Search Results
You are looking at 1 - 3 of 3 items for
- Author or Editor: Nelli Farkas x
- Refine by Access: All Content x
Bevezetés: A polyneuropathia számos perifériás ideg egyidejű megbetegedése, amelyet okozhatnak a daganatos betegek kezelésére alkalmazott gyógyszerek is. Ez azonban igen ritka, nem mindig bizonyítható szövődmény. Cél: A szerzők a neuropathiák vizsgálatára eddig nem használt módszert, a kalorimetria alkalmazását mutatják be állatkísérletes modellen. A vizsgálat gondolata egy 53 éves, daganatos betegségéből meggyógyult nőbeteg orvos szakértői véleményezése során merült fel; lehetett-e a betegnél kialakult polyneuropathia az alkalmazott cyclophosphamidkezelés következménye? Módszer: Vizsgálatuk során tengerimalacoknak intraperitonealisan cyclophosphamidot adtak az emberi terápiás dózissal arányos mennyiségben. A leölt állatokból eltávolított ideg- és izommintákon SETARAM Micro kaloriméterrel meghatározták a denaturációs hőmérsékletet. Eredmények: A minták termikus denaturációi az alkalmazott cyclophosphamiddózis függvényében csökkentek, a kalorimetriás entalpiái pedig emelkedtek. Az ideg nagyobb érzékenységet mutatott a kemoterápiás kezelésre, mint az izom. Következtetések: A cyclophosphamid hatására mind a perifériás idegekben, mind az izmokban kalorimetriával mérhető és igazolható termokémiai változások jöttek létre, amelyek mértéke az alkalmazott citosztatikum dózisától függött. Orv. Hetil., 2013, 154, 510–515.
Summary
DSC and EPR experiments were performed on human erythrocyte membranes and DPPC vesicles in order to study the effect of the anaesthetic drug tetracaine on structure and dynamics of the lipid region. Experiments using spin label technique showed that tetracaine induced fluidity changes of the lipid region in the environment of the fatty acid probe molecules incorporated into the membranes in the vicinity of the lipid-water interface. Similarly to EPR observations, DSC measurements reported decrease of the main melting and the pretransition temperature in comparison to control DPPC vesicles, which is the sign of destabilisation of the structure in the head group region of the lipids. Similar effect was observed in the case of erythrocytes where the protein conformation was also controlled in the presence of drug. A separated membrane melting with well distinguished membrane protein phase transition was found that was affected significantly by tetracaine. These results suggest that tetracaine is able to modify not only the internal dynamics of erythrocyte membranes and produce destabilisation of the lipid structure, but the protein system as well. These might lead to further damage of the biological functions.
Krónikus pancreatitis miatt végzett pancreasfej-resectiós műtéteink elemzése
Analysis of pancreatic head resections for chronic pancreatitis
Bevezetés
A krónikus pancreatitisnek gyulladásos pancreasfej-megnagyobbodással járó formájában a sebészi kezelésre többféle beavatkozás is kínálkozik, úgymint a Beger-, Frey-, Whipple-műtét és a berni módosítás. Jelen tanulmány az ezekkel elért eredményeket hasonlítja össze, továbbá a pancreatojejunalis és biliodigesztív anastomosis terén végzett innovációkat is ismerteti.
Anyag és módszerek
1991 és 2021 között összesen 231 pancreasfej resectiót végeztünk. Az adatokat retrospektíven elemeztük. Kérdőívek útján vizsgáltuk a késői eredményeket is. Eredmények: A statisztikai feldolgozás alapján a berni módosítás és a Frey-műtét előnyösebbnek bizonyult a Whipple- és a Beger-műtétnél az operáció időtartama és a transzfúziós igény (P < 0,001) tekintetében, míg az intenzív osztályos és teljes posztoperatív ápolási idő (P < 0,001) terén a Whipple-műtéthez viszonyítva voltak kedvezőbbek. A korai morbiditás gyakorisága a Whipple-műtétet követően volt a legnagyobb (P = 0,004). Ezek a különbségek szignifikánsak voltak. A reoperáció és a mortalitás aránya hasonló volt a csoportokban. A betegek életminősége elfogadható volt, annak ellenére, hogy az esetek zömében az alkohol és nikotin abúzus megmaradt.
Következtetés
A Frey-műtét és a berni módosítás volt a legkedvezőbb a korai posztoperatív kimenetel szempontjából, technikailag egyszerűbb volta miatt viszont inkább az utóbbi beavatkozást részesítjük előnyben. Mindkét műtét során a pancreatojejunalis anastomosis készítésére egyrétegű tovafutó varratot, és epepangás esetén annak megoldására egy extrapancreaticusan végzett biliodigesztív összeköttetés létesítését ajánljuk a kedvező tapasztalatok alapján.
