Search Results

Bevezetés: Az ágy melletti ultrahangvizsgálat alkalmazása az elmúlt évtizedben a sürgősségi, valamint az intenzív és aneszteziológiai ellátás egyik meghatározó elemévé vált. A mindennapi alkalmazások közül szakmaspecifikusan kiemelkedik a tüdő ultrahangvizsgálata, mely a koronavírus-járvány kapcsán óriási lendületet kapott. A leggyakrabban alkalmazott protokollok első lépése az életet közvetlenül is veszélyeztető állapotok azonnali diagnosztikája (például pneumothorax), hogy minél hamarabb kerülhessen sor a megfelelő intervencióra. A fentieknek megfelelően a sürgősségi szakmák hazai curriculumába is bekerült a tüdő ultrahangvizsgálatának oktatása. Célkitűzés: Jelen kadávermodell-alapú előtanulmányunkkal az ágy melletti tüdő-ultrahangvizsgálat hazai gyakorlatát szeretnénk javítani és ezáltal a betegbiztonságot fokozni a mindennapi klinikai munka során. Módszer: Kísérleti összeállításunkban a kiválasztásra került 5 friss, még nem konzervált humán kadávert alkalmaztuk, melyeken a később részletezett módon létrehoztuk a mesterséges légmellet. Sürgősségi tüdő-ultrahangprotokoll alapján ágy melletti ultrahangkészülékkel 10 másodperces mozgó képsort vettünk fel, melyet a későbbiekben két független, intenzív terápiában járatos szakember pontozott megadott pontrendszer alapján. Eredmények: A szakértők pontozása alapján a modellünk segítségével nyert képanyag a képminőség, a tüdőprofilok meghatározhatósága, valamint a szemikvantitatív pontozhatóság tekintetében is összességében mérsékelt-jó, illetve jó-kiváló egyezéssel alkalmasnak tűnik további oktatási célú felhasználásra. Megbeszélés: A továbbiakban tervezzük a konzervált kadávereken való vizsgálatot is, mely költséghatékonyság és eltárolhatóság szempontjából is kedvező lehet. Következtetés: Eredményeink szerint az általunk előkészített kadávermodell alkalmas lehet a klinikai oktatásra, kellően élethű, valamint képanyagadatbank létrehozására is, mely a jövőben digitális oktatásra is felhasználható. Orv Hetil. 2023; 164(46): 1824–1830.

Absztrakt:

Bevezetés: Ma már számos irodalmi adat bizonyítja, hogy a diabetes mellitus elősegíti a rosszindulatú daganatok kialakulását és terjedését, kedvezőtlenül befolyásolja a daganatos túlélést. Munkacsoportunk az elsők között vizsgálta a szájüregi malignus tumorok és a diabetes mellitus epidemiológiai összefüggéseit. A diabetes széles körű rapid terjedése miatt hosszú távú összehasonlító vizsgálatokat végeztünk szájüregi daganatos betegek körében. Eredményeinket a korábbi adatokkal összevetve elemeztük. Célkitűzés: Megvizsgálni a szájüregi daganatos betegek körében a diabetes mellitus előfordulási gyakoriságát és a különböző tumorlokalizációk incidenciáját. Módszer: Retrospektív diabetes- és emelkedett éhomi vércukorszintszűrést végeztünk 835 hisztológiailag igazolt szájüregi daganatos beteg körében. Vizsgáltuk a tumorok lokalizációját is. A kontrollcsoportot 587 tumormentes felnőtt képezte. Az adatokat összehasonlítottuk a 14 évvel ezelőtti eredményekkel. Eredmények: A szájüregi tumoros betegeknél diabetes mellitust 26,1%-ban, emelkedett éhomi vércukorszintet 20,8%-ban találtunk. A kontrollcsoportban ez az arány 10,8% és 11,1%, a különbség szignifikáns (p<0,05). A 14 évvel ezelőtti vizsgálatban a tumorosok 14,6%-a, a kontrollcsoport 5,6%-a volt diabeteses, és 9,7%-nak, illetve 5,5%-nak emelkedett volt az éhomi vércukorszintértéke. A jelen vizsgálat eredményei mind a tumoros, mind a kontrollcsoportban szignifikáns emelkedést mutatnak a korábbi adatokhoz viszonyítva. Az összehasonlító vizsgálatok alapján a tumorlokalizációt illetően a diabeteses rákos betegek körében az ajaktumorok tartós dominanciája figyelhető meg. Következtetések: A 2-es típusú diabetes előfordulási gyakorisága szignifikánsan emelkedik a szájüregi daganatosok körében, ezáltal nemcsak az érintett betegek életkilátásai romlanak, hanem sokkal nagyobb teher hárul az egészségügyi ellátórendszerre is. Szeretnénk felhívni a figyelmet a rendszeres szájüregi rákszűrés és az interdiszciplináris együttműködés fontosságára. Orv Hetil. 2018; 159(20): 803–807.

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) jelentősége az előrehaladott – 4 mm-nél vastagabb – melanomák kezelésében eddig vitatott volt a szakirodalomban. Manapság azonban az adjuváns terápiák alkalmazásának előfeltétele a regionális nyirokcsomók érintettségének szövettani igazolása. Ugyanakkor az SNB szükségességének kritériumai Magyarországon sem egységesek, van, ahol jelenleg a vastag melanomák esetén nem végzik el ezt a beavatkozást. Célkitűzés: Klinikánkon az elmúlt években konzekvensen elvégeztük az őrszemnyirokcsomók vizsgálatát 4 mm-nél vastagabb melanomák esetén is, így érdemesnek tartottuk értékelni, hogy ebben a betegcsoportban milyen arányban fordul elő a tájéki nyirokcsomók klinikailag nem, szövettanilag viszont detektálható áttéte. Módszer: A klinikánkon 2007 és 2011 között melanomával diagnosztizált 1133 beteg közül kiválasztottuk azokat a pácienseket, akiknek 4 mm-nél vastagabb primer tumoruk volt, és retrospektíven értékeltük a betegek demográfiai adatait, primer daganatuk klinikai, valamint szövettani jellegzetességeit az őrszemnyirokcsomó szövettani paramétereinek függvényében. Eredmények: Az 5 éves időszakban 116 olyan, melanomában szenvedő beteget diagnosztizáltunk, akinél vastag melanoma került sebészi kimetszésre. 78 páciensnél történt SNB, mely 50 esetben szövettanilag pozitívnak bizonyult. A betegek átlagos életkora közel 58 év volt. Következtetés: Klinikánkon évente tíz olyan, vastag melanomás beteget kezelünk, akinél az őrszemnyirokcsomó szövettani pozitivitása alapján igazoltuk a betegség metastaticus stádiumát. Eredményeink és a Nemzeti Rákregiszter adatai alapján akár 100 körülire becsülhető azoknak a pácienseknek a száma Magyarországon, akiknél ezzel a patológiai stádiumot meghatározó módszerrel az adjuváns kezelés szükségessége megállapítható. A betegcsoport fiatal életkorát figyelembe véve, hatékony target/immunterápia adjuváns alkalmazásával eredményesebben csökkenthető lehet az elvesztett életévek száma, mint a belszervi metastaticus stádiumban megkezdett kezelésekkel. Orv Hetil. 2020; 161(39): 1675–1680.

Összefoglaló. A SARS-CoV-2-fertőzés ritka gyermekkori szövődménye a sokszervi gyulladás, angol terminológiával paediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS). Két vagy több szerv érintettségével járó, súlyos tünetekkel induló betegségről van szó, amelynek tünetei átfedést mutatnak a Kawasaki-betegséggel, a toxikus sokk szindrómával és a makrofágaktivációs szindrómával. A PIMS-betegek intenzív terápiás osztályon vagy intenzív terápiás háttérrel rendelkező intézményben kezelendők, ahol biztosítottak a kardiológiai ellátás feltételei is. A szükséges immunterápia a klinikai prezentációtól függ. A jelen közleményben a szerzők a releváns nemzetközi irodalom áttekintését követően ajánlást tesznek a PIMS diagnosztikai és terápiás algoritmusára. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.

Summary. Pediatric inflammatory multisystem syndrome (PIMS) is a rare complication of SARS-CoV-2 infection in children. PIMS is a severe condition, involving two or more organ systems. The symptoms overlap with Kawasaki disease, toxic shock syndrome and macrophage activation syndrome. PIMS patients should be treated in an intensive care unit or in an institution with an intensive care background, where cardiological care is also provided. The required specific immunotherapy depends on the clinical presentation. In this paper, after reviewing the relevant international literature, the authors make a recommendation for the diagnostic and therapeutic algorithm for PIMS. Orv Hetil. 2021; 162(17): 652–667.