Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Pál Gehér x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

A fizioterápia alkalmazásáról még hiányoznak a modern kutatási elveknek megfelelő klinikai vizsgálatok. Emiatt alkalmazásukat az egészségbiztosító az empirikus tapasztalatok alapján támogatja. Míg a nemzetközi szakmai ajánlások nem egyértelműen támogatják a fizioterápia minden fajtájának – a gyógytorna kivételével – alkalmazását, addig a hazai irányelvek számos betegségben javasolják alkalmazásukat. A hazai egészségbiztosító az otthoni szakápolás, a járóbeteg-szakellátás, a gyógyfürdőellátás és a fekvőbeteg-ellátás területén nyújt támogatást a fizioterápiás kezelésekhez. A gyógyfürdőellátásban, amelyre 2011-ben közel 4 milliárd Ft támogatást fizetett ki a biztosító, a leggyakrabban támogatott kezelés a gyógymedence, amelyet több mint 2 millió alkalommal vettek igénybe. A járóbeteg-szakellátásban a fizioterápiás kezelésekre 1 milliárd Ft körüli összeget fordított a biztosító, közel 2 millió ultrahang-, illetve interferenciakezelést végeztek 2011-ben. Orv. Hetil., 2013, 154(48), 1917–1923.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Pál Gehér, Árpád Füredi, and László István Kecskés

Absztrakt

Szerzők egy 14 éves leány mellkasában elhelyezkedő ectopiás máj esetét ismertetik. Az elváltozást ernyőfényképszűréssel fedezték fel, és műtéti eltávolítása történt. Az eset kapcsán rövid szakirodalmi áttekintés készült.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Tamás Gáti, Attila Pajor, Pál Géher, and György Nagy

A szisztémás lupus erythematosus (SLE) főleg a fogamzóképes nőket érintő betegség. Az SLE-s terheseknél a spontán abortusz, a praeeclampsia, az intrauterin retardáció, valamint a magzati halál és a koraszülés kockázata magasabb. A spontán abortuszok előfordulása szorosan kapcsolódik az antifoszfolipid-antitestek jelenlétéhez. A betegség önmagában nem kontraindikációja a terhességnek, legalább féléves remisszió után célszerű azonban terhességet vállalni. A terhesség alatt végbemenő élettani változások hasonlóak lehetnek a lupus tüneteihez, így ezeket a változásokat el kell különíteni a lupus okozta tünetektől. Az SLE-ben szenvedő várandós anyáknak javasolt a rendszeres találkozás nemcsak nőgyógyászukkal, hanem reumatológussal is annak érdekében, hogy időben megtörténjen az esetleges szövődmények felismerése és azok kezelése. Fontos továbbá az anyai betegség alapos ellenőrzése nemcsak a terhesség alatt, hanem az azt megelőző, valamint az azt követő időszakokban is. A szerzők áttekintik az újabb diagnosztikus és terápiás lehetőségeket, mind a biológiai terápiákat, mind az őssejtkezelést. Az antifoszfolipid-szindrómában szenvedő nők terhessége esetén az antithromboticus kezelés javítja a túlélés és az egészséges gyermek születésének az esélyeit. A neonatalis SLE – bár ritkán fordul elő – morbiditása és mortalitása szignifikánsan nagyobb, mint egészséges újszülöttek esetén. Újabb tanulmányok biztató eredményekkel szolgálnak a neonatalis lupus profilaktikus terápiával való kezelése terén. A terhes gondozása olyan centrumintézetben javasolt ahol a szülész jártas a lupus várható és kezelhető szövődményeiben, lehetőség van reumatológiai konzultációra, valamint ahol az igen kis súlyú koraszülöttek ellátása is biztosítható.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Pál Gehér, Árpád Füredi, László István Kecskés, and Béla Kiss

Absztrakt

Célkitűzés: A szerzők az általuk a Markusovszky Egyetemi Oktatókórház Mellkassebészeti Osztályán 2010 decembere óta elvégzett videoendoszkópos tüdőlebeny-reszekciók (VATS-lobectomia) tapasztalatait elemzik. Betegek és módszer: 78 beteg (44 férfi és 34 nő) esett át VATS-lobectomián. A legfiatalabb beteg 30, a legidősebb 80 éves, az átlagéletkor 61,2 év volt. A műtéti indikáció perifériás tüdődaganat (35 eset) vagy annak gyanúja (43 eset) volt, kezelhető távoli áttét jelenléte nem jelentett kontraindikációt. Eredmények: A kezdetben igen hosszú műtéti idő csökkent és közelített a thoracotomiából végzett lobectomiákéhoz. Késői reoperációra két esetben volt szükség krónikus légmell, illetve „port site” metasztázis miatt. A bekövetkezett 10 érsérülés és két hörgősérülés miatt nyolc alkalommal volt szükség a feltárás axillaris thoracotomiává alakítására (konverziós ráta: 10,26%). A műtét utáni időszak az így operált betegek számára jelentősen kisebb fájdalmakkal járt, mint a nyitott műtétek utáni. Következtetések: A VATS-lobectomia biztonságosan alkalmazható, a betegek számára kisebb megterhelést jelentő módszer onkológiai kompromisszum nélkül.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: László István Kecskés, Győző Bátor, Árpád Füredi, Pál Gehér, Béla Kiss, and Péter Stankovics

Absztrakt

Bevezetés: A daganatos haláloki statisztikát vezető malignus hörgőtumorok eseteiben hosszú túlélésre csak a radikálisan operált betegek számíthatnak. Mégis, jól lokalizált, centrális és low grade malignomák kezelésében a tüdőmegtartó centrális bronchusplasztikáknak is helye lehet. Célkitűzés: A parenchymakonzerváló műtétek az egyik oldali teljes tüdő eltávolításának vagy az inoperabilitásnak a pozitív alternatívái lehetnek. Értékét a mortalitás, a szövődmények és a túlélés alapján lehet megítélni. Beteganyag és módszer: 1985–2012 között 7130 hörgőcarcinomás beteget operáltunk. 80 centrális bronchoplasztikai műtétből 7 esetben a jobb vagy bal főhörgő izolált vagy az egész bifurcatiós carina resectiója és a tüdő autotranszplantációja révén teljes tüdőmegtartást értünk el. A 4 nő és 3 férfi átlagéletkora 28,5 (14–58) év volt. 4 beteg carcinoid, 1 laphámrák, 1 mucoepidermoid carcinoma miatt, 1 beteg kissejtes tüdőrák (SCLC) miatti kemo-radioterápia (KRT) után került műtétre. 1 esetben izolált carina-, 1 betegnél balfőhörgő-, 5 betegnél jobbfőhörgő-resectio történt. Az anastomosist csomós PDS öltésekkel a műtéti területen át bevezetett steril tubus (6 beteg), illetve jet-katéter (1 beteg) felett varrtuk. A betegeket műtét után extubáltuk. Eredmények: Műtéti mortalitás nem volt. A korai posztoperatív szakban ismételt bronchoscopos leszívásokat alkalmaztunk. A SCLC miatt operált betegnél subacut anastomosisstenosis miatt kétoldali ideiglenes stentimplantációt alkalmaztunk. 174 hónapja él, Karnofsky-index 90%. 5 másik beteg is tumorrecidíva, metastasis nélkül él. A laphámrák miatti izolált jobbfőhörgő-resecált beteg 83 hónap után bal oldali disseminált kissejtes tüdőrák miatt exitált. Átlagos túlélés: 118 hónap (7–233). Következtetések: Fiatal betegeknél, lokalizált centrális főhörgő rosszindulatú daganatok szelektált eseteiben, izolált carina-főhörgő resectióval nemcsak teljes tüdőmegtartás, hanem hosszú túlélés is elérhető. Az irodalomban vannak hasonlóan sikeres, kisebb szériák és esetbemutatások (összes esetszám 200 alatt), de hosszú távú eredményekről kevés az adat. Hazánkban ez a legnagyobb széria, eredményeink nemzetközi kitekintéssel mérve is helytállóak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Margit Szentesi, Zoltán Nagy, Pál Géher, István Papp, and W. Uwe Kampen

Absztrakt:

Bevezetés: A radiosynoviorthesist (RSO) fájdalmas, terápiarezisztens, krónikus synovitis kezelésére alkalmazzuk az 1950-es évek óta, de a hosszú távú hatások felmérésére eddig nem készültek prospektív ellenőrzött vizsgálatok. Célkitűzés: Ennek a prospektív, obszervációs vizsgálatnak az volt a célkitűzése, hogy felmérje az izotópos synovectomia hatékonyságát inflammált térdosteoarthritisben (OA) 10 éves nyomon követésben. Módszer: Alapos előkészítés után a radionuklid-kezelést 90-Yttrium-citráttal végeztük Kellgren–Lawrence I–II. (n = 69) és III. stádiumú (n = 72) osteoarthritises betegekben, intraarticularis injekció formájában. Eredmények: A korai radiológiai stádiumban levő osteoarthritises betegekben „kiváló/jó” eredményeket értünk el már 1 év után az esetek 82,5%-ában, és 73,7%-ot a 8 éves kontrollvizsgálatokon. A felmérés az ízületi fájdalomra, a mobilitásra és a mozgásfunkciók megtartására vonatkozott. 10 évvel a beadás után az eredményesség 50%-ra csökkent, feltehetően a korral járó degeneratív folyamatok progressziója miatt. A III. stádiumú betegekben (akiknél az osteoarthritis előrehaladottabb volt) kezdetben 45,9%-os eredményt értünk el, és ez 41,2%-ra esett vissza a 8 éves utánkövetés során. Ebben a csoportban a betegek száma csökkent a 8–10. évre, azaz a 8. évben 51 beteg maradt, majd a 9. évben 30 beteg, a 10. évben pedig 9 beteg. Az utolsó évben az alacsony betegszám miatt a klinikai válaszok nem voltak biztonságosan megítélhetők. Következtetés: Az osteoarthritises ízületekben alkalmazott RSO hosszú távú eredménye a legtöbb betegben „kiváló” vagy „jó” volt. A radiokolloid hatása hosszú távon fennmarad, a 8–10. éves gyengébb eredmények az életkor előrehaladásával jelentkező degeneratív folyamatoknak és az alacsony betegszámnak tudható be. Ismert, hogy a hatékonyság függ a kezdeti diagnózistól (OA, RA, SpA, PsA, AHA, ReA stb.), a radiológiai stádiumtól (Kellgren–Lawrence I–IV.), illetve a synovitis score-tól. Eredményeink a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan arra utaltak, hogy a radiációs synovectomia alkalmazása elsősorban az alacsonyabb radiológiai stádiumban levő betegeknek javallott. Orv Hetil. 2020; 161(43): 1831–1839.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: László Hodinka, Géza Bálint, Erika Budai, Pál Géher, Renáta Papp, Péter Somogyi, Sándor Szántó, and Edit Vereckei

Absztrakt:

A tanulmány szerzői a napi gyakorlatban a leggyakrabban fellépő mozgásszervi panaszok hátterében álló regionális fájdalmi szindrómák leggyakoribb kezelési módjával, a per os és transdermalisan alkalmazott nem szteroid gyulladáscsökkentőkkel végzett fájdalomcsillapításról rendelkezésre álló bizonyítékokat gyűjtötték össze. Azon szakterületeken működők számára, akik leggyakrabban találkoznak az átmeneti és fájdalmas epizódokkal (háziorvosok, reumatológusok, ortopédek, foglalkozás-egészségügyi és sportorvosok), külön meghatározták a foglalkozási vagy sporttevékenységük (a mozgásszervek ismétlődő vagy nagy energiájú igénybevétele) miatt kockázatnak kitettek körét és ismertetik fájdalmaik patológiai magyarázatát. A fájdalomcsillapítás eszközei között részletezik a nem szteroid gyulladáscsökkentők hatásának módját és farmakológiai sajátosságait. Kiemelik a gyógyszeres kezelés kockázatait és az emiatt veszélyeztettek speciális csoportjait (gyermekkorúak és idősek). Az általános fájdalomcsillapítási alapelvek és stratégiák ismertetésén túlmenően a hazai és nemzetközi irányelvekből a tanulmány tárgyára vonatkozó ajánlásokat adják közre. Orv Hetil. 2017; 158(Suppl. 3): 3–30.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Valentin Brodszky, László Czirják, Pál Géher, László Hodinka, Krisztián Kárpáti, Márta Péntek, Gyula Poór, Zoltán Szekanecz, and László Gulácsi

A rheumatoid arthritis terápiájában legújabban alkalmazott gyógyszerek a biológiai szerek. Legutóbb a B-lymphocyta-gátló rituximabot törzskönyvezték rheumatoid arthritis indikációjában. A rituximabot eddig a non-Hodgkin-lymphoma kezelésében alkalmazták. Európai és a magyar reumatológusok ajánlása szerint a rituximab rheumatoid arthritisben azoknak a betegeknek javasolható, akiknél a kórtörténetben eredménytelenség vagy toxicitás miatt sikertelen TNF-α-gátló kezelés szerepel. Célkitűzés: A rituximabkezelés klinikai hatásosságáról rheumatoid arthritisben rendelkezésre álló szakirodalom áttekintése. A rituximabkezelés hatásosságának és biztonságának értékelése. Módszer: A szerzők a MEDLINE- és Cochrane-adatbázisokban megkeresték az összes randomizált, kontrollált rituximabvizsgálatot rheumatoid arthritisben. Elvégezték az adatok metaanalízisét. Eredmények: Az irodalomkeresés során 3 randomizált kontrollált klinikai vizsgálatot azonosítottak a szerzők, amelyekben összesen 1145 beteget követtek. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló, súlyos gyulladásos tüneteket mutató betegeknél rituximabkezelés mellett 33%-kal több betegnek (95%; KI: 25–41%) javulnak a tünetei az American College of Rheumatology 20 kritérium szerint, mint ha nem kezelnék őket. Majdnem 5-ször nagyobb (relatív kockázat = 4,77; 95%; KI, 3,12–7,31) esélyük van a javulásra, mint kezelés nélkül. A funkcionális állapotot jelző Health Assessment Questionnaire pontszám is szignifikánsan nagyobb mértékben ( p < 0,001) javult a rituximabcsoportban (–0,4 pont), mint a kontrollcsoportban (–0,1 pont). Rituximabkezelés hatására a mérsékelt vagy jó választ adó betegek aránya 38%-kal nagyobb (95% KI, 32–44%) a rituximabkezelési ágon, mint a kontrollcsoportban, a különbség szignifikáns ( p < 0,00001). A rituximab a radiológiai progressziót is javítja a TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló betegek között. Következtetések: A rituximab új, hatásos terápiás lehetőség a rheumatoid arthritis terápiájában. A TNF-α-gátló kezelésre nem reagáló vagy azt nem toleráló betegeknél is javulás érhető el.

Restricted access