemén (69,23%) találtunk, a vizsgált betegek korrigálatlan távoli látóélessége 0,14 ± 0,128 (0,9 logMAR; 0,63–0,005) volt. Az aniridiához társult keratopathia 8 szem (12,3%) esetén Grade 0., 10 szem (15,38%) esetén Grade 1., 16 szem (24,62%) esetén Grade 2., 4 szem (6,15%) esetén Grade 3. és 25 szem (38,46%) esetén Grade 4. volt. 15 beteg 30 szeme (46,15%) esetén találtunk szekunder glaucomát, 3 beteg 6 szemét (9,2%) glaucomagyanúsnak ítéltük meg. 8 szem (12,3%) esetén a lencse tiszta volt, 44 szem (67,69%) esetén találtunk szürke hályogot, melyből 22 (33,84%) elülső kérgi polaris szürke hályog volt. 13 szem (20%) volt pseudophakiás (PCL), és 7 szem (10,77%) esetén találtunk lencsediszlokációt vagy zonulainsufficientiát. Maculahypoplasia 3 beteg 6 szeme (4,6%) esetén, papillafejlődési rendellenesség 1 beteg 2 szeme (3,03%) esetén volt igazolható. Következtetés: A congenitalis aniridia szemészeti jelei az aniridiához társult keratopathia, másodlagos zöld hályog, szürke hályog, macula- és opticushypoplasia. A szemészeti eltérések ellátásához és gondozásához a különféle szemészeti szakterületek rendszeres, gondos együttműködése szükséges. Orv Hetil. 2023; 164(4): 148–155.