Search Results

You are looking at 1 - 10 of 20 items for

  • Author or Editor: Péter Harsányi x
  • Refine by Access: All Content x
Clear All Modify Search

Miért kéne szabályozni az árnyékoktatást?

Why Shadow Education Should Be Regulated

Educatio
Author:
Péter Harsányi
Open access

Iskolák a járvány alatt és után – nemzetközi tapasztalatok

Schools during and after the Pandemic – International Experiences

Educatio
Author:
Péter Harsányi
Open access

Absztrakt

A dustus urachus a foetalis életben az allantoist és a hólyagot összekötő fibromuscularis vezeték, amely általában a 4–5. gestatiós hónapban elzáródik. Az urachus nem teljes záródása a születéskor még fiziológiásnak tekinthető, nyitva maradása a köldök recidiváló gyulladásához, váladékozásához vezethet. Diagnózisában az ultrahang az elsődlegesen választandó vizsgálóeszköz. A szerzők 19 éves, elhízott nőbeteg kórtörténetét ismertetik, akinél a köldökváladékozás hátterében a hasi ultrahangvizsgálat ductus urachus persistenst írt le. Három portból végzett laparoszkópos műtét során a peritoneum meghasítása után láthatóvá vált vezetéket a hólyagkupoláig felszabadították, majd egy műanyag klippel distalisan elzárták és kiirtották. A műtéti idő 38 perc volt. A posztoperatív szakban a beteg egy alkalommal igényelt minor analgetikumot, és a műtét másnapján távozott a klinikáról. A szerzők kiemelik, hogy a ductus urachus persistens műtéti ellátása laparoszkópos technikával javasolt; az urachus maradványa az első hasfalon a 30 fokos optikával, nagyított képen jobban látható, végig követhető a Retzius-spatiumtól a köldökig, és esztétikailag is szebb eredmény érhető el. Orv. Hetil., 2015, 156(38), 1547–1550.

Open access

A nép hangja Isten hangja: populizmus és vallás viszonya

Vox Populi, Vox Dei: The Relationship between Populism and Religion

Educatio
Author:
Péter Harsányi
Open access
Magyar Sebészet
Authors:
Tímea Kakucs
,
Péter Lukovich
,
Noémi Dobó
,
Péter Benkő
, and
László Harsányi

Absztrakt

Bevezetés: A laparoscopos technika betegen történő elsajátítása financiális és betegbiztonsági szempontból sem előnyös. A technika oktatására és elsajátítására jelenleg a tréningboksz tűnik a legmegfelelőbbnek, de a laparoscopos gyakorlattal már rendelkező szakorvosok technikájának mérésére és rezidensekkel történő összehasonlítására még kevés a releváns adat. Módszer: A SE I. sz. Sebészeti Klinikán 25 sebész és urológus szakorvost, illetve 30 rezidenst vizsgáltunk MENTOR® tréningbokszon egy kérdőív kitöltése után, melyben többek között rákérdeztünk a szakmai gyakorlatukra, korábbi tréningboksz-, virtuális szimulátor-, hangszer- és videojáték-használatukra. A vizsgált személyeknek 3, az Amerikai Sebész Társaság szakvizsgájához megkövetelt gyakorlatot (FLS) és 3 általunk meghatározott feladatot kellett el-végezniük meghatározott idő alatt. A statisztikai számításokhoz lineáris regresszióanalízist használtunk (ANOVA táblázat). Eredmények: A szakorvosok 16%-a, a rezidensek 6,66%-a tudta teljesíteni időkorláton belül az összes feladatot. A feladatok elvégzéséhez szükséges idő és a saját laparoscopos műtétek száma között szignifikáns (p < 0,05) kapcsolatot igazoltunk, míg a többi befolyásoló tényező és az idő között nem találtunk szignifikáns kapcsolatot. A résztvevők 66%-a az általunk készített feladatokat tartotta hasznosabbnak. Következtetések: Magyarországon jelenleg a rezidensek jellemzően a betegen sajátítják el a laparoscopos műtéti technikát, holott a tréningbokszok alkalmasak a szem-kéz koordináció, a kétkezesség begyakorlására, valamint az eszközhasználat megtanulására. Ezért szükség lenne szervezett gyakorlási lehetőségek biztosítására.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors:
Tímea Kakucs
,
László Harsányi
,
Péter Kupcsulik
, and
Péter Lukovich

Absztrakt

Bevezetés: Az epehólyag-kövesség előfordulási gyakorisága az életkorral nő, azonban a 80 év feletti betegek műtétjeinek kimeneteléről alig vannak adatok. A társadalom elöregedésével a kérdés egyre időszerűbb. Célkitűzés: A 80 évesnél idősebb betegeknél végzett akut és elektív cholecystectomiák elemzése. Módszer: A szerzők az elmúlt hat évben a 80 évesnél idősebb, cholelithiasis miatt operált betegeknél a műtét típusát, a konverzió arányát, a szövődmények gyakoriságát, a posztoperatív mortalitást, az intenzív osztályos és kórházi ápolási napok számát vizsgálták retrospektíven. Eredmények: A vizsgált időszakban a 69 elektív, 51 akut műtétet végeztek, utóbbiak 9,8%-ánál pancreatitist, 14%-ánál májtályogot, 27%-ánál choledocholithiasist találtak. Az elektív csoport 84%-ánál, míg az akut csoport 17,7%-ánál sikerült az epehólyag laparoszkópos eltávolítása. Az intenzív osztályos 9,1 vs. 1 nap, a teljes kórházi ápolás 12 vs. 3,6 nap volt az akut, illetve tervezett műtétnél. A sürgősséggel operált betegeknél a mortalitás 20% és a reoperáció 16% volt, elektív betegeknél egyik sem fordult elő. Következtetések: A laparoszkópos cholecystectomia idős betegek tervezett műtéteinél kiváló eredménnyel alkalmazható, ezért cholelithiasis esetén 80 év feletti betegeknél is törekedni kell az elektív műtétre. Orv. Hetil., 2016, 157(5), 185–190.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Olivér Rosero
,
Tibor Kovács
,
Péter Ónody
,
László Harsányi
, and
Attila Szijártó

A gastrointestinalis traktus a táplálék feldolgozásában betöltött emésztő-, illetve felszívófunkcióján túl kiemelkedő jelentőséggel bír a béllumenben lévő patogénekkel szemben, megakadályozva azok keringésbe jutását, és fontos szerepet játszik az immunhomeosztázis fenntartásában. Bakteriális transzlokáció alatt a gyomor-bél rendszer életképes baktériumainak vagy bakteriális termékeinek különböző, extraintestinalis szövetekbe jutása értendő. A kóros jelenséget számos klinikai kórkép kapcsán azonosították. A bakteriális transzlokáció kialakulására prediszponáló, alapvető feltételek közé tartozik a bél mikroflórájának megváltozása, a nyálkahártya-integritás sérülése, valamint a gazdaszervezet immunhiányos állapota. A bakteriális transzlokáció fellépése megnövekedett szövődményekkel és mortalitási rátával párosul, ezért a jövőben fontos mérlegelendő szempontot kell képeznie a kockázati csoportba tartozó betegek terápiás algoritmusának felállítása során. Orv. Hetil., 2014, 155(8), 304–312.

Open access

Absztrakt

Bevezetés: Az endometriosis miatt műtétre kerülő betegek száma nő, és az esetek 10–40%-ában nemcsak a nőgyógyászati és urológiai szerveket, hanem a beleket is érinti. Betegek és módszer: 2009. július 14. – 2014. január 13. között 383, endometriosis miatt kezelt beteg közül 224 esetében igazolt bélendometriosist a praeoperativ sigmoideoscopia, közülük 127 beteg került műtétre. A beavatkozásokat minden esetben ugyanaz a nőgyógyász-sebész team végezte. Eredmények: 120 betegnél bélresectio, 2 esetben lokális kimetszés, míg 2 esetben shaving történt. 46 betegnél a rectum, 68 betegnél a rectosigmoidealis átmenet, 30 betegnél a szigmabél, 4 betegnél a coecum, 2 betegnél az appendix, 2 betegnél a vékonybél volt érintett. Az urológiai szervek érintettsége miatt a hólyagresectio (9 eset), ureterresectio (2 eset), illetve ureter felszabadítása (26 eset) is megtörtént. Konverziót – arteria epigastrica inferiorból származó vérzés miatt – 1 betegnél végeztünk, 1 betegnél a műtét estéjén a gépi anastomosis vonalából észlelt vérzés miatt laparoscopos vérzésaláöltés történt. 16 esetben transvaginalisan, 13 esetben transrectalisan távolítottuk el a reszekált bélszakaszt. Varratelégtelenség 2 esetben, rectovaginalis fistula további 4 esetben alakult ki, ahol a reoperációkat (stomakészítés-stomazárás) is minden esetben laparoscoppal végeztük. Következtetés: Belet infiltráló endometriosis ellátása multidiszciplináris teammel, laparoscopos úton végzett bélresectióval javasolt. Az invasivitas transrectalis specimeneltávolítással tovább csökkenthető.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors:
Zsolt Baranyai
,
Ákos Balázs
,
Péter Kupcsulik
, and
László Harsányi

Absztrakt:

Bevezetés: A sebészi és az intenzív terápia jelentős fejlődése ellenére a nyelőcső-perforáció napjainkban is súlyos, életet veszélyeztető állapot. A sikeres kezelés függ a különböző klinikai tényezőktől, az egészségügyi felszereltségtől, de leginkább a rendelkezésre álló szaktudástól, tapasztalattól. Betegek és módszerek: Retrospektív módon elemeztük a Semmelweis Egyetem I. sz. Sebészeti Klinikáján 2005 és 2017 között nem tumoros eredetű nyelőcső-perforáció miatt műtéttel kezelt betegek adatait. Eredmények: A fenti időszak alatt 77 beteget kezeltünk, mindegyikük külső intézetből került átvételre. 15 beteg (19%) sokkos állapotban érkezett. A perforáció 29 (38%) esetben spontán, 32 (41%) alkalommal endoszkópia során, 12 (16%) betegnél idegentest-elakadás miatt, 4 (5%) esetben pedig nyelőcsővarix-vérzés ballon-kompressziós terápiája után alakult ki. A betegek a tünetek kialakulása után átlagosan 2,7 nappal kerültek klinikánkra. 11 (14%) betegnél drainage-t, 6 (8%) alkalommal suturát, 8 (10%) funduplicatiót, illetve 19 (25%) betegnél nyelőcső-kirekesztést alkalmaztunk. Reoperációkkal együtt 33 (43%) betegnél pedig teljes oesophagus exstirpatióra kényszerültünk. 27 (36%) beteget vesztettünk el. Megbeszélés, következtetések: A nyelőcsősérülések sebészi ellátását alapvető két tényező befolyásolja: a műtét előtti észlelési idő hossza és a szeptikus tünetek fennállása. Alapvetően a késedelem miatt kényszerülünk radikális – csonkító – műtétekre. Az időveszteség oka a nem egységes diagnosztikai stratégiában, a valós diagnózis felismerésének késedelmében rejlik.

Open access
Orvosi Hetilap
Authors:
Péter Lukovich
,
András Papp
,
Péter Fuszek
,
Tibor Glasz
,
Hajnalka Győrffy
,
László Lakatos
, and
László Harsányi

A duodenumra lokalizált Crohn-betegség az összes Crohn-betegség kb. 0,5–4%-át teszi ki. Leggyakoribb tünete a gyomorürülési zavar és a jelentős fogyás. Az endoszkópos biopszia eredménye gyakran bizonytalan, ami megnehezíti az egyéb benignus szűkületektől való elkülönítését. A műtétet igénylő megbetegedés kezelése tekintetében a betegséggel foglalkozó európai konszenzusos nyilatkozat sem ad pontos irányelveket. Beteganyag: Eredménytelen konzervatív kezelés miatt a Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 2002–2007 között három betegnél a gyomorürülési panasz megoldására műtétre volt szükség. Mindegyik betegnek a műtét előtt jelentős súlyvesztése (13–30 kg) volt. Két esetben sikerült a gyulladt bélszakasz eltávolítása a duodenum parciális reszekciójával, és az emésztőtraktus Billroth-II. szerint végzett rekonstrukciójával, egy esetben a leszálló duodenum érintettsége miatt csak bypassműtétre (gastro-jejunostomia) nyílt lehetőség. Eredmények: A betegek a műtét óta eltelt 45/24/9 hónap óta panaszmentesek, műtét előtti súlyukat visszanyerték. Sem korai, sem késői szövődményt nem észleltünk. Következtetések: A konzervatív kezelésre tartósan nem reagáló, szűkületet okozó duodenalis Crohn-betegség műtéti javallatot képez, azonban a fennálló malnutritio a műtét előtt kezelést igényel. A műtét típusa előre nem tervezhető, a kellően előkészített patkóbél-Crohn-beteg gyógyhajlama nem rosszabb, mint egyéb lokalizációjú sorstársaié.

Restricted access