Search Results

You are looking at 1 - 6 of 6 items for

  • Author or Editor: Péter Hajnal x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

The Bn (k) poly-Bernoulli numbers — a natural generalization of classical Bernoulli numbers (B n = Bn (1)) — were introduced by Kaneko in 1997. When the parameter k is negative then Bn (k) is a nonnegative number. Brewbaker was the first to give combinatorial interpretation of these numbers. He proved that Bn (−k) counts the so called lonesum 0–1 matrices of size n × k. Several other interpretations were pointed out. We survey these and give new ones. Our new interpretation, for example, gives a transparent, combinatorial explanation of Kaneko’s recursive formula for poly-Bernoulli numbers.

Restricted access

Kinnersley and Langston used a computer search to characterize the class of graphs with path-width at most two. The excluded minor list consists of 110 graphs. This set is fairly large, and the list gives little insight to structural properties of the targeted graph class. We take a different route here. We concentrate on the building blocks of the graphs with path-width at most two and how they are glued together. In this way, we get a short and compact characterization of 2-connected and 2-edge-connected graphs with path-width at most two.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Bence Hajnal, Lilla Kapossy, Gábor István, Tímea Kakucs, Péter Benkő, and Péter Lukovich

Absztrakt

Bevezetés: A rezidensek a sebészeti osztályokon helyenként két kézzel kezdenek operálni, máshol kizárólag a domináns kezet használják, csak később térnek át a kétkezes technikára. A szakirodalomban nincs adat arról, hogy melyik módszer a hatékonyabb. Módszer: Laparoszkópos tapasztalattal nem rendelkező 20 orvostanhallgatót két csoportba osztottunk: az egyik csoport végig egy (1K), a másik végig két kézzel (2K) végezte a feladatokat öt napon át. Az utolsó napon mindkét csoport elvégezte egy és két kézzel is a feladatokat, majd három új, két kézzel végzendő feladatot. Mértük a teljesítési időket, és elvégeztük a belső videofelvételek OSATS-pontozását. A kiértékeléshez egy- és kétmintás t-próbát használtunk, az eredményeket p < 0,05 esetén tekintettük szignifikánsnak. Eredmények: Az 1K- és 2K-csoport között az első napon az időeredményekben (518/500 s) és az OSATS-pontszámokban (87/84; 54/55 pont) sem volt eltérés. Mindkét csoportban javultak az időeredmények és a pontszámok is (1K: 52%, 77%; 2K: 50%, 70%), de a különbség a csoportok között egyik esetében sem volt szignifikáns. Az utolsó napon végzett kétkezes feladatoknál az átlagidőben (1K: 425 s, 2K: 411 s) és összpontszámban (53/59 és 56/52) nem, de a kétkezességre adott pontszámoknál szignifikáns volt a különbség. Következtetés: Vizsgálatunk alapján nem egyértelmű, hogy a haladó laparoszkópos műtétek elvégzéséhez nélkülözhetetlen bimanualitás az azonnali kétkezes oktatással gyorsabban elsajátítható.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Béla Sebők, Gábor Kiss, Péter János Szabó, Dániel Rigler, László Milán Molnár, Gábor Dobos, Ferenc Réti, Hajnal Szőcs, F. Árpád Joób, Kinga Körmöczi, and György Szabó

A szerzők előző közleményükben karbon/karbon állcsontimplantátumokkal kapcsolatos hosszú távú tapasztalataikról számoltak be. A jó funkcionális és esztétikai eredmények értékelése után a szervezet hatását vizsgálták az implantátum struktúrájára és morfológiájára nézve modern felületanalitikai módszerekkel. Nyolc év után eltávolított és be nem ültetett (referencia-) implantátumokat hasonlítottak össze. Mind a referencia-, mind a szervezetből eltávolított implantátum két fő komponense a szén és az oxigén, azonban a szervezet hatására az oxigén mennyisége három-négyszeresére nőtt, és nyomelemmennyiségben foszfort, ként, kalciumot és vasat mutattak ki. Az implantátumokat alkotó szénszálak vastagsága (5–7 μm) a szervezet hatására nem változott meg. A szervezetből eltávolított implantátum felületét – a referenciaimplantátum felületén nem található – 15–17 μm vastag réteg fedte, amelynek összetétele megegyezett a szénszálak összetételével. (A csontszövetre jellemző nagy mennyiségű kalciumot nem detektáltak.) Mindezek alapján megállapítható, hogy a karbon/karbon implantátumokat a szervezet agresszív hatása jelentős mértékben nem változtatja meg sem funkcionálisan, sem szerkezetileg. Orv. Hetil., 2012, 153, 744–750.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors: Zsófia Jordán, Boglárka Horváth, Boglárka Hajnal, László Halász, Ákos Ujvári, András Fogarasi, Péter Halász, Anna Kelemen, Loránd Erőss, and Dániel Fabó

Összefoglaló. Bevezetés és célkitűzés: A terápiarezisztens fokális epilepsziák sebészeti kezelése elterjedten használt kezelési lehetőség. Célunk az epilepsziasebészet-hatékonyság változásának vizsgálata egy évtizednyi távlatból a budapesti centrumban. Módszerek: Az Országos Klinikai Idegtudományi Intézetben reszektív epilepsziasebészeti beavatkozásokon átesett fokális epilepsziás betegek adatai kerültek feldolgozásra. A vizsgált 10 év beteganyagát két periódusra osztottuk a műtét időpontja szerint (2006–2010 és 2011–2016). Vizsgálati szempontjaink: demográfiai adatok, az epilepszia kezdete és típusa, mágnesesrezonancia-lelet, preoperatív rohamfrekvencia, műtéttípus és szövettani lelet. Az epileptológiai kimenetelt az Engel-klasszifikáció alapján értékeltük. Eredmények: Epilepsziasebészeti beavatkozás 187 betegen történt, akik közül 137-nél került sor reszekciós műtétre. A betegek 65%-ában temporalis, 18%-ában frontalis, míg 7%-ában olyan multilobaris epilepszia igazolódott, mely a temporalis vagy a frontalis lebenyt érintette. Teljes rohammentességet (Engel I/A) az 1. évben 68%-ban, a 2. évben 64%-ban, míg az 5. évben 63%-ban mértünk. A két intervallum összehasonlításakor az 1 éves rohammentesség aránya 60%-ról (temporalis: 67%, extratemporalis: 50%) 73%-ra (temporalis: 79%, extratemporalis: 62%) javult a második periódusban. Az etiológia szempontjából a hippocampalis sclerosis aránya 28%-ról 14%-ra csökkent, a fokális corticalis dysplasiák aránya 22%-ról 31%-ra növekedett. Következtetés: A sebészeti kezelés fokális epilepsziák esetén – alapos előzetes kivizsgálást követően – általában biztonságos és a legnagyobb arányban sikeres beavatkozás. A legkedvezőbb kimenetel temporalis lokalizációban érhető el. A hatékonyság az évek során egyre javuló tendenciát mutatott az egyre nehezebb sebészeti esetek ellenére. Ez magyarázható a sebészeti technikák fejlődésével, illetve a jobb, műtét előtti elektrofiziológiai és képalkotó technikákkal, amelyek bevezetésével pontosabb lokalizáció adható. Orv Hetil. 2021; 162(6): 219–226.

Summary. Introduction and objective: The surgical treatment of medically intractable focal epilepsies is a well established practice. Our aim was to examine the efficacy of epilepsy surgery within a decade long period in our centre in Budapest. Methods: Data of drug-resistant patients with resective epilepsy surgery in the National Institute of Clinical Neurosciences were evaluated. The examined 10-year period was divided based on the year of the operation in two parts (2006–2010 and 2011–2016). The following data were collected: demography, beginning and type of epilepsy, magnetic resonance, preoperative seizure frequency, type of surgery and histology. Epileptological outcome was based on modified Engel’s classification. Results: Out of 187 surgeries, we identified 137 patients with resective intervention: 65% temporal lobe, 18% frontal, and 7% multilobar epilepsy. Seizure-freedom (Engel I/A) was 68% in the first postoperative year, 64% in the second, and 63% in the fifth year. In the first period, 1-year seizure freedom was 60% (temporal: 67% extratemporal: 50%), while in the second period it was 73% (temporal 79%, extratemporal 62%). Hippocampal sclerosis ratio dropped from 28% to 14%, while focal cortical dysplasia ratio increased from 22% to 31%. Conclusion: Surgical treatment in focal epilepsy – after thorough presurgical evaluation – is generally safe and successful. The most favorable outcome is in temporal localization. The efficacy tended to improve over time despite of the more challenging cases. This can be explained with the development of surgical techniques and improvement of presurgical localization. Orv Hetil. 2021; 162(6): 219–226.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: László Mangel, Miklós Lukács, András Hajnal, Henrik Sárkány, Mónika Forgács-Menyhért, Zsuzsanna Varga, Eszter Herendi, Emőke Papp, Zsuzsanna Jéglné Illés, Nóra Szigeti, Róbert Almási, Sándor Ferencz, Péter Kanizsai, Andor Sebestyén, and Ágnes Csikós

Absztrakt:

Bevezetés és célkitűzés: Az előrehaladott, áttétes daganatos betegek megfelelő tüneti és életvégi ellátása, illetve ennek elérése komoly kihívás minden egészségügyi ellátó számára. A palliatív onkoteamrendszer kialakításával célunk a betegek időbeni palliatív ellátásba vonása és a konzekvencia nélküli sürgősségi kivizsgálások és ellátások számának lehetőség szerinti csökkentése volt. Módszer és eredmények: A palliatív onkoteam megbeszéléseit kéthetente tartottuk meg; a team állandó tagjai palliatív szakorvos, onkológus, belgyógyász, pszichiáter, szakápoló, pszichológus voltak, de időszakosan más szakemberek is csatlakoztak. 2019 májusa és 2020 januárja között 93, előrehaladott stádiumú daganatos betegnél 97 eseti megbeszélést tartottunk, egy-egy ülésen 6–10 beteg esetét tárgyaltuk végig. Minden esetben meghatároztuk a beteg további palliatív ellátásának formáját (szakrendelésen jelentkezés, otthoni szakellátás, intézeti elhelyezés) és azt, hogy adott esetben még szóba jön-e további aktív onkológiai ellátás. A megbeszélésre került betegek esetében pár hónap eltelte után a felesleges sürgősségi megjelenések számában egyértelmű csökkenés mutatkozott. Következtetés: A kezdeti, sokszor heves érzelmekkel is kísért megbeszélések rövid időn belül komoly operatív szakmai fórummá váltak. Úgy gondoljuk, hogy ez a rendszer is komolyan hozzájárulhat ahhoz, hogy az előrehaladott daganatos betegek időben palliatív szakellátáshoz jussanak, és ahhoz is, hogy a gyógyító onkológiai attitűd fokozatosan segítő orvosi hozzáállássá tudjon válni. Orv Hetil. 2020; 161(34): 1423–1430.

Open access