Search Results
You are looking at 1 - 10 of 36 items for
- Author or Editor: Péter Kupcsulik x
- Refine by Access: All Content x
Absztrakt
A májdaganatok kezelésében a sebészi eltávolítás jelenti a gyógyítás legfontosabb módszerét. A diagnosztika és a sebészi módszerek fejlődése javította az eredményeket és a túlélést. Az utóbbi évtizedben a minimálisan invasiv laparoscopos (LAP) módszereket egyre több májsebészeti centrum alkalmazza. A LAP-technika a korábbi kisebb resectióktól a kiterjesztett műtétek irányába fejlődik. Ez a változás viszonylag lassú, amelynek oka a beavatkozás bonyolultsága és a vérzéstől való félelem. Ennek ellenére a nagy resectiók aránya egyre növekszik. Eddig hozzávetőlegesen 6000 LAP-májresectiót végeztek világszerte, a major műtétek száma 700–800 lehet. A LAP-májresectio esetén a kisebb vérvesztés, fájdalomcsillapító-igény, rövidebb kórházi ápolási idő előnyös a beteg számára, a szövődmények és a halálozás a nyitott műtétekével azonos. Mai álláspont szerint alkalmazható benignus és malignus elváltozások kezelésére. Colorectalis májáttétek késői túlélése tekintetében nincs különbség a LAP- és a nyitott módszer között. A hepatocellularis carcinomás esetek túlélése jobb LAP-resectio után, mint nyitott műtéteket követően.
A hepatocellularis carcinoma (HCC) gyakorisága világszerte növekszik. Hazánkban évente körülbelül 600 új esettel lehetne számolni, de a rendelkezésre álló adatok szerint ennél sokkal kevesebb jut a hepatológiai gondozás rendszerébe. A sorafenib megjelenése és az ablatív kezelések terjedése mellett a legjobb eredmények a sebészi módszerektől várhatók. Az orthotopicus májátültetés (OTLX) szelektált korai HCC-esetekben igen bíztató eredményeket ígér ugyan, de a hazai transzplantációs kapacitás és az észlelt HCC-esetek stádiuma kizárja, hogy az OTLX legyen az egyedüli megoldás. A sebészi reszekciót a funkcionális májtérfogat határozza meg. A ballebeny-reszekciót a betegek többnyire jól tűrik. A jobb lebeny tumorai a portafőtörzs okklúziója után – megfelelő bal oldali regeneráció esetén – cirrhoticus májban is reszekálhatók. Az intraoperatív prekondicionálás jelentősen csökkenteni képes az ischaemiás-reperfúziós károsodást jelző faktorok szérumszintjét és a műtéti kockázatot. A Semmelweis Egyetem I. Sebészeti Klinikáján 1996–2009 között operált 2167 májtumor között 254 HCC fordult elő. Kétszáztizenegy esetben történt radikális műtét, ez 82,7%-os reszekciós rátának felel meg. Világszerte elterjedőben van a laparoszkópos májreszekció, amely kisebb műtéti megterhelést jelent, mint a nyitott műtét, ezért cirrhoticus máj esetében a javallat fokozottan érvényes. Orv. Hetil., 2010, 37, 1483–1487.
A NOTES-ról és az általa létrehívott egyéb minimálisan invazív sebészeti technikákról (hibrid NOTES, NOTUS, SPS, SILS), valamint a sebészeti szemléletre gyakorolt hatásukról
NOTES and other minimally invasive surgical techniques of similar disciplines (hybrid NOTES, NOTUS, SPS, SILS), and their impact on surgical approaches
Absztrakt
2004-ben egy új technikával ismerkedett meg a világ, melyet természetes szájadékokon keresztüli endoscopos sebészetnek (NOTES) neveztek el. A módszerrel kapcsolatosan kérdések sora fogalmazódott meg, s bár számos problémára a mai napig nem sikerült megoldást találni, egyre újabb cikkek jelennek meg a módszer humánalkalmazásáról. A fennálló megoldatlan kérdések megkerülésére számos új műtéttechnikai megoldást fejlesztettek ki (hibrid NOTES, NOTUS, SPS, SLIS stb.), mely a problémákat ugyan nem küszöböli ki teljesen, egyes esetekben mégis reális megoldást jelenthet. Ismeretük és kritikus elemzésük fontos a kor sebészének. A módszerek bármelyikének alkalmazása a korábban lefektetett sebészeti és flexibilis endoscopos elvek felülvizsgálatát igényli. Bár ezeket sok esetben axiómaként kezelik, léteznek irodalmi adatok a tőlük eltérő kezelési elvekre is. A természetes szájadékokon keresztüli sebészet által felvetett szokásos kérdések (melyik behatolási kapu a legalkalmasabb, hogyan zárjuk a viscerotomiás nyílást, hogyan előzzük meg az infekciót, ki fogja végezni a NOTES-műtétet), kritikus elemzése csak a korábban “gold standard”-ként alkalmazott technikák okozta szövődmények (pl. laparoscopos műtétek utáni sebinfekció, sérv) tükrében érdemes. Humánadatok szerint a NOTES-műtét minimális fájdalommal jár, a betegek általában aznap elhagyhatják a kórházat. Elegendő-e ilyen rövid posztoperatív observatio, és elhagyható-e a cholecystectomia utáni drainage? A humáneredmények alkalmasak az új technikával kapcsolatos korai következetések levonására is. A laparoscopia fejlődése során felmerült problémák retrospektív elemzése lehetőséget teremthet a NOTES fejlődése során elkövethető hibák elkerülésére.
A konzervatív kezelés mellett tartósan fennálló, záródási hajlamot nem mutató posztintubációs oesophagotrachealis fistulák műtéti kezelése bonyolult sebésztechnikai kérdés. A szerzők két eredményesen kezelt eset kapcsán nyert tapasztalatokat elemzik. A műtét során bal oldali collaris behatolás, a nyelőcső és légcső összenyílt szakaszának szétválasztása, mindkét oldal varrattal való zárása, a nyelőcső kirekesztése oldallagos oesophagostomiával és gépi kapocssoros okklúzióval, valamint a két varratsor izom-interpozitummal való szeparációja történt. Egyik betegnél az okklúzió spontán rekanalizációja elhúzódó volt, emellett a sipoly recidívája alakult ki. Reoperáció során a korábbi műtéti eljárást alkalmazták a nyelőcső kirekesztése nélkül. A második betegnél az oesophagostomia záródásának elhúzódása miatt kellett beavatkozni. Mindkét beteg gyógyulása teljes volt. Tanulságként megállapítható, hogy a posztintubációs sipolyok műtéti kezelésében a technikai lehetőségek adott szituációra való adaptálása jelentheti a sikerhez vezető utat. Orv. Hetil., 2011, 152, 1618–1622.
Absztrakt
A szerzők 1984 és 2009 között 2952 malignus nyelőcsőszűkületet kezeltek. Célkitűzés: A tanulmány célja a nyelőcsőendoprotézis-beültetés módszerének vizsgálata a használhatóság szempontjából. Módszerek: A protézis beültetése 42 esetben műtéti úton, 1143 esetben endoscopos módszerrel történt. A protézisbeültetésre alkalmatlannak bizonyult betegeknél 125 esetben gastrostomia; 19 esetben percutan endoscopos gastrostomia; 9 esetben katéter-jejunostomia történt, míg 965 beteg csak supportiv kezelésben részesült. Eredmények: Az indikált esetek 61,2%-ában történt sikeres protézisbeültetés. A protézis a nyelési panaszt 6,2%-ban időlegesen, 93,5%-ban végérvényesen megoldotta. Szövődményeket 23,7%-ban észleltek, ezek migratio, perforatio, vérzés, légúti obstructio, korai váratlan halálozás, aspiráció, a protézis eldugulása, tumoros felülnövekedés, fistulaképződés, újdonképződés, reflux voltak. A szövődmények 69,2%-a endoscopos reintervencióval megoldható volt. 27 szövődmény (2,1%) volt letális kimenetelű. A műtéti úton protetizált betegek műtéttel kapcsolatos szövődményeinek aránya 21,9% volt. A protézissel kezelt betegek túlélése átlag 5,4 hónap, a gastrostomiával, percutan endoscopos gastrostomiával, jejunostomiával kezelt betegek túlélése átlag 3,6 hónap, a kizárólag supportiv kezelésben részesült betegek túlélése átlag 3,2 hónap volt. Következtetések: A malignus eredetű nyelőcsőszűkületek palliatív kezelésében az endoprotézis beültetése jól használható módszer, szignifikánsan javítja a betegek túlélési és életminőségi mutatóit. A supportiv táplálási lehetőségként alkalmazott módszerek a betegek szubjektív éhségérzetét csökkentik, de a túlélést nem befolyásolják.
40 éve történt az első májátültetés Magyarországon
The first liver transplantation in Hungary was performed 40 years ago
Absztrakt
A SE I. sz. Sebészeti Klinikáján 2008–2010 között egy sebész által végzett 30 hagyományos (3 port) laparoscopos cholecystectomiát (LC), 30 transumbilicalis laparoscopos cholecystectomiával (SILS) hasonlítottunk össze. A SILS-esetek válogatás nélküli sorozatban történtek. A SILS műtéteknél transabdominalis tartóöltéseket nem alkalmaztunk, 3 esetben volt szükség egy kiegészítő port bevezetésére. 2 eset kivételével egyenes eszközzel történt a műtét. A SILS-csoport életkora (43,2 év) alacsonyabb volt, mint az LC-csoporté (53,5 év), a férfi/nő arány, és a BMI azonos volt. A SILS-eseteknél konverzió nem volt, az LC-csoportban egy. Reoperációra a SILS-csoportban került sor egy esetben nem sebészi eredetű haemascos miatt: transumbilicalis laparoscopos lavage történt. A SILS-csoportban az átlagos műtéti idő 75,9 ± 25 perc, a posztoperatív ápolási idő 2,0 nap. Az LC-csoportban ugyanez: 55,7 ± 17 perc, 2,8 nap. A transumbilicalis cholecystectomia biztonsággal végezhető hagyományos eszközökkel. Az angol nyelvű irodalomban nem találtunk válogatás nélküli SILS cholecystectomia-esetekről közlést.
