Search Results

You are looking at 1 - 10 of 14 items for

  • Author or Editor: Nagy Alexandra x
Clear All Modify Search
Authors: Alexandra Nagy and Zsuzsanna Kerekes
Restricted access
Authors: Tamás Agárdi, Csaba Pléh, Kata Fazeka and Alexandra Nagy
Restricted access
Authors: Tiringer István, Nagy Alexandra, Teleki Szidalisz, Žilinski Nikolett and Szabados Eszter

Műhelytanulmányunkban egy olyan új szemléletmódot mutatunk be, amelyet az elmúlt években egy kardiológiai rehabilitációs osztályon működtetett standard, manualizált betegedukációs program használata során sajátítottunk el. Az edukáció új szemléletében a betegek képessé tevése alapozza meg azt, hogy mindennapi életükben meg tudják oldani a betegségükhöz kapcsolódó problémákat. Ennek kiindulópontja, hogy a betegek az igényeiknek megfelelő információkat kapnak betegségükről és kezelésükről. A betegséggel kapcsolatos reális attitűdök és adekvát készségek megtanulása olyan edukációs módszereket igényel, amelyek célja a betegek aktív részvételének ösztönzése, a betegséggel kapcsolatos saját elképzelések és tapasztalatok megosztása és megbeszélése. Az aktív részvétel segíti a betegek felelősségvállalását és a megtanult képességek átültetését a mindennapi életükbe. A tanulmány további részében ismertetjük „A koszorúér-betegség oktatási programjá“-t, amely saját betegedukációs gyakorlatunk alapjául szolgált. A program öt egymásra épülő modulból áll. Kialakítása multidiszciplináris együttműködés keretében történt, a kockázati tényezők csökkentésével és az életmód-változtatással foglalkozó részei az egészségmagatartás társas-kognitív folyamatmodelljén alapulnak. Saját tapasztalataink szerint a betegedukációs program működtetését nagymértékben segíti strukturáltsága és részletes kidolgozottsága. Ezek nemcsak fontos feltételei az edukáció minőségének, hanem segítséget adnak az egyes témák megbeszélése során kialakuló csoportdinamikai folyamatok kezeléséhez is. A betegedukációs program standardizált alkalmazása elősegítheti eredményességének és mechanizmusainak empirikus kutatását.

Open access
Authors: Alexandra Anders, Zoltán Czajlik, Marietta Csányi, Nándor Kalicz, Emese Gyöngyvér Nagy, Pál Raczky and Judit Tárnoki

This paper presents the results of a research project, which was launched in 1999 by the Institute of Archaeological Sciences of the ELTE. Our main goal was to create a register of Hungarian tell settlements. First we collected all available information on tell settlements from the archaeological literature and various museum archives. Following this preliminary data filtering, fifty of the initial 161 Neolithic sites and 116 of the 224 Bronze Age sites were classified as genuine tells or tell-like settlements. After that we determined the accurate location and co-ordinates of the sites using aerial photography called for the construction of a GIS database. The destruction (by erosion, by flood, etc.) of the tell settlements can be monitored virtually from one day to the other. In addition to a precise site condition assessment, the project yielded fresh information about settlement layouts, such as the presence of enclosures. At some sites, aerial photography was followed by a magnetometer survey.

Restricted access
Authors: Fruzsina Benyó, Alexandra Farkas, Hajnalka Horváth, Zoltán Zsolt Nagy and Zsuzsanna Szepessy

Absztrakt:

Közleményünkben a nem fertőzéses eredetű uveitises, szisztémás biológiai terápiában részesülő betegeink kórtörténetét ismertetjük, ahol a szemészeti panaszok első/vezető tünetként jelentkeztek és hívták fel a figyelmet a háttérben rejlő autoimmun, több szervet érintő betegségre. Első esetünkben a panuveitis hátterében Vogt–Koyanagi–Harada-betegség, második esetünkben a panuveitis hátterében sarcoidosis, míg harmadik esetünkben az intermedier uveitis hátterében gyulladásos bélbetegség állt. A betegek a szemészetben újonnan bevezetett biológiai terápiában (adalimumab) részesültek, amely nemcsak az intraocularis gyulladás megszűnését, hanem a háttérbetegség aktivitásmentességét is eredményezte. A szemészetben új, szisztémás biológiai terápia, az adalimumab alkalmazása a háttérben álló autoimmun betegségek kezelése mellett a látóélesség megőrzése szempontjából is döntő jelentőségű. Orv Hetil. 2019; 160(44): 1744–1750.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: Az akut myeloid leukémia diagnosztikája és kezelése a megfelelően felkészült központokban is folyamatos követést igényel, hogy visszajelzést kapjunk a kezelt betegpopulációról, illetve a terápia eredményességéről. Célkitűzés: Jelen tanulmányunk célja a 2007 és 2017 között a Semmelweis Egyetem I. sz. Belgyógyászati Klinikán akut myeloid leukémiával diagnosztizált betegek adatainak elemzése volt. Módszer: 239 beteg adatait dolgoztuk fel retrospektíven. Az egyes alcsoportokat a legújabb nemzetközi ajánlásoknak megfelelően soroltuk be. A statisztikai analízis IBM SPSS 24 statisztikai programmal történt. Eredmények: A nők és férfiak aránya közel azonos volt. Diagnóziskor a betegek medián életkora 67 évnek adódott, és a 60 év felettiek csaknem kétszer többen voltak (162 fő), mint a 60 év alattiak (77 fő). Az European Leukemia Net beosztás szerint a kedvező rizikójú csoportba 11%, az átmeneti rizikójúba 47%, a kedvezőtlen prognózisúba 26% tartozott, míg a betegek 16%-át hiányzó adatok miatt nem lehetett besorolni. 119 beteget kuratív célú nagy dózisú kemoterápiával, míg 104-et palliatívan kezeltünk, 16 beteg csak szupportív kezelést kapott. A kuratívan kezelt betegek kétéves összesített túlélése 41,7%, az ötéves 26%-ra volt tehető. A palliatívan kezeltek kétéves összesített túlélése 7,6% volt: ezen betegeknél a demetiláló és citoreduktív terápiát kapott csoportok medián túlélésében szignifikáns eltérést tapasztaltunk (10 vs. 2 hónap). A hemopoetikus őssejtátültetésen átesett 31 beteg átlagéletkora 49 év volt, többségüket (23 fő) HLA-egyező idegen donorral transzplantálták, a betegek hároméves túlélése 48% volt. Következtetés: Tanulmányunkban a klinikánk elmúlt 11 évében gondozott akut myeloid leukémiás eseteit dolgoztuk fel. Kezelési eredményeink közelítenek a nemzetközi irodalomban ismertetett arányokhoz, követik az új terápiás stratégiákkal elérhető javuló trendeket is, így összességében megfelelnek a modern kezelési követelményeknek.

Open access
Authors: Bence Bátai, Dóra Lévai, Júlia Gaál-Weisinger, Alexandra Balogh, Ambrus Gángó, Csaba Bödör and Noémi Nagy

Absztrakt:

A follicularis lymphoma terápiájában a rituximab alkalmazásának köszönhetően a betegek várható élettartama számottevően megnőtt, azonban a betegség jelenlegi tudásunk szerint továbbra is gyógyíthatatlan. Az utóbbi 10 év kutatásainak eredményeként sikerült feltárni a follicularis lymphoma genetikai hátterét, ami a betegség rizikóbecslésének és terápiájának szempontjából is kiemelkedő fontossággal bír. A számos jelátviteli útvonalban azonosított visszatérő mutációk közül napjainkig a legnagyobb gyakorlati jelentőségűnek az epigenetikai szabályozást érintő mutációk bizonyultak. Az EZH2 hiszton metil-transzferázt a funkciónyeréssel járó mutációi a follicularis lymphomás betegek mintegy 20%-ában ígéretes terápiás célponttá teszik. Több gyógyszercég is szelektív EZH2-inhibitorok fejlesztésébe kezdett, amelyek közül az Epizyme tazemetostat (EPZ6438) nevű EZH2 gátlószere bizonyult a leghatékonyabbnak, melyet mára II. fázisú klinikai tanulmányokban alkalmaznak follicularis lymphoma kezelésére. In vitro kísérletek alapján a szelektív EZH2-inhibitorkezelés fokozott mértékben csökkentette az EZH2-mutációt hordozó sejtek proliferációját a vad típusú sejtekhez képest. A klinikai vizsgálatok megerősítették az EZH2-mutációval rendelkező betegek fokozott érzékenységét a tazemetostatra, amellyel II. fázisú klinikai tanulmányokban kezelve az EZH2-mutációt hordozó follicularis lymphomás betegeket, az esetek 71%-ánál teljes válaszadási arányt értek el. Az EZH2-gátló terápia további sikeres klinikai eredmények esetén a célzott, mutációs státuszon alapuló epigenetikai terápia prototípusa lehet follicularis lymphomában, mely reményeink szerint tovább növeli a betegek várható élettartamát, továbbá a jövőben lehetőséget nyújthat kemoterápia-mentes protokollok kialakítására is.

Restricted access
Authors: Bianka Kovács-Babócsay, Alexandra Makai, Brigitta Szilágyi, Péter Tardi, Pongrác Ács, Anita Velényi, Gábor Rébék-Nagy and Melinda Járomi

Absztrakt:

Bevezetés: A nemzetközi szakirodalomban számos, betegségspecifikus tudást mérő kérdőív ismert, mely a betegek életminőségét, állapotuk progresszióját, funkcionális statusukat vizsgálja. Magyar nyelven kevés, a betegségspecifikus tudás mérésével kapcsolatos kérdőívet validáltak. Célkitűzés: Célunk volt a Low Back Pain Knowledge Questionnaire (LKQ) magyar nyelvre fordítása, megbízhatóságának és validitásának vizsgálata. Módszer: A felmérésben 218 fő vett részt (krónikus low back pain [derékfájdalom-] szindrómás betegek, egészségügyi dolgozók, egészségügyi ismeretekkel nem rendelkezők). Átlagéletkor: 34 (18–64) év. A Maciel és mtsai által 2009-ben megalkotott LKQ fordítását és validálását Beaton és mtsai 2000-ben megfogalmazott hatlépcsős elve szerint végeztük. A kérdőív belső konzisztenciáját Cronbach-alfa-érték-számítással mértük fel. A kérdőív külső validálását Roland–Morris-index segítségével végeztük. A megismételhetőségi vizsgálatot teszt-reteszt módszerrel Spearman-féle korrelációs koefficienssel vizsgáltuk. Eredmények: A kérdőív megbízhatóságát vizsgáló Cronbach-alfa-érték 0,894 volt. A Roland–Morris-indexszel összehasonlítva az LKQ-val jól korreláló kérdőívet kaptunk (R = –0,393). A kérdőív teszt-reteszt vizsgálati eredménye (R = 0,541–0,795, p<0,050) mérsékelt és megfelelő összefüggést mutatott. Következtetés: Az LKQ magyar nyelvre fordított verzióját, a Derékfájdalommal kapcsolatos betegségspecifikus tudást felmérő kérdőívet (DTK) megbízható és valid tudásmérő eszköznek találtuk. Orv Hetil. 2019; 160(42): 1663–1672.

Open access
Authors: Botond Lakatos, László Gopcsa, Enikő Gondos, Alexandra Riczu, Zsuzsa Várnai, Éva Nagy, Eszter Molnár, Gabriella Bekő, Ilona Bobek, Péter Reményi, János Szlávik, János Sinkó and István Vályi-Nagy

Absztrakt:

Az elmúlt hónapokban pandémiához vezető, Kínából induló, új koronavírus okozta megbetegedés (COVID–19) rámutatott az emberiség kiszolgáltatottságára. Aktuálisan a COVID–19 kezelésére randomizált kontrollált vizsgálattal igazolt hatékonyságú, törzskönyvezett gyógyszer nem áll rendelkezésre. A súlyos akut légúti tünetegyüttest okozó koronavírus-2 (SARS-CoV-2) a jelen munka írásáig – a legóvatosabb becslések szerint is – közel 4 millió fertőzésért és megközelítőleg 300 000 halálesetért felelős. A patomechanizmus mélyebb megismerése fedte fel, hogy a fatális esetek hátterében az immunválasz diszregulációja, a citokinvihar-szindróma (CRS) áll. Eddigi ismereteink alapján a COVID–19-ben kialakuló citokinvihar sarkalatos szereplője az interleukin-6 (IL6). Esetleírások és kis betegcsoportokon végzett vizsgálatok eredményei alapján az IL6 monoklonális antitest gátló terápia (tocilizumab) eredményesnek mutatkozik a citokinvihar kezelésében. A szerzők egy eset leírása kapcsán foglalják össze a legfrissebb ismereteket a COVID–19 terápiájával kapcsolatosan. A jelen esetismertetés súlyos COVID–19-ben szenvedő betegben kialakult CRS sikeres terápiáját mutatja be, melynek során – a szerzők tudomása szerint – hazánkban elsőként került sor tocilizumab alkalmazására infektológiai osztályon. Orv Hetil. 2020; 161(26): 1070–1077.

Open access
Authors: Krisztina Andrea Szigeti, Orsolya Galamb, Alexandra Kalmár, Barbara Kinga Barták, Zsófia Brigitta Nagy, Eszter Márkus, Péter Igaz, Zsolt Tulassay and Béla Molnár

Absztrakt:

Napjainkban a genetikai kutatások mellett egyre inkább előtérbe kerülnek az epigenetikai vizsgálatok, ugyanis az epigenetikai jelenségek – köztük a DNS-metiláció is – részt vesznek a fenotípust meghatározó gének expressziójának szabályozásában, így számos betegség mechanizmusával összefüggenek. Jelen összefoglaló közleményünk célja az epigenetikai mechanizmusok közül a DNS-metiláció evolúció során történő megjelenésének, funkciói változatosságának, illetve az öregedésben és a rákos megbetegedésekben betöltött szerepének bemutatása. A DNS-metiláció a prokarióták, az eukarióták, illetve a vírusok körében is megfigyelhető epigenetikai módosulás. A prokarióták és vírusok esetén idegen DNS-sel szembeni védelmi funkciót lát el. A DNS-metiláció prokariótáknál jelentős szereppel bír a transzkripció regulációjában, a replikáció iniciációjában, illetve a Dam-irányított hibajavításban. A vírusoknál a védelmi funkció mellett a terjedésükhöz szükséges kapszid formálásában is részt vesz. Az eukarióták esetén a DNS-metiláció szerepet játszik a kromatinstruktúra és a transzkripció szabályozásában, a rekombinációban, a replikációban, az X-kromoszóma inaktivációjában, a transzpozonok szabályozásában és az imprinting jelenség létrehozásában. A fenti tulajdonságok mellett evolúciós szereppel is rendelkezik azáltal, hogy megváltoztatja a DNS mutációs rátáját. Az öregedés során és a rákos megbetegedésekben kialakuló globális hipometilációs eltérések genetikai instabilitáshoz és spontán mutációs eltérésekhez vezethetnek a transzpozonok szabályozásában betöltött funkciójuk révén. A lokális hipermetilációs (például az SFRP1, az SFRP2, a DKK1 és az APC promóterének hipermetilációja) változásoknak a fehérjeexpressziós változások létrehozásában, ezáltal a rák fenotípus kialakulásában van jelentős szerepe. Az elváltozások általános jellege alapján a fenti eredmények a biológiai kor és a betegségek epigenetikai változások kimutatásán alapuló diagnosztikai és prognosztikai módszerei kutatásának fontosságát támasztják alá. Orv Hetil. 2018; 159(1): 3–15.

Open access