Search Results

You are looking at 1 - 10 of 26 items for

  • Author or Editor: Orosz Gábor x
Clear All Modify Search

A jelen kutatásban magyar (98) és francia (131) közgazdászhallgatók felsőoktatási csalással kapcsolatos attitűdjeit és önbevalláson alapuló viselkedését vizsgáltuk. Elsősorban a kulturális különbségekre fókuszáltunk, viszont többek között megvizsgáltuk azt is, hogy a nem, az évfolyam, a tanulmányi átlagok, a várható büntetések nagysága, a sikeres csalás utáni pozitív vagy negatív érzések milyen összefüggésben állnak a csalás elfogadásával, illetve azzal, hogy az adott személy önbevallása alapján csalt-e az elmúlt félévben, vagy sem. A csalás elfogadását 14 olyan helyzet bemutatása segítségével mértük, amelyben a válaszadónak egy képzeletbeli tisztességtelen csoporttárs viselkedésének elfogadhatóságáról kellett döntenie. Az eredmények közül kiemelendő, hogy a magyar közgazdászhallgatók 83%-a legalább egyszer csalt az elmúlt félév során, míg ugyanez a franciáknak csupán 34%-ára igaz (χ 2 = 52,19; p = 0,001). Emellett a magyar hallgatók a franciákhoz képest a kérdőívben szereplő mind a 14 elképzelt szituációban szignifikánsan elfogadhatóbbnak ítélik a csalást (p = 0,01); szignifikánsan kevesebben élnek át negatív érzéseket csalás után (t = – 2,203, p = 0,031); szignifikánsan enyhébb büntetésre (χ 2 = 75,29; p = 0,001) számíthatnak; szerteágazóbb csalási eszköztárral rendelkeznek, mint francia társaik. A több szempontú varianciaanalízissel felállított hierarchikus modell azt mutatja, hogy kizárólag a büntetés nagysága (F = 34,429, p = 0,001) és a nemzetiség (F = 19,839, p = 0,001) van szignifikáns hatással a csalás elfogadására, és a nemzetiség a legerősebb hatású magyarázó változó.

Restricted access

Summary

A jelen vizsgálat magyar és francia közgazdász és bölcsész egyetemisták versengéssel kapcsolatos szociális reprezentációinak feltárását és összehasonlítását tűzte ki céljául. A magyar mintába 196-an (107 közgazdász- és 89 bölcsészhallgató) tartoztak, a francia minta 194 (104 közgazdŕ_

Restricted access

Kérdőíves vizsgálatunk célja az volt, hogy magyar középiskolások (N = 236; F = 96, L = 140) körében feltárjuk az egyéni, szituatív, interperszonális és kulturális értékekkel kapcsolatos tényezők hatását az önbevalláson alapuló egyéni és kollaboratív iskolai csalásra. Mindemellett a felmért változók segítségével feltérképeztük azokat a tényezőket is, amelyek hatással vannak a tanulmányi átlagra. A használt kérdőívek validitásának tesztelése után az egyéni csalás kapcsán három változó közvetlen hatását különítettük el: a) a csalással szembeni attitűdökét, b) a csalás elkövetésével együttjáró lelkiismeret-furdalásét és c) a tanulmányi átlagét. A kollaboratív csalás esetén kapott modellben öt tényező közvetlen hatása jelent meg: a) a csalással szembeni attitűdöké, b) a tanulmányi átlagé, c) a tudás megszerzésére irányuló intrinzik motívációé, d) a külső regulációs extrinzik motivációé és e) az észlelt csoportkohézióé. Mindkét esetben meghatároztunk közvetett tényezőket is, melyek a fent bemutatott közvetlen változókon keresztül hatnak a csalásra. A feltárt modellek lehetőséget adnak arra, hogy a magyar kulturális és oktatási közegben le tudjuk írni a szakirodalomban korábban feltárt individuális és szituatív tényezők hatásmechanizmusát.

Restricted access

Absztrakt

A jelen tanulmány célja a Gibbons és Buunk (1999) által kifejlesztett Iowa-Hollandia összehasonlítási orientáció skála (Iowa-Netherlands Comparison Orientation Measure) magyar nyelvre adaptálása, megbízhatósági vizsgálata és tesztstruktúra elemzése. A vizsgálatban 522 fő (394 nő, 128 férfi, átlagéletkor: 27,71, SD = 10,28) vett részt. Az eredeti skálához hasonlóan a magyar Társas Összehasonlítási Orientáció Skálát (TÖS) is négy faktor alkotja, amelyek a képesség (K), a vélemény (V), a lefelé hasonlítási (LH) és a felfelé hasonlítási (FH) dimenziókat mérik. Mindemellett a skála megfelel a módszertani követelményeknek mind a feltáró faktorelemzés, mind a megerősítő faktorelemzés tekintetében (RMSEA = 0,05; CFI = 0,96; TLI = 0,95; GFI = 0,96; Cronbach-alfa = 0,82). A belső konzisztencia a képesség és vélemény esetében viszonylag alacsony, azonban ez magyarázható a tételek alacsony számával, a többi alskála értékei megfelelnek a követelményeknek (αK = 0,66, αV = 0,69, αLH = 0,74, αFH = 0,79, αTÖS = 0,82). A magyar skála elsősorban a fiatal felnőtt mintán alkalmazható további szociálpszichológiai, egészségpszichológiai és klinikai pszichológiai kutatásokban.

Restricted access
Restricted access

A vizsgálat az arcon viselt testmódosítások munkahelyi megítélésére irányult. Arra kerestük a választ, hogy milyen tényezők hatnak egy, az arcán testmódosítást viselő fiktív munkatárs megítélésére. Amintában 403 fő, 206 férfi (kor M = 23,33; SD = 3,08) és 197 nő (kor M = 24,00; SD = 4,57) szerepelt. A vizsgálat során használt eszközök az Önbecsapás és Benyomáskeltés, a Big Five kérdőív udvariasság és nyitottság aldimenziójának tételei, továbbá egy képzelt munkahelyi szituáció voltak. Az eredmények szerint az arcán testmódosított munkatársat kevésbé találják alkalmasnak olyan értékesítői munkára, amely megköveteli az ügyféllel való személyes kapcsolattartást. Azok a személyek, akik piercinget látható helyen viselnek, továbbá magasabb pontszámot értek el a benyomáskeltés, nyitottság és udvariasság skálákon, jobban elfogadják az arcát testmódosításokkal díszítő személyt munkatársnak, mint az alacsonyabb pontszámot elérők és a piercinggel nem — vagy kevésbé látható helyen — rendelkezők. A jutalék elosztásának formája nem volt hatással a megítélésre. Annak ellenére, hogy a tetoválások és piercingek reneszánszukat élik, mégis elmondható, hogy az arc testmódosítása kevésbé illik a professzionális vállalati szférába abban az esetben, amikor az ügyféllel történő kapcsolattartás személyes interakciót követel meg.

Restricted access

Seeing the forest through different trees: A social psychological perspective of work addiction

Commentary on: Ten myths about work addiction (Griffiths et al., 2018)

Journal of Behavioral Addictions
Authors: István Tóth-Király, Beáta Bőthe and Gábor Orosz

We live in exciting times for the scientific study of work addiction, given its increased relevance and the diverse perspectives one might take to approach this phenomenon. Simultaneously, this field does not appear to be unified as a result of several misleading myths, which are addressed by the debate paper of Griffiths et al. (2018). In response, we would like to complement this study by proposing that the construct of interest should be more precisely identified in the context of related constructs and that an integrative framework should be applied, which is able to take into account not just the micro-level characteristics (i.e., individual differences), but meso- (i.e., environmental factors) and macro-level (i.e., societal factors) ones as well.

Open access

Vizsgálatunk célja az volt, hogy dolgozó felnőtteken (N = 544, F = 227, N = 317) teszteljük az általunk összeállított munka-család egyensúly kérdőívet. Ennek mért dimenziói a munkából származó család-konfliktus, a családból származó munka-konfliktus, az élettel és munkával való elégedettség, valamint a családba és munkába bevonódás voltak. A kérdőív egészének és egyes aldimenzióinak érvényességét feltérképező és ellenőrző faktoranalízissel vizsgáltuk, valamint a faktorok belső konzisztenciáját is elemeztük. Strukturális egyenlet modellezés segítségével (SEM) megvizsgáltuk továbbá a dimenziók egymással való kapcsolati hálóját egy olyan modellben, amelyben a fenti tényezők mellett szerepeltek a munkahelyi klíma (szakmailag támogató és feszült), a munkával kapcsolatos követelmények (munkaórák és túlórák mennyisége), valamint demográfiai adatok (családi állapot és gyermekek száma) hatásai is. Azonfelül, hogy erősen összekapcsolódó rendszerről kaptunk így információkat, elkülönítettük a munkából származó család- és családból származó munka-konfliktus egyedi hátterét is. A feltárt modell kapcsán egyrészt megjelentek a szakirodalom által elvárt hatások és kapcsolatok, másrészt új kapcsolati mintázatokat is sikerült feltárni.

Restricted access

Absztrakt

A kisiskoláskori versengéssel kapcsolatos kutatási eredmények alapján a 8–9 éves gyerekek számos aspektusból összehasonlítják teljesítményüket társaik teljesítményével (Ruble és Frey, 1991). Ugyancsak ezen eredmények alapján elmondható, hogy a kisiskolás gyerekek pozitívan viszonyulnak a versengéshez (Sándor és mtsai, 2005), valamint szívesen és sokat versengenek, és különösen érzékenyek a versengő játékokban elért győzelemre és vesztésre (Underwood és mtsai, 1999).

Vagyis a szakirodalom és saját vizsgálataink alapján a versengés a kisiskoláskorban lényegében életkori sajátosságnak tekinthető, és hozzátartozik az ilyen életkorú gyerekek iskolai és iskolán kívüli életéhez. Ugyanakkor nincs a szakirodalomban olyan vizsgálat, amely azt kívánta volna feltárni, hogy a versengést gyakran megélő 8–9 évesek milyen fogalmat alakítanak ki erről a jelenségről, milyen szociális reprezentációval rendelkeznek a versengéshez hozzátartozó győzelemről és vesztésről, és milyen érzelmi és viselkedéses reakciók azok, amelyeket a jelenséghez tartozónak ismernek fel. A jelen vizsgálat ezt a hiányt kívánta pótolni.

A vizsgálatban összesen 67 gyermek vett részt: 33 fiú és 34 lány, két budapesti általános iskola második osztályos tanulói. A vizsgálatnak ebben a fázisában a gyerekeknek az volt a feladatuk, hogy a vizsgált versengéssel, győzelemmel, illetve vesztéssel kapcsolatban mondjanak minél több olyan szót, amelyek a vizsgált fogalmakkal kapcsolatosak.

A gyerekek által a három fogalommal kapcsolatban adott asszociációk elemzése a szociális reprezentációk elméleti keretein belül mind a Verges-féle (Verges, 1994), mind az AGA (Asszociatív Csoport Analízis) technikával (Szalay és Brent, 1967) megtörtént.

A két elvégzett vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a Verges-féle asszociációs módszerrel kapott eredmények összhangban vannak az AGA-módszerrel kapott eredményekkel. Az asszociációs vizsgálatok alapján csakúgy, mint a korábbi rajzos vizsgálataink alapján (Fülöp és Sándor, 2008) a 8–9 éves gyerekek a versengés fogalmát elsősorban mint versenyt, ezen belül is leginkább mint sportversenyt értelmezik, vagyis a versengésnek a világos szabályok szerint zajló, szervezett, strukturált formáját ismerik a legjobban. A fogalmat kevésbé kötik a legfőbb életterületeikhez, a családhoz és az iskolához.

A győzelem és a vesztés érzelmileg erősen telített fogalmak, a győzelem egyértelműen pozitív a vesztés pedig negatív érzelmeket idéz. Különösen igaz ez a lányokra, akiknek a reprezentációjában mind a győzelemmel, mind a vesztéssel kapcsolatban több érzelem fejeződik ki.

A fiúkra jellemzőbb, hogy a versengés kapcsán több olyan fogalmat idéznek (autóverseny, foci, boksz stb.), amelyek megfelelnek a hagyományos férfi nemi sztereotípiáknak és jellemzőbben kapcsolnak a három fogalomhoz csapatsportot, mint a lányok.

Restricted access
Pszichológia
Authors: Gábor Orosz, Miriam Ivett Jánvári and János Salamon

Absztrakt

Az iskolai csalás szakirodalma a versengést egy olyan jelenségként tárgyalja, amely egyértelműen pozitív kapcsolatban áll a diákok tisztességtelen viselkedésével. A korábbi felfogással (Anderman és Murdock, 2007) részben szembehelyezkedve kérdőíves kutatásunk célja az volt, hogy differenciálni lehessen a versengésnek az iskolai csalásban játszott szerepét. Ennek érdekében külön megvizsgáltuk az önfejlesztő- és hiperversengéssel kapcsolatos attitűdök (Ryckman és mtsai, 1990, 1996) önbevalláson alapuló iskolai csalás gyakoriságára kifejtett hatását. Az egyetemista és főiskolás (N = 230, F = 84; kor (M) = 21,5 év, SD = 2,44) mintán kapott eredmények azt mutatják, hogy az önfejlesztő versengés dimenziója nem áll összefüggésben a csalással, viszont a hiperversengés skálán elért pontszám gyenge pozitív összefüggést mutat az iskolai csalás gyakoriságával. Azonban tekintetbe véve egyéb változókat, mint például a csalás iránti attitűdök, a hiperversengésnek kis hatása van az iskolai tisztességtelen viselkedés gyakoriságára. Az eredmények alapján az iskolai csalás vizsgálata során érdemes a versengéssel kapcsolatos egyéni tényezőket differenciálni, és szemben a korábbi eredményekkel – legalábbis a magyar felsőoktatás kontextusában – nem érdemes ezeknek a faktoroknak a szerepét felnagyítani.

Restricted access