Search Results

You are looking at 1 - 10 of 15 items for

  • Author or Editor: Pál Miheller x
Clear All Modify Search

A gyulladásos bélbetegség fiatal, termékeny korban lévő felnőtteket érintő megbetegedés, amelynek népesedési következményei sem elhanyagolhatóak. Míg a termékenység (férfiak szulfaszalazinkezelésétől, illetve ileum-poch analis anastomosison átesett nőktől eltekintve) nem különbözik jelentősen az átlaglakosságétól, az „önkéntes gyermektelenség” előfordulása nagyobb, 14–18%. A betegek megfelelő felvilágosítása a terhesség kimeneteléről, a gyógyszerelés lehetőségeiről, azoknak nem kívánt hatásairól, a család bevonása a döntéshozatalba kiemelt jelentőségű, amellyel a gyulladásos bélbetegségben szenvedők és családjuk „önkéntes gyermektelenségének” aránya csökkenthető, a gyógyszerszedés elfogadása javítható. A szerzők összefoglalják a gyulladásos bélbetegségnek a termékenységet, a terhesség kimenetelét befolyásoló hatását, a gyógyszerelés lehetőségeit a fogantatás előtt, a terhesség, illetve a szoptatás alatt. Orv. Hetil., 2012, 153, 1855–1862.

Open access
Authors: Györgyi Műzes, Pál Miheller and Zsolt Tulassay

Az amyloidosis azoknak a szokatlan kórformáknak az egyike, amelyeket a beteg vizsgálatakor gyakran nem ismernek fel. Az elmúlt három évtized kutatásai komoly előrelépést jelentettek a kórkép biokémiai természetének, osztályozásának, patogenezisének, megnyilvánulási formáinak, felismerésének és a lehetséges kezelés mikéntjének megértése és elmélyítése tekintetében. A változatos klinikai megjelenés alapján az emésztőrendszeri amyloidosis diagnózisa valódi kihívás. Fennállásával elsősorban olyan 30 év feletti betegek esetében lehet és kell számolni, akik nem tisztázott hátterű hasmenésben, fogyásban, motilitási vagy felszívódási zavarban szenvednek.

Restricted access
Authors: Katalin Lőrinczy, Pál Miheller, Sándor Lajos Kiss and Péter László Lakatos

Az elmúlt két évtizedben a biológiai (tumornekrózisfaktor-ellenes antitest) kezelések megjelenésével a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa kezelési stratégiája jelentősen megváltozott, amelyben a biológiai kezelések egyre növekvő szerephez jutottak. Néhány betegben azonban nem észlelhető klinikai javulás, egyesekben pedig a fenntartó kezelés során csökken vagy elvész a kezelés hatékonysága. Hatásvesztés esetén a gyakorlati teendők megközelítése sokszor empirikus. Ebben az összefoglaló közleményben a szerzők a biológiai kezelés során tapasztalt hatásvesztés gyakoriságát és okait tekintik át, értékelve a klinikai tényezők, valamint a biológiai gyógyszerek szérumszintjének és az ellenük termelődött antitestek meghatározásának jelentőségét. A biológiai gyógyszerek szérumszintmérése és az ellenanyagok vizsgálata várhatóan fontos szerephez jut hatásvesztés esetén a szükséges teendők megítélésében az elkövetkező években. Alkalmazása hozzájárulhat a hatásvesztés okainak a feltérképezéséhez, megalapozottabbá teszi a dózismódosítást, segítséget nyújthat egy másik biológiai szerre vagy egy más, a betegség kialakulásában szerepet játszó faktor ellen ható biológiai szerre történő váltás indikációjában. Jelenleg nincsen a biológiai szerek ellen kialakult antitestek kimutatására optimális módszer, ezért a napi gyakorlatban hatásvesztés esetén a klinikai tünetek komplex, részletes értékelése, az aktív betegség és a szövődmények endoszkópos és/vagy képalkotó vizsgálata szükséges, és a biológiai szer váltása csak indokolt esetben javasolható. Orv. Hetil., 2012, 153, 163–173.

Open access
Authors: István Pregun, László Herszényi, Márk Juhász, Pál Miheller and Zsolt Tulassay

Az irritábilis bél szindróma (IBS) kezelése a változatos tünetek, a társuló neuropszichiátriai kórképek miatt nem könnyű feladat. Bár számos, különböző támadáspontú szert alkalmazunk a betegség kezelésére, a mai napig kevés olyan gyógyszer van, amelynek hatékonyságáról, biztonságosságáról és tolerabilitásáról egyértelmű bizonyítékok állnak rendelkezésre. Az IBS multikauzális jellegéből adódóan a visceralis hiperszenzitivitással, a motilitással, az agy-bél tengely szabályozási zavaraival kapcsolatos kutatások eredményei, a folyamatokban központi szerepet játszó neurotranszmitterek, ezek receptorainak megismerése teremtette meg az új kezelési lehetőségek alapját. Bár napjainkban néhány gyógyszert (alosetron, tegaserod) már törzskönyveztek egyes országokban IBS-ben, az új készítményekkel kapcsolatban még több, nagy betegszámú vizsgálatra van szükség.

Restricted access
Authors: Richard Szmola, Károly Rácz, Zsolt Tulassay and Pál Miheller

Abstract

Intestinal stenosis is a frequent and oftentimes recurring problem in patients with Crohn's disease, accompanied by a high-risk for bowel resection and subsequent short bowel syndrome. Medical therapy has not proven successful, and even the most conservative surgical options are hampered by a definite mortality rate (and high recurrence rates) without doubt. Technical improvements in endoscopic devices over recent years have created an operative subspecialty (therapeutic endoscopy) that can be applied to several gastrointestinal diseases. Endoscopic balloon dilatation (EBD) for Crohn's disease has been developed to prevent or delay the need for surgical resection. The endoscopy-assisted dilatation is a safe and effective treatment modality for uncomplicated, short Crohn's strictures, and therefore should be offered to Crohn's disease patients. Here, we briefly review the current knowledge on hydrostatic balloon dilatation and present a relevant case from our clinical practice.

Restricted access
Authors: Márk Juhász, Dorottya Kocsis, Tamás Zágoni, Pál Miheller, László Herszényi and Zsolt Tulassay

A coeliakia (lisztérzékenység, gluténszenzitív enteropathia, sprue) a vékonybél krónikus, malabszorpcióhoz vezető betegsége. Célkitűzés: A Semmelweis Egyetem II. Sz. Belgyógyászati Klinikán gondozott felnőttkorú coeliakiás betegek dokumentációjának retrospektív feldolgozása. Betegek, módszerek: Az elmúlt 11 évben (1999–2010) a klinikán gondozott összesen 132 coeliakiás beteg (107 nő, 25 férfi; átlagéletkor 37 év, medián 35 év, range: 19–78 év) dokumentációját dolgozták fel. A centrumban jelentkező coeliakiagyanús betegeknél rutinszerűen az alábbi kivizsgálást végezték el: duodenumból sorozatbiopszia, szöveti transzglutamináz- vagy endomysiumellenes antitest metodikával végzett szerológia, testtömegindex-számítás, oszteodenzitometria, illetve a társuló betegségek feltérképezése és családszűrés. Eredmények: Szövettani eredmény 101 esetben volt elérhető, amelyek megoszlása a Marsh-klasszifikáció alapján: negatív 9%, M3a 27%, M3b 18%, M3c 46%. A rendelkezésünkre álló 117 szerológiai eredmény közül 93/117 (79%) mutatott szeropozitivitást. A testtömegindex 95 betegnél volt számítható; a férfiaknál az átlag 22,4 kg/m² (tartomány: 17–30,3 kg/m²), nőknél az átlag 20,7 kg/m² (tartomány: 15,2–30,4 kg/m²) volt. Oszteodenzitometria 90 betegnél történt: 45 (50%) normális, 31 (34%) osteopenia, 15 (26%) osteoporosis eredmény igazolódott. Negyvenöt coeliakiás betegnél (hat férfi, 39 nő; 34%) állt fenn coeliakiához társult betegség, ezek: 15 dermatitis herpetiformis Duhring, 15 pajzsmirigy-érintettség (öt hypo- és 10 hyperthyreosis), hat Crohn-beteg, három szelektív IgA-hiány, két endometriosis, egy szisztémás lupus erythematosus, egy myasthenia gravis és egy 1-es típusú cukorbetegség. Családszűrésre 64/132 (48%) index coeliakiás beteg hozta el összesen 133 elsőfokú rokonát, akik közül 26 elsőfokú rokonnál (19,5%) igazolódott coeliakia. Következtetések: A betegek életkori megoszlása is bizonyítja, hogy a coeliakia bármely életkorban jelentkezhet. A szerzők centrumában is jelentős a női dominancia. A szövettani eredmények a diagnózis felállításakor rendszerint súlyos boholyatrófiát mutattak. A szerológiai vizsgálatok, együtt a szövettani eredményekkel, nélkülözhetetlenek a diagnózis felállításához, továbbá alkalmasak a diéta monitorizálására és a családszűrések kivitelezésére. A testtömegindex-eredmények jól tükrözik, hogy a felnőttkori coeliakiások többnyire nem alultápláltak. A családszűrés során észlelt közel 20%-os prevalencia kiválóan demonstrálja a szűrés feltétlen szükségességét. Orv. Hetil., 2012, 153, 776–785.

Open access
Authors: Andrea Molnár, Ágnes Anna Csontos, Sarolta Dakó, Rita Hencz, Dániel Áron Anton, Erzsébet Pálfi and Pál Miheller

Absztrakt:

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegeknél kóros tápláltsági állapot alakulhat ki (gyulladásos citokinek termelődése, műtétek utáni katabolizmus, beszűkült étrend miatt), amit táplálásterápia elrendelése mellett is nehéz hatékonyan kezelni. Célkitűzés: A táplálásterápia hatékonyságának vizsgálata. Módszer: Kombinált tápláltsági állapot rizikószűrése (kérdőíves felméréssel és bioimpedanciás testösszetétel-analízissel) a vizsgálat elején és az egyéves vizsgálati periódus végén. Eredmények: A 205 betegből 82 bizonyult veszélyeztetettnek. Összesen 44-en részesültek hosszú távú táplálásterápiában, 45%-uknak elegendő volt a diétamódosítás, 50% orális és 5% parenteralis táplálást is igényelt. A mindkét mérési eljárás alapján magas rizikójúnak minősülők száma a beavatkozásokkal 31-ről 21 főre csökkent, a teljes és a zsírmentes testtömeg nyolc, illetve kilenc esetben 10%-ot meghaladóan növekedett, a tömegindexek (∆BMI: +1,3 kg/m2, p = 0,035, s.; ∆FFMI: +0,5 kg/m2, p = 0,296, n. s.) szintén növekedtek. A kutatás korlátai az alacsony esetszám és a monocentrumos bevonás. Következtetések: Kóros tápláltsági állapot kialakulásának magas kockázata miatt javasoljuk a kombinált rizikószűrést és a táplálásterápia hatékonyságának vizsgálatára a bioimpedanciás testösszetétel-analízist. Orv Hetil. 2017; 158(19): 731–739.

Open access
Authors: Ágnes Anna Csontos, Bálint Fekete, Katalin Lőrinczy, Orsolya Terjék, Lajos Berczi, Márk Juhász, Pál Miheller and Zsolt Tulassay

Bevezetés: A gyomor polypoid elváltozásainak hazai előfordulási gyakorisága nem ismert. Cél: A szerzők célul tűzték ki a Semmelweis Egyetem, II. Belgyógyászati Klinika endoszkópos centrumában a gyomorpolip gyakoriságának és az azt befolyásoló kóroki tényezőknek a vizsgálatát. Módszerek: 16 hónap alatt végzett felső panendoszkópiák egységes szövettani és klinikai adatait értékelték. Eredmények: 4174 gasztroszkópia során 193 (4,62%) polipot észleltek. A betegek átlagéletkora a diagnóziskor 65,9±12,7 év volt. A polipok 33,67%-a hyperplasticus, 31,09%-a fundusmirigypolip, 2,07%-a malignus volt. A fundusmirigypolipos betegek körében gyakoribb volt a protonpumpagátló-használat (p = 0,007), míg a hyperplasticus polipos csoportban gyakrabban találtunk idült gastritist (p = 0,032). A Helicobacter pylori-fertőzöttség egyik szövettanú polip jelenlétével sem függött össze. Következtetés: Hazai betegek körében gyakoribb a gyomorpolip, mint az az irodalmi adatok alapján várható lenne. A fundusmirigypolipok gyakoribbak tartós protonpumpagátló-használó betegekben, a hyperplasticus polipok előfordulása pedig az idült gastritisek gyakoriságával mutat összefüggést. Orv. Hetil., 2013, 154, 770–774.

Open access
Authors: Orsolya Galamb, Balázs Győrffy, Ferenc Sipos, Sándor Spisák, Anna Mária Németh, Pál Miheller, Elek Dinya, Béla Molnár and Zsolt Tulassay

A vastagbél-biopsziák nagy teljesítményű oligonukleotid microarray-vizsgálata segítségünkre lehet a helyi patofiziológiai eltérések megértésében, valamint elősegítheti a colorectalis adenomák, karcinómák és gyulladásos bélbetegségek funkcionális klasszifikációját. Módszerek: 15 vastagbélrákos, 15 adenomás, 14 gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg biopsziás mintájából teljes ribonukleinsav izolálását, amplifikációját és biotinos jelölését végeztük. A teljes genomszintű génexpressziós mintázat meghatározása Human Genome U133 Plus 2.0 microarray-ken történt. Két független normalizációs módszert követően a diagnosztikus génmintázat meghatározására „Prediction Analysis of Microarrays” módszert használtunk. Leave one-out lépésenkénti diszkriminanciaelemzést végeztünk. Az expressziós eredményeket valós idejű polimeráz láncreakcióval igazoltuk. Eredmények: Adenomában a „top” igazolt gének a következők voltak: CD44-antigén, met proto-onkogén, kemokin ligand-12, ADAM-szerű decizin-1 és az ATP-kötő kazetta-A8; vastagbélrákban a kollagén-IVα1, lipokalin-2, kalumenin, akvaporin-8; és gyulladásos bélbetegségben a lipokalin-2, ubikvitin D és az interferon indukálta transzmembrán-fehérje-2. A diszkriminanciaelemzéssel kapott elkülönítő gének expressziója alapján átlagosan 96,2%-os pontossággal csoportosíthatók a minták. A Taqman valós idejű polimeráz láncreakcióval vizsgált, 52 kiválasztott gén 94%-ának expressziós szintje szignifikánsan korrelált az Affymetrix microarray vizsgálatban kapott eredményekkel ( p < 0,05). Következtetések: Biopsziás minták felhasználásával sikeresen végeztünk teljes genomszintű expressziós microarray-vizsgálatot, amely alkalmasnak bizonyult elkülönítő génmintázatok azonosítására. Eredményeink további elemzésekre felhasználható génexpressziós adattárat biztosítanak.

Restricted access
Authors: Katalin Lőrinczy, Péter László Lakatos, Miklós Tóth, Ágnes Salamon, Adrienn Nemes, Ágnes Anna Csontos, Bálint Fekete, Orsolya Terjék, László Herszényi, Márk Juhász, Zsolt Tulassay and Pál Miheller

Bevezetés: A D-vitamin nemcsak a kalciumháztartásban játszik fontos szerepet, hanem immunológiai és sejtanyagcserét befolyásoló hatásokkal is bír. Gyulladásos bélbetegekben gyakrabban fordul elő D-vitamin-hiány, erről azonban hazai adat nem áll rendelkezésre. Célkitűzés: A szerzők gyulladásos bélbetegségben szenvedő betegek D-vitamin-szintjének felmérését tűzték ki célul. Módszer: 169 betegben az alapbetegség aktivitását, a csontanyagcserére vonatkozó laboratóriumi paramétereket és a D-vitamin szérumszintjét határozták meg. Eredmények: A betegek átlag-D-vitamin-szérumszintje 22,7±10,6 ng/ml volt. A betegek 20%-ában volt megfelelő a D-vitamin-ellátottság (>30 ng/ml), 52%-uknál D-vitamin-hiány (15–30 ng/ml), 28%-ánál pedig súlyos (<15 ng/ml) D-hipovitaminózis volt igazolható. Nem volt korreláció sem a klinikai aktivitási indexek (parciális Mayo-score: –0,143; Crohn-betegség-aktivitási index: –0,253), sem a laboratóriumi gyulladásos paraméterek (C-reaktív fehérje: r = 0,008; süllyedés: r = 0,012) és a D-vitamin-szint között. Következtetések: Gyulladásos bélbetegek D-vitamin-ellátottsága nem megfelelő. Bár a klinikai aktivitás és a D-vitamin-szint között nem találtak összefüggést, ajánlott a D-vitamin-szérumszint ellenőrzése, és szükség esetén pótlása. Orv. Hetil., 2013, 154(46), 1821–1828.

Open access