Search Results

You are looking at 1 - 3 of 3 items for

  • Author or Editor: Péter Álmos x
  • All content x
Clear All Modify Search
Orvosi Hetilap
Authors: Beáta Csiszár, Álmos Németh, Zsolt Márton, János Riba, Péter Csécsei, Tihamér Molnár, László Deres, Róbert Halmosi, Kálmán Tóth, and Péter Kenyeres

Absztrakt:

Bevezetés: Citokeratin-18 (CK-18) az újraélesztés kapcsán kialakuló ischaemiás-reperfúziós károsodás kiváltotta teljes sejthalál során kerül a véráramba. Kaszpázok által hasított formája specifikus az apoptózis folyamatára. A markerek számos kórképben prognosztikus értékűnek bizonyultak. Tanulmányunkban elsőként vizsgáltuk prognosztikus értéküket reanimált betegpopulációban. Módszer: 40, sikeresen újraélesztett betegnél határoztuk meg a sejthalálmarkerek szintjét 6 órán belül, 24 és 72 óra múlva. Ezeket összevetettük a 30 napos túléléssel, a neurológiai kimenetellel, a szervfunkciós károsodást jellemző laboratóriumi, fizikális és terápiás jellemzőkkel, valamint a reanimáció körülményeivel. Eredmények: A reanimált betegek CK-18-plazmakoncentrációja a szakirodalomban leírt egészséges, posztoperatív és szeptikus populáció értékeinek a többszöröse volt (3842 vs. 242; 559; 1644 ng/l); a hasított és intakt CK-18 aránya alacsonyabb volt (0,14 vs. 0,58; 0,22; 0,24), ami jelentős sejtkárosodásra és a nekrózis dominanciájára utal. A markerek szintje azonban nem mutatott összefüggést a túléléssel, a neurológiai statusszal és a reanimáció körülményeivel sem. Veseelégtelenség esetén a CK-18 szintjének csökkenése elmaradt. Szignifikáns negatív korrelációt figyeltünk meg a 6 órás hemoglobin- és CK-18-szint között (r = –0,400, p<0,01), a 30 napos túlélésnek mégis az alacsonyabb hemoglobinértékek kedveztek. Következtetés: Várakozásunkkal ellentétben a vizsgált markerek nem bírtak prognosztikus értékkel újraélesztett betegpopulációban. A kimenetelt valószínűleg nem a teljes sejtkárosodás, hanem egy kisebb, a fenti markerekkel szenzitíven nem vizsgálható kritikus szerepű sejtpopuláció károsodása, valamint a beteg tartalékkapacitásai befolyásolják. Orv Hetil. 2020; 161(1): 26–32.

Open access
Magyar Onkológia
Authors: Miklós Petrás, Gábor Hutóczki, Imre Varga, György Vereb, János Szöllősi, László Bognár, Péter Ruszthi, Annamária Kenyeres, Judit Tóth, Zoltán Hanzély, Beáta Scholtz, and Álmos Klekner

Absztrakt

Az agydaganatok kezelésének hatékonyságát környezeti infiltrációs képességük jelentősen befolyásolja. A várható túlélés az intrakraniális tumorok eltávolíthatóságától nagymértékben függ. A glioblasztómák kifejezetten magas kiújulási arányában döntő szerepe van a környezeti infiltrációnak. Ezzel szemben a hasonlóan anaplasztikus bronchogén adenokarcinóma agyi áttétei sokkal kevésbé szűrik be az agyállományt, így radikális eltávolításuk általában rutinszerűen kivitelezhető. A glioblasztómák kiugróan magas infiltrációs képessége molekuláris hátterének pontosabb megismeréséhez az invázióban résztvevő molekulák mRNS-expressziójának meghatározásával kerülhetünk közelebb. E molekulák együttes, panelszerű vizsgálatát végeztük el két eltérő inváziós képességgel rendelkező tumorban. Idegsebészeti műtéttel eltávolított öt glioblasztóma és öt adenokarcinóma áttéti tumormintán 29 molekula mRNS-expresszióját határoztuk meg kvantitatív reverz transzkriptáz polimeráz láncreakcióval (QRT-PCR), majd 9 célmolekulára vonatkozóan immunhisztokémiai vizsgálatok történtek. Célmolekuláink az epidermális növekedési faktor receptorok (EGFR), az integrin-receptorcsalád és legfontosabb ligandjaik: a kollagének, fibronektin és lamininek köréből kerültek ki. Hat molekula esetében észleltünk szignifikáns mRNS-expresszióbeli különbséget a glioblasztóma és az áttéti daganat között. Immunhisztokémiai vizsgálatokkal négy esetben találtunk proteinszinten verifikálható eltéréseket. A glioblasztómák agyi áttéti daganatot jelentősen meghaladó inváziós tulajdonságáért felelős molekulák panelszerű vizsgálatával egyszerűen és gyorsan meghatározhatók a két daganattípusra jellemző fő különbségek: eredményeink a gliómák invazivitásában már ismert ErbB1 mellett az alfa7 integrin szerepére is felhívják a figyelmet.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Gabriella Inczédy-Farkas, Judit Benkovits, Nóra Balogh, Péter Álmos, Beáta Scholtz, Gábor Zahuczky, Zsolt Török, Krisztián Nagy, János Réthelyi, Zoltán Makkos, Ákos Kassai-Farkas, Anikó Égerházy, Judit Tűzkő, Zoltán Janka, István Bitter, György Németh, László Nagy, and Mária Judit Molnár

A multifaktoriális betegségek patogenezisének vizsgálata a posztgenomiális éra nagy kihívása. Egyes pszichiátriai kórképek – mint például a szkizofrénia – hátterében erős genetikai determináció figyelhető meg. A pszichiátriai betegségek kezelésére használatos antipszichotikumok és antidepresszánsok gyakran nem kívánt mellékhatásokat eredményeznek, amelyek alapjai szintén genetikailag kódoltak. A krónikus multifaktoriális betegségek vizsgálatában fontos szerep jut a nagyszámú minta tárolására és azok klinikai adatokkal való összekötésére lehetőséget adó biobankoknak, amelyek építése világszerte folyik. Hazánkban is számos ilyen gyűjtemény kialakítása van folyamatban. Az első hazai neurológiai és pszichiátriai biobankhálózat a Magyar Klinikai Neurogenetikai Társaság által működtetett NEPSYBANK volt. A hazai biobankok hálózattá formálása a Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal NEKIFUT programjának szervezésében jelenleg zajlik. Közleményünkben egy olyan konzorciális biobankról (SCHIZOBANK) számolunk be, amelynek építését a hazai akadémiai szféra és gyógyszeripar kezdeményezésére a Schizo-08 Konzorcium vezetése mellett öt nagy hazai pszichiátria centrum klinikusai végzik. A SCHIZOBANK felépítése, logisztikája, informatikai háttere ismertetése mellett áttekintjük a biobankok jelentőségét, és számba vesszük a nemzetközi szkizofréniabiobank-kezdeményezéseket. A SCHIZOBANK erőssége a betegek rendkívül részletes fenotipizálása mellett, hogy egyes biológiai minták (RNS és plazma) levétele az akut pszichózis és a remisszió állapotában is megtörténik. Így nemcsak statikus genomikai jellegzetességek, hanem a betegség kórlefolyása során dinamikusan változó génexpressziós, proteomikai és metabolomikai markerek vizsgálatára is lehetőség nyílik. A SCHIZOBANK nemcsak a konzorcium tagjai, hanem külső kutatók számára is elérhető. Célunk a más országok biobankjaival való harmonizálás is.

Open access