Search Results

You are looking at 1 - 4 of 4 items for

  • Author or Editor: Péter Hajós x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A glükagonszerű peptid-1 (GLP1) és receptoragonistái – a szénhidrát-anyagcserét érintő, valamint centrális, központi idegrendszeri hatásaik mellett – számos vonatkozásban érintik a gyomor-bél rendszer működését is. Lassítják a gyomor ürülését, a vékony- és vastagbél motilitását – az ileumperistaltica „fékezésére” utal az irodalmi összefoglalásokban szereplő „ileal brake” elnevezés –, serkentik az exocrin pancreas acinussejtjeinek működését és az amiláztermelést. A GLP1-receptor-agonisták napjainkban a 2-es típusú diabetes vércukorcsökkentő kezelésének meghatározó készítményei. A terápiás eszköztárába került hosszú, illetve rövid hatású változatok eltérően befolyásolják az éhomi és az étkezés utáni vércukorszintet. A készítmények ennek szem előtt tartásával történő – az újabb vizsgálatok fényében erőltetettnek ható – nem prandialis, illetve prandialis csoportosításával óhatatlanul a gyomorürülés befolyásolása került a figyelem előterébe, holott – különösen a hosszú hatású változatok esetében – legalább ilyen körültekintés szükséges a bélműködés vonatkozásában is. A közlemény áttekinti a GLP1 gastrointestinumot érintő élettani hatásait, és felhívja a figyelmet a lehetséges mellékhatások betegtájékoztatással és dietoterápiás módszerekkel történő megelőzési lehetőségeire. Orv Hetil. 2019; 160(49): 1927–1934.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Roland Oláh, Péter Hajós, Zsuzsanna Soós and Gábor Winkler

A pajzsmirigy gyulladásos megbetegedései klinikai megjelenésük alapján heveny, szubakut és krónikus formákba oszthatók. A de Quervain- (más néven óriássejtes vagy granulomatosus) thyreoiditis a szubakut csoportba sorolható, a pajzsmirigy betegségeinek mintegy 5%-át teszi ki. Eredete pontosan még nem tisztázott, rendszerint két héttel a felső légúti virális infekciót követően jelentkezik. A klinikai képet típusos esetben nyelési, illetve a fül felé sugárzó fájdalom uralja, a pajzsmirigy kifejezett tapintási érzékenységével. Jellemző a jelentősen gyorsult süllyedés, amely nem feltétlenül társul leukocytosissal és a C-reaktív fehérje emelkedésével. Lefolyásában négy fázis figyelhető meg: a destruktív gyulladásos folyamat átmeneti hyperthyreosissal jár, majd annak mérséklődése, illetve megszűnése euthyreoid állapotot eredményez. Utóbbit átmeneti hypothyreoid fázis követi, végül, a regeneráció beindulását követően, ismét normofunkció észlelhető. Az ultrahangos képen diffúz hypoechogen szerkezet látható, nem ritka azonban göbök előfordulása sem. A kórkép gyakran felismeretlen marad, vagy kezdeti szakaszát tévesen, hyperthyreosisként véleményezik és kezelik. Antitestvizsgálatok, pajzsmirigy-szcintigráfia, göbök fennállása esetén finomtű-aspirációs citológiai mintavétel segíthet a kórisme felállításában. Speciális kezelést általában nem igényel, a fájdalom enyhítésére átmenetileg nem szteroid gyulladáscsökkentő, esetleg szteroid adható. A szerzők négy, részben eltérő klinikai megjelenésű esetük bemutatásával a kórismézés és az elkülönítő diagnózis sarokpontjaira kívánják felhívni a figyelmet. Orv. Hetil., 2014, 155(17), 676–680.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsuzsanna Soós, Tímea Varga, Péter Vadinszky, Péter Hajós, Katalin Vajda, Sándor Kiss and Gábor Winkler

A Buschke–Löwenstein-tumor (verrucosus carcinoma, óriáscondyloma) az analis régió nem metasztatizáló lokálisan invazív daganata. Ritka elváltozás, annak ellenére, hogy az egyéb típusú analis carcinomák és a condylomák gyakorisága nő. A szerzők 63 éves nőbetegük esetét ismertetik, akinél perianalis elhelyezkedésű, nagy kiterjedésű, utóbb csaknem az egész kismedencét infiltráló és kétoldali vese-üregrendszeri tágulatot okozó Buschke–Löwenstein-tumort, azaz verrucosus analis carcinomát kórisméztek. Az analis carcinomák alul- vagy túldiagnosztizálása nem megfelelő kezelést eredményez, ezért fontos a megfelelő mintavétel. A szerzők felhívják a figyelmet a korrekt, mélyben történő szövettani mintavétel jelentőségére, mert a biopszia felszínes vagy a széli részeket érintő kivitelezése tévútra viheti a kórismézést. Orv. Hetil., 2011, 152, 344–348.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: András Béres, Zsuzsanna Lelovics, Péter Antal, Gergely Hajós, András Gézsi, Árpád Czéh, Erika Lantos and Tamás Major

A pozitív élményekkel kapcsolatos pszicho-neuro-immunológiai vizsgálatok száma kevés, klinikai alkalmazhatósága korlátozott. Célkitűzés: A Mosolygó Kórház Alapítvány művészeinek beteg gyermekekre gyakorolt hatását vizsgálták a szerzők. Módszer: Branülön keresztül, fájdalommentesen vérmintákat vettek infektológiai osztályon mesélő, bábos és kézműves művészek látogatása előtt 30 perccel és utána egy órával. Huszonnégy gyermeket meglátogattak a művészek, a kontrollcsoportban kilenc gyermek volt. Vizsgálták a vérben a lymphocytaszámot és a Th1/Th2 citokinszinteket. A művészek a látogatást követően hatásukat szubjektív skálán értékelték. Eredmények: A meglátogatott csoportban a lymphocytaszám-emelkedés 8,43%-kal kifejezettebb, a csökkenés 12,45%-kal mérsékeltebb volt. A meglátogatott csoportban a lymphocytaszám-emelkedést mutató gyermekek aránya nagyobb volt. A változások a művészek szerint sikeresebb látogatásoknál voltak kifejezettebbek. A meglátogatott csoportban páros t-próbával nem szignifikáns, de nagy szórás mellett is mérhető változást találtunk az interferon-γ-szintben (p < 0,055) és a Th1/Th2 citokin mérlegben (q-érték = 0,076 permutációs teszttel). Következtetések: Ez az első gyermekeken végzett klinikai pszicho-neuro-immunológiai felmérés, amely azt jelzi, hogy a gyermekekre fordított kitüntetett figyelem esetén gyors immunváltozásokkal is számolhatunk. Orv. Hetil., 2011, 152, 1739–1744.

Open access