Search Results

You are looking at 1 - 5 of 5 items for

  • Author or Editor: Olivér Rosero x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Rosero, László Harsányi, and Attila Szijártó

Az akut mesenterialis ischaemia azonnali beavatkozást igénylő sürgősségi állapot. A sebészet és intenzív terápia területén az utóbbi években bekövetkezett komoly fejlődés ellenére a kórkép halálozása továbbra is kiemelkedően magas. A klinikai kép sokszínűsége és a nem specifikus laboratóriumi eltérések gyakran késleltetik a diagnózist, ami az ischaemiás károsodás progresszióját és a beteg túlélési esélyeinek csökkenését vonja maga után. Mindezek miatt egyre nagyobb az igény olyan, a mesenterialis ischaemiát korán és megbízhatóan jelző szerológiai markerre, amely képes lerövidíteni a diagnosztikus folyamatot. A szerzők áttekintik a mesenterialis ischaemia korai diagnózisában használt tradicionális, valamint a jelenleg még kísérleti stádiumban lévő új típusú biomarkereket. Orv. Hetil., 2014, 155(41), 1615–1623.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Olivér Rosero, Tibor Kovács, Péter Ónody, László Harsányi, and Attila Szijártó

A gastrointestinalis traktus a táplálék feldolgozásában betöltött emésztő-, illetve felszívófunkcióján túl kiemelkedő jelentőséggel bír a béllumenben lévő patogénekkel szemben, megakadályozva azok keringésbe jutását, és fontos szerepet játszik az immunhomeosztázis fenntartásában. Bakteriális transzlokáció alatt a gyomor-bél rendszer életképes baktériumainak vagy bakteriális termékeinek különböző, extraintestinalis szövetekbe jutása értendő. A kóros jelenséget számos klinikai kórkép kapcsán azonosították. A bakteriális transzlokáció kialakulására prediszponáló, alapvető feltételek közé tartozik a bél mikroflórájának megváltozása, a nyálkahártya-integritás sérülése, valamint a gazdaszervezet immunhiányos állapota. A bakteriális transzlokáció fellépése megnövekedett szövődményekkel és mortalitási rátával párosul, ezért a jövőben fontos mérlegelendő szempontot kell képeznie a kockázati csoportba tartozó betegek terápiás algoritmusának felállítása során. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 304–312.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Ónody, Olivér Rosero, Tibor Kovács, Dávid Garbaisz, Viktor Hegedüs, Gábor Lotz, László Harsányi, and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Olivér Rosero, Péter Ónody, Rita Stangl, Viktor Hegedűs, Gábor Lotz, Anna Blázovics, Péter Kupcsulik, and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós károsodása – mely az arteria mesenterica superior occlusiója vagy keringési redistributio során jelentkezik leggyakrabban – jelentős mortalitású kórkép. Kísérletünk során a posztkondicionálás felmerülő protektív hatását vizsgáltuk patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszer: Hím Wistar-patkányokon az arteria mesenterica superior 60 perces kirekesztését végeztük. Az állatokat négy – áloperált, kontroll- és két posztkondicionált csoportra osztottuk. A posztkondicionált csoportokban a kirekesztést követően háromszor 1 perces, illetve 10 másodperces reperfusiós-reocclusiós ciklusok ismétlése után került sor 60 perc reperfusióra. A vékonybél microcirculatióját laser Doppler-flowmeterrel detektáltuk. A reperfusio első órájának végén vér- és szöveti mintavétel történt. Szérum-necroenzim- és IL-6-szinteket, fénymikroszkópos szöveti képet, mesenterialis vénás vérgázértékeket és nyálkahártya-antioxidáns-statust vizsgáltunk. Eredmények: A microcirculatiót jellemző paraméterek mindkét posztkondicionált csoportban szignifikánsan javultak. A gyulladásos válaszjelenségek és a szövetkárosodás mértéke szignifikáns módon csökkent, mely a necroenzimszint-csökkenéssel is korrelált. Megfigyelhető volt továbbá az antioxidáns-statusra gyakorolt kedvező hatás és a pH késleltetett normalizálódása is. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas sebésztechnikai módszer lehet a vékonybél túlélési esélyének javítására arteria mesenterica superior occlusiója során kialakuló ischaemiás-reperfusiós károsodás esetén.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Dávid Garbaisz, Zsolt Turóczi, András Fülöp, Olivér Rosero, Péter Arányi, Péter Ónody, Gábor Lotz, Zoltán Rakonczay, Zsolt Balla, László Harsányi, and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: Az infrarenalis aortaszakaszon végzett érműtétek utáni alsó végtagi ischaemiás-reperfusiós (IR) károsodás lokális és szisztémás szövődmények forrása. A folyamatban a tüdőszövet jelentős mértékben érintett. Célkitűzés: Az alsó végtagi IR károsodás hosszú távú tüdőszövődményeinek csökkentése posztkondicionálással. Anyagok és mód-szerek: Hím Wistar-patkányokon, 180 perces bilateralis alsó végtagi ischaemiát hoztunk létre. Az állatokat Áloperált, IR és Posztkondicionált (PostC, 6×10 sec) csoportokra osztottuk. A reperfusiós időtartamok alapján (24 és 72 óra) további alcsoportokat hoztunk létre. Szövettani vizsgálat, szérum szabadgyök-, IL-6-, szöveti Hsp72-szint, illetve a szöveti nedvességarány (W/D) és myeloperoxidáz (MPO) meghatározása történt. Eredmények: A detektálható tüdőkárosodás a PostC csoportok metszetein kedvezőbb képet mutat. A PostC csoport tüdő MPO aktivitása nem mutatott jelentős különbséget, a W/D arány mindkét időpontban szignifikánsan alacsonyabb volt (68% vs. 65%; 72% vs. 68%; p < 0,05). A PostC csoportokban a szabadgyök-szint (42,9 ± 8,0 vs. 6,4 ± 3,4; 27,3 ± 4,4 vs. 8,3 ± 4,0 RLU%) szignifikánsan alacsonyabb volt; az IL-6- (238,4 ± 31,1 vs. 209,1 ± 18,8; 190,0 ± 8,8 vs. 187,0 ± 14,9 pg/ml) és Hsp72-szint nem mutatott szignifikáns eltérést. Következtetés: A posztkondicionálás csökkentheti az alsó végtagi nagyérműtétek utáni hosszú távú tüdőkárosodást.

Restricted access