Search Results

A protonpumpagátlók alkalmazása elterjedt a gyomorsav okozta megbetegedések kezelésében, mivel ezek a szerek meglehetősen hatékonyak és biztonságosan alkalmazhatóak. Alkalmazásuk viszont az elmúlt 10 évben több mint háromszorosára nőtt, ami egyértelműen nincs arányban a savval összefüggő kórképek növekedésével. Ez különösképpen azért is aggályos, mert a legtöbb gyógyszernek – csakúgy, mint ezeknek a szereknek is – vannak mellékhatásaik. Az utóbbi években több tanulmány is megjelent, melyekben a hosszú távú protonpumpagátló kezelés és a csonttörések gyakoriságának növekedése közötti összefüggést vizsgálták. A tanulmányok többségében kimutatták, hogy a hosszú távú protonpumpagátló kezelés kismértékben növeli a csonttörések kockázatát. A gyakoribb törések hátterében álló mechanizmusok nem tisztázottak kellőképpen, azonban valószínűleg a terápia hatására kialakuló krónikus hypoaciditas játszik benne szerepet, mely befolyásolja a kalcium és a B₁₂-vitamin felszívódását, illetve közvetetten befolyásolja a csontrendszert is, csökkentve a csontsűrűséget. A rendelkezésre álló adatok alapján mindenképpen ajánlott az óvatosság protonpumpagátló kezelés indítása esetén olyan betegek körében, akiknél fokozott az osteoporosis kialakulásának kockázata. Orv. Hetil., 2013, 154, 1005–1009.

Az „őszülő társadalmakban”, így Magyarországon is a lakosság öregedésével párhuzamosan egyre nagyobb kihívást jelent az idős korú emberek jólétének biztosítása, szomatikus, pszichés és szociális szempontból egyaránt. Az időskor az elmúlás és a bejárt életúttal való szembenézés, „az elszámolás” időszaka. Ezekre az évekre esik az erikson-i értelemben vett utolsó pszichoszociális stádium, melynek központi feladata személyes életutunk saját vállainkon nyugvó „értelmének” fellelése. Ennek a folyamatnak Erik H. Erikson szerint kétféle kimenetele lehet: egyrészt a személyes felelősség és a halandóság elfogadását tükröző, az élettel való megelégedettségben gyökerező én-integritás, másrészt pedig ennek a felhalmozott én-teljességnek a hiányáról illetve elvesztéséről tanúskodó kétségbeesés. Az élet végességének elfogadásában a teljes életutunkat átívelően biztonságot nyújtó kötődéseink tükröződnek. Öregedésünk – és a modern, nyugati társadalmakban ezzel szinte kötelezően együtt járó szerepvesztés/váltás elfogadása – nagyrészt az életnek jelentést és tartalmat adó értelemteljes cél fellelésének, a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélésének, továbbá az egyéni életúttal, a személyes múlt meghatározó eseményeivel kapcsolatos érzéseink függvénye. Vizsgálatunkban gerontológiai korú (65 éven felüli) személyek három csoportját vizsgáltuk: belgyógyászati osztályon kezelt idős embereket, szociális intézményben, Idősek Házában élő időseket, illetve otthonukban – egyedül vagy családtagjaival – élő, szociálisan aktív, Idősek Klubját rendszeresen látogató embereket (összesen 75 idős embert). Vizsgálati módszerek: az Élet-értelmébe vetett hit skála, ennek kiegészítéseként a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep szubjektív megélését vizsgáló kérdés, és egy általunk összeállított kérdéssor (vizsgálat helyszíne, demográfiai adatok: nem, kor, családi kapcsolatok, személyes élethelyzet szubjektív megítélése, társas aktivitás, szociális veszteségek és az egészségi állapot szubjektív megítélése). A kérdéssorban központi helyet kapott egy, az egyéni életúttal és a múlttal kapcsolatos megbánás meglétét illetve hiányát felmérő félig strukturált interjú. Eredményeink, várakozásainknak megfelelően azt mutatják, hogy a meglévő és „működő” családi, szociális kapcsolat(ok) a legjelentősebb protektív faktor az időskori kétségbeesés megjelenésével szemben. Bár az eltérések nem szignifikánsak, elmondható, hogy a pillanatnyi élethelyzet szubjektív megítélése jelentős, azonos tendenciájú hatást gyakorolt az élet értelmességének megítélésére. A közösségi tevékenységekben, társas összejöveteleken való részvétel és az egészségi állapot pozitív megítélése szignifikánsan emelte az „Élet-értelmébe vetett hit” változó értékeit. Azon személyeknél, akik életútjukra visszatekintve megbánással kapcsolatos érzésekről számoltak be drasztikusan lecsökkent élet értelmébe vetett hit. A vizsgálat helyszíne és a mindennapi szociális környezetben betöltött szerep ugyancsak szignifikáns hatást gyakorolt vizsgált változónkra. Ahogy emelkedik az egyéni fontosság, a „szükség van rám” érzés szintje, úgy növekszik az élet-értelmébe vetett hit is, következésképpen a ritkább szövésű szociális hálóval rendelkező, kedvezőtlenebb életkörülmények között, Idősek Házában élő emberek a legveszélyeztetettebbek.

A hasnyálmirigy idült gyulladásos megbetegedését a mirigyszövet pusztulása, emésztési zavarok, krónikus fájdalom jellemzi, és cukorbetegség kísérheti. A betegséggel kapcsolatos genetikai tényezőket két csoportra oszthatjuk: 1. olyan génmutációk, amelyek önmagukban a betegség kialakulásához vezetnek, ezek elsősorban a kationos tripszinogén génjét érintik és igen ritkák, illetve 2. olyan génmutációk, amelyek hajlamosítanak a betegség kialakulására és egyéb kockázati tényezőkkel együtt okozzák a betegséget. Ezek tehát genetikai rizikófaktoroknak tekinthetők. Ilyen génmutációkat az utóbbi 10 évben ismertünk meg, előfordulásuk gyakori, ezért etiológiai jelentőségük is nagy. Az esetek többségében komplex módon öröklődnek, a betegek egyszerre több génben is hordozhatnak különböző mértékű kockázatot jelentő mutációt, és ezek hatásukban összeadódva, környezeti tényezőkkel társulva vezetnek a betegség kialakulásához. A mutációk okozta genetikai hajlam biokémiai hátterében a tripszin pancreason belüli fokozott ectopiás aktiválódása, illetve a tripszininaktiválásért felelős védőmechanizmusok elégtelen működése állhat.

Walter Donlan: The Aristocratic Ideal and Selected Papers José Miguel Alonso-Núñez: Die Archäologien des Thukydides. Xenia Detlef Lotze: Bürger und Unfreie im vorhellenistischen Griechenland. Ausgewählte Aufsätze. Herausgegeben von W. Ameling und K. Zimmermann Virgilius Maro Grammaticus: Opera omnia (Ed. by B. Löfstedt) Angelos Chaniotis-Pierre Ducrey (Eds.): Army and Power in the Ancient World

Mobil ultrahangvizsgálati lehetőség nélkül nehezen képzelhető el ma már modern kórházi osztály, az ágy melletti szonográfia („point-of-care ultrasonography”, POCUS) a 21. század technikája, amely például a sürgősségi ellátásban (például az úgynevezett „primary survey” során) esetenként akár kiválthatja a fonendoszkópot is. A sürgősségi orvoslásban – mely az alapellátáshoz legközelebb álló kórházi diszciplína – az ágy melletti ultrahangvizsgálat a napi rutinellátás része, használata magas szintű tapasztalaton alapul. Tekintettel arra, hogy a sürgősségi ambuláns populáció egyre közelebb kerül az alapellátás beteganyagához, elképzelhető, hogy a jelenlegi POCUS-evidenciák nagy valószínűséggel jól alkalmazhatók/vonatkoztathatók a felnőtt háziorvosi ellátásra is. A sürgősségi tapasztalatok alapján feltételezhető ugyanis, hogy az ágy melletti ultrahangvizsgálat a háziorvosi gyakorlatban is segíthet egyes, potenciálisan életet veszélyeztető kórképek diagnózisának felállításában, csökkentheti a definitív ellátásig eltelt időt, növelheti egyes beavatkozások sikerét, javíthatja a betegek ellátási élményét, valamint nem elhanyagolható módon hozzájárulhat az ellátószemélyzet kiégésének mérsékléséhez. A jelen áttekintés összefoglalja a külföldi alapellátásbeli tapasztalatokat, és igyekszik hazai perspektívába helyezni azokat. Orv Hetil. 2022; 163(52): 2067–2071.

Összefoglaló. A sarcopenia progresszív, generalizált vázizombetegség az izomtömeg fogyásával és az izomfunkció romlásával, számos szövődménnyel, rossz prognózissal. A sarcopeniát eredetileg életkorfüggő, idősekben jelentkező kórképnek írták le (primaer sarcopenia). Később derült ki, hogy fiatal- és középkorú személyeknél is előfordul, különböző betegségekhez társulva (secundaer sarcopenia). A közlemény áttekintést ad a betegség patofiziológiájáról, a fizikai inaktivitás, az inzulinrezisztencia, a krónikus gyulladás, a citokinek, hepatokinek és miokinek szerepéről az izomkárosodásban, valamint az izom, a zsírszövet és a máj funkcionális kapcsolatairól nem alkoholos zsírmájban és cirrhosisban. A diagnózis felállítását számos funkcionális próba, illetve vizsgálóeljárás teszi lehetővé. Az izomerő-csökkenés igazolása a legfontosabb paraméter (kézszorító erő). Az izomtömegvesztést kettős energiájú röntgenabszorpciometria, bioelektromosimpedancia-analízis, komputertomográfia vagy mágneses rezonanciás képalkotó vizsgálat mutathatja ki, megerősítve a kórismét, a fizikai teljesítmény csökkenése pedig a sarcopenia súlyosságát jelzi. A sarcopenia kezelése és a progresszió prevenciója a fiatalkorban elkezdett és élethosszig tartó rendszeres fizikai aktivitáson, a protein-kalória túltápláláson és a gyógyszeres terápián alapul, beleértve a D-vitamin és a tesztoszteron pótlását, az elágazó láncú aminosavak és az L-karnitin adását. Másodlagos sarcopeniában az alapbetegség kezelése is szükséges. Orv Hetil. 2021; 162(1): 3–12.

Summary. Sarcopenia is a progressive, generalized skeletal muscle disease with the loss of muscle mass and function, associated with adverse outcomes and poor prognosis. Sarcopenia first was regarded as an age-related disorder of older people (primary sarcopenia). Later it turned out that it can also occur in young age due to a range of chronic disorders such as cancer, anorexia or malnutrition (secondary sarcopenia). This paper overviews the pathophysiology of sarcopenia and the factors involved in the muscle mass loss, i.e., physical inactivity, insulin resistance, low-grade chronic inflammation, hepatokines and myokines. The basic feature is the imbalance between proteolysis and protein synthesis that leads to muscle atrophy. We discuss the relationship between liver, muscle and adipose tissue in non-alcoholic fatty liver disease and cirrhosis. To diagnose sarcopenia, there are a range of tests and tools that measure muscle strength and muscle mass as well as physical performance. The low muscle strength (hand grip strength) is the primary parameter of the diagnosis, the best measure of muscle function. The loss of skeletal muscle mass assessed by dual-energy X-ray absorptiometry, bioelectric impedance analysis, computer tomography, or magnetic resonance imaging confirms diagnosis, while the decrease in physical performance reflects severe sarcopenia. For the treatment and prevention of progression, the most important is the regular physical activity started from early adulthood, and healthy diet containing protein-calorie hyperalimentation. In addition, a pharmacotherapy with the supplementation of vitamin D and testosterone, furthermore, the administration of L-carnitine and branched-chain amino acids can be recommended. In the case of secondary sarcopenia, the underlying disease also requires treatment. Orv Hetil. 2021; 162(1): 3–12.

Az akut pancreatitis klinikai diagnosztikájának és kezelésének mai gyakorlata több évtizedes kísérletes és humán vizsgálatok eredményeként alakult ki. Az elmúlt évtizedekben számos állatkísérletes pancreatitismodellt dolgoztak ki, amelyek lehetőséget adtak a betegség etiopatogenezisének tanulmányozására, a gyulladásos folyamatok helyi és távoli szövődményeinek vizsgálatára és az esetleges terápiás hatású vegyületek, gyógyszerek előzetes tesztelésére. A heveny hasnyálmirigy-gyulladás patomechanizmusának számos aspektusa, így mindenekelőtt a betegség korai fázisának tanulmányozása kizárólag állatkísérletes vizsgálatokkal lehetséges. Az utóbbi években a molekuláris genetikai módszerek lehetővé tették azt is, hogy kísérletes körülmények között a gyulladásos folyamatokban részt vevő mediátorok géntechnológiai módosításával kiiktassuk vagy éppen felerősítsük azok hatásait. Nem kétséges ugyanakkor, hogy az experimentális pancreatitismodellekben kapott eredmények csak korlátozott mértékben tükrözik a humán pancreatitis során történteket. Ennek ellenére jelenleg úgy tűnik, hogy a klinikai pankreatológia fejlődésében nem nélkülözhetjük az állatkísérletes vizsgálatok során nyerhető tudományos eredményeket.

Az akut pancreatitis diagnosztikája és kezelési lehetőségei jelentős változáson mentek át az elmúlt évtizedekben. A laboratóriumi és képalkotó diagnosztika fejlődése, a kórkép patomechanizmusának kutatási eredményei a betegség diagnosztikus és terápiás elveinek jelentős változását eredményezték. A szerzők célkitűzése az volt, hogy a Szegedi Tudományegyetem I. sz. Belgyógyászati és Sebészeti Klinikáján 1996-ban (I. periódus) és a 2004-ben (II. periódus) kezelt akut pancreatitises betegeik adatainak elemzésével és összehasonlításával értékeljék a betegség nemzetközileg elfogadott kezelési elveinek érvényesülését a belgyógyászati és sebészi kezelés során. Eredmények: A két vizsgálati periódusban észlelt 126, illetve 124 akut pancreatitises beteg adatait elemezték. Ennek során a biliaris acut pancreatitis előfordulásának növekedését, a következményes antibiotikum-szükséglet emelkedését, az urgens operatív endoszkópia (papillotomia, kőeltávolítás) gyakoribbá válását, az enterális táplálás általános elterjedését, a nekrózis felülfertőződésének gyanúja esetén az ultrahang vezérelte mintavétel és bakteriális tenyésztés gyakorlatának terjedését, valamint a fertőzött nekrózissal járó esetek komplex sebészi (necrosectomia, lavage) és szupportív kezelésének hatékonyabbá válását észlelték a II. vizsgálati periódusban. Következtetések: Bár az akut pancreatitises betegek belgyógyászati/endoszkópos és sebészi ellátásában a nemzetközi trendeknek megfelelő elvek többsége érvényre jutott, a betegek morbiditási és mortalitási adatainak érdemi változása a két periódus összevetése során nem volt kimutatható.

Absztrakt:

Bevezetés: Az emésztőszervi endoszkópiában a minőségi mutatók folyamatos követése mára alapvető követelménnyé vált. A jelenleg használatos szabad szöveges formátumú leletekből a követendő adatok jelentős része nem nyerhető ki, ezért strukturált, internetalapú adatgyűjtő rendszert fejlesztettünk ki a pancreatobiliaris endoszkópos beavatkozások mutatóinak rögzítésére. Célkitűzés: Egy ERCP-vizsgálatokat tartalmazó prospektív adatgyűjtő rendszer, úgynevezett ERCP Regiszter kialakítása és használhatóságának tesztelése. Módszer: 2017 januárjától kezdve a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központjának I. Belgyógyászati Klinikáján az összes elvégzett ERCP-vizsgálat adatait rögzítettük a regiszterben. Az első évben történt 595 vizsgálat adatainak feldolgozásával a rendszer tesztelése lezárult. Eredmények: 447 betegen 595 vizsgálat történt, a kanülációk sikerességi aránya 93,8% volt. Ép papilla esetén a beavatkozások 32,1%-ában az epeúti kanülálást nehéznek minősítettük, ezekben az esetekben 81,0%-ban volt sikeres a kanüláció az első vizsgálat során. ERCP után 13 alkalommal alakult ki hasnyálmirigy-gyulladás (2,2%), 2 alkalommal (0,3%) jelentkezett klinikailag szignifikáns vérzés, míg vizsgálat alatti átmeneti hypoxiát 27 esetben (4,5%) észleltünk. A betegek 75,5%-át sikerült 30 nappal a beavatkozás után telefonon felkeresni késői szövődmények észlelése céljából. Az Amerikai Gastrointestinalis Endoszkópos Társaság (ASGE) által lefektetett minőségi mutatók mindegyikét tudtuk követni a regiszter segítségével. A legtöbb mutatónak a centrumunk már most is megfelel. Következtetések: Az endoszkópos beavatkozások minőségi mutatóinak folyamatos monitorozását a jelenlegi kórházi informatikai rendszerek nem támogatják, de regiszterünk használatával ez lehetővé válik. A betegellátás minőségének követésére és klinikai kutatások végzésére is alkalmas eszköz az ERCP Regiszter. Időközben több endoszkópos centrum csatlakozott már a kezdeményezéshez, és további vizsgálóhelyek számára is elérhető a regiszter weboldalunkon (https://tm-centre.org/hu/regiszterek/ercp-regiszter/). Orv Hetil. 2018; 159(37): 1506–1515.