Search Results

You are looking at 1 - 10 of 49 items for

  • Author or Editor: Péter Lakatos x
  • All content x
Clear All Modify Search

A csontritkulás a lakosság 9%-át érinti Magyarországon. Mindez közel 100 000 osteoporoticus csonttörést eredményez évente, amelyek közül a csípőtáji törések egy éven belüli közvetett mortalitása meghaladja a 35%-ot. Az osteoporosis közvetlen költségei éves szinten elérik a 25 milliárd forintot. Érthető, hogy a törési kockázat bárminemű költséghatékony csökkentése, az életminőség javításán túl, jelentős anyagi előnyökkel is jár. Erre a célra számos gyógyszer áll rendelkezésünkre napjainkban. Az osteoporosis gyógyszeres kezelésének középpontjában jelenleg a biszfoszfonátok állnak, amelyek erős antireszorptív tulajdonságúak, így a gyors csontvesztést és a törékenységet hatékonyan mérséklik. A közelmúltban regisztrált denosumab a RANK-ligandot semlegesítő hatásával éri el ugyanezt, azonban a kétféle hatóanyag között számos különbség fedezhető fel. A stroncium egyedülállóan új szintre állítja be a csontanyagcserét, azáltal a nem gyors csontvesztő, de fokozott törési kockázatú betegeknél is hatékony kezelési mód lehet. A kifejezetten súlyos vagy más kezelésre nem reagáló osteoporoticus betegek kezelésére pedig jól bevált a tisztán anabolikus teriparatid. Bizonyos esetekben a női hormonpótlásnak, a raloxifennek, a tibolonnak és a kalcitoninnak is van helye a csontritkulás terápiájában. Orv. Hetil., 2011, 152, 1320–1326.

Open access

A diverticulosis a nyugati lakosságban az egyik leggyakoribb gastrointestinalis kórkép, amely 70 éves kor felett a lakosság több mint 50%-ában kimutatható. Tünetek az érintettek egynegyedében alakulnak ki, egyharmadukban szövődményekkel. A diagnózis ma legtöbbször kolonoszkópiával történik, a szövődmények közül a diverticulitisben a legfontosabb diagnosztikus módszer a hasi CT, vérzésben a kolonoszkópia, súlyos esetekben az angiográfia. A tünetekkel járó, szövődménymentes diverticularis betegség kezelésében előrehaladást jelentett a fel nem szívódó antibiotikumok és az 5-aminoszalicilátok adása. A szövődménymentes diverticulitis kezelésének legfontosabb eleme a széles spektrumú antibiotikumok adása, míg a szövődményes esetek nagyobb hányada sebészi kezelést igényel. A konzervatív kezelés, az endoszkópos és az invazív radiológiai módszerek fejlődésével csökken a sürgős műtétre szoruló betegek aránya, és az elektív műtéti indikációja is változik. Orv. Hetil., 2012, 153, 205–213.

Open access

A gyulladásos bélbetegségek kezelésének alapszerei az aminoszalicilátok, amelyeket enyhébb betegségben és a fenntartó kezelésben, a szteroidok, amelyeket súlyosabb aktív betegségben, továbbá az immunszuppresszív szerek és az antibiotikumok, amelyeket súlyosabb betegségekben, valamint a szövődmények kezelésére évtizedek óta használunk. A Crohn-betegség kezelése jelentősen változott az elmúlt években. Az újabb nagy klinikai tanulmányok, metaanalízisek tükrében a régóta alkalmazott szerek értékét, indikációját újraértékelték. Az aminoszalicilátok szerepe mindinkább háttérbe szorul az utóbbi években az aktív betegség kezelésében, de különösen a remisszió fenntartásában. Az aktív, mérsékelten súlyos ileocoecalis betegség kezelésében az aminoszalicilátok és hagyományos szteroidok helyett dominálóvá válik a budesonidkezelés. A vastagbél aktív betegségében az aminoszalicilátok szerény szerepe mellett a hagyományos szteroidok megtartották a helyüket. Súlyosabb betegségben és még inkább a fenntartó terápiában ugyanakkor egyre inkább előtérbe kerül az immunszuppresszív szerek, főként az azathioprin korai és mind kiterjedtebb alkalmazása. Más stratégiát igényel a remisszió fenntartása gyógyszeresen és reszekciós műtéttel elért remisszió esetén. Változott a konzervatív és a sebészi kezelés viszonya is. A változás talán legfőbb tényezője, hogy megjelentek a kezelésben az új, ún. biológiai szerek, amelyek egyre hatékonyabbak a korábban gyógyszeres kezelésre rezisztens esetekben, valamint a fistulosus betegség kezelésében.

Restricted access

A colitis ulcerosa kezelésében kevesebb a változás, mint a Crohn-betegségben. A betegek nagy többsége ma is a hagyományos gyógyszereket kapja. A kezelést meghatározó legfontosabb tényezők a betegség kiterjedése és súlyossága. Az enyhe és középsúlyos colitis ulcerosa kezelésének a legfontosabb szerei az aminoszalicilátok. Az új 5-aminoszalicilátok terápiás hatékonysága nem jobb, mint a sulfasalaziné, de kevesebb mellékhatásuk miatt előtérbe került az alkalmazásuk. Proctitisben és distalis colitisben a helyileg alkalmazott készítmények hatásosabbak, mint az orális szerek, de a kiterjedt colitis gyógyulását is javítja a kombinált lokális és orális kezelés. A súlyos, akut colitis ulcerosa kezelésében továbbra is meghatározóak a kortikoszteroidok, a nem reagáló esetekben a cyclosporin vagy az infliximab lehet a colectomia alternatívája. Colitis ulcerosában csaknem minden esetben indokolt a fenntartó kezelés. Valamennyi aminoszalicilát alkalmas a remisszió fenntartására. Továbbra sem tisztázott az optimális aminoszalicilát-dózis kérdése. A distalis colitis remisszióban tartásában leghatékonyabbak a lokális szerek, amennyiben a beteg ezt a kezelést elfogadja. Krónikusan aktív, szteroidra rezisztens vagy szteroidfüggő betegségben immunszuppresszív szerektől, elsősorban azathioprintól várhatunk eredményt. Az utóbbi évek felmérései szerint colitis ulcerosában az azathioprin legalább olyan hatékony, mint Crohn-betegségben. A fenntartó kezelésben fontos szempont a kemoprevenció. Mind több adat bizonyítja, hogy az aminoszalicilátok csökkentik a colitis ulcerosában fokozott colorectalis rák kialakulásának kockázatát. A legfontosabb változások a colitis ulcerosa kezelésében az utóbbi években a lokális aminoszalicilátok és az azathioprin előtérbe kerülése, az infliximab alkalmazása súlyos colitisben, valamint a karcinóma-kemoprevenció általánossá válása. Nagyobb figyelmet kell fordítani a beteg együttműködésének a megnyerésére, az előírások betartására.

Restricted access

A gyulladásos bélbetegségek epidemiológiájában az elmúlt két évtizedben jelentős változást látunk. Az IBD korábban a gazdaságilag, iparilag fejlett nyugati országokra volt jellemző, jelenleg azonban a korábban alacsony incidenciájú területeken is egyre gyakoribb. Különösen igaz ez a colitis ulcerosára, melynek incidenciája megközelíti a nyugati országokét. A Crohn-betegség a fejlődő országokban még ritka, ami amellett szól, hogy a feltételezett környezeti faktor(ok) colitis ulcerosában gyorsabban, vagy másként hatnak. Európában a korábbi észak-dél gradiens eltűnőben van, a nyugat–kelet gradiens is csökken. A környezeti tényezők közül bizonyítottnak tekinthető a dohányzás és az appendectomia ellentétes szerepe colitis ulcerosában valamint Crohn-betegségben, továbbá az oralis fogamzásgátlók mérsékelt elősegítő hatása mindkét kórképben. A táplálkozás, a perinatalis tényezők, a pszichés tényezők, és a nem steroid gyulladásgátlók patogenetikai szerepére vonatkozó adatok ellentmondásosak.

Restricted access
Orvosi Hetilap
Authors: Péter László Lakatos and László Lakatos

A colitis ulcerosa kezelését meghatározó legfontosabb tényezők a betegség kiterjedése és súlyossága. Az enyhe és középsúlyos betegek nagy többsége ma is a hagyományos gyógyszereket kapja (orális-topicalis 5-ASA, sulfasalazin). A hagyományos terápiára (szteroid, azathioprin, 5-ASA) rezisztens és a súlyos, akut colitis ulcerosa kezelése ugyanakkor nincs megoldva. Az újabb adatok alapján az infliximab indukciós vagy fenntartó kezelés formájában mindkét betegcsoportban hatékony kezelési alternatívát jelenthet, így az esetek egy részében elkerülhetővé válik a colectomia. Az összefoglalóban a szerzők colitis ulcerosában az anti-TNF-α-kezeléssel kapcsolatos eredményeket foglalták össze.

Restricted access

Az 5-aminoszalicilsav- (5-ASA-) készítmények mind a mai napig a colitis ulcerosa terápiájának alapvető gyógyszereit jelentik. Számos orálisan adható 5-ASA-készítmény van forgalomban, beleértve az azo-kötést tartalmazó prodrugokat (például sulfalazin, olsalazin, balzalazid), valamint a mesalazin elnyújtott és kontrollált hatóanyag-kibocsátású kiszereléseit. Az orális terápia hatékonysága a beteg jó együttműködésén is múlik, amelynek gátat szabhat a naponta többször adott, nagyszámú tabletta bevétele. Ez a tényező a colitis ulcerosában szenvedő betegek terápiájának pontos betartásában jelentős akadályt képezhet. A közelmúltban egy új, naponta egyszer adandó, egyedülálló multimátrix mesalazinkészítmény és a szintén naponta egy alkalommal adható mesalazingranulátum hatékonynak bizonyult az enyhe-közepes súlyosságú colitis ulcerosa indukciós és fenntartó terápiájában. A mellékhatásprofil ugyanakkor nem különbözött a hagyományos mesalazinkészítményektől. A ritka adagolás a betegek jobb hosszú távú compliance-e által hozzájárulhat a betegek hatékonyabb kezeléséhez és várhatóan a colitis ulcerosával kapcsolatos colorectalis carcinoma rizikójának csökkentéséhez. A szerzők az alábbi közleményben összefoglalják az új, naponta egyszer adandó mesalazinkészítmények rövid és közepes távú hatékonyságával és biztonságosságával kapcsolatban elérhető irodalmi adatokat.

Open access

A Crohn-betegség krónikus, progresszív kórkép, amely évek alatt az esetek többségében stenotisáló vagy penetráló szövődményekhez vezet. A betegség súlyos aktivitása vagy a szövődmények miatt az esetek mintegy 70%-ában reszekciós műtétre van szükség. A betegség azonban csaknem mindig kiújul, sokszor újabb műtétet igényel. A posztoperatív kiújulás megelőzése nem megoldott, biztosan hatékony szereink nincsenek. Gondos kockázatfelmérés alapján egyedileg kell minden esetben dönteni a kiújulás rizikója és a kezelés előnyeinek, veszélyeinek mérlegelésével. Az alacsony kockázatú esetekben mesalazin adása jön szóba, de a kezelés mellőzése is elfogadható alternatíva. Súlyosabb esetekben immunszuppresszív szer, elsősorban azathioprin adása indokolt. Ígéretesnek tűnik a műtét után három hónapig metronidazol szedése, valamennyi betegcsoportban. A műtét után 6–12 hónappal végzett ileocolonoscopos vizsgálattal objektív képet kaphatunk a betegség endoszkópos súlyosságáról, amelynek prediktív értéke van a későbbi klinikai lefolyás vonatkozásában, ezáltal irányjelzőként szolgálhat a kezelés számára. A legsúlyosabb esetekben az anti-TNF-szerek jelenthetik a hatékony prevenciót és kezelést.

Open access

A gyulladásos bélbetegségekkel (IBD) kapcsolatos szerológiai markerek panelje rohamosan bővül. Leggyakrabban a Saccharomyces cerevisiae elleni antitesteket (ASCA) és az atípusos perinukleáris antineutrophil citoplazmatikus antitestet (atípusos P-ANCA) vizsgálták, de egyre több adat áll rendelkezésre az újabban felfedezett, különféle mikrobiális antigének ellen termelődő antitestekről is. Ilyenek például a külső membrán porin C-ellenes antitest (anti OmpC), Pseudomonas fluorescens ellenes antitest (anti-I2), valamint a glikánellenes antitestek (anti-laminaribioside carbohydrate antitest [ALCA]), anti-chitobioside carbohydrate antitest [ACCA]), anti-mannobioside carbohydrate antitest [AMCA]). Az anti-CBir1 (flagellin elleni antitest) az első olyan bakteriális antigén, mely állatmodellben colitist indukál, és IBD-betegekben is kóros immunválasz mutatható ki vele szemben. Az IBD jelenlegi diagnosztikus algoritmusában a különféle antitestek meghatározása mérsékelt szenzitivitásuk miatt kevés jelentőséggel bír. Újabban a szerológiai markereknek a betegség fenotípusával és lefolyásával való kapcsolata került az érdeklődés középpontjába. Egyre több adat támasztja alá, hogy Crohn-betegségben az egyes mikrobiális antigénekkel szemben termelődő antitestek számának, illetőleg azok titerének növekedése egyértelműen összefügg a szövődményes, agresszívebb betegséglefolyással. Felmerül annak a lehetősége is, hogy amennyiben a szerológiai válasz alapján sikerül homogén alcsoportok létrehozása, a terápia is tervezhetőbb lesz, illetőleg az IBD patomechanizmusának megértéséhez is közelebb kerülünk. További prospektív klinikai tanulmányok szükségesek azonban a szerológiai vizsgálatok valódi klinikai jelentőségének meghatározásához.

Restricted access