Search Results

Absztrakt

Korábbi kutatásokban kimutatták, hogy bizonyos típusú narratív perspektívák (NP) használata a szelf intenzívebb affektív bevonódásával jár. Kutatásunkban a terapeuta és páciens verbális érzelemkifejezését vizsgáltuk a terápiás ülésen, konkrétan a narratív perspektívahasználatban megmutatkozó affektív szelf-bevonódást. Hipotézisünk szerint a páciens és a terapeuta affektív involváltsága a terápiás diskurzusban megvalósuló szerepek és funkciók által meghatározott módon tér el egymástól. Az affektív bevonódás mértékét a narratív perspektíva változók alapján a következő módon mértük: magasabb affektustelítettséget tulajdonítottunk, amennyiben az elbeszélő része az általa elbeszélt történetnek egyes szám első személyű megfogalmazást és jelen időt használ, az elbeszélő belső élményeire fokalizál, konkrét epizódikus emlékeket elevenít fel, és részletgazdag leírást ad az eseményekről. A kvantitatív elemzés egy pszichoanalitikus terápia kezdeti szakaszában (a második hónapban) magnóra vett ülés átírt szövegét használja fel. Hipotézisünknek megfelelően azt találtuk, hogy a terapeuta és a páciens a pszichoterápiás diskurzus szabályainak megfelelően, eltérő módon alkalmazta az affektustelítettebb és kevésbé affektustelített narratív perspektívák használatát. A páciens használatára a szubjektivitás intenzívebb kifejezése volt jellemző a terapeutához képest, ami magasabb szelf-bevonódást mutat. A terapeuta NP használatára pedig az érzelem-telítettebb perspektívák stratégikus használata volt jellemző, s ennek segítségével szabályozni tudta a diskurzust.

Világszerte jelentős figyelmet fordítottak a dohányzás biológiai (biológiai nem, életkor) és szociális (iskolai végzettség, foglalkoztatottság, lakóhely) jellemzőiben megmutatkozó egyenlőtlenségek vizsgálatára. Magyarországon ugyanakkor kevés elemzés történt ebben a témában. A dohányzással összefüggő morbiditási és mortalitási adatok hazai emelkedése ellenére a magyar lakosság egészségészlelése indokolatlanul optimista. Jelen tanulmányban a dohányzás biológiai és szociális prediktorjellemzőit a napi dohányzás prevalenciájával való összefüggésében, az általános egészség percepcióját pedig abban az összefüggésben vizsgáltuk, hogy a vizsgálati személyek milyennek tartották az egészségi állapotukat, és a vizsgálat időpontjában dohányoztak-e, valamint hány éves korukban kezdtek el dohányozni. A vizsgálati időszak 1990–2008 volt. A vizsgálat empirikus adatai 15, dohányzásra irányuló reprezentatív kutatás egyéni szintű adatbázisából származtak. A minta nagysága 30 352 személyt ölelt fel. GLIMMIX, GLM és logisztikus regressziós elemzést alkalmaztunk metaanalízis keretében. Az eredmények szerint a dohányzás prevalenciája a vizsgálati időszakban emelkedést mutatott. A nőknél lényegesen nagyobb volt a napi dohányzás prevalenciájának emelkedése, mint a férfiaknál. Az alacsony iskolai végzettség, a munkanélküliség és az egy lakásban élők magas száma megnövelte a napi dohányzás, a dohányzás ténye és korai kezdete pedig megnövelte a megkérdezettek saját egészségükről vallott rossz véleményének a valószínűségét. Az eredményekben megmutatkozó dohányzási tendenciák felhívják a figyelmet az eddigi hazai dohányzáspolitikák és prevenciós gyakorlat elégtelenségére, és azonnali szakmai, politikai intervenciót sürgetnek átfogó nemzeti stratégia keretében.

Bevezetés: A terhesség alatti dohányzás gyakran fordul elő, veszélyeztetve az anya és a születendő utód egészségét. A terhesség alatti dohányzás kockázati tényezője az alacsony szocioökonómiai státus. Célkitűzés: A szerzők célul tűzték ki a dohányzás és az alacsony szocioökonómiai státus egyik fontos mutatója, a rossz anyagi helyzet közötti összefüggés vizsgálatát serdülő- és felnőttkori terhességben. Módszer: Az amerikai NSDUH adatbázis adatait elemezték. Ez az adatbázis statisztikai elemzést lehetővé tevő, személyekre lebontott adatokat tartalmaz. Eredmények: Serdülőkorú terheseknél a dohányzás gyakorisága nagyobb, míg felnőttkorúaknál kisebb a nem terhesekhez viszonyítva. Az anyagi helyzet és dohányzás kapcsolata korfüggést mutat. Felnőtteknél a szakirodalomban leírt fordított összefüggés igaz (jobb anyagi helyzet, kevesebb dohányzás), míg serdülőkorban a jobb anyagi helyzet terheseknél a dohányzás kockázatát növeli. Következtetések: Az eredmények a szocioökonómiai státus és a deviáns, illetve antiszociális viselkedés közötti inverz U alakú összefüggés kontextusában értelmezendők. A magasabb szocioökonómiai státus együtt járhat a serdülőkort jellemző kockázati viselkedéssel, ezáltal növelve mind a dohányzás és szerhasználat, mind a korai terhesség kockázatát. Orv Hetil., 2013, 154, 376–381.

A pszichiátriai betegségekkel összefüggő jelentős halálozásért nagy részben a szomatikus betegségekkel való komorbiditás esetén bekövetkező korai halálozás, továbbá részben az öngyilkosság és a balesetek a felelősek. Irodalmi összefoglalónkban bemutatjuk, hogy az autizmusspektrum-zavarral és a szkizofréniával diagnosztizált személyek halálozási kockázata több mint 2-szeres a kontrollcsoportokhoz képest. A szkizofrénia diagnózisát illetően hazai adatok is rendelkezésre állnak, amelyek az emelkedett halálozási kockázat tekintetében megegyeznek a nemzetközi adatokkal. Magyarországon kb. 2,4-szeres a szkizofrénia diagnózisával élő személyek halálozási rizikója a korban, nemben és irányítószám szerint illesztett kontrollcsoporthoz képest. Különösen emelkedett a halálozás kockázata szkizofréniában a fiatalok között (7–10-szeres), és kiemeljük, hogy bár a férfiak halálozási rizikója nagyobb, mint a nőké, a szkizofréniával diagnosztizált nők halálozási kockázata a női kontrollcsoporthoz képest (relatív kockázat) nagyobb, mint a férfiaké. Figyelembe véve a pszichiátriai betegségek magas prevalenciáját, a szomatikus betegségek esetében regisztrált hazai halálozási mutatók javításának fontos feltétele a szomatikus betegségek ellátása során a komorbid pszichiátriai betegségek korai diagnózisa és kezelése. Az itt ismertetett adatok segíthetik a halálozás csökkentéséhez szükséges reformokat az orvosképzésben és a szakképzésben, valamint az egészségügyi ellátás szervezésében. Orv Hetil. 2023; 164(33): 1287–1293.

Absztrakt

Bevezetés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség korábbi vizsgálatok eredményei alapján összefüggésben áll a serdülőkori dohányzással és alkoholfogyasztással, azok kockázati tényezőjének tekinthető. Mivel a felnőttkorban kialakuló szenvedélybetegségek erős prediktora a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség, valamint a serdülőkori dohányzás és alkoholfogyasztás is, a később kialakuló addiktív problémák megelőzése szempontjából fontos a serdülőkori összefüggések vizsgálata. Célkitűzés: A figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek és az együttesen előforduló dohányzás és alkoholhasználat összefüggéseinek feltárása 9. osztályos serdülők körében. Módszer: A budapesti állami fenntartású középiskolák 9. osztályába járó fiatalok körében 944 elemű reprezentatív mintán általánosított lineáris kevert modellelemzéseket és logisztikusregresszió-elemzéseket végeztek. Eredmények: A jelenlegi dohányzás prevalenciája 29,6%, a jelenlegi alkoholfogyasztásé 41,4%, míg a két szer együttes használatáé 21,7% volt. Az alkoholfogyasztás és a dohányzás szignifikáns pozitív összefüggést mutatott a Figyelemhiányos-Hiperaktivitás Zavar Skála pontszámaival, valamint a Figyelemzavar és a Hiperaktivitás/Impulzivitás Alskála pontszámaival. Következtetések: Az eredmények felhívják a figyelmet a figyelemhiányos hiperaktivitás-betegség tüneteinek szerepére az alkoholfogyasztás és dohányzás kialakulása szempontjából veszélyeztetett serdülők körében. Orv. Hetil., 2015, 156(43), 1750–1757.

Bevezetés: Az igazságügyi pszichiáter szakértők számának csökkenése Magyarországon napjainkra kritikus szintet ért el. A szakértőhiány az utóbbi időben mind az egészségügyben, mind az igazságszolgáltatás működésében zavarokat okoz. Célkitűzés: Annak felmérése, hogy hogyan lehetne az igazságügyi pszichiáter szakértővé válást és az igazságügyi pszichiáter szakértői munkát a szakorvosképzés oldaláról vonzóbbá tenni. Módszer: Internetes kérdőíves felmérést végeztünk igazságügyi pszichiáter és pszichiáter szakorvosok körében. A demográfiai adatok mellett 4 témakört felölelő kérdőívet szerkesztettünk. A kérdőív 2, a szakorvosképzésre vonatkozó témakörben az igazságügyi pszichiáter szakorvosképzés egyszerűsítésére (10 tétel) és az igazságügyi pszichiáteri szakorvosképzés költségeinek csökkentésére (5 tétel) vonatkozó egyszerű állításokat tartalmazott. A válaszadóknak 10 fokozatú Likert-skálán kellett értékelniük, hogy mennyire értenek egyet a megfogalmazott állítással. Az utolsó 2 témakörben, kötetlen formában kértük a kitöltő véleményét arról, hogy lát-e olyan körülményt, amely számára vonzóvá vagy elriasztóvá teszi az igazságügyi pszichiátria szakterületét. A kérdőívet a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara (MISZK) levelezési listáján szereplő igazságügyi pszichiáter szakértőknek, valamint a Magyar Orvosi Kamara levelezőlistájában szereplő pszichiáter szakorvosoknak küldtük ki elektronikus formában. Eredmények: Összesen 171 fő töltötte ki a kérdőívet, átlagéletkoruk 57,26 ± 11,57 év volt, 122 (71,3%) nő volt közöttük. A legmagasabb pontszámokat kapott javaslatok mind az igazságügyi pszichiáter szakértők, mind a pszichiáter szakorvosok között a következők voltak: a képzőhelyek számának növelése; a képzés díjának mérséklése; a MISZK tanfolyam költségeinek eltörlése; a képzés költségeire ösztöndíj bevezetése. Megbeszélés: A felmérés alapján a jelenleg is aktív igazságügyi pszichiáter szakértők és a potenciális utánpótlást jelentő pszichiáter szakorvosok egyetértettek abban, hogy a képzőhelyek számának növelésével és a képzés különböző elemekből összetevődő költségeinek mérséklésével lehetne vonzóbbá tenni leginkább az igazságügyi pszichiáter szakképzést. Következtetés: A kritikus szakemberhiány miatt sürgős intézkedések szükségesek a pszichiátria igazságügyi területének népszerűbbé tétele és a szakképesítés könnyebb megszerezhetősége érdekében. Orv Hetil. 2023; 164(35): 1373–1380.