Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Orsolya Zsigmond x
Clear All Modify Search

Elméleti háttér: A gyermekkori daganatos betegség súlyos, traumatikus élmény a gyermek és szülei számára is. A negatív pszichés tényezők mellett ugyanakkor sok esetben pozitív változások, poszttraumás növekedés (PTN) is megjelenik mind a gyermek, mind a szülő megélésében, ha a gyermek felépül. Cél: Jelen tanulmány célja az volt, hogy feltárjuk a poszttraumás növekedést befolyásoló tényezőket mind a gyógyult fiatal felnőttek, mind a szülők esetében. Módszerek: Retrospektív vizsgálatunkban 53 gyermekkori daganatos betegségen átesett fiatal felnőtt (17 férfi és 36 nő; átlagéletkor: 27,5 év, SD = 5,4 év) és 112 szülő (9 férfi és 103 nő; átlagéletkor: 44,9 év, SD = 6,7 év) vett részt. A demográfiai jellemzők (nem, életkor), a betegségváltozók (diagnózis óta eltelt idő, diagnóziskori életkor, diagnózis kockázata) és a pszichoszociális tényezők (társas támogatás, érzelemszabályozás, pszichológiai jóllét, poszttraumás stressztünetek) kapcsolatát vizsgáltuk a PTN-nel leíró, összehasonlító, korrelációs és lineáris regresszió elemzések segítségével. Eredmények: Az eredmények megerősítették, hogy mind a gyógyult fiatal felnőttek, mind a szülők több mint 90%-a átélt PTN-t legalább minimális szinten a növekedés legalább egy dimenziójában. A gyógyult fiatal felnőttek csoportjában a társas támogatás, a pszichológiai jóllét, a poszttraumás stressztünetek közül pedig az emlékbetörés és a pozitív érzelmekre vonatkozó elfojtás a PTN varianciájának 50%-át magyarázták. A szülők csoportjában a hyperarousal, az énfókuszú rumináció és a pszichológiai jóllét a PTN varianciájának 26,5%-át magyarázták. Következtetések: Az eredmények megerősítik, hogy a PTN magyarázatában különböző változók komplex összefüggésben fejtik ki hatásukat. Vizsgálatunk eredményei rámutatnak arra, hogy a klinikai pszichológiai intervenciók tervezése során a betegséggel járó negatív tünetek egyéni kezelése mellett a család bevonása, a szociális tényezők javítása és a különböző kognitív terápiás eszközök is kiemelt jelentőségűek lehetnek a trauma integrálása szempontjából.

Open access

Áttekintő tanulmányunk a daganatos betegségek szemszögéből veszi sorra a poszttraumás növekedéssel — mint traumát követő kedvező pszichológiai változással — kapcsolatos tényezőket. Ez a traumával való küzdelem során elért fejlődés jelentősen átrendezheti a személy hiedelemrendszerét, prioritásait, kapcsolatait, saját erejével kapcsolatos érzéseit, és új irányokat jelölhet ki a személy életében. Mivel a gyermekkorban és felnőtt korban átélt daganatos betegségeknek eltérő következményei lehetnek, fontosnak tartottuk mindkét csoport vizsgálatát. Az áttekintés a daganatos betegséget traumának tekinti, s a betegséggel kapcsolatos specifikus jellegzetességek mentén mutatja be a poszttraumás növekedés fogalmát, folyamatát és vizsgálati lehetőségeit. Fontos célkitűzésünk, hogy a poszttraumás növekedés folyamatjellegét megragadjuk, előrejelző tényezőinek áttekintésén majd integrálásán keresztül. Bemutatásra kerülnek a poszttraumás növekedést befolyásoló egyénen belüli és szociális faktorok, valamint a traumatikus stresszorral (betegség) kapcsolatos tényezők is. Fontos tehát, hogy a kedvező pszichológiai változásokat és a betegséggel kapcsolatos stressz tüneteket együtt vizsgáljuk. Kitérünk a gyermekkorban diagnosztizált daganatos betegséget átélő felnőttek vizsgálatára is, áttekintve a gyermekkori daganatos megbetegedéssel járó pszichológiai tényezőket mind a gyermek, mind a szülő szempontjából. Tárgyaljuk, hogy a jövőbeni kutatási irányokat tekintve, a tanulmányban áttekintett tényezők integrált vizsgálatára lenne szükség. A tanulmány célja, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy minél többet tudunk azon tényezőkről, amelyek a betegséghez való kedvező pszichológiai alkalmazkodást segítik, annál hatékonyabb pszichológiai intervenciók tervezhetőek.

Restricted access
Authors: Beáta Bodócsi, István Koncz, Zsigmond Hum, Orsolya Serfőző, József Pap-Szekeres and István Szabó

Absztrakt

A mellkasi fájdalom igen gyakori panasz a sürgősségi osztályon megjelent betegek körében. A sürgősségi orvosok fontos feladata kizárni az életet veszélyeztető kórképeket: akut coronariaszindróma, pulmonalis embolisatio, mellkasi aortadissectio. A szerzők 7 órája fennálló tompa mellkasi fájdalom miatt jelentkező beteg kórtörténetét ismertetik. A diagnosztikus algoritmusoknak megfelelően EKG, vérvétel, mellkasröntgen, majd ezek után mellkasi komputertomográfiás angiográfia történt. Az akut coronariaszindróma, pulmonalis embolisatio, valamint a mellkasi aorta dissectiója kizárásra kerültek, azonban a CT-képen mellékleletként hatalmas méretű rekeszsérv ábrázolódott. A betegnél sürgős műtét történt, amely után a beteg panaszmentesen, gyógyultan távozott a kórházból. A szerzők kiemelik, hogy a diagnosztikus algoritmusok a gyakori, potenciálisan halálos betegségek megerősítését vagy kizárását célozzák meg, elsősorban mellkasi panaszok esetén. Nem szabad azonban szem elől téveszteni, hogy a mellkasi fájdalomnak vannak ritkább okai, amelyek a társszakmák bevonását, multidiszciplináris gondolkodásmódot tesznek szükségessé. Orv. Hetil., 2016, 157(36), 1445–1448.

Restricted access