Search Results

You are looking at 1 - 2 of 2 items for

  • Author or Editor: Péter Czanik x
Clear All Modify Search

A talajok állandó pH-értéken történo (pH-sztat) titrálása során felszabadítható aciditás vizsgálatára egy új mérorendszert fejlesztettünk ki, mely azon alapul, hogy számítógép és aktív visszacsatolás révén lúg adagolásával tartjuk állandó értéken a talajszuszpenzió pH-ját. A mérés során az adagolt lúg mennyisége és ido adatpárokból két elsorendu kinetikai függvény összegeként írtuk le a savanyító ionok deszorpciójának idofüggését. A kapott függvény extrapolációjával kiszámítottuk a végtelen idore extrapolált, adott pH-értéknél maximális savanyúság értékeket.  A kapott adatokat a klasszikus módszerrel mért vizsgálati eredményekkel összevetve megállapítottuk, hogy az egyszeri extrakció során felszabadítható aciditást igen nagy statisztikai valószínuséggel a gyorsabb deszorpciós folyamat határozza meg, de a teljes folyamat egyensúlyi értékei a Kappen módszerével mért aciditás kétszeresét is elérik. Ennek okát keresve kimutattuk, hogy az aciditás növekedése egyre nagyobb reakció félidot, vagyis egyre lassabb reakciót eredményez, azaz a növekvo aciditással a talajalkotók nehezebben hozzáférheto részén is megkötodnek savanyúságot okozó ionok.  Azt találtuk, hogy a talaj humusztartalmának növekedése és kisebb mértékben a leiszapolható rész mennyisége teheto felelossé a deszorpció lassulásáért. A kísérletek eredményei megerosítik, hogy a humuszanyagok makromolekulái, illetve az agyagfrakció belso kötohelyei miatt kialakuló megnövekedett diffúziós úthossz teheto leginkább felelossé a deszorpciós sebesség csökkenéséért. A függvénybol egy órás extrakcióra számított értékeket is összevetettük az egyszeri Ca-acetát extrakció aciditásértékeivel. Azt találtuk, hogy az egy óra alatt az állandó pH-n deszorbeálódó savanyúság 2,5 cmol H+/kg y1-értéknél több savanyúsággal rendelkezo talajok esetében kb. másfélszerese az azonos ido alatt kalcium-acetáttal eltávolítottnak, a különbség a növekvo aciditással egyre növekszik.

Restricted access

A talajok redox pufferképességének mérésére kidolgoztunk egy olyan titrálásos módszert, mellyel a szakirodalomban szereplő redox vizsgálati módszerek hátrányai kiküszöbölhetők. A mérés során nem az aktuális redoxpotenciált mérjük, hanem oxidáló vagy redukáló szeres titrálással folyamatosan változtatjuk a minta oxidációs állapotát, ezzel gyakorlatilag kiküszöböljük a mintavétel és a mintatárolás jelentős redox állapotot befolyásoló hibáit. A pH és Eh keresztkölcsönhatás kiküszöbölése érdekében párhuzamosan mérjük a rendszer pH-ját és Eh-ját és a szakirodalomból ismert korrekciókat a kiértékelő szoftver automatikusan elvégzi. A teljesen automatizált mérés során pufferkapacitás értéknek a rendszer titrálási átcsapási pontját, vagyis az inflexiós pontot vettük figyelembe, melyet a derivált görbe maximuma alapján keresett meg a program. A módszert számos magyarországi talajmintán alkalmaztuk, eltérő adagolási időkkel, és az eredményekből a redoxtulajdonságokat okozó folyamatok kinetikájára is következtethettünk. Az oxidációs redox pufferkapacitás vizsgálatoknál azt találtuk, hogy az egyes adagolások között eltelt időt növelve a pufferkapacitás növekedett, míg a reduktív irányban csökkent. Ez a folyamatirány eltérő mechanizmusra utal.

Restricted access