Search Results

You are looking at 1 - 10 of 32 items for

  • Author or Editor: Péter Csathó x
Clear All Modify Search

Amennyiben a talajok P-tartalma az agronómiailag indokolt szint fölé emelkedik, ugrásszeruen megnohet a talajból a felszíni vizekbe, ill. bizonyos körülmények között a felszín alatti vizekbe jutó foszfor mennyisége. A csatornák, patakok, folyók és tavak stb. vizének kritikus szint feletti P-koncentrációja az eutrofizáció felgyorsulásához vezethet.  Az 1960-as évek közepétol a több mint két évtizedes talajgazdagító P-trágyázás (+20 és +40 kg/ha P2O5 többletek) következtében rohamosan javulni kezdett talajaink P-ellátottsága és az 1990-es évek elejére a szántóterület mintegy 2/3-a foszforral jól, vagy igen jól (túlzottan) ellátottá vált. 1990-tol kezdodoen a hazai P-mérlegek erosen negatívak, évi -10 és -20 kg/ha P2O5-hiányt mutatnak. A fejlett nyugat-európai országokban ma is erosen pozitívak a P-mérlegek. Annak ellenére, hogy a megnövekedett P-tartalmú talajok fokozott környezeti kockázatot jelentenek, hazánkban mind a mai napig az indokoltnál jóval kevesebb kutatás irányult a környezetvédelmi célú P-talajvizsgálatok hazai adaptációjára.  A kérdéskör vizsgálata azért is kiemelten fontos, mivel Magyarország EU-csatlakozásának elofeltételeként, a városok szennyvíztisztítása megvalósul, felszíni vizeink pontszeru P-terhelése ily módon jelentosen csökken, másrészt nagyobb hangsúlyt kapnak a legnagyobb diffúz szennyezo forrás, a mezogazdasági eredetu P-terhelés csökkentésének lehetoségei. A P-megkötodés mértéke talajonként különbözo lehet. Mivel a szorpciós folyamat az agyagfrakcióhoz és az oxid-hidroxid frakciókhoz kötheto, a P-fixáció a nagy agyagtartalmú talajokban eroteljesebb. Ennek megfeleloen, a szervetlen kolloidokban szegény talajok P-megkötése gyenge. Általában véve, a 6,0 és 6,5 közötti pH(H2O)-értékek mellett legkisebb a P-megkötodés. Erosen savanyú talajokon alacsony oldékonyságú Fe- és Al-foszfátok (strengit, variscit), erosen meszes talajokon a szintén gyenge oldékonyságú Ca-foszfát vegyületek (oktokalcium-foszfát, hidroxiapatit, fluorapatit) képzodése jelzi az eroteljes P-megkötodést.  Az összes P-terhelésbol a mezogazdasági terhelés részarányát 39 %-ra becsülik Dániában, 54 %-ra Norvégiában, 73 %-ra Svédországban, és 79 %-ra Finnországban. Becslések szerint Magyarországon 10 % az agrár P-terhelés aránya. Ez utóbbinak oka a lakossági terhelés rendkívül magas részaránya, a szennyvizeknek kezelés nélküli, közvetlen felszíni vizekbe való vezetése.  A kutatóknak, talajvizsgáló laboratóriumoknak erofeszítéseket kell tenniük a könnyen oldható P-tartalmak, az értéküket befolyásoló talajtulajdonságok (pH, mészállapot, talaj fizikai félesége, szervesanyag-tartalom stb.) minél pontosabb meghatározására, a kalibráció minél pontosabb elvégzésére.  A talaj könnyen oldható P-tartalmát az egyéb információkkal együtt (talajerózió, felszíni elfolyás, P-adag, és P-kijuttatás módja stb.) figyelembe kell venni a potenciális P-terhelés becslésekor.

Restricted access

Leírtuk a hazai szakirodalomban talált 1960–2000 közötti szabadföldi őszi búza P-hatás kísérletek adatbázisán a P kontroll-(NK-) parcellák AL-P2O5-tartalma és a relatív termésben (NK/NPK, %), ill. a terméstöbbletekben kifejezett (NPK-NK, t/ha) P-hatások közötti összefüggéseket. A Sarkadi–Thamm féle, Neubauer rozs csíranövény kísérlettel kalibrált AL-P korrekciós modell értékelését is elvégeztük a szabadföldi kísérletek adatbázisán.

A Sarkadi–Thamm féle AL-P korrekciós modell jelentősen javította a P kontrollparcellák AL-P-tartalma és a relatív termésben, ill. terméstöbbletben kifejezett P-hatások közötti összefüggések szorosságát hazai szabadföldi őszi búza P-hatás kísérletek adatbázisán. Az adatbázison elvégzett, az átlagos eltérés (ÁE) minimalizálására törekvő további optimalizálásokkal az összefüggés szorossága kis mértékben tovább javítható volt.

Az AL-P korrekciót az összes (savanyú + meszes) talajra együtt elvégezve sem a Sarkadi–Thamm féle AL-P korrekciós modell, sem a hazai szabadföldi őszi búza Phatás kísérletek adatbázisán optimalizált új modellek nem voltak képesek megfelelő új AL-P ellátottsági határértékek közvetlen becslésére. Amennyiben az optimalizálást külön a savanyú és külön a meszes csoportra végeztük el, és a modell egyes paramétereiben minimalizálást, illetve maximalizálást hajtottunk végre, lehetővé vált az új AL-P ellátottsági határértékek közvetlen megállapítása az új AL-P korrekciós modellek segítségével. A határértékek jóságát az adatbázison ellenőriztük. Az új P-ellátottsági határértékeket beépítettük új, számítógépes, költség- és környezetkímélő trágyázási szaktanácsadási rendszerünkbe.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizs-gáltuk a NxCu elemek közötti kölcsönhatásokat 1991-ben kukoricával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és kb. 20% agyagot tartalmazott.

Az elemzések alapján a terület talaja jó Ca-, Mg-, K-, Mn-, kielégítő Cu-, köze-pes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13–15 m mélyen van, tehát a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés × 3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel.

A N 0, 100, 200, 300 kg·ha−1, a Cu 0, 50, 100 kg·ha−1 adagokat jelentett Ca-ammóniumnitrát, illetve CuSO4 formájában. Az árpilis, május és a július hónapokat aszály jellemezte.

Főbb eredményeink:

  1. 1. Az 1991. év első fele erősen csapadékhiányos volt, a N-trágyázás termés-csökkenést eredményezett. Igazolhatóan mérséklődött a termő tövek száma. Az 1000-szem tömeg 278 g maradt. A Cu-trágyázással igazolhatóan emelkedett az egy tőre eső szemek száma, illetve a csövenkénti szemtömeg. A szemtermés az NxCu kezelésekben 7,0 és 8,6 t·ha−1 között változott.
  2. 2. A N-túlsúly, azaz az agronómiailag indokoltat jelentősen meghaladó N-adagok hatására a 4–6 leveles korú növény gyökerének N%-a, a virágzáselejei leve-lek N- és Zn-felvétele, valamint az aratáskori szár N-, K- és Ca-koncentrációja nőtt. A Cu-trágyázással a kontrollhoz viszonyítva a fiatal hajtás, a virágzás elejei levél és a szár Cu-tartalma átlagosan 1/3-ával emelkedett. A gyökér Cu-készlete a Cu-adagolással 2,5-szeresére nőtt. A Cu növényen belüli vertikális mozgása azonban gátolt volt.
  3. 3. A 12 t·ha−1 (szem + szár) földfeletti biomasszába kereken 114 kg N, 77 kg K (92 kg K2O), 22 kg P (50 kg P2O5),15 kg Ca, és 18 kg Mg épült be. Az 1 t szem + a hozzátartozó melléktermék fajlagos elemtartalma 15 kg N, 10 kg K (12 kg K2O), 3 kg P (7 kg P2O5), illetve 3 kg körüli CaO és MgO mennyiségnek adódott.

Adataink a tervezett kukoricatermés elemszükségletének számításakor a szakta-nácsadásban használhatók fel.

Restricted access

Szabadföldi 22 éves, split-plot elrendezésű, 12 ismétléses P-utóhatás tartamkísérletünket az MTA TAKI Nagyhörcsöki Kísérleti Telepén — foszforral eredetileg gyengén ellátott mészlepedékes csernozjom talajon — 0, 120, 240, 360, 480, 600 és 720 kg P2O5·ha−1 feltöltő P-adagokkal 1972 őszén állítottuk be. A kísérlet első 8 évében őszi búza, a 9. évben köles, a 10–12. években lucerna, a 13. évben tavaszi árpa, a 14–22. években ismét őszi búza szerepelt jelzőnövényként. A kísérlet felépítése lehetőve tette, hogy az 1972 őszén kialakított „régi” P-szinteken (amelyek az utóhatás-kísérletet képezték), a műtrágya-P értékcsökkenését szabatosan megfigyelhessük az idő függvényében. Annak megállapítására, hogy a két-, négy-, hat-, nyolc-... húszéves utóhatás mekkora adagú frissen kiadott szuperfoszfát hatásával egyenértékű — a 12 ismétléses kísérlet párhuzamos parcelláit felhasználva —, a növekvő „régi” P-szinteken 1974-től 1990-ig kétévente 0, 40, 80 és 120 kg P2O5·ha-1 szuperfoszfátadaggal felültrágyáztuk a parcellákat. 1990-re így 36 különböző Pkezeléssel rendelkeztünk, és az ismétlések száma háromra csökkent.A feltöltő P-trágyázást követően négy éven keresztül erőteljesen csökkentek az AL-P-tartalmak, melyet hároméves egyensúly követett ezen a karbonátos, könnyű vályog, a foszfort gyengén megkötő csernozjom talajon. Ezt egy hároméves újabb, de már mérsékeltebb P-fixációs, majd újabb hatéves egyensúlyi szakasz követte.A 240, 480 és 720 kg P2O5·ha−1 adagok utóhatásai négy, hat, illetve nyolc évig biztosítottak kielégítő, nagy termésszinteket lehetővé tevő P-ellátottságot az őszi búzának (1,2–1,5 t·ha-1 terméstöbbletek). Bár egyre alacsonyabb termésszinteken, de a P-trágyázás utóhatása a 9. és 20. évek között is mérhető volt.Az évek során a P-trágyázás utóhatásának „friss” P egyenértéke fokozatosan lecsökkent. A „régi” P-műtrágyázás „felezési ideje”, hatásának felére csökkenése 3–4 évre volt tehető. Mérsékelt övi, kontinentális klíma alatt a korábbi P-trágyázás utóhatásának csökkenését a növényi P-felvétellel és a P-műtrágya megkötődésével magyarázhatjuk.Az idő múlásával a P-mérleg szerint a talajban maradó műtrágya-P egyre kisebb része volt a növény számára felvehető, ill. AL-oldható formában, a vízoldható monokalcium-foszfátoknak egyre kevésbé oldható kalcium-foszfátokká való átalakulása, az egyre erőteljesebb P-megkötődés következtében. A P-műtrágyázás hatékonyságának vizsgálatakor tanulságos lehet a P-műtrágya érvényesülési %-ának ismerete is. A kísérlet 22. éve után az adott 240, 480 és 720 kg P2O5·ha−1 P-adag 53, 43 és 36%-a érvényesült a P-kontroll (NK) parcelláknál mért P-felvételen (a talaj természetes P-szolgáltatásán) felül.A P-trágyázási terv készítése során a talaj P-ellátottságára, a foszfor megkötődését befolyásoló talajtulajdonságokra (kötöttség, pH, mészállapot stb.), ill. a Pműtrágya árára is tekintettel kell lennünk. A jelenlegi gazdasági környezetben még a foszfort kevésbé megkötő talajokon sem célszerű 2–3 évnél hosszabb időszakra Pelőretrágyázni.

Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon beállított szabadföldi kísérletben vizsgáltuk a N és a Cu elemek közötti kölcsönhatásokat 1988-ban tavaszi árpával. A termőhely talaja a szántott rétegben 3% humuszt, 5% körüli CaCO3-ot és 20% körüli agyagot tartalmazott. A talajelemzések alapján a terület jó Ca-, Mg-, K- és Mn-, kielégítő Cu-, közepes N-, valamint gyenge-közepes P- és Zn-ellátottságú volt. A talajvíz 13-15 m mélyen található, a terület aszályérzékeny. A kísérletet 4N×3Cu = 12 kezelés×3 ismétlés = 36 parcellával állítottuk be osztott parcellás (split-plot) elrendezéssel. A N-adagokat (0, 100, 200 és 300 kg N·ha−1) Ca-ammónium-nitrát, a Cu-adagokat (0, 50 és 100 kg Cu·ha−1) CuSO4 formájában adtuk ki. Áprilisban és májusban a szokásos csapadék csupán 1/3-a, júliusban a fele hullott. A jelzőnövényként használt Mars fajtájú tavaszi árpát 5 cm mélyre vetettük 12 cm gabona sortávra, 60–70 db·fm−1 csíraszámmal és 200 kg·ha−1 vetőmagnormával. A növény-állományt parcellánként 1–5 skálán bonitáltuk bokrosodás, virágzás és betakarítás idején. A betakarítást követően talajmintavételre is sor került a szántott rétegből, parcellánként 20–20 lefúrásból képezve átlagmintákat. A növénymintákat tíz elemre vizsgáltuk. A talajmintákban meghatároztuk a KCl-EDTA-oldható Cu-tartalmat, valamint a KCl-kicserélhető NH4-N- és NO3-N-tartalmat.A főbb eredményeket a következőkben foglaljuk össze:

  1. — A 100–300 kg N·ha−1 N-trágyázás 20–25%-os szemterméscsökkenést eredményezett az évelő pillangós lucerna elővetemény után. A Cu-trágyázás teljesen hatástalan maradt a termésre ezen a kielégítő Cu-ellátottságú talajon. Az átlagos termés-szint 3 t·ha−1 szem- és 3 t·ha−1 melléktermést jelentett mindössze. A kis termés N-igényét ebben a száraz évben a trágyázatlan talaj is kielégítette a N-gyűjtő lucerna elővetemény után. A N-kínálattal viszont — a Na és a Zn kivételével — nőtt a bokrosodáskori hajtás makro- és mikroelem-tartalma. Aratáskor a szalmában és szemben található N, Ca, Mn és Cu elemek beépülését szintén serkentette a N-trágyázás. A Cu-trágyázás a növényi összetételt sem módosította. A réz döntően a gyökérben halmozódott fel, ahol a növekvő Cu-kínálattal a Cu-koncentráció a kontrollon mért 28-ról 144 mg·kg−1-ra ugrott.
  2. — A szemtermésben főként a N, P, Mg, Zn és Cu elemek dúsultak. A tavaszi árpa fajlagos, azaz 1 t szem + a hozzá tartozó melléktermés elemtartalma 32 kg N, 19 kg K2O, 12 kg P2O5, 6 kg CaO és 4 kg MgO mennyiséget tett ki. Adataink hasonló termesztési körülmények között felhasználhatók a tavaszi árpa tervezett termésének elemigénye becslésekor a szaktanácsadásban. Megemlítjük, hogy a kapott kis termések fajlagos elemtartalmai átlagosan mintegy 20%-kal meghaladták a normál években kapottakat. A fajlagos N-tartalomban mindezen túl a pillangós elővetemény, valamint a 100–300 kg N·ha−1 adagok miatti N-túlkínálat is tükröződött.
  3. — Az első év után a bevitt Cu-trágya gyakorlatilag teljes mennyisége kimutatható volt KCl+EDTA formában a talaj szántott rétegében. A kontrolltalajon mért 2 mg·kg−1 Cu-tartalom az 50, illetve a 100 kg Cu·ha−1·év−1 Cu-terhelés hatására 22, illetve 44 mg·kg−1 értékre ugrott. A réz növényen belüli (vertikális) transzportja ugyanakkor gátolt volt.

Restricted access
Restricted access

Mészlepedékes csernozjom vályogtalajon, az MTA TAKI Nagyhörcsök Kísérleti Telepén vizsgáltuk a kálium és a bór elemek közötti kölcsönhatásokat 1990-ben, a kísérlet 3. évében tavaszi repce jelzőnövénnyel. Az alaptrágyázás hektáronként 100–100 kg N és P2O5 volt. A K-szinteket 0, 1000 és 2000 kg·ha-1 K2O feltöltő adaggal, a B-szinteket 0, 20, 40 és 60 kg·ha-1 B-adaggal állítottuk be 1987 őszén, lucerna elővetemény után. A műtrágyákat pétisó, szuperfoszfát, 60%-os KCl és 11%-os Na2B4O7×10H2O bórax formában alkalmaztuk. Főparcellaként a 3 K-szint, alapparcellaként a 4 B-szint szolgált 12 kezeléssel és 3 ismétlésben, 36 parcellával, osztott parcellás (split-plot) elrendezésben. A termőhely szántott rétege 5% körüli CaCO3-ot, 3% humuszt, 20–22% agyagot tartalmazott. A talaj eredetileg N, Ca, Mg, Mn és B elemekkel kielégítően, káliummal közepesen, P és Zn elemekkel viszonylag gyengén ellátottnak minősül. A talajvíz 13–15 m mélyen helyezkedik el, a termőhely aszályérzékeny. A tavaszi repce 130 napos tenyészideje alatt 244 mm csapadékot kapott, az 1 m-es talajréteg további 126 mm-re becsült hasznosítható vízkészlettel rendelkezett a repce vetésekor. A 370 mm összes vízkészlet fedezhette a jó–közepes termés vízigényét. Az éréskori, augusztusi szárazság azonban a magképződést akadályozta. A főbb megállapítások: – A K- és B-kezelések nem befolyásolták a repce fejlődését, illetve termését. Aratás idejére kereken 7,6, 1,9 és 1,0 t·ha-1 szár, becő és mag képződött. A tőrózsás korú hajtás N-, P-, K-, Ca-, Mg-, Mn-, B- és Cu-koncentrációi az irodalmi optimum tartományban vagy annak közelében voltak a kezeletlen talajon. – A bóraxszal végzett B-trágyázás nyomán a tavaszi repce vegetatív szerveinek B-tartalma átlagosan megkétszereződött a kísérlet 3. évében. A K-trágyázás emelte a repce vegetatív szerveinek K-tartalmát, valamint mérsékelte a Ca, Mg és B elemek koncentrációját a fellépő ionantagonizmus nyomán. Különösen a K–Mg antagonizmus volt kifejezett. A K/Mg hányadosa a K-kontroll talajon mért 8-ról kereken 14-re nőtt a gyökérben, 10-ről 17-re a hajtásban, 16-ról 28-ra a szárban. – Az aratáskori összes föld feletti 10,6 t·ha-1 biomassza 245 kg K, 236 kg N, 121 kg Ca, 35 kg Na, 26 kg P és 19 kg Mg elemet akkumulált. Adataink felhasználhatók a tavaszi repce elemigényének becslésekor a szaktanácsadásban.

Restricted access

Az algériai nyersfoszfát és a szuperfoszfát hatásának vizsgálata

V. A talajtulajdonságok és a foszfortrágyák  hatása a tavaszi árpa (Hordeum vulgare) Cd-, Cr-, Co-, Ni-, Sr-, Mn-, Al- és Mo-koncentrációjára tenyészedény-kísérletben

Agrokémia és Talajtan
Authors: Erzsébet Osztoics, Péter Csathó and László Radimszky

The effect of increasing rates of superphosphate manufactured from Kola apatite, marketed in Hungary in the early 90s, and basic rock phosphate from Algeria on the Cd, Cr, Sr, Mn, Ni, Al, Co and Mo concentrations in the grain and by-products of spring barley was investigated in a pot experiment involving three acidic soils from Hungary and one each from Slovakia, Romania and Algeria. The rock phosphate used in the pot experiment contained three times as much Cd and twice as much Cr as is currently permitted in Hungary. Nevertheless, neither of these elements could be detected in the grain yield of barley. The chromium content in the by-products was also below the detection limit in all the treatments on less acidic soils. Even on extremely acidic soils there was only a detectable concentration of chromium in treatments where the development of spring barley was severely retarded. Cadmium, however, was detectable in the by-products on all the soils, in a concentration that depended primarily on the properties of the initial soils and the rock phosphate rates applied. Cobalt could not be detected in the grain yield on any of the soils, and nickel only on extremely acidic brown forest soil with alternating thin layers of clay in treatments where the underdeveloped plants produced a very low grain yield. In the by-products nickel, like chromium, was only present in detectable quantities in the underdeveloped plants growing on extremely acidic soils. On the latter soils cobalt was detected in the by-products in all the treatments, but in healthy plants its concentration was an order of magnitude lower than in retarded plants. Molybdenum was only detected in the grain yield of spring barley on weakly acidic soils, but was present in the by-products on all soils in treatments where healthy plants of spring barley developed. Manganese, aluminium and strontium were found in detectable quantities in plants in all the treatments on all the soils. On the majority of soils the concentration in the by-products was an order of magnitude higher than in the grain. Naturally the plant concentrations of the various elements were influenced by the quantities introduced into the soil with the P fertilizer (Sr, Cd) and by the extent to which the pH changed as the result of the P fertilizer (Cr, Co, Ni, Mo, Cd, Mn and Al). The Ni, Co, Cr, Al and Mn concentrations of the retarded plants growing on extremely acidic soils was several times higher than that of healthy plants (Treatments 9-12). On such soils the rates of basic rock phosphate applied in these treatments served not only as P fertilizer but also as liming agents, exerting a favourable effect by reducing the acidity of the soil and thus the availability of the potentially toxic elements. In agreement with observations found in the literature, the results of the pot experiment on spring barley indicated that heavy metals and potentially toxic elements were accumulated in the vegetative organs of barley, rather than in the grain yield. On soils where the lower pH caused by P treatment increased the availability of potentially toxic elements, plant concentrations were higher, emergence was poor, the plants were retarded and no grain yield was produced. These results provide an indication of the processes to be expected when soils become more acidic.

Restricted access