Search Results

You are looking at 1 - 9 of 9 items for

  • Author or Editor: Péter Hegedűs x
  • All content x
Clear All Modify Search

Absztrakt:

A gyermekkori rosszindulatú daganatos megbetegedések esetében meghatározó jelentőségű a beteg gyermek, a családja és a kezelőorvos között kialakult kapcsolat. Ennek alakulásában döntő szerepe van az orvosi kommunikációnak. Különösen nagy hangsúlyt kap a kommunikáció színvonala abban a helyzetben, amikor nincs lehetőség a gyermek megmentésére, és a palliatív kezelés kerül az ellátás középpontjába. A gyermekkori palliatív ellátás esetében a megfelelő orvosi kommunikáció jelenleg is intenzív kutatás tárgya, melyet nagyban nehezít a téma érzékenysége, a palliatív ellátásban részesülő vagy elhunyt gyermekek szüleinek, illetve az ellátószemélyzetnek a bevonási nehézségei. A jelen munkában áttekintjük a gyermekonkológiai palliatív ellátással kapcsolatos szakirodalmat. A széles körű kutatások ellenére alacsony azon vizsgálatok száma, melyek az orvosi kommunikáció gyakorlati aspektusait igyekeznek felmérni. A szakirodalomban bőségesen rendelkezésre álló elméletek gyakorlati megvalósításának eredményességéről nem szólnak vizsgálatok. A területtel kapcsolatos általános következtetések levonását nehezítik a szociokulturális különbségek, köztük az orvosokkal szemben támasztott elvárások eltérése a különböző kulturális, vallási környezetekben. Nincs eltérés annak megítélésében, hogy a palliatív ellátás korai integrációja elengedhetetlen a diagnózisközléssel egy időben. A már rendelkezésre álló ismeretek tükrében fontos e kutatások végzése a különböző szociokulturális környezetek speciális keretei között. Orv Hetil. 2020; 161(9): 323–329.

Restricted access

Absztrakt:

Bevezetés: A daganatos gyermekek betegséglefolyásának bizonyos pontjain kiemelten fontos a megfelelő kommunikáció az egészségügyi dolgozók részéről. Célkitűzés: Annak vizsgálata, hogy a gyermekonkológiai ellátásban, a szülőkkel történő kommunikációban mikor és hogyan kerül bevezetésre a palliatív ellátás fogalma. Módszer: 14 kérdésből álló strukturált interjú készítése a Magyar Gyermekonkológiai Hálózat orvosaival (n = 22). A válaszok rendszerezése, kiértékelése induktív kódolással történt, az Atlas.ti 6.0 szoftver segítségével. Eredmények: Interjúinkban a palliatív terápiára való áttérésnek általában egyszeri, a gyógyító lehetőségek kimerülése utáni közlése jellemző. Az orvosok többsége bevon a beszélgetésbe egy másik szakembert, lehetőleg pszichológust. A szóhasználatot tekintve vannak jellemzően használt és elkerült szavak, amelyek között előfordulnak egyértelműséget, önvédelmet és empátiát tükröző szavak/kifejezések. Legellentmondásosabb a halál, haldoklás kommunikációja. Következtetés: Magyarországon a gyermekkori palliatív ellátás kommunikációjának területén jelen vizsgálat volt az első felmérés. A vizsgálat megmutatta, hogy hazánkban is érzékelhető már a palliatív kommunikáció modern szemléletének jelenléte, azonban ennek elterjedése még több időt igényel. Orv Hetil. 2017; 158(30): 1175–1181.

Open access

Absztrakt

Célkitűzések: Irodalmi adatok alapján a súlyos posztoperatív komplikációkat követően feltételezhetően gyakrabban alakul ki lokális recidíva, illetve távoli metastasis. Ezt saját beteganyagunk vizsgálatával szerettük volna igazolni. Módszerek: 2000. január 1. és 2004. december 31. között 332 betegnél végeztünk elektív, kuratív resectiót colorectalis carcinoma miatt. A posztoperatív szövődményeket a módosított Clavien-beosztás szerint osztályoztuk. A műtétet követően 30 napon belül fellépő szövődményeket rendszereztük. A szövődmények összesítésében minden szövődményt feldolgoztunk, betegenként pedig mindig a legsúlyosabb szövődményt vettük figyelembe. Az utánkövetési időszak 2009. december 31-ig terjedt. A vizsgált tényezőket egy-, illetve többváltozós rendszerben, statisztikai próbákkal elemeztük. Eredmények: A betegek átlagéletkora 64 év volt, 56%-uk (187 beteg) férfi volt. Műtét előtt 84 beteg (25,3%) részesült onkológiai kezelésben. A vizsgálatba csak R0 resectión átesett betegeket választottunk be. 182 beteg esetében (56,3%) szövődménymentes volt a műtét utáni időszak. A mortalitás 3,3% volt. Grade 4-es szövődmény 5 betegnél (1,5%), Grade 3-as 26 betegnél (8%), Grade 2-es 83 betegnél (25,8%), Grade 1-es 25 betegnél (7,7%) jelentkezett. Az utánkövetési idő alatt 75 betegnél (23,3%) alakult ki lokális recidíva és/vagy távoli metastasis. A tumor gradusa (p = 0,008), a daganat stádiuma (p = 0,0001), és a szövettani vizsgálat során észlelt ér-, illetve nyirokérbetörés (p = 0,0001) egyértelműen hajlamosít későbbi lokális recidíva és/vagy metastasis kialakulására. Grade 3-as szövődményeket követően gyakrabban alakul ki recidíva (p = 0,0039), és magasabb a tumorspecifikus halálozás aránya is (p = 0,05). Konklúziók: Elektív, kuratív colorectalis carcinomák resectióját követően jelentkező Grade 3-as típusú szövődmények esetében gyakrabban lehet recidíva és/vagy távoli metastasis kialakulására számítani, magasabb a tumorspecifikus halálozás is. A posztoperatív szövődmények nem csupán a közvetlen műtéti időszakban jelentenek veszélyt a beteg számára, de onkológiai hatásuk révén a hosszú távú túlélés esélyét is jelentősen rontják.

Restricted access
Scientia et Securitas
Authors: László Vidács, Márk Jelasity, László Tóth, Péter Hegedűs, and Rudolf Ferenc

Összefoglalás. A mély mesterséges neuronhálók elterjedése az ipari alkalmazásokban évekkel azok megbízhatóságával, értelmezhetőségével, és biztonságával kapcsolatos szakterületek fejlődését megelőzően történt. Az egyik, gyakorlatban is jelentős területen, a képfelismerésben például a megvalósult megoldások szinte már emberi teljesítményre képesek, de ezzel együtt célzott zajjal ezek a rendszerek félrevezethetők, megzavarhatók. Jelen kéziratban ismertetünk néhány tipikus biztonsági problémát, valamint rámutatunk arra, hogy a hagyományos szoftverfejlesztés területén alkalmazott minőségbiztosítási módszerekkel rokon megoldásokra szükség van az MI-re épülő rendszerek fejlesztésében, akár a mesterséges neuronhálók biztonságát, akár az MI rendszerek hagyományos komponenseinek fejlesztését tartjuk szem előtt.

Summary. Research on the trustworthiness, interpretability and security of deep neural networks lags behind the widespread application of the technology in industrial applications. For example, in image recognition, modern solutions are capable of nearly human performance. However, with targeted adversarial noise, these systems can be arbitrarily manipulated. Here, we discuss some of the security problems and point out that quality assurance methods used in traditional software development should also be adapted when developing AI-based systems, whether in the security of artificial neural networks or traditional components of AI systems. One of the main concerns about neural networks today that – to the best of our knowledge – affects all deep neural networks is the existence of adversarial examples. These examples are relatively easy to find and according to a recent experiment, a well-chosen input can attack more networks at the same time. In this paper we also present a wider perspective of security of neural architectures borrowed from the traditional software engineering discipline. While in traditional development several methods are widely applied for software testing and fault localization, there is a lack of similar well-established methods in the neural network context. In case of deep neural networks, systematic testing tools and methods are in the early stage, and a methodology to test and verify the proper behavior of the neural networks is highly desirable. Robustness testing of machine learning algorithms is a further issue. This requires the generation of large random input data using fuzz testing methods. The adaptation of automatic fault localization techniques has already started by defining notions like code coverage to neural networks. Lastly, we argue that the effective development of high quality AI-based systems need well suited frameworks that can facilitate the daily work of scientists and software developers – like the Deep-Water framework, presented in the closing part of the paper.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Olivér Rosero, Péter Ónody, Rita Stangl, Viktor Hegedűs, Gábor Lotz, Anna Blázovics, Péter Kupcsulik, and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós károsodása – mely az arteria mesenterica superior occlusiója vagy keringési redistributio során jelentkezik leggyakrabban – jelentős mortalitású kórkép. Kísérletünk során a posztkondicionálás felmerülő protektív hatását vizsgáltuk patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszer: Hím Wistar-patkányokon az arteria mesenterica superior 60 perces kirekesztését végeztük. Az állatokat négy – áloperált, kontroll- és két posztkondicionált csoportra osztottuk. A posztkondicionált csoportokban a kirekesztést követően háromszor 1 perces, illetve 10 másodperces reperfusiós-reocclusiós ciklusok ismétlése után került sor 60 perc reperfusióra. A vékonybél microcirculatióját laser Doppler-flowmeterrel detektáltuk. A reperfusio első órájának végén vér- és szöveti mintavétel történt. Szérum-necroenzim- és IL-6-szinteket, fénymikroszkópos szöveti képet, mesenterialis vénás vérgázértékeket és nyálkahártya-antioxidáns-statust vizsgáltunk. Eredmények: A microcirculatiót jellemző paraméterek mindkét posztkondicionált csoportban szignifikánsan javultak. A gyulladásos válaszjelenségek és a szövetkárosodás mértéke szignifikáns módon csökkent, mely a necroenzimszint-csökkenéssel is korrelált. Megfigyelhető volt továbbá az antioxidáns-statusra gyakorolt kedvező hatás és a pH késleltetett normalizálódása is. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas sebésztechnikai módszer lehet a vékonybél túlélési esélyének javítására arteria mesenterica superior occlusiója során kialakuló ischaemiás-reperfusiós károsodás esetén.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Ibolya Hegedűs, Veronika Morvai, Péter Rudnai, Éva Szakmáry, András Paksy, and György Ungváry

Bevezetés: Korábbi tanulmányukban a szerzők megállapították, hogy az Ózdi kistérség munkanélkülijeinek közegészségügyi-járványügyi biztonsága és szociális helyzete az országos átlaghoz képest rosszabb. Célkitűzés: Korábbi vizsgálataik folytatásaként célul tűzték ki annak meghatározását, hogy az Ózdi kistérség roma munkanélkülijeinek az országos átlagnál jelentősen nagyobb aránya hozzájárul-e a kistérségnek az ország más térségeinél rosszabb közegészségügyi-járványügyi biztonságához, a kistérség munkanélkülijei tanulásra alig vagy nem alkalmas lakókörnyezeti higiénés helyzetéhez. Módszer: 2012-ben és 2013-ban 400 fő 18–61 éves roma és nem roma férfi és nő munkanélkülit kérdőíves-önkitöltéses-kikérdezéses, valamint foglalkozás-orvostani módszerekkel vizsgáltak; az egyes csoportokba – a jelzett sorrendben – 96, 97, 114, 93 személy tartozott. Eredmények: Megállapították, hogy egyrészt valamennyi vizsgált paramétercsoport (közegészségügyi-járványügyi biztonság, in-door lakókörnyezeti higiéné, tanulási feltételek) a romák szignifikánsan hátrányosabb helyzetét jelezte a magyar munkanélküliekhez viszonyítva; másrészt roma személyekben a vizsgált paraméterek értéke az életminőségét hátrányosan befolyásoló tényezőktől függött (munkanélküliség, mélyszegénység, alacsonyabb szintű iskolázottság, rövidebb élet). A térségben a magyar munkanélküliek 1/10–1/5-ének életkörülménye hasonlított a roma munkanélküliek átlagos életkörülményéhez. Következtetések: 1. A romák Ózdi kistérségen belüli nagyobb aránya hozzájárul a kistérség rosszabb közegészségügyi-járványügyi biztonságához, munkanélkülijeinek az ország más térségeiben élő munkanélküliekénél rosszabb életkörülményéhez. 2. A romák megfelelő életkörülményt biztosító foglalkoztatásához szükséges képzettség elérését lehetővé tevő tanulási feltételek megteremtése elengedhetetlen. Orv. Hetil., 2014, 155(15), 582–589.

Open access
Magyar Sebészet
Authors: Péter Ónody, Olivér Rosero, Tibor Kovács, Dávid Garbaisz, Viktor Hegedüs, Gábor Lotz, László Harsányi, and Attila Szijártó

Absztrakt

Bevezetés: A vékonybél ischaemiás-reperfusiós (I-R) károsodása napjainkban is magas mortalitással járó kórkép, mely az arteria mesenterica superior (AMS) occlusiója vagy keringési redisztribúció során jöhet létre. Kísérletünk célja a posztkondicionálás lokális és távoli szervekre kifejtett protektív hatásának vizsgálata volt, patkányvékonybél ischaemiás-reperfusiós modelljében. Módszerek: Hím Wistar-patkányokon az AMS 60 perces occlusióját hoztuk létre. Az állatokat (n = 30) három csoportra osztottuk: áloperált (Álop), I-R kontroll (I-R) és posztkondicionált (PC). Az utóbbi csoportban a kirekesztést követően 2 percen át 6 ciklusban 10 másodperces felengedés és reocclusio repetitív ismétlése után került sor reperfusióra. A 6 órás reperfusio végén az állatokat exsanguináltuk, a vékonybél mindhárom szakaszából, illetve a tüdőből, a veséből és a májból szövettani mintákat vettünk, valamint nyálkahártya-kaparékból homogenizátumot készítettünk az antioxidáns status meghatározása céljából. Eredmények: A kontrollcsoportban nagyobb szöveti destrukcióra utaló jeleket észleltünk a vékonybelek, a tüdő, a vese és a máj tekintetében egyaránt. A károsodás mértékével összhangban a „wet/dry” ratio (p = 0,026) és a szérumkreatinin (p = 0,013), ASAT (p = 0,038), LDH (p = 0,028) és CK (p = 0,038) szintjének szignifikáns emelkedése volt mérhető a kontrollcsoportban a posztkondicionált csoporthoz képest. Javult továbbá a vékonybél-nyálkahártya antioxidáns statusa és a szérum-IL-6 koncentrációja (420 pg/ml vs. 188 pg/ml). Következtetés: A posztkondicionálás csökkentette a vékonybél lokális ischaemiás-reperfusiós károsodását. A strukturális károsodás mérséklődésén túlmenően javult a szisztémás antioxidáns status, és csökkent a távoli szervek károsodása.

Restricted access
Magyar Sebészet
Authors: Attila Szijártó, Endre Gyurkovics, Péter Arányi, Péter Ónody, Rita Stangl, Miklós Tátrai, Gábor Lotz, Zoltán Mihály, Viktor Hegedüs, Anna Blázovics, and Péter Kupcsulik

Absztrakt

Bevezetés: A posztkondicionálás – amely egy ischaemizált szerven a reperfusio első perceiben alkalmazott több ciklusban ismétlődő, rövid idejű reocclusio – mérsékelni képes az ischaemiás-reperfusiós szervkárosodást. Az aorta és/vagy alsó végtagi verőerek kirekesztése kapcsán a végtag ischaemiás-reperfusiós károsodást szenved, illetve esetenként nagyfokú keringési redistributióhoz vezet. A műtét szövődményei – távoli szervi dysfunctiókban, szisztémás gyulladásos válaszreakcióban, illetve akár shockban megnyilvánuló – ún. reperfusiós syndroma képében jelentkezhetnek. Kísérletünkben a posztkondicionálás hatását vizsgáltuk aortakirekesztéssel járó érsebészeti állatmodellben. Anyagok és módszerek: Hím Wistar-patkányokon 180 perces infrarenalis aortakirekesztést hoztunk létre; az állatok egyharmadánál a reperfusio első 2 percében végzett posztkondicionálással (10 s felengedés + 10 s reocclusio, 6 ciklusban). A haemodynamicai paramétereket invazív artériás nyomásmérővel, a microcirculatiós változásokat lézer-Doppler-áramlásmérővel detektáltuk. A 4. posztoperatív órában vizelet-, plazma-, illetve szövettani mintavétel történt, laboratóriumi és morfológiai vizsgálatok céljából. Eredmények: A reperfusio kezdetekor a 180 perces kirekesztés szignifikáns különbséget okoz a haemodynamicai paraméterekben, posztkondicionálás hatására a microcirculatiót jellemző áramlási görbék karaktere megváltozott, az áramlás hyperaemiával stabilizálódott. A gyulladásos válasz szignifikáns mértékben csökkent (TNF-α, szabadgyök-szintek) a posztkondicionált csoportban. A posztkondicionálás a reperfusiós syndroma részjelenségeként megjelenő távoli szervhatásokat (vese, tüdő) szöveti és laboratóriumi paraméterek tekintetében egyaránt csökkentette. Következtetés: A posztkondicionálás alkalmas módszernek tűnik a hosszú idejű, alsó végtagi keringésleállások okozta szervkárosodások enyhítésére érsebészeti műtétek során.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Géza Fontos, Gábor Dékány, Nikolett Hegedüs, Zsolt Piróth, Chaurasia Amit Kumar, Mátyás Pál, Adrienn Mandzák, Viktor Takács, Andrea Varga, Attila Kovács, György Szabó, and Péter Andréka

Absztrakt

Bevezetés: Napjainkban a súlyos panaszos aortastenosis kezelésében a transzkatéteres billentyűimplantáció a sebészi billentyűcsere elérhető alternatíváját jelenti sebészi kontraindikáció és elfogadhatatlanul magas műtéti kockázat esetén. A szerzők intézetében ez a beavatkozás ma már a mindennapi rutin részének számít. Célkitűzés: A szerzők az első 200, transzkatéteres billentyűimplantációban részesült beteg eredményeit tárgyalják. Módszer: 2016. januárig 200 sikeres implantáció történt. A betegek 55%-a nő, átlagéletkoruk 79,9 év volt, az átlagos EuroSCORE: 19,3%, az átlagos ejekciós frakció: 54%, az aortabillentyűn mérhető csúcsgradiens 81,2 Hgmm, az átlaggradiens: 50,9 Hgmm volt. Eredmények: A beavatkozásokat 99%-os sikeraránnyal végezték, a szövődmények feldolgozása a VARC-2 kritériumrendszer alapján történt. Az egy hónapos mortalitás 5%, az egyéves pedig 17,4% volt, utóbbiból a kardiális mortalitás 13,6% volt. Az egyéves cerebrovascularis történések előfordulása 5% volt. Az egyéves kontroll során a betegek 95%-a NYHA I vagy II funkcionális állapotban volt. Következtetés: Az eredmények nem térnek el lényegesen a nemzetközi vizsgálatok eredményeitől. Orv. Hetil., 2016, 157(45), 1786–1792.

Restricted access