Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Oszkár Hahn x
Clear All Modify Search
Epesebészet
Full access

Munkahelyünkön 2004–2014 között 273 elektív műtét történt benignus májelváltozás miatt. 83 esetben laparoszkópos (LAP) beavatkozásra került sor: cystafenestratio 52, májresectio 31 esetben történt. A LAP resectiókat hasonló demográfiai és klinikai jellemzőkkel bíró betegek nyitott műtéteivel összehasonlítva megállapítható, hogy a műtéti idő a LAP csoportban (113,7 perc) szignifikánsan hosszabb volt, mint a nyitott műtéteknél (89,5 perc), a kórházi ápolási idő viszont rövidebb (5,8 vs 9,1 nap). Posztoperatív szövődmény a LAP csoportban nem volt, nyitott műtétek után két sebgennyedés, egy UH-vezérelt drainezést igénylő epegyülem fordult elő. A nyitott csoportban 4, a LAP csoportban 3 beteg igényelt transzfúziót. Műtéti halálozás nem volt, reoperációra nem került sor. A közleményben részletezett műtéti technika biztonságos resectiót tesz lehetővé a máj nehezen hozzáférhető, 7–8. szegmentuma területén is. Az eredmények alapján a LAP májresectio megfelelő preoperatív vizsgálatok birtokában választható módszer májdaganatok sebészi kezelésére.

Full access

Absztrakt

Esetismertetés: 75 éves, nagyméretű, többgócú colorectalis májmetastasisban szenvedő nőbeteg esetét ismertetjük. Májsebészeti konzíliumát megelőzően többféle protokoll szerint több széria kemoterápiában részesült. A kezelések ellenére a korábban pár centiméteres metastasis mérete 5 hónap alatt mintegy háromszorosára nőtt. Az áttét kiterjesztett jobb oldali hemihepatectomiával technikailag eltávolítható lett volna, azonban a maradék májtömeg (FLR) kevésnek bizonyult. Az FLR indukált hypertrophizálása céljából portalis occlusiós eljárásra volt szükség. Az onkológiai kezelés ellenére tapasztalt rendkívül gyors tumorprogressziós tendencia miatt időnyerés céljából egy Magyarországon eddig nem alkalmazott, kétlépcsős eljárást (ALPPS: PVL + in situ split) választottunk. A gyors ütemű (9 nap) és jelentős (94%) hypertrophia után a májresectio elvégezhetővé vált. A beteg gyógyultan távozott.

Full access

Absztrakt

A máj rendhagyó keringéséért két afferens (arteria hepatica, vena portae) és egy efferens rendszer (venae hepaticae) felelős. Speciális vérellátásának köszönhetően az akut, izolált – szelektíven egy-egy érképletet érintő – vascularis okklúziók eltérő, életet veszélyeztető klinikopatológiai tünetegyütteshez vezethetnek, ezért azonnali felismerésük elengedhetetlen a máj állapota, illetve a beteg túlélésének szempontjából egyaránt. Akut keringészavarok kialakulásával elsősorban májműtétek kapcsán kell számolnunk. Az adekvát terápia mielőbbi megkezdése szempontjából kiemelten fontos a kóros keringési állapotok sajátosságainak pontos ismerete. Jelen tanulmány célja a szelektív posztoperatív keringési anomáliák etiológiájának, illetve tünettanának bemutatása, továbbá javaslat megfogalmazása a diagnosztikai lépések és a lehetséges terápia terén klinikai esetek ismertetése alapján. A szerzők bemutatják a májsebészetben használatos vascularis kirekesztés (Pringle-manőver) okozta ischaemiás-reperfúziós májkárosodást is. Orv. Hetil., 2015, 156(48), 1938–1948.

Open access

Absztrakt:

Bevezetés: A májtumorok reszekálhatóságának egyetlen biológiai feltétele a májreszekció után megmaradó, a májműködést még biztosítani képes elégséges májszövetmennyiség (FLR). A műtét után visszamaradó májszövet tömege még a műtét előtt megnöveszthető vena portae okklúziós eljárásokkal. A legújabb ilyen eljárás az Associating Liver Partition and Portal vein ligation for Staged hepatectomy (ALPPS), mely a legrövidebb idő alatt a legjelentősebb indukált hipertrófiát biztosítja. A műtét morbiditása és mortalitása az eljárás bevezetése idején azonban elfogadhatatlanul magas volt. Célkitűzés: A szövődmények csökkentése a betegszelekció pontosításával és a műtéti technika módosításával. Módszer: Műtéttechnikai módosításként a ’teljes mobilizálás’ technika helyett klinikánkon ún. ’no touch’ technikát dolgoztunk ki. Klinikánk betegadatait nemzetközi regiszterbe kapcsoltuk, melyben gyűjtjük a demográfiai adatok mellett az alapbetegség, a májműtét, illetve a szövettani jellemzőket, vizsgáljuk a morbiditást (Clavien–Dindo) és a mortalitást. A májtérfogat és -funkció mérésére CT-volumetriát, valamint 99mtechnécium-mebrofenin SPECT/CT-t alkalmazunk. Az adatokat multivarianciaanalízissel vizsgáltuk. Eredmények: A Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának I. Sebészeti Klinikáján 2012 és 2018 között 20 ALPPS-műtétet végeztünk. A relatív térfogatnövekmény, illetve a reszekabilitás 96% vs. 86%, illetve 95% vs. 98% volt klinikánk és a regiszter 320 betegét vizsgálva. ’No touch’ technika alkalmazásakor a Clavien–Dindo III–IV. morbiditás és a mortalitás (22%–0%) szignifikánsan alacsonyabb volt, mint ’complete mobilization’ technika esetén (63%–36%; p<0,05). A regiszter betegadatainak multivarianciaanalízise alapján mortalitást fokozó független tényező volt a 60 év feletti kor, a máj macrosteatosisa, a nem colorectalis májtumor, a 300 percnél hosszabb műtét, a több, mint 2 egység vörösvértest-transzfúzió, illetve az elégtelen FLR-funkció a stage 2 előtt (p<0,05). Következtetés: Az ALPPS-műtét morbiditása és mortalitása helyes betegkiválasztással és ’no touch’ műtéttechnikával csökkenthető. Orv Hetil. 2019; 160(32): 1260–1269.

Open access