Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Orsolya Benedek x
  • All content x
Clear All Modify Search

Horizontal gene transfer (HGT) plays a key role in the evolution of bacterial pathogens. The exchange of genetic material supplies prokaryotes with several fitness traits enhancing their adaptive response to environmental changes. Pathogenicity islands (PAIs) represent an important and in most cases already immobilized subset of the different vehicles for HGT. Encoding several virulence factors PAIs represent a major contribution to bacterial pathogenicity. Nonetheless, the transfer mechanisms of PAIs still remain elusive. We summarise the currently available data regarding the major ways of genetic mobilisation with a focus on the transfer of the Yersinia High-Pathogenicity Island (HPI).

Restricted access

Background

Chemiluminescent or enzyme-linked fluorescent immunoassays are commonly used to diagnose Clostridium difficile-associated diarrhea.

Methods

The LIAISON analyzer (DiaSorin, Italy) was compared to miniVIDAS (bioMérieux, France) and, furthermore, to culture of toxigenic strains. In total, 249 native stool samples were analyzed. Sensitivities, specificities, and positive and negative predictive values were investigated. Furthermore, performance under routine conditions was assessed.

Results

The glutamate dehydrogenase chemiluminescent immunoassay (GDH-CLIA) assay revealed a high sensitivity and negative predictive value. The toxins A&B assays exhibited approximately the same low sensitivity and high specificity. Technical drawbacks experienced with the LIAISON analyzer in 48% of the analyses considerably delayed the time to the first diagnostic report and interfered with laboratory routine workflow.

Conclusion

The analytical performance of the investigated platforms should be reflected in the context of implementation into the laboratory workflow.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Marius Florin Coros, Rares Georgescu, Zalán Benedek, Sorin Sorlea, Ghenadie Pascarenco, Cornelia Mesaros, and Orsolya Hankó-Bauer

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Tanulmányunk célja volt felmérni a kézi és gépi bélvarratok nyomásrezisztenciáját sertésbélmodellen. Módszer: Különböző típusú kézi és gépi anastomosisokat készítettünk el, az intraluminalis nyomást pedig differenciált nyomású manométerrel mértük. Eredmények: Tapasztalataink szerint nincs szignifikáns különbség a nyomással szembeni ellenállást tekintve, ami a vég a véghez varratokat illeti (p = 0,49). A csonkzáró varratok közül legellenállóbbnak bizonyult a különálló varratsorral történő, két dohányzacskóvarrattal buktatott varrattehnika (p = 0,004). Nem találtunk szignifikáns eltérést a különböző oldal az oldalhoz varratok rezisztenciáját illetően (p = 0,06). Következtetés: Kísérletünk során arra következtettünk, hogy a legellenállóbb varrattípus a kézi csonkzáró varrat, a többi kézi és gépi varrat között nincs jelentős eltérés, ami a nyomással szembeni rezisztenciát illeti. Orv Hetil. 2017; 158(42): 1674–1680.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Orsolya Huszár, József Baracs, Mariann Tóth, László Damjanovich, Róbert Kotán, György Lázár, Eszter Mán, Gellért Baradnai, Attila Oláh, Zoltán Benedek-Tóth, Sándor Bogdán-Rajcs, Péter Zemanek, Tibor Oláh, Krisztián Somodi, Mihály Svébis, Tamás Molnár, and Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access