Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Noémi Nagy x
Clear All Modify Search

Abstract  

In this paper, the special sorption properties of mercury(II) on calcium-montmorillonite is shown. Mercuric hydroxide (Hg(OH)2) produced by the hydrolysis of mercuric ions is fairly soluble, solubility is 3.2 × 10−4 mol/dm3. As a result, indifferently of the usual behavior of other hydroxides, it remains in the aqueous solution. The sorption properties are determined by the fact: there is no precipitation at higher pH values. Montmorillonite contains permanent as well as pH-dependent charges, so the cation exchange on the permanent changes, in the interlayer space of montmorillonite and the sorption of neutral mercuric hydroxide molecules can be studied simultaneously. So, two interfacial processes of the same substance, namely the ion exchange of hexahydrate mercuric(II) ions and the sorption of neutral mercuric hydroxide molecules, can be studied in the same system.

Restricted access
Restricted access
Authors: B. Morgun, A. Richter, D. Deshmukh, V. Stepanyuk, Katalin Kálai, G. Nagy, L. Hufnagel and Noémi Lukács

Expression of antibodies or antibody fragments in plants is a useful tool for producing active antibody derivatives for diagnostic or pharmaceutical purposes as well as for immunomodulation. We investigated the effect of cellular expression site on the stability and yield of double-stranded RNA (dsRNA)-specific single-chain Fv-fragments (scFv) in transgenic tobacco. Two antibodies (J2 and P6) belonging to the V23(J558) heavy chain variable gene family but differing in the light chain variable domain were used. scFvs were targeted to the cytoplasm - with or without anchoring them in the plasma membrane -, into the endoplasmic reticulum (ER) and to the apoplast. Although high mRNA concentrations were detected in all cases, scFv proteins accumulated only when scFvs were made ER-resident by appropriate signal sequences. When the ER retention signal was removed to allow scFv-secretion to the apoplast, no scFv-proteins were detected. Despite the strong homology of the VH-sequences of J2 and P6 antibodies, only P6 provided a stable scFv scaffold for intracytoplasmic expression. J2-scFv could not be stabilised either by adding a C-terminal stabilisation signal or by anchoring the protein on the cytoplasmic side of the plasma membrane (PM). It was found that dsRNA-specific J2-scFvs are active in vivo and enhance Potato Virus Y induced symptoms in infected tobacco. This is the first report describing the expression and biological effect of RNA-specific antibodies in plants.

Restricted access
Authors: Péter Tóth, Csaba Horváth, Viktória Ferencz, Krisztina Nagy, Noémi Gligor, Ottó Szenci and Gábor Bodó

In the first part of this methodological study eleven metacarpi of 9 skeletally normal horses were examined from 4 directions by dual energy x-ray absorptiometry (DXA). The differences between the dorsopalmar-palmarodorsal and lateromedial-mediolateral (opposite sites) bone mineral density (BMD) values were found to be nonsignificant. In the second part of the study the precision of the Norland XR-26 densitometer was tested by measuring 34 metacarpal bones and 34 proximal phalanges, each of them three times, from a single direction. The difference between the individual measurements of the first phalanges and of the metacarpal bones originating from the right or the left side of the same horse were not significant, nor did the age or breed have a significant effect on BMD or bone mineral content (BMC). However, both BMD and BMC are greater in the metacarpal bones than in the proximal phalanges and are higher in geldings than in mares or to stallions, while the BMD or BMC values of mares and stallions did not differ from each other significantly. These data point to the necessity of further BMD studies in a higher number of patients.

Restricted access
Authors: Bence Bátai, Dóra Lévai, Júlia Gaál-Weisinger, Alexandra Balogh, Ambrus Gángó, Csaba Bödör and Noémi Nagy

Absztrakt:

A follicularis lymphoma terápiájában a rituximab alkalmazásának köszönhetően a betegek várható élettartama számottevően megnőtt, azonban a betegség jelenlegi tudásunk szerint továbbra is gyógyíthatatlan. Az utóbbi 10 év kutatásainak eredményeként sikerült feltárni a follicularis lymphoma genetikai hátterét, ami a betegség rizikóbecslésének és terápiájának szempontjából is kiemelkedő fontossággal bír. A számos jelátviteli útvonalban azonosított visszatérő mutációk közül napjainkig a legnagyobb gyakorlati jelentőségűnek az epigenetikai szabályozást érintő mutációk bizonyultak. Az EZH2 hiszton metil-transzferázt a funkciónyeréssel járó mutációi a follicularis lymphomás betegek mintegy 20%-ában ígéretes terápiás célponttá teszik. Több gyógyszercég is szelektív EZH2-inhibitorok fejlesztésébe kezdett, amelyek közül az Epizyme tazemetostat (EPZ6438) nevű EZH2 gátlószere bizonyult a leghatékonyabbnak, melyet mára II. fázisú klinikai tanulmányokban alkalmaznak follicularis lymphoma kezelésére. In vitro kísérletek alapján a szelektív EZH2-inhibitorkezelés fokozott mértékben csökkentette az EZH2-mutációt hordozó sejtek proliferációját a vad típusú sejtekhez képest. A klinikai vizsgálatok megerősítették az EZH2-mutációval rendelkező betegek fokozott érzékenységét a tazemetostatra, amellyel II. fázisú klinikai tanulmányokban kezelve az EZH2-mutációt hordozó follicularis lymphomás betegeket, az esetek 71%-ánál teljes válaszadási arányt értek el. Az EZH2-gátló terápia további sikeres klinikai eredmények esetén a célzott, mutációs státuszon alapuló epigenetikai terápia prototípusa lehet follicularis lymphomában, mely reményeink szerint tovább növeli a betegek várható élettartamát, továbbá a jövőben lehetőséget nyújthat kemoterápia-mentes protokollok kialakítására is.

Restricted access
Authors: László Földvári-Nagy, Johanna Takács, Judit Réka Hetthéssy, Ágnes Andrea Mayer, Noémi Szakács, Ágnes Szávin-Pósa and Katalin Lenti

Absztrakt:

Bevezetés: A De Quervain-féle tendinopathia a csukló-kéz régióját érintő betegség. A hüvelykujj mozgatása fájdalmassá válik, a kéz funkciója jelentősen romlik. A betegség a legújabb kutatások szerint inkább degeneratív, semmint gyulladásos eredetű. Első lépésként a kéz sínezése, nemszteroid gyulladáscsökkentő szerek és különböző fizikoterápiás kezelések alkalmazása javasolt. Hatástalanságuk esetén további lehetőség az ínhüvelybe fecskendezett szteroidinjekció és a műtéti úton végzett ínhüvelybemetszés. Célkitűzés: Kutatásunkban megvizsgáltuk, hogy az excentrikus tréninggel kibővített konzervatív kezelés megfelelő alternatíváját nyújthatja-e a jelenleg elfogadott kezelési lehetőségeknek. Módszer: Az excentrikus tréning 8 hétig tartott, melyet indokolt esetben 12 hetesre bővítettünk. A betegek (n = 9) a betanítást követően naponta többször végezték a tréninget, amit a heti találkozók alkalmával kontrolláltunk. Az 1., a 8., valamint a 12. heti találkozó során az inspekciót követően mértük az ízületi mozgástartományt, az izomerőt, a fájdalmas régiók számát, illetve elvégeztük a ’Numeric Pain Rating Scale’, a ’Quick Disabilities of the Arm, Shoulder and Hand’, valamint a ’Patient-Rated Wrist Evaluation’ kérdőívek felvételét. A méréseket páros mintás t-teszttel és ismételt méréses varianciaanalízissel elemeztük. Az elemzéseket IBM SPSS Statistics 25.0 és Microsoft Office Excel Professional Plus 2016 programmal végeztük; p<0,05 esetén tekintettük statisztikailag szignifikánsnak eredményeinket. Eredmények: Szignifikáns javulást mértünk a fájdalom intenzitása (’Numeric Pain Rating Scale’ p = 0,005, n = 9) és a kéz, valamint a csukló funkciója terén (’Quick Disabilities of the Arm, Shoulder and Hand Outcome Measure’ kérdőív 1. rész p<0,001, 2. rész p<0,001, ’Patient-Rated Wrist Evaluation’ kérdőív p<0,001; n = 9). Következtetés: Eredményeink alapján megfelelő betegbeválasztás mellett az excentrikus tréninggel kibővített konzervatív kezelés valós alternatívája lehet a jelenleg alkalmazott kezeléseknek. Orv Hetil. 2020; 161(11): 419–424.

Open access
Authors: Erzsébet Nagy, Marianna Ábrók, Noémi Bartha, László Bereczki, Emese Juhász, Gábor Kardos, Katalin Kristóf, Cecilia Miszti and Edit Urbán

A mikrobiológiai diagnosztika területén kevés technikai fejlesztés volt az elmúlt évtizedekben, amely olyan rohamos fejlődést hozott volna a baktériumok és gombák fajszintű (speciesszintű) identifikálásában, mint a „matrix-assisted laser desorption ionization time-of-flight” tömegspektrometria. A klinikai mikrobiológiai gyakorlatban ennek jelentősége felbecsülhetetlen, hiszen a kórokozó ismerete jelentősen befolyásolja a terápiás választást még az antimikrobás szerrel szembeni rezisztencia meghatározása előtt. A hagyományos speciesmeghatározás számos, a környezeti hatások által befolyásolt biokémiai reakción alapszik és sok esetben igen időigényes folyamat. A speciális tömegspektrometriás módszer néhány perc alatt elvégzi a kitenyésztett baktérium vagy gomba pontos identifikálását a konzervált riboszomális fehérjék tömegspektrometriás mérése alapján. Emellett a módszer alkalmazásának lehetőségét számos más új területen is kutatják. Így például a pozitív hemokultúrákból történő direkt kórokozó-meghatározás segítségével hamarabb megkezdhető a szeptikus beteg célzott antibiotikumkezelése. Lehetőség van a kórokozó direkt azonosítására pozitív vizeletmintából, esetleg egyébként steril testnedvekből, vagy megkísérelhető szelektív dúsítást követően Salmonella kimutatása székletből. Az izolált baktériumok „extended spectrum beta-lactamase” és karbapenemáztermelésének gyors kimutatása segítheti a terápiás választást. Ez a tömegspektrometriás módszer a közeljövőben a klinikai mikrobiológiai diagnosztika más területein is teret nyerhet, így például használható lehet a dezoxiribonukleinsav és a ribonukleinsav analízisére, gyors komplett rezisztencia meghatározására és más proteomikai alkalmazásokra is. A közlemény rövid áttekintést kíván adni ennek az új technikának a klinikai mikrobiológiai diagnosztikában való jelenlegi alkalmazhatóságáról. Orv. Hetil., 2014, 155(38), 1495–1503.

Open access
Authors: Richárd Kiss, Gergő Papp, Szilvia Krizsán, Lili Kotmayer, Ambrus Gángó, Noémi Nagy, Bence Bátai, Zoltán Mátrai, Csaba Bödör and Donát Alpár

Absztrakt:

A krónikus limfocitás leukémia klinikailag heterogén megjelenése genetikai diverzitással párosul. Hazánkban fluoreszcens in situ hibridizáció terjedt el a betegekben előforduló, prognosztikai jelentőséggel bíró kiegyensúlyozatlan abnormalitások analíziséhez. A jelenleg szűrt markerek alacsony száma miatt a módszer alábecsülheti a vizsgált leukémiás sejtpopuláció genetikai komplexitását. Tanulmányunkban a multiplex ligációfüggő szondaamplifikáció hatékonyságát vizsgáltuk genomikus kópiaszám-eltérésekkel járó aberrációk kimutatásához krónikus limfocitás leukémiában. Tizennyolc olyan beteg diagnóziskori mintáját analizáltuk SALSA P037 és P038-as szondakeverékekkel, akikben a korábbi diagnosztikai vizsgálat molekuláris citogenetikai eltérést jelzett. Öt, ibrutinibterápiában részesülő betegnél kezelés előtt és azt követően vett mintapárokat vizsgáltunk. Az eredmények egy részét fluoreszcens in situ hibridizációval validáltuk. A két alkalmazott módszerrel összesen 63 aberrációt azonosítottunk 18, célzott terápiában nem részesülő beteg mintájában. A multiplex ligációfüggő szondaamplifikáció 59 eltérést tárt fel, melyből minden olyan aberrációt sikerrel validáltunk (n = 38), melyhez rendelkezésre állt fluoreszcens in situ hibridizációs szonda. Utóbbi módszerrel további 4 eltérés mutatkozott, melyek mintában való reprezentáltsága 20% alattinak bizonyult, ezért nem igazolódott MLPA-val. Az öt, ibrutinibterápiában részesülő beteg közül két betegben jelent meg új kópiaszám-eltérés a kezelés megkezdése utáni mintában, egy esetben a kezelés előtti mintában azonosítható aberrációk eliminálódtak a kezelés során, két esetben pedig egyáltalán nem mutatkozott abnormalitás a mintapárokban. Intézetünkben beállítottuk a multiplex ligációfüggő szondaamplifikációt krónikus limfocitás leukémia vizsgálatához. A módszer hasznos eszköze lehet ezen entitás diagnosztikájának és kutatásának. A jelenleg használt technikákat kiegészítve teljesebb képet adhat a betegség genetikai komplexitásáról és segítheti az egyes betegek pontosabb prognosztikai besorolását.

Restricted access
Authors: Kata Szántó, Dániel Szűcs, Noémi Vass, Ágnes Várkonyi, Anita Bálint, Renáta Bor, Anna Fábián, Ágnes Milassin, Mariann Rutka, Zoltán Szepes, Ferenc Nagy, Tamás Molnár and Klaudia Farkas

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek gyakran serdülőkorban manifesztálódnak. A transzfer a betegek gyermekgyógyászati szakrendelésről történő átadását kísérő folyamatnak, a tranzíciónak az utolsó lépése, melynek kimenetelével ez idáig kisszámú tanulmány foglalkozott. Célkitűzés: Felmérni az általunk alkalmazott transzfer eredményességét gyermekszakrendelésről felnőttszakrendelésre átkerülő betegeink körében. Módszer: A Szegedi Tudományegyetem, I. Belgyógyászati Klinikára átkerült és gondozott betegek demográfiai és klinikai adatait elemeztük retrospektív módon. Az általunk vizsgált betegeknél a gyulladásos bélbetegség diagnózisa a gyermekgyógyászati ellátásban került felállításra. Klinikánkon a betegek transzferje során részletes egészségügyi dokumentáció elkészítése és átadása történt. Eredmények: 59 gyulladásos bélbeteg adatait elemeztük. Huszonhét esetben (45,7%) történt endoszkópia a transzferhez kötötten. A transzfer idejében a betegek 28,8%-ánál enyhe, illetve közepesen súlyos volt a betegség aktivitása, míg 71,2%-uk remisszióban volt. A betegek 58%-ánál kortikoszteroid indult, átlagosan 9,1 hónap után. Anti-tumornekrózisfaktor-terápia a gyermekgyógyászati ellátás alatt a betegek 24%-ánál lett bevezetve, és a betegek további 23%-ánál történt meg a felnőttellátás során, a transzfert követően átlagosan 28 hónapon belül. A betegek 70%-a részesült immunszuppresszív kezelésben a transzfer körüli időszakban. Sebészeti beavatkozásra 17%-ban volt szükség a transzfer után átlagosan 10,7 hónapon belül. Következtetés: Betegeink egyharmada aktív állapotban került át a felnőttellátásba. Fiatal betegeink 58%-a igényelt kortikoszteroidterápiát és 17%-a sebészeti beavatkozást a transzfert követő kevesebb, mint egy éven belül. Minden ötödik betegnél biológiai terápia indult a felnőttellátásban. A longitudinális tranzíció folyamatát alkalmazva valószínűleg volna esélyünk csökkenteni az átadásközeli terápiaeszkalációk számát és a relatíve magas sebészeti beavatkozási arányt. Orv Hetil. 2018; 159(44): 1789–1793.

Open access
Authors: Noémi Nyolczas, Krisztina Heltai, Attila Borbély, Tamás Habon, Zoltán Járai, Erzsébet Sziliczei, Péter Stadler, Réka Faludi, Béla Herczeg, Előd Papp, Ferenc Lakatos, Katalin Nagy, András Katona, Imre Kovács, János Tomcsányi, András Nagy and Róbert Sepp

Absztrakt:

A szívelégtelenség az elmúlt évtizedek jelentős terápiás fejlődése ellenére is rossz prognózisú és különösen a nagyszámú kórházi felvétel miatt igen magas költségigényű kórkép. Mindezek miatt a magas szakmai színvonalú ellátás alapvető érdeke a betegeknek, az ellátóknak és a finanszírozóknak egyaránt. Egy adott kórkép vonatkozásában az ellátási színvonal értékelésének legjobb módszerét a betegségspecifikus regiszterek jelentik. Mind ez ideig Magyarországon a szívelégtelenségben szenvedő betegek jellemzőit, ellátását értékelő regiszter nem volt. E hiány pótlására hozta létre a Magyar Kardiológusok Társasága a Magyar Szívelégtelenség Regisztert. Jelen közlemény célja a regiszter céljainak, módszertanának, működésének és első éves eredményeinek bemutatása. A regiszter célja egy korszerű, internetalapú adatbázis kialakítása, ami nagyszámú, aktuálisan vagy korábban szívelégtelenség miatt kórházi felvételre került, illetve aktuálisan vagy korábban súlyos szívelégtelenség (NYHA III–IV.) miatt ambuláns ellátásban részesült beteg adatait összegzi. A regiszter kialakításában jelenleg 17 kardiológiai osztály vesz részt. A tervezett betegszám 2000. A betegeket első lépésben egy évig tervezzük követni (pilot vizsgálat), majd ezt követően, a megfelelő tapasztalatok értékelése után, hosszú távú követést tervezünk. A regiszterben adatokat gyűjtünk a szívelégtelenség típusára (csökkent – LVEF≤45% – vs. megtartott ejekciós – LVEF>45% – frakciójú szívelégtelenség), etiológiájára, a komorbiditásokra, a diagnózishoz felhasznált vizsgálatokra, a kezelés során alkalmazott terápiás módszerekre, valamint a hospitalizációra és a mortalitásra vonatkozóan. Az első év során a regiszterbe bevont 698 beteg kiindulási adatait értékelve azt láttuk, hogy a betegek többsége (87,8%) csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenved, 39,8%-ban a szívelégtelenség hátterében coronariabetegség áll, a társbetegségek közül leggyakoribb a hypertonia, ezt követik a diabetes mellitus, a veseelégtelenség és a COPD. A betegek 94,4%-a kapott ACE-gátlót vagy angiotenzinreceptor-blokkolót, 95,9%-a béta-receptor-blokkolót és 73,9%-a mineralokortikoidreceptor-antagonistát. A neurohormonális antagonista készítmények átlagos dózisa minden szer esetében meghaladta az irányelvekben meghatározott céldózisok felét. A kardiális reszinkronizációs kezelés alkalmazása 11,7%-os, az implantálható cardioverter defibrillátorral élők aránya 25,8% volt. A Magyar Szívelégtelenség Regiszterbe eddig bevont betegek gyógyszeres és eszközös kezelése megfelel az aktuális irányelvek előírásainak. Ez azonban minden bizonnyal nem azt jelenti, hogy hazánkban a szívelégtelenség-ellátással nincs probléma, hanem azt, hogy a szívelégtelenség kezelése iránt elkötelezett kardiológiai osztályokon az irányelveknek megfelelő szívelégtelenség-gondozással magas színvonalú betegellátás érhető el. Orv. Hetil., 2017, 158(3), 94–100.

Open access