Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Orsolya Serfőző x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

Bevezetés: Az emlőbetegségek képalkotó diagnosztikája során felfedezett elváltozások gyakran mikroszkópos vizsgálatot igényelnek. A jelenleg érvényes ajánlások szerint a radiológiai, fizikális, citológiai és hengerbiopsziás eltéréseket öt kategória egyikébe kell osztályozni. A Decker-féle rendszer ezeken felül a klinikai észlelés és a patológiai értékelés egymásnak való megfelelésének és a további teendőknek az osztályozását is magában foglalja. Célkitűzés: Beszámolni a Decker-féle rendszer multidiszciplináris emlőbizottságunkban való alkalmazásának első ötéves eredményeiről. Módszer: Retrospektív elemzés a 2010–2014 között emlőbetegség miatt operált, illetve ugyanezen periódusban az emlőbizottság előtt megjelent betegek dokumentációja alapján. Eredmények: Az 1716, kezelés előtti bizottsági megbeszélésre kerülő eset közül 1531-ben nonoperatív diagnosztika tisztázta a felfedezett eltérések mibenlétét, 157 esetben azonban diagnosztikus kimetszésre volt szükség; 1122 eset (65%) bizonyult malignusnak. A citológia használata ellenére, a malignitás kórismézése 69%-ban hengerbiopsziából származott. A nem sebészi megközelítés 14 esetben sikertelen, téves vagy késedelmes volt. Következtetés: Az emlőelváltozásokat multidiszciplináris környezetben kell értékelni. A Decker-féle rendszer alkalmas a radio- és klinikopatológiai korreláció és az ennek függvényében végzendő további teendők kodifikációjára és elemzésére. Orv Hetil. 2017; 158(28): 1100–1108.

Restricted access
Authors: Róbert Maráz, László Venczel, László Sikorszki, Éva Ambrózay, Orsolya Serfőző, Mária Rajtár and Gábor Cserni

Absztrakt:

Bevezetés: Az őrszemnyirokcsomó-biopszia (SNB) bevezetésével a hónalji blokkdissectiók (ABD) aránya jelentősen csökkent. Az extracapsularis terjedés (ECT) jelenléte az őrszemnyirokcsomókban azonban bizonytalan jelentőségű. Módszer: Retrospektív vizsgálatunkban 635 T1-T2N0M0 klinikai stádiumú emlőrákos beteg adatait elemeztük, akiknél SNB-t végeztünk 2014 és 2018 között. Az esetek 25%-ában (158 beteg) igazolódott őrszemnyirokcsomó- (SN) áttét. Az SN-áttétes betegeinket két csoportra osztottuk aszerint, hogy igazolódott-e az SN-ben ECT, vagy nem. Vizsgálatunk fő célja az volt, hogy elemezzük a masszív (>3) nyirokcsomóáttét arányát az ECT-negatív és -pozitív betegeknél, akiknél ABD történt. Eredmények: Az ECT-negatív csoportba 91/158 beteg (58%), míg az ECT-pozitívba 67/158 beteg (42%) került. Az ECT-negatív betegek 42%-ánál, az ECT-pozitívok 69%-ánál történt ABD. Nem találtunk szignifikáns különbséget a következő változókban: életkor, tumorméret, szövettani típus, grade és lymphovascularis invázió jelenléte, valamint a hormon- és HER2-receptorok arányai között. Amennyiben az SN-ben nem igazolódott ECT, de ABD történt, akkor a pN1-érintettség aránya 82%-os, míg a pN2+pN3 aránya 18%-os volt. Az ECT-pozitív ABD-s csoportban a pN1-érintettség 60%-os volt, míg a pN2+pN3 arány 40%-osnak bizonyult, amely az ECT-negatív csoport kétszerese; ez a különbség szignifikáns (p = 0,038). Következtetések: Az ECT a hónalj masszív nyirokcsomó-érintettség prediktora, ezért ha ECT igazolódik, akkor ez egy olyan tényező, amelyet az ABD-ről való döntésben figyelembe kell venni.

Open access
Authors: Beáta Bodócsi, István Koncz, Zsigmond Hum, Orsolya Serfőző, József Pap-Szekeres and István Szabó

Absztrakt

A mellkasi fájdalom igen gyakori panasz a sürgősségi osztályon megjelent betegek körében. A sürgősségi orvosok fontos feladata kizárni az életet veszélyeztető kórképeket: akut coronariaszindróma, pulmonalis embolisatio, mellkasi aortadissectio. A szerzők 7 órája fennálló tompa mellkasi fájdalom miatt jelentkező beteg kórtörténetét ismertetik. A diagnosztikus algoritmusoknak megfelelően EKG, vérvétel, mellkasröntgen, majd ezek után mellkasi komputertomográfiás angiográfia történt. Az akut coronariaszindróma, pulmonalis embolisatio, valamint a mellkasi aorta dissectiója kizárásra kerültek, azonban a CT-képen mellékleletként hatalmas méretű rekeszsérv ábrázolódott. A betegnél sürgős műtét történt, amely után a beteg panaszmentesen, gyógyultan távozott a kórházból. A szerzők kiemelik, hogy a diagnosztikus algoritmusok a gyakori, potenciálisan halálos betegségek megerősítését vagy kizárását célozzák meg, elsősorban mellkasi panaszok esetén. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a mellkasi fájdalomnak vannak ritkább okai, amelyek a társszakmák bevonását, multidiszciplináris gondolkodásmódot tesznek szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1445–1448.

Restricted access