Search Results

You are looking at 1 - 10 of 10 items for

  • Author or Editor: Orsolya Horváth x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A hospice-palliatív ellátás hatékony integrálása a hazai onkológiai és családorvosi gyakorlatba

Effective integration of hospice palliative care into national oncology and general practice

Orvosi Hetilap
Authors:
Orsolya Horváth
,
Katalin Rácz
,
Nikoletta Jakus
,
Adrienne Kegye
, and
Katalin Hegedűs

Bevezetés: Magyarországon a hospice 1991 óta van jelen, mára az otthonápolás és a fekvőbeteg-ellátás az egész országban elérhető. A Magyar Hospice-Palliatív Egyesület felmérése szerint az ellátott betegek száma évről évre nő, ugyanakkor továbbra is nagyon kevés ideig – 2020-ban csak átlagosan 26,7 napig – részesülnek otthoni hospice-szakellátásban a betegek az ideális 8,5 hónap helyett. Bizonyított tény, hogy a hospice-palliatív ellátások korai bevonása az onkológiai betegek kezelésébe előnnyel jár mind a beteg életminősége, mind a kezelés színvonala, mind a költséghatékonyság szempontjából. Ezért létre kell hoznunk olyan betegellátási utakat, amelyek segítségével a megfelelő betegek a megfelelő időben jutnak a speciális palliatív ellátáshoz. Célkitűzés és módszer: Ebben a közleményben két olyan ellátási formát mutatunk be, amely bizonyította, hogy a palliatív ellátás korai integrációja hatékonyan megvalósítható a mai magyarországi egészségügyi rendszerekben. Eredmények: Az Országos Onkológiai Intézet Palliatív Mobil Team 2019 szeptemberétől konzultációs formában segíti az Intézetben kezelt betegek optimális ellátását. A Szentendrei kistérség háziorvosi praxisközösségében pedig 2, palliatívlicenc-vizsgával rendelkező háziorvos a kollégáknak szervezett képzésekkel, a szemléletformáláson keresztül érte el, hogy a terület betegei hamarabb és szélesebb körű palliatív ellátásban részesüljenek. Következtetés: Jelenlegi anyagi és személyi erőforrásainkat felhasználva, képzéssel és a szemléletformálással jelentősen lehet emelni a hospice-palliatív ellátás színvonalát ma Magyarországon. Orv Hetil. 2022; 163(38): 1520–1527.

Restricted access

Mikor és hogyan integráljuk az onkológiai és a palliatív ellátást?

When and how to integrate oncology and palliative care?

Orvosi Hetilap
Authors:
Orsolya Horváth
,
Enikő Földesi
, and
Katalin Hegedűs

Összefoglaló. A palliatív ellátások korai bevonása az onkológiai betegek ellátásába előnnyel jár mind a beteg életminősége, mind a kezelés színvonala, mind a költséghatékonyság szempontjából. Szükség van egy olyan modellre, mely alapján a megfelelő időben, a megfelelő beteg a megfelelő minőségű palliatív ellátásban részesül. Ebben a közleményben a palliatív ellátás korai integrációjának előnyei, szintjei és a speciális palliatív ellátás fogalmának ismertetése után a leginkább elterjedt beutalási modellek előnyeit és hátrányait mutatjuk be a nemzetközi szakirodalom alapján. A speciális palliatív ellátást igénylő betegek kiszűrésére szolgáló, prognózisalapú modellek hátránya, hogy nincs elég kapacitás az ilyen módon beutalt nagyszámú beteg ellátására, ezért széles körben nem terjedtek el. A tüneteken alapuló modellek sokszor bonyolultak és a mindennapi klinikai gyakorlatban nem használatosak. Az új kutatások alapján egyszerű, gyakorlatias kérdéssorokat alkalmaznak, melyekkel könnyen kiemelhetők, akik profitálnak a speciális palliatív intervencióból. Ezek közül a Yale egyetemi és a PALLIA -10 modellt ismertetjük részletesen. Amennyiben az aktív onkológiai ellátást végzők a megfelelő palliatív beutalási kritériumokat ismerik és alkalmazzák, a betegek időben jutnak a megfelelő komplex kezeléshez anélkül, hogy a palliatív ellátórendszer túlterhelődne. Orv Hetil. 2021; 162(44): 1769–1775.

Summary. Early integration of palliative care into the trajectory of cancer care brings advantages into the patients’ quality of life, the level of care and cost-efficiency, too. On the basis of a predefined model, the right patient may receive the right level of palliative care at the right time. Having defined the advantages, the levels of early integration of palliative care and the concept of special palliative care, we also aim to describe the advantages and disadvantages of the most common referral models on the basis of international literature in this article. The drawback of prognosis-based models to identify patients needing special palliative care is the lack of capacity to provide care for the large number of patients so recognised; therefore they have not become widespread. Needs-based models tend to be complicated and thus rarely applied in everyday clinical practice. On the basis of new researches, simple, pragmatic questionnaires are utilised through which the patients who could benefit from special palliative care interventions are easy to identify. Here we give a detailed report of the Yale University and PALLIA-10 models. On condition that appropriate palliative referral criteria are known and applied by active oncology care providers, patients may receive adequate complex care without the palliative care system being overloaded. Orv Hetil. 2021; 162(44): 1769–1775.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Orsolya Horváth
,
Zoltán Prohászka
,
Krisztián Kállay
,
Csaba Kassa
,
Anita Stréhn
,
Katalin Csordás
,
János Sinkó
, and
Gergely Kriván

Absztrakt:

Az őssejt-transzplantációhoz társult thromboticus microangiopathia egy multifaktoriális szövődmény transzplantáció után. Incidenciája a különböző diagnosztikus kritériumrendszerek miatt nagyon eltérő az irodalomban. A thromboticus microangiopathia aktivitását jelző klinikai paraméterek, így a laktátdehidrogenáz-emelkedés, a hematológiai paraméterek és a vesefunkció változásai az őssejt-transzplantáció után nem specifikusak. A patomechanizmusában a klasszikus és az alternatív út diszregulációjának egyaránt szerepe lehet, azonban a komplex patomechanizmus pontosan még nem ismert. A jövőben a komplement paraméterek, köztük a terminális komplement út aktivációs komplex monitorozása segítheti a klinikusokat a gyors és pontos diagnózisban, a kezelésre szoruló betegek optimális kiválasztásában, a terápia várható hatékonyságának előrejelzésében és eredményességének monitorizálásában. A közlemény a thromboticus microangiopathia diagnosztikus kritériumrendszereinek és a terápiás lehetőségeinek változásait, valamint a hazai gyermek betegekben szerzett tapasztalatokat mutatja be. Orv Hetil. 2017; 158(27): 1043–1050.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Csilla Oláh
,
Melinda Váradi
,
Orsolya Horváth
,
Péter Nyirády
, and
Tibor Szarvas

Összefoglaló. Az immunrendszer nem megfelelő működése meghatározó szerepet játszik a daganatok kialakulásában, progressziójában és az egyes terápiák hatékonyságában is. A bélrendszer baktériumai a szervezet immunitásán keresztül képesek befolyásolni a szervezet gyógyszeres terápiákra adott válaszreakcióját, kiváltképpen az immunellenőrzőpont-gátló kezelések hatását. Az újgenerációs nukleinsav-szekvenálási technológiák felhasználásával részletes képet kaphatunk a szervezetben jelen lévő baktériumok minőségi és mennyiségi viszonyairól. A közelmúltban összefüggést igazoltak a vastagbéldaganat, a melanoma, a vesesejtes carcinoma és a nem kissejtes tüdőrák esetén alkalmazott immunellenőrzőpont-gátló terápiák hatékonysága és a bél mikrobiom-összetétele között. Számos olyan baktériumot azonosítottak, melynek jelenlétéből, illetve mennyiségéből következtethetünk az egyes kezelésekkel szembeni egyéni érzékenységre. Ezzel összhangban, az antibiotikumkezelés által okozott dysbiosis növelte az immunellenőrzőpont-gátló terápia sikertelenségének kockázatát. Ezen eredmények tükrében a jövőben a mikrobiom-összetétel meghatározása is fontos tényező lehet az immunterápiák hatékonyságának előrejelzésében, illetve egyre inkább bizonyított, hogy a széles spektrumú antibiotikumkezelés a legtöbbször csökkenti a daganatellenes immunterápiák hatékonyságát. Jelenleg folyó klinikai vizsgálatok pedig a mikrobiom-összetétel mesterséges úton történő megváltoztatásának terápiás lehetőségeit tanulmányozzák. Bebizonyosodott, hogy a korábbi állásponttal szemben a vizelet nem steril. DNS-szekvenálás alkalmazásával számos olyan, a vizeletben előforduló baktériumot sikerült azonosítani, melynek jelenléte hozzájárulhat a húgyhólyagrák kialakulásához és progressziójához, illetve a húgyhólyagban lokálisan alkalmazott BCG-terápia hatékonyságához. Jelen munkában a közelmúlt publikációit feldolgozva összefoglaljuk, mely baktériumok jelenléte hozható összefüggésbe a különböző daganatok kialakulásával, progressziójával és terápiarezisztenciájával. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Summary. Dysfunction of the immune system plays a crucial role in the development and progression of cancer as well as the effectiveness of antitumor therapies. Gut microbiota, due to their impact on the immune system, are able to influence response to anticancer drug therapies. Next-generation DNA-sequencing technologies enabled a comprehensive quantitative and qualitative exploration of the gut microbiome. An increasing body of evidence indicates the association between the efficacy of immune checkpoint inhibitor therapies and gut microbiome composition in colorectal cancer, malignant melanoma, renal cell carcinoma, and non-small cell lung cancer. Recently, several bacterial strains and species were shown to be associated with treatment efficacies. In accordance, dysbiosis caused by antibiotic treatment was found to increase the risk of failure to immune checkpoint inhibitor therapies. In the light of these results, examination of microbiome composition may become an important factor for the prediction of immunotherapies. Currently ongoing clinical trials are investigating the potential of therapeutic alteration of microbiome composition. Contrary to the previous view, urine has been shown not to be sterile. By using sensitive DNA-sequencing technologies, several urinary bacteria could be identified which may contribute to the development and progression of bladder cancer and may influence the efficacy of intravesical BCG therapy. In the present work, we summarize recent studies that identified the presence of certain bacteria associated with the development, progression, and therapy resistance of various cancers. Orv Hetil. 2020; 162(15): 579–586.

Open access
Acta Microbiologica et Immunologica Hungarica
Authors:
Krisztina Laub
,
Adrienn Tóthpál
,
Eszter Kovács
,
Judit Sahin-Tóth
,
Andrea Horváth
,
Szilvia Kardos
, and
Orsolya Dobay

We collected nasal samples from 1,390 healthy 3–7 years old children in Szolnok city, Hungary, in 2012. We detected 476 Staphylococcus aureus isolates from 474 children. In two occasions, two different S. aureus were isolated, based on hemolysis type and pulsed-field gel electrophoresis pattern. S. aureus carriage rate was calculated to be 34.1% similar to others studies. Male gender was found to be a risk factor for carriage by statistical analysis. Altogether, four methicillin-resistant S. aureus (MRSA) strains were detected by mecA polymerase chain reaction, which means 0.8% community-acquired MRSA prevalence among the S. aureus isolates. All MRSA strains harbored the SCCmec type IV cassette (typical for CA-MRSA) and belonged to ST45 by multilocus sequence typing. During antibiotic susceptibility testing, we measured the following resistance rates: 0.0% for mupirocin, 0.2% for ciprofloxacin, 0.6% for gentamicin and oxacillin, 3.4% for tetracycline, 9.5% for clindamycin, 10.3% for erythromycin, and 91.4% for penicillin, which are generally lower compared with Hungarian clinical isolates.

Restricted access

Absztrakt

A szerzők ismertetik a 2004-ben a Pécsi Tudományegyetem Sebészeti Klinikáján lágyéksérv miatt operált összes beteg hosszú távú utánkövetési eredményeit. Az értékelés során a feszülésmentes és a feszülés mellett végzett, nyitott herniotomiákat vetjük össze a betegek kérdőívre adott válasza alapján. Eredmények: Eredményeinket 155 beteg adatainak elemzése alapján közöljük. Recidívaarány hálóval (H) 3,4% (4/116), háló nélkül (HN) 12,8% (5/39). Teljesen panaszmentes a betegek 83 (97/116 – H), illetve 89%-a (35/39 – HN). Jelentős krónikus fájdalom 1,7% (2/116 – H), illetve 7,7% (3/39 – HN). Korai aktivitás elérése 34% (39/116 – H), illetve 29% (11/39 – HN). Következtetés: Vizsgálatunk igazolta, hogy Lichtenstein-műtét után alacsonyabb a recidíva, azonban a krónikus fájdalom, illetve az aktivitás visszanyerésének tekintetében vizsgálatunk nem talált lényeges különbséget a feszülésmentes és a feszülés mellett végzett, nyitott herniotomia között.

Restricted access

Az allogén vérképző őssejtátültetés korai szövődményei gyermekkorban

Early complications aft er allogeneic stem cell transplantation in childhood

Hematológia–Transzfuziológia
Authors:
Orsolya Horváth
,
Judit Nyirő
,
Krisztián Kállay
,
Blanka Mező
,
Csaba Kassa
,
Lídia Hau
,
Gabriella Kertész
,
Máté Horváth
,
János Sinkó
,
Zoltán Prohászka
, and
Gergely Kriván

Abstract:

Introduction: Pediatric allogeneic hematopoietic stem cell transplantation (HSCT) is associated with severe treatment-related complications, including mortality. Therefore, HSCT remains a therapeutic option for patients with life-threatening medical conditions. After the introduction of reduced toxicity conditioning regimen, we aimed to identify the interrelation and the time to development of early transplant-related complications, as graft-versus-host disease (GVHD), viral reactivations and transplantation-associated thrombotic microangiopathy (TA-TMA). At the same time we also aimed to analyze the role of different conditioning therapies in the development of these complications. Patients and methods: Hundred pediatric (age 8.5 ± 4.9 yrs) patients, treated with HSCT for malignant (N = 54) and non-malignant (N = 46) indications, have been enrolled in this prospective study. From the start of conditioning therapy, early transplant-related comlications, as acute GVHD, viral reactivations, and TA-TMA and the occurrence of relapse were monitored. Results: Two third of the patients (67%) developed at least one of the monitored early complications. The most frequent HSCT complication was viral reactivation (50%). Acute GVHD occurred in 26% of patients, on median day 31 (10–174). 27% of the acute GVHD cases (7/26) were graded as severe (Grade III–IV). In the majority of patients, TA-TMA remained mild, self-limiting, without any sign of organ damage, and occurred only during ciclosporin immunosuppression. TA-TMA was preceded by acute GVHD in 5 in 20, by viral reactivation in 5 in 20, or by both in 4 in 20 cases. In contrast to the low incidence of early HSCT-related complications, relapse rate (22/54; 41%) was high. Overall survival after a median 3.8 (1.3–6.5) year follow-up time was 74%. Overall survival was excellent (43/46; 93.5%) in non-malignant patients. On the contrary, in patients with malignant diseases, mortality rate (17/54, 31.5%) was high due to high relapse rate. Conclusions: Since the introduction of reduced toxicity conditioning regimen, the rate of severe HSCT-related complications is low. TA-TMA occurred typically in a mild form after GVHD and/or viral infection or reactivation. In patients with malignant conditions, mortality was driven by high relapse rate.

Open access
Antik Tanulmányok
Authors:
Tamás Mészáros
,
László Horváth
,
Hermann Harrauer
,
Christian Gastgeber
,
Erika Juhász
,
Orsolya Hegyi
,
Mercédesz Minda
,
Tamás Németh
,
Lajos Berkes
,
Diotima Preseka
,
Katalin Delbó
,
Anna Farkas
,
István Ikvahidi
, and
Nóra Zergi
Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Orsolya Huszár
,
József Baracs
,
Mariann Tóth
,
László Damjanovich
,
Róbert Kotán
,
György Lázár
,
Eszter Mán
,
Gellért Baradnai
,
Attila Oláh
,
Zoltán Benedek-Tóth
,
Sándor Bogdán-Rajcs
,
Péter Zemanek
,
Tibor Oláh
,
Krisztián Somodi
,
Mihály Svébis
,
Tamás Molnár
, and
Örs Péter Horváth

Absztrakt

Bevezetés: A sebészeti sebgyógyulási zavar (Surgical Site Infection, SSI) a harmadik leggyakoribb nosocomialis fertőzés, az összes infekciót tekintve megközelíti a 14–16%-ot. A jelentős költségvonzattal is járó magas infekciós ráta javítása, valamint a triclosannal bevont varrófonalakról szóló pozitív nemzetközi tanulmányok arra ösztönöztek, hogy randomizált vizsgálat keretében győződjünk meg a triclosan hatásosságáról – a magas infekciós rátájú – colorectalis műtétek kapcsán. Módszer: Hét sebészeti osztály bevonásával indítottuk prospektív, randomizált, multicentrikus vizs-gálatunkat, mely során triclosannal bevont (PDS plus®), valamint azonos anyagból készült, nem bevont varróanyag (PDS II®) hasfali varratként való összehasonlítását végeztük a sebfertőzés gyakoriságát illetően elektív colorectalis műtéteket követően. A vizsgálat alapvető célja a posztoperatív sebinfekció jelenlétének, az azt kiváltó kórokozók törzseinek, valamint az SSI okozta többletköltségeknek a meghatározása volt. Eredmények: 485 beteget randomizáltunk, ebből 47 (12,5%) esetben fordult elő SSI, 23 (12,23%) beteg a triclosanos csoportból (n = 188), 24 (12,18%) beteg pedig a nem bevont csoportból (n = 197) került ki (p = 0,982). 13 (27,66%) betegnél alakult ki késői sebgyógyulási zavar, ebből 4 (8,51%) esetben a triclosanos fonalat és 9 (19,15%) esetben a nem bevont fonalat (p = 0,041) alkalmaztuk. Nem találtunk különbséget a colon- és a rectumműtéteket követő SSI aránya között. Következtetések: A triclosan Gram-pozitív baktériumok elleni, korábbi tanulmányokban bizonyított hatását – a kis esetszám miatt – nem tudtuk bizonyítani. Szintén nem tudtunk igazolni a triclosan hatékonyságát a Gram-negatív colonflóra esetében sem. A retrospektív vizs-gálatunkhoz viszonyítva sebinfekciós eredményeink 50%-os javulást mutattak, függetlenül attól, hogy a PDS loop be volt-e vonva triclosannal, vagy sem. Az SSI előfordulásának szempontjából az operatív faktorok lényegesebbnek bizonyultak, mint a beteg rizikófaktorai/kísérőbetegségei. Tanulmányunk igazolta, hogy az SSI megnyújtja a hospitalizációt, és jelentősen növeli a kezelési költségeket.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
István Takács
,
Ilona Benkő
,
Erzsébet Toldy
,
Norbert Wikonkál
,
László Szekeres
,
Edit Bodolay
,
Emese Kiss
,
Zoltán Jambrik
,
Boglárka Szabó
,
Béla Merkely
,
Zsuzsa Valkusz
,
Tibor Kovács
,
András Szabó
,
Orsolya Grigoreff
,
Zsolt Nagy
,
Judit Demeter
,
Henrik Csaba Horváth
,
Nóra Bittner
,
Szabolcs Várbíró
, and
Péter Lakatos

A D-vitamin anyagcseréje egyedülálló az emberi szervezetben. Hatása szerteágazó, szinte minden szervrendszerben érvényesül. Hiánya az egyik legnagyobb egészségügyi probléma a civilizált világban. A probléma megoldása széles körű összefogást sürget. Ezt felismerve, a D-vitamin-hiány következményeivel küzdő legnagyobb magyarországi orvostársaságok közös konszenzust dolgoztak ki a D-vitamin-hiány jelentőségéről, felismerési lehetőségeiről, a prevenció és a kezelés javasolt módjairól. A társaságok szakmai irányelvei mellett ennek a konszenzusnak az eredménye iránymutatást ad a gyakorló orvosoknak a D-vitamin-hiány megelőzéséhez és kezeléséhez. Emellett szeretné ráirányítani a szakmai döntéshozók és a laikus közönség figyelmét a probléma fontosságára.

Open access