Search Results
You are looking at 1 - 8 of 8 items for
- Author or Editor: Pál Novák Kaposi x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A génexpresszió microarray-alapú globális elemzése sikeresen alkalmazható a humán tumorok, közöttük a primer májrákok karakterizálására. A microarray technológia elősegítheti a rákbetegek korai diagnózisát, prognosztikus és terápiás klasszifikációját. Annak érdekében, hogy az archivált patológiai mintákban elrejtett genomikai információhoz jobb hozzáférést biztosítsunk, három különböző fixálószerrel kezelt, paraffinba ágyazott szöveteken vizsgáltuk az RT-PCR reakciók hatékonyságát. Minden fixálószer estén megbízható amplifikációt kaptunk, amennyiben az amplikon mérete nem haladta meg a 225 bp-t. A termékhossz további növekedésével azonban a reakció hatékonysága és reprodukálhatósága gyorsan csökkent. A legjobb szöveti morfológiát és a legegyenletesebb claudin-4 és claudin-7 immunhisztokémiai festést ugyanakkor a formalin-fixált minták estén láttuk. A konvencionális lineáris RNS-amplifikációs protokollt egy random nonamer T3-polimeráz lépéssel módosítottuk. A T7T3 amplifikáció olyan “sense” szálú terméket hozott létre, ami indirekt jelölt cDNS-templáttá volt konvertálható. A fagyasztott és mikrodisszektált Myc és Myc/TGF-α egértumorok microarray-elemzése az amplifikációt követően jól reprodukálható expressziós profilokat (r=0,9) eredményezett, az eredeti expessziós mintázatok megtartottak voltak (r=0,78). A HGF-kezelt, c-Met kondiconális knock-out és kontroll egerekből származó májsejtek expressziós profiljainak összehasonlításával 690, a HGF/c-Met útvonal által szabályozott gént azonosítottunk. A szignifikáns gének funkcionális elemzése azt mutatta, hogy a c-Met receptor a májsejtek motilitásának és oxidatív homeosztázisának fontos regulátora. A c-Met-indukált expressziós mintázat kifejeződését humán HCC-kben is vizsgáltuk, és beazonosítottuk a humán tumorok egy csoportját (27%), melyekben a c-Met útvonal aktivációja valószínűsíthető (MET+). E tumorokra a gyakori vaszkuláris invázió, a magas mikrovaszkuláris sűrűség és a többihez képest rövidebb túlélés volt jellemző. Egy, a 111 evolucionálisan konzervált c-Met-célgén expresszióján alapuló predikciós modell pedig 83–95%-os pontossággal volt képes a májkarcinómás betegeket a jó és a rossz túlélést mutató csoportokba szétválogatni. Összességében kutatásaink megmutatták, hogy a gondos kísérlettervezés és a legkorszerűbb molekuláris metodikák felhasználása mellett archivált és ezáltal ritka mintákon is lehetővé válik a globális génexpresszió elemzése. A komparatív genomikai analízis segítségével pedig olyan új molekuláris klasszifikációs rendszereket hozhatunk létre, amelyek nélkülözhetetlenek az individualizált daganatterápiás protokollok létrehozásához.
Abstract
Orbital varices are abnormally enlarged, thin walled veins in direct connection with normal orbital vessels. Stooping, bending, coughing or straining increase the venous tension and in this way can cause symptoms, such as bulging of the eyes (proptosis), orbital pain, bleeding, intermittent double vision. Small varices are managed by observation while larger lesions may require surgery. In our case report we demonstrate the case of a 72-year-old female patient with right sided retro-orbital pressure sensation for weeks, and exophthalmos with blurred vision for 1 week. MR investigation proved the presence of a partially thrombosed orbital varix on the right side, and a smaller, non-thrombosed varix on the left side. Observation was agreed, and the symptoms resolved spontaneously after several weeks.
Abstract
Aim
To assess the impact of the COVID-19 outbreak on trends in hospital admissions and number of diagnostic and therapeutic procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.
Patients and Methods
A retrospective analysis was carried out. The first wave of the COVID-19 pandemic occurred approximately from March 15 until June 1 in Hungary. We have compared the same period of 2020 to 2019. Electronic medical records were reviewed for the clinical status of the patients and treatment-related information.
Results
The total number of diagnostic angiographies and therapeutic interventions in 2020 (N = 233) decreased significantly (P = 0.046) compared to 2019 (N = 373). The ratio of Fontaine stage I–II cases to Fontaine stage III–IV cases for both diagnostic angiographies and therapeutic interventions was significantly lower (OR, 2.11; 95% CI, 1.26–3.59; P = 0.007 and OR, 3.22; 95% CI, 1.67–6.52; P < 0.001) in 2020 (0.36 and 0.27) than in 2019 (0.77 and 0.89). There was also a negative but not significant change in the number of supra-aortic (including internal carotid artery stenting) (P = 0.128) and other vascular therapeutic interventions (superior vena caval stenting, hemodialysis access percutaneous transluminal angioplasty [PTA], visceral artery/vein PTA/stenting, embolization) (P = 0.452) in 2020 (N = 16 and N = 21) compared to 2019 (N = 39 and N = 37).
Conclusion
The first wave of the COVID-19 pandemic had a negative effect on the total number of endovascular procedures in the largest tertiary vascular center in Hungary.
Abstract
The area of Artificial Intelligence is developing at a high rate. In the medical field, an extreme amount of data is created every day. As the images and the reports are quantifiable, the field of radiology aspires to deliver better, more efficient clinical care. Artificial intelligence (AI) means the simulation of human intelligence by a system or machine. It has been developed to enable machines to “think”, which means to be able to learn, reason, predict, categorize, and solve problems concerning high amounts of data and make decisions in a more effective manner than before. Different AI methods can help radiologists with pre-screening images and identifying features. In this review, we summarize the basic concepts which are needed to understand AI. As the AI methods are expected to exceed the threshold for clinical usefulness soon, in the near future it will be inevitable to use AI in medicine.
Abstract
Splenic hamartoma is a rare benign vascular lesion of the spleen. A splenic mass was incidentally detected in an asymptomatic 65-year-old male during an abdominal ultrasound scan. The workup of the splenic lesion included an abdominal CT angiography (CTA), contrast-enhanced ultrasound (CEUS), and microvascular flow imaging Doppler sonography. The CT scan confirmed that the splenic mass had benign characteristics, and its contrast enhancement was similar to the spleen. The CEUS was able to rule out the possibility of hemangioma. Meanwhile, chronic compression of the celiac trunk and the filling of the splenic artery from collaterals were also detected on CTA. The imaging studies suggested a splenic hamartoma, and the diagnosis was confirmed by the result of a fine needle aspiration biopsy.
Abstract
Artificial Intelligence and the use of radiomics analysis have been of great interest in the last decade in the field of imaging. CT texture analysis (CTTA) is a new and emerging field in radiomics, which seems promising in the assessment and diagnosis of both focal and diffuse liver lesions. The utilization of CTTA has only been receiving great attention recently, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. Radiomics, combined with machine learning techniques, offers a promising opportunity to accurately detect or differentiate between focal liver lesions based on their unique texture parameters. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics in the diagnostics and prognostication of both focal and diffuse liver lesions. We also provide a brief review of radiogenomics and summarize its potential role of in the non-invasive diagnosis of malignant liver tumors.
Abstract
It has been proven in a few early studies that radiomic analysis offers a promising opportunity to detect or differentiate between organ lesions based on their unique texture parameters. Recently, the utilization of CT texture analysis (CTTA) has been receiving significant attention, especially for response evaluation and prognostication of different oncological diagnoses. In this review article, we discuss the unique ability of radiomics and its subfield CTTA to diagnose lesions in the pancreas and kidney. We review studies in which CTTA was used for the classification of histology grades in pancreas and kidney tumors. We also review the role of radiogenomics in the prediction of the molecular and genetic subtypes of pancreatic tumors. Furthermore, we provide a short report on recent advancements of radiomic analysis in predicting prognosis and survival of patients with pancreatic and renal cancers.
Hepatitis C-vírus- (HCV-) infekció és malignus lymphomák: az ellátás szempontjai egy HCV-pozitív, marginalis zóna lymphomás beteg esete kapcsán
Hepatitis C virus (HCV) infection and malignant lymphomas: aspects of care in a HCV-positive patient’s case with marginal zone lymphoma
Absztrakt:
Bevezetés: A hepatitis C-vírus (HCV) krónikus májgyulladáshoz, májcirrhosishoz, májrákhoz vezethet. A Flaviviridae csoportba tartozó RNS vírus nemcsak hepatotrop, de lymphotrop tulajdonsággal is rendelkezik. Számos extrahepatikus manifesztációja között jelentős a lymphoproliferatív eltérés. A főként B-sejtes betegségek közül leggyakoribb az alacsony malignitású marginalis zóna lymphoma, a diffúz nagy B-sejtes lymphoma, valamint a follicularis lymphoma. Beteg: A hypertoniás, visszérműtéten átesett 54 éves férfi beteg thrombopeniájának, indirekt, Coombs-pozitív hyperbilirubunaemiájának és hepatosplenomegaliájának hátterében HCV-infekció talaján kialakult Child B stádiumú májcirrhosis igazolódott. Az inhomogén szerkezetű, megnagyobbodott, lobulált felszínű májban körülírt eltérés nem látszott. A portalis keringés megtartott volt. A máj fokozott keménysége (26 kPa, IQR/med. 18%) F4 cirrhosisra utalt. A homogén szerkezetű lépet jelentősen nagyobbnak (20×9 cm) mértük. A perifériás vérkenet alapján lymphoma gyanúja merült fel, amit a crista-biopsia eredménye megerősített, CD5/CD10-negatív marginális zóna lymphomát (MZL) diagnosztizáltunk. A fenti májbetegségnek és a HCV 1b genotípusnak megfelelően, sofosbuvir/ledipasvir direkt antivirális kezelést indítottunk. A 12 hetes kezelés tartós vírusmentességet eredményezett. Mind a májbetegség, mind a lymphoma tünetei mérséklődtek, a beteg testsúlya nőtt, fáradékonysága megszűnt. Megbeszélés: Az irodalomból is ismert, hogy a krónikus C hepatitisben a B-sejtes lymphomák előfordulása gyakoribb. Az antiviralis kezelés hatására lymphoma javulását is leírták, esetünkben a társuló immunhaemolysis mértékének csökkenését észleltük. Lymphomaspecifikus kezelés jelenleg nem szükséges, a beteg tünetmentes és stabil, progresszió esetén rituximab monoterápia jön szóba. Következtetés: A fenti eset példa a HCV-pozitív betegekben előforduló B-sejtes lymphomára. Bár az irodalomból ismert, hogy a hepatitis C-vírus eradikációjával a B-sejtes non-Hodgkin-lymphoma regrediálhat, esetünkben az eddig eltelt vírusmentes időszakban ezt még nem észleltük, igaz, hogy progressziót sem.
